|
az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. október 06. – V. évfolyam 38. szám (összesen 223. szám) |
||
|
|
||
A
tartalomból:
Szombaton
temetik Sütő Andrást
ÚJ
KEZDET 2006 szeptemberi száma
Tőkés
István professzor köszöntése
Dr.
Pap Géza püspök köszöntő beszéde Tőkés István professzor 90. születésnapja
alkalmából
M
E G H Í V Ó az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség 2006. évi
értekezletére
Emlékkönyv
Tőkés István kilencvenedik születésnapjára
Elsőéves
konfirmációi előkészítő
Ahol
jól érzi magát az ember - Ünnepség a marosvécsi kastélykertben
Új
rektort választottak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen
,,Bolgárszeg”
Szentgyörgy mellett?
Hol
volt, hol nem volt? (Kisbacon)
Szeretetben
túlélő székely mese - A Magyar Népmese Napját ünnepelték Kisbaconban
Tanulj,
hogy segíthess! (Az Erdélyi Mentálhigiénés Társaság konferenciája)
„Nem
Budapestnek van egy országa, hanem Magyarországnak egy fővárosa”
ERDÉLYI
ÖTVENHATOSOK - Tíz év koszorúzásért
AZ
ARADI VÉRTANÚKRA EMLÉKEZNEK
Intézményesített
beteggondozó Háromszéken
Felhős az ég mai nemzeti gyásznapunkon, mint 157 esztendővel ezelőtt. Arad felett is, ahol hős tábornokainkat végezték ki gonosz kegyetlenséggel, Budapest fölött is, ahol gr. Batthyány Lajost, az első alkotmányos, felelős magyar miniszterelnököt lőtték agyon 1849. október hatodikán.
Rájuk emlékezik az egész, sokfelé szakadt és többfelé szakított egész magyar nemzet, de nemcsak rájuk: miniszterelnök csak egy, tábornok csak tizenhárom volt, akikhez azon a napon hóhért rendeltek, ám az önkényuralom Pesten és Aradon kívül Pozsonyban, Temesvárott, Pécsett, Nagyváradon, Nagyszebenben és másutt is állított fel hadbíróságokat.
Az elítéltek pedig ugyanazt mormolhatták magukban, mint Pöltenberg Ernő a Vesztőhely felé menve, látva az aradi vár falán riadókészültségben ágyúik mellett őrt álló, kanócot meggyújtó katonákat: „Szép kis deputáció indul az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!”.
És bár hasonló deputációk később is indultak – néhány nap múlva lesz ötven esztendeje az ezernyolcszáznegyvennyolcadikaihoz képest nem kevésbé történelmi jelentőségű ezerkilencszázötvenhatos forradalomnak, amely után a terror sem volt kevésbé kegyetlen – nemzetünk imáját ma, 157 és 50 év után is reménykedve mondjuk és énekeljük.
Mert úgy látszik, a történelem nem volt jó tanítómester, de talán csak azért, mert a mindenkori hatalmak mindig meghamisították.
Hiszen a mindenkori hatalmak nemcsak a jelentől félnek, hanem múlttól is, ha az nem az övék, ha azt nem használhatják fel saját hazug, önző céljaikra.
Bármennyire is örülünk annak, hogy a Szabadság-szobor kiszabadult több évtizedes börtönéből, nem feledhetjük, és nem nyugodhatunk bele abba, hogy a magyar Golgota városában, egy Európai Unióba készülő országban (se már, se még) nem lehet szobra a világszabadságért, egyenlőségért, testvériségért küzdő Kossuthnak és Petőfinek, nem viselhet utcanevet a tizenhárom tábornok.
Abba sem, hogy a vértanúk gazdag ereklyemúzeuma, amely az 1848–1849-es magyar és európai szabadságharc közép-európai tanulmányozásának valóságos tudományos központja lehetne, még napjainkban is tetszhalott legyen.
Sok mindenbe nem nyugodhatunk bele sem Aradon, sem Erdélyben, sem Magyarországon, sem Szlovákiában, sem Kárpátalján, sem Strasbourgban, sehol az egész világon.
Nem nyugodhatunk bele a felhőkbe.
Ady szavai jutnak eszünkbe:
„Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre.
Bús szívünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.”
Kilin Sándor
Nyugati Jelen
Erdély Ma - 2006-10-06
Elkészült a 2007-es Református Falinaptár, megtekinthető a http://www.reformatus.ro/falinaptar címen.
Észrevételeiket, javaslataikat az egyhazkerulet@reformatus.ro címre várjuk.
Szabó Mihály
Szombaton temetik Sütő Andrást
Sütő András temetése október 7-én, szombaton lesz Marosvásárhelyen. Az írót reggel 8 órakor a Vártemplomban ravatalozzák fel, a gyászszertartás 14 órakor kezdődik. Sütő Andrást a református temetőben helyezik végső nyugalomra.
ÚJ KEZDET 2006 szeptemberi száma
Honlapunkon elérhető az Új kezdet szeptemberi száma:
Szabó Mihály
A 754 június 5.-én Dokkum (Németalföld) mellett vértanúhalált halt Bonifác püspök, később szent, a fuldai (Németország) dómban van eltemetve. Sírja ma is sokak által látogatott zarándokhely.
A fuldai dóm
Szeptember 25-27 között két nagy eseménynek is otthont adott a, ma is hatvan százalékban, katolikus város. Ezekben a napokban ülésezett a Német Katolikus Püspöki Konferencia és a Németországi Országos Evangélikus Lelkészértekezlet.
Érthető módon engem az utóbbi rendezvényre hívtak meg. Ennek keretében került sor az Európai Protestáns Lelkészértekezletek (KEP) elnökségi ülésére is.
A külön-külön helyszíneken zajló két nagy rendezvényt talán csak a mindkét helyen köszöntőt mondó polgármester kötötte össze. Ökumené területén még itt is akad tennivaló.
Néhány gondolat erejéig a Németországi Országos Evangélikus Lelkészértekezlet, Fuldában megtartott, konferenciájáról fogok beszámolni. A rendezvény témája : „Tudom mit hiszek, tartás és kilátás a krízis helyzetben”. Az 500 lelkipásztor a találkozás élményén túl, Dr.Christian Möller, heildelbergi gyakorlati teológus, előadásával és a magas színvonalon megszervezett fórumbeszélgetéssel is gazdagodott.
Érdekes módon itt senki sem fél megfogalmazni, kimondani, hogy krízisben van az egyház. Ami pedig egy kelet-európai szemlélőnek még inkább feltűnő lehet, hogy a szekularizált nyugati egyházban szépszámmal vannak egészségesen gondolkozó, a lelkipásztori közösséget erősítő, lelkipásztorok, teológiai tanárok, esperesek, püspökök, újságírók. A fórum beszélgetésen az is kiderült, hogy ezek az emberek-, a német vallásügyi miniszter asszony is beszélgető partner volt - általában a témáról beszélnek, és a konkrét kérdésekre válaszolnak. Hogy még nagyobb legyen a csodálkozás az előadás és a beszélgetés rendjén a hangsúly nem a tíz százalékos „egyházi munkanélküliségen”, vagy a szekularizáció más „áldásain”, hanem a hűséggel és szeretettel végzett lelkipásztori szolgálaton, az evangélium hirdetés fontosságán, a lelki gondozás szükségszerűségén volt. Egy olyan országban, ahol szinte mindent „meg tudnak csinálni”, azt hangsúlyozzák, hogy a lelkipásztori szolgálatban a Szentlélek nélkül nem lehet eredményre számítani. Kultuszminiszter, püspök, lelkészértekezleti elnök, újságíró arra biztatta a lelkipásztorokat hogy a lényeges dolgokkal foglalkozzanak, egészen konkrétan a lelkiekkel. A mellékeseket pedig nyugodtan lehet mellékvágányon hagyni. (Magyarázat nem szükséges!)
Talán ezzel a gondolkodásmóddal magyarázható, hogy az egyre elvilágiasodóbb német társadalomban a friss közvélemény kutatások alapján, a lelkipásztorok még ma is a lakosság nagy részének a bizalmát élvezik.
Az evangélikus Christuskirce
A nyitó és a záró istentiszteleten (urvacsora) rólunk is szó volt, hiszen az adakozásra való felhívásban Klaus Weber (lelkészértekezleti elnök) a német lelkipásztorok figyelmébe ajánlott bennünket, a Kelet-Európában nehezebb körülmények között szolgáló kollegákat. Ezt a figyelem felkeltést a lelkészértekezlet 1993 óta (Evangelische Partnerhilfe) rendszeresen végzi. Áldásait mindannyian kézzelfoghatóan tapasztaltuk. Ott is megköszöntem, innen is illesse köszönet azokat, akik ránk gondolnak és értünk áldozatot hoznak.
Németországi Országos Lelkészértekezlet
Gyakran panaszoljuk, hogy a nyugatiak nem ismernek és ezért félreértenek bennünket. Ugyanakkor mi tudni véljük, hogy mi a helyzet a nyugati egyházakban, sőt még hivatkozunk is arra, hogy nálunk (az egyházban) azért minden jobb. Ez a lelkészértekezlet, az a keresztyéni mód, ahogyan a rendkívül kényes kérdéseket is meg tudják beszélni, arra figyelmeztet, hogy- bármennyire is nem szeretjük ezt hallani- még rengeteg tanulni valónk van. Különben nem zavarhat ez a megjegyzés, hiszen mi is tudjuk, mondjuk: „A jó pap holtig tanul…”
Székely József,
Kolozsvár-Alsóvárosi lelkipásztor
RORLÉSZ elnök
Tőkés István professzor köszöntése
A kolozsvári Protestáns Teológia
szervezésében meghitt ünnepség keretében köszöntötték 90. születésnapja
alkalmából dr. Tőkés István nyugalmazott teológiai professzort, az erdélyi
és európai protestáns teológia kiemelkedő alakját. A zsúfolásig megtelt
díszteremben a professzor családján kívül ismerősök, barátok, teológiai
tanárok és diákok, a közéleti élet számos jeles képviselője volt jelen. A
rendezvényen átadták a professzor tiszteletére szerkesztett tanulmánykötetet,
amely ötvenkét jeles teológus művét tartalmazza.
Adorjáni Zoltán dékán által tartott ünnepi áhítat után Juhász Tamás teológiai professzor szólt a jelenlevőkhöz. Rövid beszédében köszöntötte az ünnepeltet a teológia valamint a fiatal nemzedék nevében, amely mai napig is használja a professzor munkáit, de még prédikációit is. Ezt követően Geréb Zsolt professzor mutatta be röviden a 90 éves teológiai tanár életútját, munkásságát.
