|
|
||
|
az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. szeptember 08. – V. évfolyam 34. szám (összesen
219. szám) |
||
|
|
||
A
tartalomból:
Pályázathirdetés
- Magyarfodorháza
Pro Ecclesia Militans kitüntetés Tőkés Istvánnak
Pakkot kaptam – Nyilas Misi program
Evangélizációs bibliahét gyerekeknek
'56-os elítéltek rehabilitálását kérte Sógor Csaba
szenátor
Kézműves nap és falutalálkozó Székelycsókában
A mezőmadarasi alkotótábor tárlata
Megzenésített versek a gyerek nőttére
Erdélyi koncertturnéra indul a Kaláka
Pályázathirdetés - Magyarfodorháza
ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA
KOLOZSVÁR
400079 Cluj-Napoca, Str. I. C. Brătianu 51-53 Tel. (264) 592 453, Fax: (264) 595 104
E-mail: egyhazkerulet@reformatus.ro,
Honlap: www.reformatus.ro
Szám: 1590/2006. I.
NAGYTISZTELETŰ ESPERESI HIVATALNAK
Székhelyén
Nagytiszteletű Esperes Úr!
A Kolozsvár Külső Református Egyházmegyébe kebelezett Magyarfodorházi Református Missziói Egyházközség pályázatot hirdet a megüresedett missziói lelkipásztori állás betöltésére, az alábbiak szerint:
Lélekszám: Magyarfodorháza 94
Kisesküllő 20
Páncélcseh 8
Magyarderzse 5
A magyarfodorházi templom 1906-ban épült, 2003-ban javították.
A kisesküllői templom 1894-ben épült, elfogadható állapotban van.
Mind a páncélcsehi, mind a magyarderzsi műemléktemplom romos állapotban van.
A lelkészi lakás (Magyarfodorházán): 2 szoba, konyha, fürdőszoba, pince – felújítva. Gazdasági épületek – jó állapotban.
Van szolgálati gépkocsi és robogó (kismotor), parabola antenna, TV, videó. A lelkipásztor használatában van 7 ár veteményes és 55 ár szántó.
Magyar nyelvű óvoda és elemi iskola (I-IV oszt.) a válaszúti szórványiskolában van, 28 km távolságban.
Lelkészi javadalmazás: a törvényes előírások szerint.
A pályázatokat a következő címre kérjük beküldeni:
Protopopiatul Reformat Cluj-Exterior
400113 Cluj-Napoca
P-ţa
Unirii, nr. 23, Jud. Cluj
Pályázási határidő. 2006. október 5.
Kolozsvár, 2006. szeptember 5.
Dr.
Püspök
előadótanácsos
Több éves tapasztalatot folytatva, a Székelyudvarhelyi Református Kollégium 2006. szeptember 4-13 között újra megszervezte a kisiskolások és gimnazisták ismerkedő táborát, az ún. „gólyatábort”.
Helyet, akárcsak az előző években, az
idén is Felsősófalva Református Egyházközsége
biztosít.
A kollégium egész évi programjában már-már bekövesedett rendnek számít: ha szeptember, akkor Sófalva. Irány Sófalvára! E tanév kezdetén mintegy 90 diák és 20 tanár tölti idejét az egyházközség kántori lakásán és vendégházában.
Az idei alkalomnak szépségét három felismerésben összegezhetjük:
Elsőként legyen szabad megemlíteni a pár végzett diákot, aki az egyetem megkezdése előtt, mint volt kollégista részt vesz a program lebonyolításában. Máskor is tapasztaltuk, hogy a refisek szívesen visszajárnak, és jól érzik magukat régi iskolájuk falai között. Ez az első alkalom, hogy megtapasztaltuk: rájuk az iskola elvégzése után is számíthatunk.
Másodiknak említsük a közös éneklés fontosságát. Az eddigi esztendőkben is volt éneklés, de az idei programra külön énekfüzet készült el. Ennek példányai a tábor után a diákoknál marad, mintegy a kedves iskolakezdés egyik emlékeként, a múlt egy fontos részeként.
Harmadsorban a testvéri munkaközösség előtt kell fejet hajtani. Eddig soha nem tapasztalt módon sietett-siet minden tanár a szervezők segítségére. Jöttek az ötletek, felajánlások, programrészek átvállalása. Aztán mindez élesben: röpke 10 napra mintha kiköltözött volna a kollégium Felsősófalvára. A táborozás idejére sokrétű program állt össze. Ismerekedés, iskola- és helytörténet, túrázás, éneklés, játék, és az elmaradhatatlan tábortűz. Minden eseményhez más-más tanerő érkezett: autóbusz, kiskocsi, mintha Székelyudvarhely-Felsősófalva felújított útszakaszán csak a kollégium közlekedne.
Az egyházi keretek között megélt pár közös hétköznapért az Anyaszentegyház Urának legyen hála és magasztalás. Ő adott friss nemzedéket, Ő adta elénk a közösségformálás áldott lehetőségét a gyülekezet, hely, időpont, ember és közös munka egymásra találása által.
Mi, szervezők és résztvevők ismét megerősödtünk a hitben, hogy Isten a kollégiumokat erdélyi népe megtartásának szolgálatába állította. E megbízatásnak pedig csakis reá tekintve és egymásba karolva felelhetünk meg.
Bekő István lelkipásztor
Kedves lelkésztársak!
Ezelőtt két évvel a RORLÉSZ és az új Remény alapítvány közös szervezésében került sor egy hazasságterápiás gyorstanfolyamra, melynek a résztvevők körében jó visszhangja volt, az Üzenet is közölt beszámolót róla. Jövő évben lehetőség adódik újra megszervezni, ha van rá igény. Az alábbi felmérő körlevéllel ezt az igényt szeretnénk felmérni. Azok visszajelzését kérjük, akik szívesen résztvennének a tanfolyamon (vállalják a részvételt elejétől a végéig).
Házasságterápiás tanfolyam
(Prevenciós
és társkapcsolat-elmélyítő házasságterápiás tananyag)
A tanfolyam célja segíteni a lelkipásztorokat családterápiás lelkigondozói munkájukban, de nem utolsó sorban saját házasságuk teljesebb megélésében. Mivel a konfliktuskezelési módszereket férj és feleség közös gyakorlatokon alkalmazzák, a tanfolyamra kimondottan házaspárokat várunk (lelkész és felesége vagy lelkésznő és férje vagy lelkészházaspár), akik vállalják, hogy elejétől végéig részt vesznek azon.
Helyszín: Kolozsvár vagy Marosvásárhely
A tanfolyam fő előadója: dr. Marcia Stroup pszichológusnő
A következő témák kapcsán hangzanak el előadások és lesznek műhelymunkák:
Négy vészjelzés a kommunikációban és a konfliktusokban; A “beszélj – meghallgatlak” módszer; Milyen szűrők befolyásolják a kommunikációt, odafigyelést; Negatív kommunikáció, harag, építő panaszkodás; Problémák és nézeteltérések megoldása; A konfliktusok és nézetkülönbségek kezelésének alapszabályai; Elkötelezettség és agapé a házasságban; Megbocsátás; Fizikai egység: nemi kérdések; Lelki egység;
Kérdéseink:
1. Inkább három vagy inkább öt napos tanfolyamon vennének részt?
2. A legmegfelelőbb időpont megtalálása érdekében tudakozzuk, hogy melyik nyári hónap felelne meg leginkább a tanfolyam időzítésére?
A részvételben érdekelteket kérjük, hogy legkésőbb szeptember 19-ig jelezzenek vissza a következő címen:
Sikó Csaba, Parohia Reformata Cojocna 407240 str. Republicii 116, jud. Cluj,
tel.: 0264-234078, 0745-610802,
e-mail: sikocs@mail.dntcj.ro
A szervezők nevében:
Székely József Sikó Csaba
RORLÉSZ elnök lp.
Pro Ecclesia Militans kitüntetés Tőkés Istvánnak
Nagyvárdon gyülekezeti
közösségben köszöntötték Tőkés István professzort életének kilencvenedik
évfordulója alkalmából. A Királyhágómelléki
Egyházkerület a Pro Ecclesia Militans
kitüntetésben részesítette a kiváló teológiai tanárt. A Második Helvét
Hitvallás magyarázatának javított és bővített kiadását ezzel az alkalomból
jelent meg.