Az Erdélyi Református Egyházkerület nevében dr. Pap Géza püspök köszöntötte a professzort. Személyes hangvételű beszédében hangsúlyozta Tőkés István óriási teológiai munkásságát különös tekintettel a Második Helvét Hitvallás magyarázatára.
Köszönetnyilvánításon túl eljött a bocsánatkérés ideje is – folytatta beszédét Pap Géza püspök. Hiszen a professzort eddigi életében többször méltatlanul bántották. Példa erre az, hogy eltiltották az igehirdetéstől. Bár sem igazgatótanácsi, sem fegyelmi döntés nem született, mindnyájan tudták és tudjuk, hogy az eltiltás a kommunista rendszer politikájának, megfélemlítésének eredménye volt. Vannak olyan helyzetek, amelyeket nem lehet helyrehozni, csak alázattal bocsánatot kérni, mert ez az egyetlen bibliai megoldás. Ezért vállalva a jogfolytonosságot püspökelődeim helyett ezennel bocsánatot kérek az elszenvedett igazságtalanságért. Merem ezt azzal a hittel tenni, hogy a professzor az ellene és Isten ügye ellen vétkezőknek már rég megbocsátott.
Csűry István főjegyző a Királyhágómelléki Egyházkerület gyülekezeteinek, lelkipásztorainak nevében ugyancsak meleg, bensőséges szavakkal emlékezett Tőkés István tanári pályájára, közéleti szereplésére. Majd ezt követően maga az ünnepelt szólt a jelenlevőkhöz.
Az ünnepi rendezvény záróakkordjaként Adorjáni Zoltán professzor röviden bemutatta azt a tanulmánykötetet, amelyet az akadémiai hagyományoknak megfelelően a kolozsvári teológia Tőkés István professzor tiszteletére a megemlékezés során készített (címe: Hermeneutika-Reformáció Történet-Igehirdetés). A könyvet dr. Geréb Zsolt és Adorjáni Zoltán teológiai tanár adta át az elérzékenyülni látszó Tőkés István professzornak.
Somogyi Botond – 2006-09-27
Dr. Pap Géza püspök köszöntő beszéde Tőkés István professzor 90. születésnapja alkalmából
Elhangzott a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, 2006 szeptember 27-én.
Nagytiszteletű Professzor Úr!
Kedves Testvéreim!
Őszinte szeretettel és tisztelettel
köszöntöm Tőkés István professzor urat 90. születésnapja alkalmából.
Köszöntésem első gondolata hadd legyen a köszönetnyilvánítás hangja. Sok
mindent kellene ezen az ünnepi alkalmon megköszönnünk, de én most csak néhány
momentum mellett szeretnék megállni.
Diákéveimet idézve, szeretném
megköszönni Istennek, hogy ahhoz a generációhoz tartozhattam, amelyet az
újszövetségi tudományokra Tőkés István professzor tanította. Még most, 28
évi szolgálat után is, készülés közben fülembe cseng néhány exegetikai tanácsa,
útmutatása. Hiszem, hogy az erdélyi igehirdetés sajátosságának és
eredetiségének meghatározó egyénisége, aki az Ige útjára vezette a kezei alatt
felnőtt generációk szolgálatát. Diáktársaim nevében szeretnék köszönetet
mondani Isten igéjének tanulmányozására felkészítő, odaadó,
ügyszerető, oktató munkásságáért.
De Professzor úr nemcsak oktatott,
hanem miközben egyházkerületi tisztségeket töltött be, szerkesztette a
Református Szemlét és hatalmas erőtartalékkal írt. Ámulatra méltó
megjelent teológiai munkáinak lajstroma. Ezek közül szeretném megköszönni a
Bullinger Henrik művei alapján megalkotott Második Helvét Hitvallás
magyarázatát. Ezzel a páratlan munkával nemcsak hitvalló őseink
gondolatainak megismertetésével szolgál, de erdélyi reformátusságunkat
hitvallásaink fontosságára és tanulmányozásának szükségességére is emlékezteti.
Szeretném megköszönni a kommentárokat:
a Filemonhoz és a Filippibeliekhez írt levelek, valamint a
Korinthusbeliekhez írt első, majd második levél
magyarázatát, amelyeket magam is nagy haszonnal forgattam és használtam.
A Korinthusbeliekhez írt levél magyarázatához írt elöljáró beszédben felveti
annak szükségességét, hogy „vének és ifjak, professzorok és más lelkipásztorok
kezdjék el annak a kommentár-sorozatnak a kidolgozását, amely felöleli a teljes
ó- és újszövetségi Szentírást”. Professzor úr hat pontban fogalmazza meg a
munkarendi szempontokat, s a második pontban a következőket mondja:
„elengedhetetlen egy olyan egyházkormányzat, mely a szervezést és a kivitelezést
minden rendelkezésre álló vagy állítható eszközzel támogatja, még jobb esetben
pedig saját gondjaiba veszi. Itt dől el, hogy beszélhetünk-e ilyen
egyházkormányzatról”. Nem tudom, érkezett-e erre a felhívásra valamilyen
válasz, de én a felvetése óta elmémben forgatom ezt a javaslatot. Sohasem
hittem volna, hogy eljön az idő, amikor nekem kell választ adnom rá. Ez
ünnepi pillanatban, kihívásként, a következőket mondhatom: ha Erdélyben
van olyan teológiai professzor, aki az egységesítés, az irányítás munkáját
magára vállalja, ha vannak olyan teológiai tanárok, doktorok és lelkipásztorok,
akik a bibliai könyvekhez kommentárt írnak, a magam részéről az egyházi
testületeknél mindent megteszek annak érdekében, hogy a kiadás költségei
előteremtessenek, és a kiadás jóváhagyásra találjon. A Professzor úr
szavaival vallom, hogy ”újból meg kell(ene) gyújtani és ki nem alvó lángra
lobbantani a terv életrehívását”. Hiszem, hogy Isten Lelkének erejével képesek
vagyunk rá!
A köszönetnyilvánításon túl, eljött a
bocsánatkérés ideje is. Tudjuk, hogy élete során Tőkés István professzor
urat többször érte méltatlan bánásmód. Ezek közül azt szeretném kiemelni,
amikor eltiltották az igehirdetéstől. Hitetlenkedve kérdezzük: lehet-e a
prófétát elhallgattatni, az igehirdetőt hallgatásra ítélni? Maga a Biblia
is sokféle példával bizonyítja, hogy lehet. A Jelenések könyve szerint az Isten
két bizonyságtevőjét a mélységből feljövő fenevad megöli, a föld
lakosai pedig örülnek és örvendeznek rajta, mert nem gyötrik őket többé az
Isten beszédével. A világnak nem kell az Isten beszéde, szeretné elhallgattatni
azt. De teheti ezt az egyház? Biztosra vehetjük, hogy ez a tiltás a kommunista
hatalom „mélységeiben” született, s tudomásom szerint sem az Igazgatótanács,
sem fegyelmi testületek nem hoztak ilyen személyre szóló döntést, de
nyilvánvalóan a püspök tudott róla, elfogadta és jóváhagyta azt.
Lassan kezdem megszokni, hogy
elődeim hibáit, vagy bűneit vállalnom kell, s legjobb tudásom, hitem
és lelkiismeretem szerint meg kell próbálnom helyrehozni azokat. Vannak azonban
helyzetek, amiket nem lehet helyrehozni, csak egyet lehet tenni, alázattal
bocsánatot kérni, mert ez az egyetlen bibliai megoldás. Ez esetben örömmel
vállalom a jogfolytonosságot, s mint az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke,
fejemet meghajtva és tiszta szívvel, elődeim helyett szeretnék Tőkés
István professzor úrtól ezért a tiltásért bocsánatot kérni. Merem ezt azzal a
hittel tenni, hogy Professzor úr az ellene és Isten ügye ellen vétkezőknek
már rég megbocsátott.
Ezzel a köszönettel és bocsánatkéréssel
kívánom a Professzor úr életére Isten gazdag áldását. Professzor úr, Isten
éltesse, népes családja és református magyar népünk javára!
Pap Géza
M E G H Í V Ó az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség 2006. évi értekezletére
Kedves Szolgatársunk!
Tisztelettel és szeretettel meghívunk az idei kerületi lelkészértekezletre, melyet Marosvásárhelyen, a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban tartunk október 11–12-én (szerdán-csütörtökön) a mellékelt program szerint.
Idei értekezletünkön az egyházi vezető személye és szolgálata körül felvetődő kérdéseket taglaljuk, dr. Bustya Dezső, Székely József, Dávid Lajos és dr. Visky András előadók segítségével.
Szeretettel kérünk, hogy részvételi szándékodat jelezd folyó év szeptember 15-ig az egyházmegyei lelkészértekezleti elnöknél, a mellékelt bejelentkezési lapon. A bejelentkezési lapon tüntesd fel a fórumbeszélgetésre szánt kérdésedet is, így adva lehetőséget egyházi életünk felelős elöljáróinak a lényegretörő, alapos és körültekintő válaszadásra.
A Diakóniai Központ az elszállásolást és az étkezést az idén is önköltségi áron biztosítja, és a befizetett összegről nyugtát ad. Az útiköltség elszámolására lepecsételt kiszállási nyomtatványt adunk.
Életedre és szolgálatodra Isten áldását kérve
szeretettel köszöntünk:
dr. Pap Géza dr. Kállay Dezső
püspök kerületi elnök
Az Erdélyi Református Egyházkerület Lelkészértekezleti Szövetsége
2006. október 11–12-én tartandó értekezletének
P R O G R A M J A
2006. október
11., szerda
13,00
– 14,00 - érkezés,
elszállásolás
14,00 – 14,40 - istentisztelet; az értekezlet megnyitása
14,40 – 15,20 - Az egyházi vezető: az ember és a hivatal. Személyiség és hivatali követelmények az egyházi vezető szolgálatában. Előadó: dr. Bustya Dezső
15,20 – 16,00 - az előadás megbeszélése – plénum
16,00
– 16,20 - szünet
16,20 – 17,00 - Az egyházi vezető: primus inter pares. Az egyházi vezető és a lelkészi közösség. Előadó: Székely József, RORLÉSz elnök
17,00 – 17,40 - az előadás megbeszélése – plénum
17,40
– 18,00 - szünet
18,00 – 18,40 - Az egyházi vezető, mint egyházépítő. Az egyházi vezető szerepe és felelőssége az egyház életének kibontakoztatásában. Előadó: Dávid Lajos
18,40 – 19,30 - az előadás megbeszélése – plénum
19,30
– 20,30 - vacsora
20,30
– kötetlen beszélgetés, szabad program
2006. október
12., csütörtök
8,00 – 8,30 -
reggeli
8,30 – 9,30 - bibliaóra csoportokban ()
9,30 – 10,00 - szünet
10,00 – 10,40 - Az egyházi vezető, mint közéleti személyiség. Az egyházi vezető szerepe az egyház társadalmi megítélésében. Előadó: dr. Visky András
10,40 – 11,30 - az előadás megbeszélése – plénum
11,30
– 12,00 - szünet
12,00 – 13,30 - fórumbeszélgetés egyházi életünk aktuális kérdéseiről. Bevezeti: dr. Pap Géza püspök
13,30 – 14,00 - záró istentisztelet
14,00
– ebéd, elutazás
Bejelentkezési lap
Alulírott
...............................................(
................................... eme) lelkipásztor/nyugdíjas lelkipásztor
bejelentkezem a 2006. október 11-12 között Marosvásárhelyen tartandó kerületi
lelkészértekezletre.
Szállást és étkezést (50 új lej) igényelek ---
igen/nem
Étkezést (vacsora, reggeli, ebéd) (35 új lej)
igényelek --- igen/nem
........................................
Emlékkönyv Tőkés István kilencvenedik születésnapjára
Ár: 50,00 RON
Ár: 40,00 RON
Elsőéves konfirmációi előkészítő
Ár: 0,75 RON
A fenti könyvek mindegyike, megvásárolható és megrendelhető, Egyházkerületünk Iratterjesztésénél, és Egyházkerületünk Biblos könyvesboltjában is.
Veres Miklós iratterjesztő
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Tisztelt Hölgyeim és uraim!
Kedves Nagytiszteletű asszonyok és urak!
Szeretettel kérek minden lelkészt, aki a Marosvásárhelyen tartandó Lelkészértekezleten Énekeskönyvet, Kátét, Bibliát, valamilyen könyvet vagy nyomtatványt nagyobb mennyiségben (több mint 10 példányt) szeretne vásárolni, hogy kedd (2006 október 10) 13 óráig jelezze az ismert elérhetőségeken.
Tisztelettel és szeretettel,
Veres Miklós - iratterjesztő
Ahol jól érzi magát az ember - Ünnepség a marosvécsi kastélykertben
Szombaton újra sokan gyűltek össze a magyarság kultikus helyeinek egyik legszebbikén. A Marosvécs fölött ôrködô ódon várkastély, a "négybástyás irodalmi székesegyház" mögötti parkban a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány szervezésében ismét lélekemelô emlékünnepség zajlott.
A ragyogó ôszi verôfényben számos falubeli és közelrôl, távolabbról érkezett vendég állta körül a Helikon-asztalt, az egykori varázsos személyiségű házigazda, Kemény János és mellé temetett szerettei sírját. Az idei összejövetel jelentôségét kerek évforduló növelte, 80 éve alakult meg az Erdélyi Helikon, 1926. július 16-18. között elsô alkalommal gyűltek itt össze az akkor még ifjú báró, a késôbbi nagy mecénás hívására az erdélyi magyar irodalom kiválóságai. A szónokok és az emlékműsor szereplôi ezt az eseményt idézték föl, ennek máig tartó kisugárzását méltatták békés, bensôséges hangulatban.
A jubileumról elôször Adamovits Sándor, a rendezvényt kezdeményezô alapítvány elnöke szólt, majd a község nevében Ördög Ferenc polgármester köszöntötte a jelenlevôket, hangsúlyozva, hogy a falu mindig ápolni fogja a település hírnevét biztosító nagy elôdök emlékét. Az áhítat perceiben Benkô Mihály helybeli református lelkész is ehhez a gondolatkörhöz találta meg a hitünkben valamennyiünket erôsítô illô igéket. György Andrea marosvásárhelyi tanárnô pedig a marosvécsi találkozók, a köréjük tömörült írói közösség egyik lehetséges mai megközelítését vázolta föl tartalmas beszédében. Böjthe Lídia, a szászrégeni Kemény János Művelôdési Társaság elnöke az évforduló tiszteletére szervezett szavalóverseny öt középiskolás nyertesét mutatta be, ôk szólaltattak meg egy színes csokorravalót a helikoni lírikusok verseibôl.
Bojojevschi Éva (Szászrégen, I.díj), Balán Róbert (Szováta, I.díj), Nyíri Tímea (Marosvásárhely, II.díj), Viczellár Csilla (Marosvásárhely, III.díj) és Szántó Annamária (Marosvásárhely, III.díj) versmondása élményteljes párbeszéddé szervesült a kiváló brassói zeneszerzô és gitáros énekes, Márk Attila dalaival. A megzenésített versek mindenike méltán nyerte el a hallgatóság tetszését. A kastélykerti műsort koszorúzás zárta.
A nap másik kiemelkedô mozzanata a helikoni írók leszármazottainak immár hagyományos találkozója volt. Erre a református parókián került sor, fôszerepben azokkal az utódokkal, rokonokkal, akiknek sikerült e kivételes alkalomra ide utazniuk. Mindenekelôtt a "várúr" fiát, Kemény Miklóst és családját kell említenünk. Az alapítványt kezdeményezô Kemény Miklós felesége, Irma és fia, lánya, egyik unokája is jelen volt. Elhunyt nôvére, Kemény Zsuzsa fia, Nagy Géza szintén. Elôször tudott eljönni a találkozóra Budapestrôl Áprily Lajos unokája, Jékely Zoltán fia, Jékely Zsolt, aki nem szépíróként jeleskedik. Hasonlóképp újoncnak számított a rendezvényen a szintén budapesti Flóra Ágnes, Makkai Sándor és Makkai László rokona, Kacsó Sándor utódai, az unoka Kacsó Sándor és az unokaöccs Szélyes Ferenc, Vita Zsigmond lánya, Major Vita Etel és az unoka, Vörös Alpár. És ugyancsak Budapestrôl érkezett Sándor Gábor, aki egy tiszteletbeli helikonista, a bibliafordító, vallásfilozófiai művek szerzôje, Csia Lajos leszármazottja. Visszaemlékezéseiket, az elôdeikrôl felidézett epizódokat filmbemutató elôzte meg. Kacsó Sándor, az RTV magyar adásának fôszerkesztôje és felesége, Bartha Ágnes érdekes, élvezetes összeállítása néhány helikoni jeles egykori interjúiból elevenít fel dokumentumértékű részleteket. A tévéfilmet rövidesen a nagyközönség is láthatja.
Könyvbemutató is volt. Adamovits Sándornak a helikoni nagyasszo-nyokról írt, nemrég megjelent kötetét Kovács Emese tanárnô ajánlotta a népes hallgatóság figyelmébe. Rendezôk, résztvevôk közös véleménye, hogy a találkozósorozatot folytatni kell. Remélhetôleg ezután is akadnak majd nagylelkű támogatók, akik ezt jövôre és a továbbiakban is elôsegítik.
N.M.K
Népújság - 2006-10-02
Új rektort választottak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen
Dávid László professzort választották hétfőn a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektorává, aki 2007. január elsejétől tölti be majd ezt a tisztséget. Az intézmény sajtóirodájának tájékoztatása szerint az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány kuratóriuma egyhangúlag választotta meg Dávid Lászlót.
A Marosvásárhelyen élő 2004 óta az EMTE rektorhelyettesi feladatait látja el, egyben a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar villamosmérnöki tanszékének vezetője is.
Az oktató mandátuma január 1-jétől lép érvénybe. Dávid László a tisztségben a jelenlegi rektort, Szilágyi Pált váltja fel, akinek megbízatása az említett időpontig szól. Az új rektor megválasztása várható volt, hiszen a Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagjai már korábban jelezték a romániai magyar sajtónak, hogy Szilágyi előrehaladott korára való tekintettel mandátumának lejárta után új egyetemi vezetőt választanak.
Dávid László 1956-ban született a Hargita megyei Csíkszeredában, nős, három gyermek apja. Végzettsége szerint okleveles villamosmérnök, Temesváron 1981-ben folyamatirányító számítógépekre szakosodott, emellett a műszaki tudományok doktora. Tagja a Román Automatika és Informatika Egyesületnek, a Román Mérnökök Egyesületének, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaságnak, emellett a Magyar Tudományos Akadémia kültestületi tagja. 2004-ben megkapta a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium Magyar Informatikáért elnevezésű szakmai érmét.
MTI
Erdély Ma - 2006-10-02
,,Bolgárszeg” Szentgyörgy mellett?
Különleges helyzet a szotyori, mert városi alárendeltségét megtartva, e történelmi település tovább éli önálló közösségi életét. Akárcsak a szomszédos Kilyén, Csomakőrös, Oroszfalu, Nyujtód vagy a Baróthoz tartozó falvak. Van ennek előnye is, mert a város erős támasz lehet, de hátrányként élik meg, hogy fiataljaikra ragad minden ,,világi rossz-, s a földrajzi közelség miatt ettől az évtől megszűnt régi iskolájuk is! Ami azonban egyre inkább hiányzik mint sok más helyen -, az erős összefogás, a faluért való tenni akarás! Érett férfiak azonban hittel állították: ,,Ez igaz, de a megújhodás felé mindig van egy ösvény. Akárhogy is essék, Szotyor a felszínen marad!-
A Cenk alatti város Bolgárszeg negyedének valóban azokról a bolgár telepesekről maradt fenn a neve, akik kiváló zöldségkertészetet teremtettek valamikor Brassó ama fertályában. Maga a városnév is bolgár eredetű, állítólag a Cenken romjaiban ma is felismerhető bolgár vár neve Brassovia volt. Nos, az egymást követő századok népességébe beolvadó, virágzó kertészetet teremtő bolgárok közült került mint magyarázzák Szotyorba is egy kertész, aki megetelepedvén sok-sok embert bevezetett a kertészet igazi titkaiba. Tőle tudják, miként lehet primőröket, nyári zöldséget termelni egy olyan talajon, amely semmiben sem különbözik a szomszédos települések klimatikai és pedológiai adottságaitól. No de a tudást, a hozzáértést - ami a régi szotyoriaknak bolgár áldás volt - mindig is meg kellett fizetni, s nem máshol, mint a szentgyörgyi piacon, mert mégiscsak csodálni való, hogy nem egy városi kertben már rég kikórózott, leszáradt a retek, s minap az egyik szotyori kapu előtt vöröses-lilás, ropogós jégcsapretkeket kínáltak az arra járónak!
Szerettük volna kideríteni, hány család műveli intenzíven ebben a faluban a zöldségtermesztést. Akinek a segítségét kértük, tizenkét ilyen családot számolt össze! A kisebbeket nem számolta. Bámulatra méltó a szotyori ,,rejtett tudomány??mert így nevezik azt, akik a mezőn is olyan murkot tudnak termelni, amilyent városi kertjeinkben soha. Megfigyelhető azonban itt egyfajta szakosodás. Minden család egy-egy zöldségfajtára fekteti a hangsúlyt. ,,,Mindenbe nem lehet belekezdeni mondták. Aki káposztára megy, az hagyjon békét a pityóka nagybani termesztésének, s az apróságot csak úgy mellékesen termessze!-
Ez mind jó és mind szép - jegyezte meg Rápolti István, aki a települést a városi tanácsban képviseli -, de a falunap alkalmával, bár kértük, alig két személy rukkolt ki terményeivel a kiállításra! Pedig soknak lett volna szép portékája. Miért?Szégyen szotyori zöldségtermesztőnek lenni?Netán szerénykedtek-
Az összehúzott nadrágszíj és az óriáspityóka titka
- Drága jó nagyapán, ej, milyen jó magyar ember volt, azt mondta: Simikém, a
kölcsönre vigyázz. Inkább húzd össze a nadrágszíjat, légy kitartó, s annak
eredménye lesz.
Ezt próbálta alkalmazni Szotyor legnagyobb krumplitermesztője, Nagy
Simon, akinek udvarán végeláthatatlan sorokban állnak a krumplihalmok. Gazdasági
iskolát végzett, nagyapjáék udvarában ismerkedett meg a mezőgazdaság
tudományával. Aztán jött a totalitárius rendszer, kiemelték a családot, de
dobrudzsai kényszerlakhelyén is látott, tanult. Nem volt egyszerű, és az
ősi szotyori föld visszaszerzése sem volt könnyű, mint ahogy gépeket
vásárolni, állatállományt beállítani sem, hogy most, hetvenegyedik évében
önálló gazdává, ahogy a helybeliek mondják, becsületes farmerré váljék.
Éreztem, nem akarják használni a földesúr nevet. Pedig Nagy Simon az, de csak
munkájának tükrében, mint ember, egyszerű, közlékeny és szavatartó.
?Nézze meg mutatta egy neve elhallgatását kérő falusfele -, egy szekér
állatnak való apró pityókát adott csak úgy, ajándékba!
?Én Kézdivásárhelyről szereztem be a kiváló minőségű elit
vetőgumót Becsek úrtól mondta. Nagyon kedves és becsületes ember. Ez így
van: ha befektetsz, van eredménye! Ebben az évben jó termést értem el vele.
Súrolom a hektáronkénti 40 000 kilót. Most tizenkét hektárról takarítottam be
krumpliszedő géppel. Úgy felszedi, hogy nincs mit tollásszon utána az
ember! Ez a gyönyörű, amit itt lát, ez a fehér fantom nevű. Öröm
nézni, olyan szép. Nagyon keresik. Állandóan jönnek a kocsik, ha kell, le is
előlegezik. 6000 lejben eresztem kilóját. Most is ott áll a nagy TIR-kocsi,
a fiúk rakják. Ezek szentgyörgyi cigányok. Minden évben nekem dolgoznak.
Megfizetem becsületesen, enni adok nekik, és megy a munka. Az embert értékelni
kell, s akkor nincsen baj. Ni, ott válogatnak az asszonyok. Lakásom alatt van
egy jó pince, de oda csak a vetőkrumplit teszem. Sajnos, még nincsen
raktárom. Eddig minden pénzt a gépekbe tettem. Még szeretnék egy
pityókaválogató gépet beszerezni, egy talajporhanyítót s egy modernebb,
legalább 90-100 lóerős traktort. Erre gyűjtöm most a pénzt. Tervezem még
egy 15x30 méteres pityókatároló építését. Helyem van, s ott lesz, az út
mellett, hogy rakodni is lehessen belőle. Ha ez valósággá válik, akkor
lesz bátorságom 30 hektárba is pityókát tenni! Az idén tudtam első
alkalommal használni azt a visszakapott 7,1 hektár szépmezői földet, s
melléje még vettem még hatot. Eddig jobbára árendás földeken dolgoztam.
?No, hát ennyi, ez az eredménye annak, ha az ember összehúzza a
nagdrágszíját, és kitart tervei mellett! Én, akárki megmondhatja, a magam
erejéből küzdöttem fel magamat. Láthattad, milyen lakásban laktam a
kezdetekkor Dálnokban! Van örömem a munkában, mert fiam, Nagy János, aki az
említett nagyapám nevét viseli, szépen vezeti a gazdaságot, bátran bízom majd
rá, én csak felügyelek. Hála Istennek, nálam van utánpótlás.
Nagy Simon, mert már ,,hetvenkedik-, vagy-is elrúgta a hetven évet, készséggel
osztaná meg tapasztalatát, tudását a mező munkásaival. A
falufelelősnek, Rápolti Istvánnak fel is ajánlotta, ha befejezik a
betakarodást, s lesz rá igény, gazdaköri estéken, a
szarvasmarha-tenyésztők egyesületében szívesen beváltja ígéretét.
Parajd vagy Szotyor-
Bizony, nagyon fontos az utánpótlás. Bepillantottunk ezért az óvodába is,
ahol tizennyolc kisgyereket oktat-nevel igen jó körülmények között Györgyjakab
Katalin. Prezsmer Imola tanfelügyelő mondta egy ellenőrzés
alkalmával, hogy ezt az óvodát, így, ahogy van, be lehetne vinni
Szent-györgyre. Valóban, a Nagy Tamásné Vajna Terézia negyvennyolcas
nagyasszony nevét viselő ikerintézmény mert ebben az épületben
működött eddig az iskola is nagyon jól fel van szerelve, angol ajándék
játékokkal játszanak a gyerekek, van bőven tér, játszó- és sportterem,
ebédlő, csoportszoba, illemhely bojlerrel, iroda, s a raktárhelyiségben
szeretnének kialakítani egy sóbarlangot.
Kősót vásároltam Parajdról, kialakítunk ott így egy tömény sós
gyógyklímát, amilyen a sóbányában van, és ott fogunk játszani, természetesen,
orvosi tanács alapján, főleg azokkal a kisebb gyerekekkel, akik télen
légúti, hörghurutos betegségekben szenvednek. Igen jó szponzorra találtunk.
Láttam már ilyen barlangot Nagyváradon.
Csak ,,elaltatták?a falu iskoláját
Tavaly már csak három tanuló maradt a helybeli iskolában, mert a szülők
gyereküket hol magukkal vitték Sepsiszentgyörgyre, hol pedig az ingázást
választották. A pedagógusok beszéltek ennek előnyeiről és
hátrányairól, aláírásgyűjtés is indult a faluban, és olyan szülők is
aláírták a lapot, akik később mégis csak a városi iskola mellett
döntöttek. A faluban van, aki azt tartja: mindenki ott iskoláztatja gyerekét,
ahol akarja. Másoknak az a véleménye, hogy az ősi tanintézetet nem
szabadott volna felszámolni!
Milyen az az ,,elaltatás-??kérdeztük Henning Lászlót, a megyei
tanfelügyelőség felügyelőjét, aki elmondta, hogy a kifejezés nem
tőle származik. A szotyori iskolát, mert nem volt elegendő a
tanulólétszám (legalább öt gyerekre lett volna szükség, hogy működhessen),
felfüggesztették. Kimondottan a tanulók szüleitől függ, hogy akár holnap
is újraindulhasson.
Ha majd lehullnak a levelek
Akkor lesz a szotyori embernek ideje bővebb tereferére. Szezonban csak
rövid kiruccanásokra kerül alkalom, a mezőt és a zöldségeskertet hosszasan
magára hagyni nem lehet. Szüretre hívták a szotyoriakat a testvértelepülésre, a
Tolna megyei Alsónánára. Többre nem, csak egy háromtagú küldöttségre telt,
amelyet a városi tanács egy képviselője, Vitályos Zsuzsa vezetett. Részt
vett benne t. Berszán Sándor helybeli református lelkipásztor és Albert Károly,
az RMDSZ helyi szervezetének alelnöke. Utóbbi elmondta, hogy a fogadtatás várakozáson
felüli volt. A nyáron egyébként maréknyi alsónánai gyerek vakációzott
szotyorban, tanyájukat-táborukat a református imaházban ütötték fel.
A helybeli református egyház és a katolikus filia gondjai felől Miklós
András presbitertől és id. Hangai János gondnoktól érdeklődtünk. A
nyáron holland segítséggel részben megújították a református imaház
tetőzetét, de a jövő nagy gondja a parókia épületének
korszerűsítése.
Itt, amikor segíteni kell az egyházon, nem mondom, hogy nem fog össze a falu
folytatta a presbiter. De az az igazság, hogy lehetne jobb is a református
összetartás. Sokszor a templomban is olyan kevesen vagyunk.
A katolikusok temetőjük megnagyobbításáról szándékoznak rövidesen
párbeszédet folytatni a református egyházzal jelezte Hangai János. Szotyor az
illyefalvi máter filiája, ahol kéthetenként tart szentmisét t. Kacsóh Sándor
plébános. Lélekben már készülnek kápolnájuk búcsús ünnepére, november 5-ére,
Szent Imre napjára.
Milyen a megújhodás ösvénye-
Bizony, olykor göröngyös, de mindenképp a jobb felé kellene tartanunk
felelte Rápolti István tanácstag. Nagyon sajnálom, hogy gyenge a közösségi
élet, ne mondjam, hogy nincsen. Úrrá lett a lakosságon a közöny. A fiatalok a
könnyelműbb szórakozási formát választják, pedig volt és lenne
lehetőség a helyi, szervezett szórakozásra, a művelődési életre.
Kultúrcsoportjaink megszűntek. Sajnos, a szülők sem nagyon biztatják
a fiatalokat, hogy tartsanak a kultúrház felé. A közönyből akartam
kimozdítani falusfeleimet, amikor két kirándulást szerveztem. Volt rá igény, s
még tervezünk egyet. Falunapkor közebédre is azért verbuváltam össze őket,
hogy üljenek már szembe egymással, a közösség teremtő erő, s meg kell
értenie a faluközösségnek, hogy csak összefogással tudunk újat teremteni. Nem
elég csak kérni a városi tanácstól, bizonyítani is kell. A város segítségével
lett 300 méternyi aszfaltburkolat, s ígérte Albert Álmos polgármester, hogy
kiegészítik egy kilométerre. -k készítették el az uniós normáknak is
megfelelő tejcsarnokot, ezt készen kapták a tehéntartó gazdák. Más faluban
közösen építik fel. Faanyagot kaptunk a tanácstól a sportöltöző
tatarozására, s ha minden jól megy, az egykori tűzoltószertár épületét
nyugdíjasklubbá alakítjuk. Erre 120 millió régi lejt kapunk, s már huszonkét
nyugdíjas jelezte, szívesen benevez a terefereklubba.
Hát ennyit. Ilyen a megújhodás felé tartó szotyori ösvény-
Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán
Háromszék
- 2006-10-03
Szombat reggel a még álmos Illyefalva csendjét kellemes térzene és a traktorok pöfötölő, a fogatok poroszkáló hangja verte fel. Kilenc órakor indult el ugyanis a traktoros és fogatos felvonulás a község utcáin.
Eljöttek a régi gépek is, rangidősnek az 1950-es években gyártott Mercedes márkájú traktor számított (felvételünk). Előttük az uzoni mazsorett-csoport és a fúvószenekar hívta a falu apraját-nagyját a látványos megmérettetésre. Voltak is bőven kíváncsiak, akik a versenyt hangos bekiabálásokkal buzdítva izgulták végig. A mezőgazdasági igazgatóság, a szaktanácsadók és a LAM Alapítvány által szervezett szántóversenyt egy héttel korábbra időzítették, ám a rossz idő miatt muszáj volt elhalasztani. Akkor viszont sikerült megtartani a szakmai előadás-sorozatot.
A rendezvény újdonságnak számít a megyében. A világon az első szántóversenyeket a XIX. század elején szervezték, feltehetően Írországban és Új-Zélandon. Majd 1952-ben megalakult a Szántó Világszövetség, amely a következő évben Kanadában megszervezte az első világversenyt. Az értékelésre egységes, pontozáson alapuló elbírálási rendszert dolgoztak ki, a maximálisan elérhető pontszám 120. Egyebek mellett értékelik a kezdőbarázda minőségét, a barázdaszeletek egyenletességét és zártságát, a szántás mélységét és egyenletességét, a szántás egyenességét és az összbenyomást.
Az illyefalvi versenyen tizennyolc traktoros és hat lovas fogatos mérte össsze tudását. Másfél óra leforgása alatt a traktorosoknak tíz árat, míg a fogatosoknak öt árat kellett megszántaniuk a szigorú szakbírák előtt. A traktorosok közt első lett a helybeli Bartha Jenő, második az ugyancsak illyefalvi Jancsó Károly, a harmadik helyen pedig ketten osztozkodtak: az aldobolyi Ledán Péter és ifj. Binder Verner. A lovas fogatoknál első Csákány András Illyefalváról, második Kőműves Attila Uzonból, harmadik Bakó Levente szintén Illyefalváról.
A támogatói pénzekből prémiumokra is futotta: az első helyezésért 2,5 millió lejt, a második helyért 2 milliót, míg a harmadik helyért 1,5 milliót kaptak a nyertesek. De a szervezők e tekintetben is minden résztvevőre gondoltak, 500 000 lejjel honorálva a részvételt. A különdíjak kategóriájában a legfiatalabb versenyző címet ifj. Binder Verner (14 éves) nyerte el, a legöregebb versenyző pedig a 73 éves Jancsó Károly volt. Az ügyességi verseny győztese Bartha Jenő.
A szervezők szerint a verseny elérte célját, volt bőven, mit tanulni egymástól, a szakemberektől, és igazán jól szórakozott mindenki. A sikeren felbuzdulva ígérik, ezentúl a Szántson ön is velünk! mottó jegyében minden évben tartanak szántóversenyt.
Incze Péter, MSZH
Háromszék - 2006-10-03
Hol volt, hol nem volt? (Kisbacon)
Mesét mondtak és hallgattak, kedvenc olvasmányaik figuráit idézhették meg, bábjátékot néztek, íróval találkoztak, a Mari-lakban Benedek Elek álmaival szembesültek, majd barangolásuk során olyan helyszíneket tekinthettek meg, melyek a Mesevilág majdnem minden egyes történetében szerepelnek. A Magyarhermány, Nagybacon, Szárazajta és Kisbacon iskoláiból érkező, mintegy 130 gyermek számára minden bizonnyal felejthe-tetlen élményt jelentett a Bodvaj Egyesület és a kisbaconi református egyház népmese napja alkalmából szervezett közös programja.
A mesevilágbeli barangolás délelőtt az általános iskolában vette kezdetét, s míg eleinte tartózkodóak voltak, a gyermekek hamarosan őszinte játékossággal mutatták be kedvenc meséik szereplőit. Miután a harmadik osztályos Putnoki Noémi elmondta az Aranytulipán meséjét, mindjárt elő is adták a résztvevők. A kisbaconiakon meglátszott, hogy évek óta az uzonkafürdői bábjátszó tábor lakói: A cincogó egerek kalandjait feldolgozó előadásuk talán nagyobb színpadon is megállná a helyét. Lapunk főmunkatársa, Sylvester Lajos a Benedek Elek-emlékház létrehozása és más helyi és erdővidéki történetek közé szőve vallott íróvá válásáról. A kisiskolások kérdéseikkel ostromolták a számukra némiképp Elek apóra emlékeztető közírót. Nem valószínű, hogy volt ott gyerek, ki ne járt volna a Mari-lakban, s ne látta volna Elek apó örökségét, ennek ellenére a nagy mesemondó gyermekkoráról, szüleiről, élete különböző állomásairól, a több mint száz esztendeje ültetett fenyőfákról, a mindenki Cimborájáról szóló ismertetőt valamennyien feszülten, ámulva figyelték.
Délután különböző műhelyekbe látogattak, de ez sem volt mindennapi esemény. Benkő Vilma szövőgépe, Baló Zoltán kovácsmester műhelye, Keresztes Lajos és Domokos vízimalma a gyermekek számára a vándorlegény tarisznyáját, a csodás kesz-kenőt, a gazdagon terülő abroszt, a feneketlen zsákot szövő masinát, a táltos paripának patkót, katonának kardot készítő műhelyt vagy az örökké őrlő malmot jelentette.
Sok élménnyel feltarisznyáltan végül az egykori kántori lakás udvarán csuhéból, nemezből, vadvirágokból és édes gyümölcsökből Csipkerózsikát, boszorkányt, királyfit, jó tündért fabrikáltak. Tehetségük elismerése frissen sütött kürtőskalács volt.
Úgy tűnik, Kisbaconban a mesék világa örök.
Hecser László
Háromszék – 2006-10-03
Szeretetben túlélő székely mese - A Magyar Népmese Napját ünnepelték Kisbaconban
Varangyos békával, békakirályfival, egyfejű sárkánnyal, török basával, boszorkánnyal, mackóval, valamint papucsszaggató királykisasszonnyal együtt barangolta be a Magyar Népmese Napját nyolcvan magyarhermányi, nagybaconi, szárazajtai és kisbaconi kisdiák. Helyszíne volt a barangolásnak az a kisbaconi általános iskola, melynek névadója, a falu szülöttje, Benedek Elek író - a mese kedvelőinek Elek apója - azt írta 1926 karácsonyán: "Jézus tanítványa voltam,/ Gyermekekhez lehajoltam/ A szívemhez felemeltem/ Szeretetre így neveltem."
Benedek Eleknek a Magyar Népmese Napjával egybeeső 147. születésnapján az előadásnak otthont adó iskola zsúfolásig megtelt termében a tündért Farkas Erzsébet református tiszteletes asszony, a rendezvény társszervezője alakította. "Arra kérem a felnőtteket, pedagógusokat, vigyázzunk a mesékre, és adjuk a gyermekek szájába, ne csak olvassuk, hanem adjuk a mesekönyveket is a kezükbe. A mesék varázslattal töltötték meg a székely nép mindennapjait" - mondta a tiszteletes.
Benedek Huszár Márta, Benedek Elek testvérének ükunokája, a társszervező Bodvaj Ifjúsági Egyesület elnöke az ÚMSZ-nek rámutatott: a kisbaconi gyermeknek magáénak kell éreznie Benedek Elek meséit, "nézze a mesén keresztül a falu valóságát, táját, ismerje fel az embereket, a mesékben lévő igaz történetet, becsületet, munkát, és ismerje meg a mesterségeket".
A Magyar Olvasó Társaság kezdeményezésére tavaly Benedek Elek születésnapját, szeptember 30-át, a Népmese Napjává nevezték ki. Kolozsvár idén kapcsolódott be, a János Zsigmond Unitárius Kollégium tanítói közössége révén, amely a diákegylet támogatásával maratoni népmeseolvasást rendezett I-IV. osztályos tanulók számára. A hagyományteremtőnek szánt rendezvény különlegessége abban állt, hogy csemetéik biztonságérzete érdekében a szülők is részt vettek a meseolvasásban. (T. J. L.)
Tanulj, hogy segíthess! (Az Erdélyi Mentálhigiénés Társaság konferenciája)
Illyefalván négy éve működik, Kató Ibolya önzetlen és szakszerű szervezőképességének hála, az Erdélyi Mentálhigiénés Társaság. Annak felismerése nyomán hívták életre még 2002-ben, hogy az erdélyi magyar közösségnek nemcsak testi egészségre, szellemi gyarapodásra van szüksége, hanem kezelnie, gyógyítania kell a félig beteg vagy egyszerűen csak a változó, átmeneti világ megpróbáltatásai miatt megüresedő lelkeket. Azóta két kétéves turnusban pszichológusok, pedagógusok, lelkészek, óvónők készülnek fel e kényes, de fontos feladatra a Károli Gáspár Egyetem jeles szakembereinek és a Magyar Menthál-higiénés Társaság támogatásával. Jórészt nagyon fiatal székelyföldi vagy az erdélyi szórványban élő emberek osztották meg tapasztalataikat a szombati konferencián, ahol Grezsa Ferenc, az EMMT tiszteletbeli elnöke és Kató Ibolya központvezető (KIDA Képzési Központ, Illyefalva) és az EMMT elnöke után az eddig elvégzett munkát vették számba. A székelyudvarhelyi és sepsiszentgyörgyi Lelki Egészségcentrum tevékenységéről beszéltek, a szociális szférában dolgozók lelki egészségvédelméről, a pedagógus-továbbképzés és a cserkészet mentálhigiénés vonatkozásairól, a papi szolgálat sajátos kockázatairól, gyászolók lelki gondozásának vonatkozásairól. Igen szép és sikeres bemutatón illusztrálták az illyefalvi gyermekfalu kis lakói a zeneterápia hatását, szóltak a sepsiszentgyörgyi esetmegbeszélő csoport munkájáról, a marosvásárhelyi Családsegítő Központ gondjairól, az internetes tanácsadás kezdeteiről, az épp alakuló telefonos lelki segítőszolgálat kiterjesztéséről, székelyföldi csoportjainak összekapcsolásáról, további működéséről. Egyszóval, számba vették az erdélyi mentálhigiéné nem egyszerű és nem könnyű feladatait. Lelkes, jó csapat alakult ki a képzések során, munkájuk van, erejük is bizonyára, a nem mindennapi feladathoz.
(Simó)
Háromszék – 2006-10-03
„Nem Budapestnek van egy országa, hanem Magyarországnak egy fővárosa”
Szabó László a világ
első köztéri Wass-szobráról és a csendes háttérmunkáról 
Wass-interjúfolyam
– 23. rész
Wass-szoborért ment Hamburgba 2004-ben. Intézte a szoborállítás engedélyeit. Az eredetileg Kolozsvárra szánt mellszobor kacskaringós utat járt be: a budapesti visszautasítás után végül Bonyhádra került. Ez volt az első Magyarországon felállított Wass-szobor?
– Valóban ez volt az első Wass-szobor, de tudomásom szerint nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon is. Pontosabban az első azok közül, amelyek állva is maradhattak, első a köztéri Wass-szob-rok közül. De véleményem szerint ez esetben nincs jelentősége az elsőségnek, ez nem sportverseny vagy teljesítménytúra, ahol díjazzák a befutót. Itt talán csak annyiban számít az elsőség, hogy példát mutat a többieknek, akik esetleg bátortalanabbul közelítenek a kérdéshez.
Visszatérve a kérdés első feléhez, a történet valóban 2004-ben kezdődött, mégpedig az év elején azzal, hogy a magyarországi sajtót bejárta a hír: Budapest főpolgármestere elutasította a Wass Albert Polgári Kör azon kezdeményezését, hogy az írónak szobrot emeljenek a Vérmezőn. Nem sokkal ez után egy lakossági fórumon valaki felvetette az ügyet azzal a megjegyzéssel, hogy tiltakozó demonstrációt kellene tartani az ilyen hatalmi magatartás ellen. Az előadó – nagyon helyesen – azt válaszolta, hogy nem kell itt tüntetgetni, hanem ha a fővárosnak nem kell a szobor, akkor fel kell állítani valahol vidéken.
Ekkor fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy meg kéne próbálni városunkban, Bonyhádon a szobor elhelyezését. Ezt a gondolatomat megosztottam Kovács Gábor barátommal, ő helyeselte, sőt erdélyi kapcsolatai segítségével el is indította a folyamatot.
Így jutottunk el Holtmarosra, Bartha József tiszteletes úrhoz, akiről rövidesen kiderült, hogy a legkisebb Wass fiú, Endre sógora, és már tud a szándékunkról. Legnagyobb meglepetésünkre azzal fogadott, hogy a szobrot megkapja Bonyhád, csak el kell szállítanunk Budapestről, ahova Endréék hozzák Hamburgból. Ám a dolgok másképp alakultak, a szobor nem került be az országba. Kapóra jött, hogy azon a nyáron Németországban, Hamburg közelében turnéztunk zenekarunkkal, így – felvéve a kapcsolatot Wass Endrével – el tudtuk hozni Kolozsi Sándor alkotását, mely még a Sidneyben készült csomagolásban várta, hogy Kolozsvár, majd Budapest helyett végül Bonyhádon meglássa a napvilágot.
A hazahozatal után kezdődött a csendes háttérmunka: legalizálni kellett a „mázsányi bronzot” egy ajándékozási szerződéssel, nehogy az ellentábor fogást találjon a számára nem tetsző ügyön, méltó helyet és talapzatot kellett találni a XX. század egyik legnagyobb magyar írója számára, engedélyek sorát kellett beszerezni stb. Egyszóval sűrű, de szívemnek-lelkemnek tetsző munkával telt el az a négy hónap a hazahozataltól az avatásig.
– Egyébként miért éppen Bonyhád került a képbe? Szerepet játszik ebben, hogy a településen sok bukovinai székely lakik?
– Sokan – köztük bonyhádiak is – megkérdezték, hogy mi módon kötődik Wass Albert Bonyhádhoz? Erre csak azt tudom válaszolni, hogy minden magyar városhoz és faluhoz egyformán kötődik, minden magyar ember lelkéhez egyformán szólnak a gondolatai. Az, hogy végül is nálunk talált végső nyugvóhelyre ez a sokat hányódott szobor, annak köszönhető, hogy mi ismertük fel először annak a fontosságát, hogy az életünk minőségét meghatározó szellemi útjelzőknek méltó emléket kell állítani az utókor épülésére.
Bonyhádon valóban nagy számban élnek Bukovinából menekült székelyek, de más erdélyiek is és felvidékiek is, és a kitelepítést megúszott németek is. Bonyhád egy kis tükre a Kárpát-medencének, mindamellett olyan egészséges nemzeti szellemiség lengi át, hogy szinte gyermekjáték volt végigvinni a szoborállítás ügyét.
– Azóta is a vidék Magyarországa fogadja be a „vándor székelyt” – Wass Albertet. Lesz valamikor Budapesten is Wass-szobor, vagy az ott élők inkább a teheneket pártolják?
– Budapestnek talán akkor lesz köztéri Wass Albert-szobra, ha a város választott vezetői rájönnek arra, hogy nem Budapestnek van egy országa, hanem Magyarországnak van egy fővárosa, és ennek megfelelően állítják fel értékrendjüket. Ebben a globalizálódó világban meg kellene találnunk az igazodási pontokat, melyek között feltétlenül ott a helye Wass Albertnek, míg az extravagáns, meghökkentve művészkedés távol esik ettől, hiszen semmilyen gondolatot sem közvetít. A szabadság eszményét nem szabad összekeverni a szabadosság parttalanságával, mert ez anarchiához vezet. Ennek a nyomai már érződnek Budapesten.
– 2006 januárjában országos Wass Albert versmondó és rajzversenyt szervezett, melyen több mint ezer diák vett részt. Ez azt jelenti, hogy bár a tankönyvekből hiányzik az író, életművét azért ismerik a mai fiatalok?
– Ez a versmondó verseny már nem az első volt, hiszen a szoboravatás napján, 2005. január 8-án is rendeztünk egyet a Solymár Imre Városi Könyvtár segítségével. A 2006 januárjában szervezett program annyiban volt más, hogy ekkor már az egész Kárpát-medencében meghirdettük a szavalóversenyt, illetve a 14 éven aluliaknak a meseillusztrációs rajzpályázatot, minden anyaországi megyében és az elszakított országrészekben is elődöntőket szerveztünk. Ennek a végeredménye került pódiumra és kiállítási paravánra Bonyhádon az író születésnapjának előestéjén. A rajzpályázaton valóban több mint ezer kisdiák vett részt, illetve ennyi pályamű érkezett hozzánk az előszűrés után. Ezen felül van még azok száma, akik a versmondásban mérették meg magukat. Több százan lehettek, akik ennek a felhívásnak hála kézbe vették Wass Albert könyveit és átitatódtak szellemiségével.
Sajnos akadtak még fehér foltok, ahol nem merték vállalni a „háborús bűnös” nevével fémjelzett program szervezését és lebonyolítását, de ez nem keserít el, inkább további munkára sarkall. Boldog lennék, ha a centenáriumi ünnepségre sikerülne a teljes magyar nyelvterületet bekapcsolni ebbe az áramkörbe.
– Emlékszik még, melyek voltak a legérdekesebb rajzok?
– Nehéz lenne több mint fél év távolából felidézni a legjobban sikerült pályaműveket, azt azonban elmondhatom, hogy nagyon változatos technikai megoldásokkal készültek és őszintén tükrözték a mai gyermekek tiszta, nyitott vonzalmát a Wass Albert varázsolta világhoz, a természethez, az azzal való harmonikus együttéléshez. A zsűri által kiválasztott több mint száz alkotásból összeállított kiállítási anyag február óta járja az országot, vándorkiállítás formájában viszi a hírt, hogy létezik egy értékközpontú irodalom, amit érdemes kézbe venni.
– A szavalatokból kiderült-e, hogy mennyire értik, illetve azonosulnak a wassi írásművészettel a diákok?
– Örömünkre szolgált, hogy az „ifjúsági” kategória sokkal népesebb volt, mint a 25 éven felüli „felnőtt”, és igen mély átélési képességről tanúskodott. Takaró Mihály, a zsűri elnöke mondta, hogy meglepetéssel tapasztalta: egyetlen beszédhibás versmondó sem akadt a mezőnyben. A színvonal pedig olyan magas volt, hogy akár hivatásos előadók versenye is lehetett volna. Azt hiszem, hogy ezekre a lelki-szellemi alapokra felépülhet a jövendő.
– Mikor lesz a következő rajz- és versmondó verseny?
– Szeretnénk a centenáriumi ünnepséget egy szépen kikerekített Kárpát-medencei Wass Albert Vers- és Prózamondó Versennyel tartalmassá tenni, amiből a gyermekek meseillusztrációs rajzpályázata sem maradhat ki. Már felvetettem azt a gondolatot is a Wass fiúknak, ha újra kiadják Wass Albert meséit, a Tavak könyvét és az Erdők könyvét, a legjobb pályaművek alkothatnák a könyv illusztrációit. Remélem, ez is megvalósul a századik születésnapra.
– Gyakran jár Erdélyben. Találkozott olyan emberekkel, akik mintha valamelyik Wass-regényből léptek volna ki?
– Igen. Ilyen embernek ismertem meg Bartha József református tiszteletest. Ő az a pap, aki írja és prédikálja is a „magyar bibliát”. És nem csupán prédikálja, de éli és élteti is a benne megfogalmazódó hitet. Nemcsak pásztora, de gazdája is a rábízott nyájnak, a falunak és az árvaházban nevelkedő magyar jövendőnek. Minden esztendőben vágyom rá, hogy néhány napot vele tölthessek, feltöltődvén az újabb teendőkre.
– Önnek, személyesen mit mond Wass Albert?
– Azt, hogy sohasem szabad feladni, amit vállaltunk az életben. Akár a személyes életünkkel, tetteinkkel is lehetünk példák, hacsak néhány ember számára is. És ha egyre több az ilyen ember, akkor dolgunk van a világban és felelősséggel el kell végeznünk.
– Egyes – elsősorban liberális – értelmiségiek kígyót-békát kiáltanak Wass Albertre, még ha írásművészetét nem tudják vagy nem merik is kritizálni…
– Nem szeretném minősíteni azokat, akik ezt teszik, szavaik, mondataik minősítik őket. Sosem a habkönnyű „percemberek” igazították a világ sorsát, még ha pillanatnyilag úgy is tűnt néha. Végül is „maradnak az igazak és a jók”, hozzájuk kell igazodnunk. Wass Albert életműve elég súlyos ahhoz, hogy kiállja a körülötte kavargó viharokat. Az önző érdekek vezérelte pártfogók ugyanúgy lekopnak majd róla, mint a csahos kutyák. A dolgok mennek a maguk természetes útján, az igazság nem az ember által szabott mérték, ahhoz csak igazodni adatott meg nekünk. Fábián Tibor
Erdélyi Napló - 2006-10-03
Az első tárgyaláson
senkit sem ítéltek el 
Schuller
Jenő 1956-ban Besztercén volt tanár. Koholt vádak alapján 7 év
börtönbüntetésre ítélték, ebből négyet töltött le Kolozsváron, Jilaván és
Szamosújváron.
1940–44 között a marosvásárhelyi református kollégium diákja voltam, nemzeti szellemben nevelkedtem. Később a Bolyai Egyetem földrajz-geológia szakán tanultam, onnan kirúgtak, mert apám kuláklistára került. De mivel az egyetem énekkarában és tánccsoportjában is benne voltam, beiratkozhattam a biológia szakra. 1954-ben fejeztem be végül az egyetemet, s fiatal tanárként Besztercére kerültem. 1955-ben Besztercén is vetítették az Erkel Ferenc életéről szóló filmet. A film után, az osztályfőnöki órán a gyerekek kérték, hogy a magyar nyelv és irodalom könyvben szereplő Himnuszt és Szózatot tanítsam meg nekik énekelni. Megtanítottam, s a következő órán a székely himnuszt is énekeltük. Akkor úgy tűnt, hogy nincs semmi baj.
1956 októberében, a forradalom napjaiban a román és német kollégák gratuláltak, hogy a magyar nép milyen ügyes, hogy nincs ilyen nép a világon. Másnap jöttek, hogy meséljem el, hogy mi van Magyarországon. A következő nap olyan csend volt, s olyan ridegek voltak az emberek. Volt egy kollégám a román tagozatról, aki tökéletesen beszélt magyarul, s ő mondta el, hogy azért lettek ilyen ridegek a kollégák, mert elterjedt Besztercén, hogy a magyar forradalom 12 pontja között szerepel Erdély visszacsatolása Magyarországhoz. November 4-én fellélegeztek a románok. Örvendtek, hogy a szovjet csapatok leverték a forradalmat.
– Mi történt a forradalom után az iskolában?
– 56 után következett egy szorítás a hatalom részéről. Én már a Himnusz megtanítása miatt bűnbak voltam. Már korábban csináltam egy farmot a magyar tagozaton levő gyermekeknek a város szélén, a Beszterce folyó partján. A diákok ott dolgoztak, szórakoztak, csónakáztak, sportoltak. Úgy nevezték a helyet, hogy Magyar telep. A kollégák ez idő tájt egyre inkább rossz szemmel néztek rám a farm miatt. Egy nap bementem az igazgatóhoz s elmondtam neki, hogy szeretném, ha a német és a román diákok is kijönnének a telepre, egyik héten mindenki csak románul szabad kint beszéljen, a másik héten csak németül, s a harmadik héten csak magyarul. Erre fölpattant az igazgató, hogy nem kényszeríthetem a román diákokat arra, hogy magyarul beszéljenek.
Egy másik rám nézve kedvezőtlen eset egy sportrendezvény volt. A besztercei csapat az enyediekkel játszott. Az osztályom s a vendégcsapat között jó barátság alakult ki. S a mérkőzésen az osztályom az enyedieknek drukkolt. Másnap behívattak, s azzal vádoltak, hogy a gyermekeket a saját iskolám ellen uszítottam, holott én ott sem voltam a meccsen.
1958-ben volt egy olyan törekvés, hogy a magyar tagozatokat olvasszák be a román tagozatokba. Három román tanár jött, hogy győzzenek meg arról, hogy a román iskolában tanuló magyar gyerekek jobban fognak érvényesülni. Azt akarták, hogy vegyem rá a magyar szülőket arra, hogy a gyerekeiket román osztályba írassák. Azt mondták, hogy a mi gyermekeink nem tudnak elég jól románul, s éppen ekkor ment el előttünk egy roppant ügyes diákom, odahívattam, s románul elmondattam vele, hogy mi most itt mit csinálunk, s hol vagyunk. Tökéletes románsággal elmondott mindent. Mondtam a kollégáimnak, hogy az alkotmány biztosítja, hogy mindenki a saját anyanyelvén tanulhasson, s 450 magyar gyermek megérdemli, hogy magyarul tanuljon.
58 szeptemberében kirúgtak a tanügyből, azzal a megjegyzéssel, hogy alkalmatlan vagyok. Elmentem Kolozsvárra reklamálni a pártbizottsághoz, s szerencsétlenségemre egy volt osztálytársam volt a másodtitkár, és elintézte hogy visszavegyenek az iskolába.
– Mikor tartóztatták le?
– 1960. július 20-án bevittek Besztercére a szekuritátéra. Estefelé beültettek egy dubába azzal, hogy rövid sétára megyünk. A szekus a szemem előtt csőre töltötte a pisztolyát. Eszembe jutott, hogy már történt olyan, hogy elvitték az embert egy rövid sétára, a sánc szélén lelőtték, s elhantolták. Kolozsvár felé mentünk. Besztercétől vagy 15 km-re elromlott az autó. A szekus elküldött sétálni, amíg megjavítják az autót. Mentem vagy 30-40 métert és hallom, hogy a bokrok között fent valami mozgás van. Visszafordultam, visszamentem gyorsan az autóhoz. Az autó már meg volt javítva. Mentünk vagy 30-40 métert, s megállt az autó, beszállt egy ember. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez a lelövő ember, azért állították oda, hogyha elszaladok, akkor lelő, és legitim, mert meg akartam szökni.
– Mivel vádolták?
– A vád szerint az egyik kollégának azt mondtam, hogy jobb lenne, ha független Erdély lenne, mert csak akkor oldódik meg a nemzeti kérdés. Én azt mondtam, hogy jobb lett volna, ha Trianon után Erdély független marad. A vád szerint szimpatizáltam az 56-os forradalommal. A másik vád az volt, hogy megtanítottam a Himnuszt a gyermekeknek. Érdekes, hogy az iskolakérdés nem szerepelt a vádak között, pedig engem azért tartóztattak le, mert nem egyeztem bele a magyar tagozat megszüntetésébe. Úgy látszik, hogy politikai meggondolásból ezt kihagyták.
Az első tárgyaláson úgy tűnt, mintha megnyertem volna a pert. Mikor vittek vissza a cellába, a börtön igazgatója azzal biztatott, hogy megmenekülök. Egy hétig hittem is ebben. Aztán felvilágosítottak a börtöntársaim, hogy ez taktika. Általában senkit nem ítélnek el az első ülésen, hogy lássa a közvélemény, hogy demokratikus a tárgyalás. A második tárgyaláson, október 6-án az aradi vértanúk napján, úgy, ahogy a börtöntársaim megjósolták, felsorakoztatták a barátaimat, ők bizonyították, hogy reakciós és nacionalista vagyok. A besztercei magyar tanár, aki úgy adta, hogy milyen nagy magyar, volt a vád koronatanúja. Azt mondta, hogy Schuller nacionalista szellemben neveli a gyermekeket, s nem szabad visszaengedni a katedrára. Ez volt az utolsó szó, s ezért engem 7 évre ítéltek. Négyet töltöttem le. Ezalatt a négy év alatt bandita voltam, így szólítottak a börtönben, azért, mert azt mondtam, hogy 450 magyar gyermek megérdemli, hogy anyanyelvén tanuljon.
– Mi történt, miután kiszabadult?
– A börtön után behívattak a szekuritátéra, s megkérdezték: vissza akarok-e menni a tanügybe. Ha igen, akkor vállalnom kell, hogy ha a Román Népköztársaság ellen valaki valamit tesz, jelentem. Ezt természetesen nem vállaltam, s így nem kaptam vissza az állásomat. Marosvásárhelyen hónapokig kerestem állást, s végül ismerősök révén geológusként tudtam elhelyezkedni.
D. Szentes Szidónia
Erdélyi Napló - 2006-10-03
ERDÉLYI ÖTVENHATOSOK - Tíz év koszorúzásért
Hat évig raboskodott román fegyházakban Jancsó Csaba, amiért sepsiszentgyörgyi társaival együtt szolidarizált a budapesti ötvenhatos eseményekkel. Bukását a Székely Ifjak Társasága szervezésében történt negyvennyolcas obeliszk megkoszorúzása hozta. Több börtönt járt meg szabadulásáig, s vallomása szerint humora tartotta életben raboskodása alatt.
Bár az udvarhelyszéki Sükőben született, református lelkipásztor édesapja szolgálati helyváltoztatásainak köszönhetően alkalma volt tanulmányait folytatni származási helyén kívül Sepsiszentgyörgyön, Bikfalván, Bethlenszentmiklóson, valamint Királyfalván. Tizenöt éves, nyolcadik osztályos diákja volt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumnak, amikor Budapesten kitört a szabadságharc. Október 24-én tizennegyedmagával együtt gyermeki forrófejjel öszszebeszéltek, és létrehozták a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). A szervezet célja volt a felkészülés arra a pillanatra, amikor a magyarországi forradalom eléri Erdélyt, Székelyföldet, ezen belül Háromszéket.
Elképzelésük szerint akkor az önmagát a leendő forradalom magjának tekintő SZIT szerepe a fiatalok buzdítása lett volna a felkelés kirobbantására tájainkon is. Bár 1956 novemberében megbukott a szabadságharc Magyarországon, a szervezet tagjai úgy döntöttek, hogy csak kell tenniük valamit. 1957. március 15-re virradólag megkoszorúzták titokban a városi park negyvennyolcas obeliszkjét. Mivel tilos volt akkoriban bármilyen megemlékezés az emlékműnél, a piros-fehér-zöld szalagos virágkoszorúk nagy hatással voltak a munkába igyekvő emberekre. A következő évben, az 1848-as szabadságharc 110. évfordulója alkalmából ismét koszorúzásra készült a SZIT.
A román állambiztonság tanult előző évi leégéséből, amikor nem tudta elkapni a koszorúzókat. Most idejében felkészültek a szekusok arra, hogy nyakon csípjék őket. Az állambiztonságiak a Mikóval szembeni, megyei könyvtár épületéhez vezető fő sétány bejáratánál, kis ablakokon keresztül figyelték az obeliszket a gyékénykerítés mögül. Egyetlen lámpa fénye világított a parkban, épp az, amelyik az emlékművet emelte ki a sötétségből. Amikor Bordás Attila, Gyertyánosi Csaba és Jancsó Sándor elhelyezte a koszorút, váratlanul több helyről származó rendőrsíp füttye hallatszott. Csak Bordást tudták elkapni, a másik két fiatal futva elmenekült. Bár nem vett részt az éjjeli akcióban, Jancsó Csabáért az iskolába jöttek el a szekusok.
Bekísérték a száz méterre található állambiztonsági székházba, ahonnan Bordással, Gyertyánosival és a névrokon Jancsóval együtt terepjáróval Marosvásárhelyre vitték. Másnap megkezdték a kihallgatás-sorozatot. Egy darabig a Leánder atya néven ismert Hajdu Gézával, a csíksomlyói ferences rendház főnökével volt egy cellában. A sors iróniájaként, egy másik márciusi estén újabb koszorú került az obeliszk talapzatára. Júniusban került sor a tárgyalásra Macskássi Pál kolozsvári katonai törvényszéki bíró vezetésével. Még aznap este mondták ki az ítéletet az államellenes összeesküvéssel vádolt SZIT-tagok többsége ellen. Jancsó Csaba nyakába 10 év szabadságvesztést sóztak, 18 évet kapott a 29 éves Szalai Attila és hatot Molnár Béla, a többiek 7 és 15 év közötti elzárást.
Következett a raboskodás a szamosújvári, a zsilavai, majd a nagyaknai börtönben. Zsilaván megverték, mert megcsókolta az őt meglátogató édesanyját. Augusztusban a Brailától 75 kilométerre lévő munkatelepre vitték, több száz társával együtt, ahol gátat építettek. Egy főnek naponta 3,2 köbméter földet kellett kiásnia, ami a nedvesség miatt valójában 5760 kilót jelentett. A kosz, a hiányos táplálkozás miatti legyengülés, a fertőzött, Dunából származó ivóvíz miatt 1960-ban kitört a tífuszjárvány, s ennek áldozata volt Jancsó Csaba is. Közben könnyebb munkára vitték, répát szedni Gradinára, ahol Páskándi Gézával együtt dolgozott. Konstancán gyengélkedett a polgári kórházban, ahol Vera és Szanda ápolónők lázméréskor mindig egy kis csokit csúsztattak a hónalja alá.
Karácsony után visszavitték Szamosújvárra, ahol előbb csiszolóként, majd szerelőként dolgozott a helybeli bútorgyárban 1964. augusztus 24-i szabadulásáig. Közben elvégzett egy asztalosi tanfolyamot, melynek alapján álláshoz jutott a sepsiszentgyörgyi bútorgyárban, s ahol részben újra összejöttek az egykori SZIT-esek. Munka után esti líceumba járt, elvégezte a X. és XI. osztályt, majd érettségi után beiratkozott a faipari technikumra a Brassó megyei Feketehalomban. Tanulmányai végeztével visszatért a szentgyörgyi gyárba, ahol a könyvelőségen és személyzeti osztályon kívül mindenhol megfordult valamilyen beosztásban. A "kékszeműek" az évek során egy percig sem hagyták alább megfigyelését.
1976-ban az úgynevezett mikós összeesküvés idején két szekus érdeklődött róla feleségénél. Nyolc évvel később, a Vitéz Mihály szoborcsoportnál történt robbantásos merénylet után többször is behívatták, nyilatkozatot írattak vele felváltva az állambiztonság és a milícia székházában. Egyik alkalommal este 10-re idézték be, ahol az elhízott bukaresti nyomozók jelenlétében reggelig tartó nyilatkozatot írt cifra betűkkel, székely módra, jó ráérősen. 1986-ban, 1987-ben is behívták nyilatkozatírásra. "Szerencsére nem hagyott el a humorérzékem, próbálom magam is becsapni, mert ez mentett meg a börtönben" - összegzi tapasztalatait Jancsó Csaba.
Domokos Péter
Új Magyar Szó - 2006-10-03
AZ ARADI VÉRTANÚKRA EMLÉKEZNEK
AZ ARADI VÉRTANÚKRA EMLÉKEZNEK ökumenikus istentisztelettel és ünnepi műsorral október 5-én, csütörtökön du. 5 órakor a hidelvi református templomban (Horea út 53. szám). Szeretettel vár mindenkit a rendezvényre az RMDSZ hidelvi kerülete és a református egyházközség.
Szabadság - 2006-10-04
Szép és megható ünnepélyen vehettünk részt szeptember 10-én a szentábrahámi református templomban. Ekkor került sor itt az új kenyér hálaadás alkalmából úrvacsoraosztásra. Növelte az áhítatot, hogy utána címeres magyar zászló ajándékozása következett. A zászlót a Magyarországon élő Nagy Domokos családja ajándékozta édesapjuk (Nagy Domokos Szentábrahám szülöttje) halálának tizedik évfordulója alkalmából.
Vajda Domokos református lelkész megható szavakkal köszönte meg az ajándékot és méltatta az ajándékozó önzetlen lelkesedését, szülőföld iránti szeretetét. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Jakab Dénes unitárius lelkész és felesége, valamint jó néhányan az unitárius hívek közül. A tiszteletes úr örömét fejezte ki, hogy a hívek ilyen szépen át tudják élni az együvé tartozás érzését, majd megáldotta a zászlót.
Kívánjuk, hogy ez a zászló legyen az egymás iránti tiszteletnek, megbecsülésnek, szülőföldünk szeretetének, anyanyelvünk ápolásának és hitünk megtartásának jelképe! Köszönjük a zászlót, a részvételt, a szép élményt, melyben részünk volt az új kenyér ünnepén.
Kádár Margit, Szentábrahám
Hargita Népe - 2006-10-05
A vásárhelyi vártemplom ad otthont a Marosvásárhelyi zsoltárok nevet viselô koncertnek. A ma délután 6 órakor kezdôdô rendezvényen bevezetôt mond Horváth Loránd lelkipásztor, költô, zsoltárszerzô. Fellép a vártemplom Psalmus kórusa (vezényel Kovács András), a Kistemplom Evangélium kórusa (vezényel Csíki Ágnes). A III. Református Világtalálkozó Himnuszát orgonán elôadja Molnár Tünde, további fellépôk: Marton Irén, Makkai Edit, Antal Ferenc és Horváth Hajnalka.
Népújság - 2006-10-06
Ma 18 órától a szászrégeni művelôdési otthon nagytermében Októberi fôhajtás címmel ünnepi megemlékezést tartanak. Az aradi vértanúkra Nagy Attila történelemtanár emlékezik, beszédet mond Nagy András polgármester. Fellépnek: Szabó Elôd és a Titán, a Selena együttes, a római katolikus egyház Cum Jubilo ifjúsági kórusa, a szászrégeni ökumenikus kar, a Petru Maior és Lucian Blaga iskolaközpontok magyar diákjai, a református egyház gyerekkara, szavalnak Molnár Melinda, Erdei Beáta, Kiss Miki Renáta pedig zongorán Bartók-műveket ad elô. A rendezvényt a szászrégeni RMDSZ, a Madisz valamint Népszínház szervezte.
Népújság - 2006-10-06
Intézményesített beteggondozó Háromszéken
Két városban és nyolc háromszéki község huszonegy falujában jelenleg 292 beteget gondoznak folyamatosan a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókjának alkalmazottai, havonta ezerötszáz alkalmi esetet látnak el, és munkanapokon hét felnőtt fogyatékost foglalkoztatnak a számukra berendezett nappali központban. Az alapítás negyedik évfordulójával egybekötött székházavatón az eltelt időszak megvalósításairól és a tervekről szóltak a szervezet képviselői.
Az Olt utca 8. szám alatti új székházban tartott ünnepségen Tóth Anna intézményvezető lelkipásztor az irgalmas szamaritánus példázatával indította évfordulós köszöntőjét, a településről településre terjedő segítőszolgálat fontosságát ecsetelve, és megköszönte azoknak az önkormányzatoknak, megyei intézményeknek a segítségét, amelyek partnerként vesznek részt a rendszer működtetésében. Kató Béla, az alapítvány elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője e szolgálat intézményesítésének szükségességét hangsúlyozta. A szervezet elnöke emlékeztette a jelenlevőket, hogy az otthoni gondozás háromszéki megszervezésének alaptőkéjét a helyi emberek termelték ki azáltal, hogy a Svájci Államszövetség és a Svájci Evangéliumi Egyházak Segélyszervezete, a HEKS Alapítvány finanszírozásával, az illyefalvi LAM Alapítvány révén nyújtott hitelek kamatját a svájci támogatók visszafordították említett célra. Kató Béla hangsúlyozta, az egyre terebélyesedő diakóniai tevékenységet még tovább kívánják fejleszteni, növelik a beteggondozói hálózatot, és kiszélesítik a jelenleg csupán hét hátrányos hely-zetűt ellátó fogyatékos-gondozást. Az Olt partján idén felavatott gyülekezeti otthon és ifjúsági központ mellé fogyatékkal élőket foglalkoztató műhelyeket és végső stádiumban levő, idős betegek ellátását felvállaló elfekvőt építenek, itt készül el az alapítvány végleges székháza is.
Thomas Stauffer, a Svájci Államszövetség bukaresti fejlesztési és együttműködési irodájának vezetője méltatta azt a folyamatot, ahogyan a svájci támogatási program hozzásegítette a helyieket az önálló cselekvéshez, amely, mint kiderült, az otthoni gondozás akkreditációjához és állami szubvencióhoz juttatta a dia-kóniai betegellátást.
(fekete)
Háromszék - 2006-10-06