A könyv bemutatóját Csűry
István püspökhelyettes tartotta. Az alábbiakban
közöljük a recenzió szövegét.
Tőkés
István: A Második Helvét Hitvallás magyarázata
„Kérlek titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, amelyet tanultatok.” (Róma 16, 17)
Kimondhatatlanul felemelő számomra, hogy Tőkés István professzor könyvét, mint egykori tanítványa az érdeklődők közösségében bemutathatom. Nagy örömmel teszem ezt azzal a tehertétellel együtt, hogy tudományos nagysága előtt különösen érzékelem, hogy kortársaink között alig van jelentkező hasonló szintű munkásság követésére. Az ő mindmáig tevékeny jelenléte az erdélyi teológia életében Isten kegyelme, ugyanakkor velünk is közölt ajándék, amely folytatásra kényszerítő figyelmeztetés. Úgy tűnik a nagy személyiségeknek munkálkodással kell tölteniük a nyugalomra rendelt időt, ameddig a következő generáció késlekedik a tudományos vállalkozásban.
A Második Helvét Hitvallás magyarázata az 1968-as kiadást követően második alkalommal kerül az olvasók kezébe. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdája készítette el a külalakjában is lenyűgöző méretű művet az erdélyi magyar nyelvű református eklézsiák kiadásában, imádkozó szívű szeretetével. Bár második javított kiadásként jelentkezik a közel hétszáz oldalas könyv, azonban hangsúlyozzuk, hogy jóval több ez, mint egyszerű „secunda correcta”. A kommunista rendszerben cenzúrázott, és korrekturától eltiltott nyomtatás, már akkor hatalmas ajándéka volt egyházunknak, hiszen a hitvallás magyarázata sem azelőtt, sőt azóta sem jelent meg ennyire biblikus alapossággal, és a reformátorhoz illő hűséggel. Az 1968-as kiadás hibáinak korrigálása után, bizonyos szerkesztési újításokat követően a 2006-os kiadásban újabb öt vaskos tanulmány birtokába kerülünk. Ezek Bullinger Henrik személyét, korát, teológiai küzdelmét, valamint a hitvallás történetét foglalják magukba, egészen napjainkig. A tanulmányok teológiai, történelmi összefüggései a hitvallás sorsalakulásán túl, a magyar protestánsok, különösen pedig a reformátusok egyháztörténeti alakulásának -olykor a nyilvánosság előtt kevésbé jelentősnek minősített-, és mégis meghatározó adatait tárják fel.
A hitvallás magyarázatának második kiadását a hitvallás szerzőjének, Bullinger Henrik születésének ötszázadik évfordulója nyomatékosítja. A magyarázat írója, Tőkés István a tudós szerénységével nem jelzi, azonban nekünk nem szabad megfeledkeznünk, hogy számunkra több más kerek évforduló mellett, ő maga is kilencven esztendejét eltöltve szolgál közöttünk Isten dicsőségére, gyülekezeteink gyarapodására. A lelki-szellemi frissesség, a jó fizikai állapot felbuzdít bennünket arra, hogy az eddigi 16 kötete mellé, ezernyi cikke, tanulmánya után kérjük a következőket.
Az évfordulókon, a javítási lehetőségeken túl a Második Helvét Hitvallással a legnagyobb nyereségünk mégis az, hogy felismerhetjük a négyszáz negyvenéves reformátori irat magyarázatában hangsúlyosan is érzékelhető elavulhatatlanságát, páratlan időszerűségét. Tőkés István 2oo6-ban hasonlóan cselekszik Bullingerhez, aki 1566-ban egyháza rendelkezésére bocsátja a kezdetben személyes hitvallásnak íródott művét, amely később általánosan elfogadott iránytűvé lett a református Krisztus-út keresők hitében. A magyarok félévtizeddel korábban megismerték Bullinger Henrik eszméit. Fehértói János bécsi magyar kancelláriai titkár kérésére, már 1551-ben a magyarokat vigasztalandó, terjedelmes levelet küldött a körvonalazódó hitvallás gondolatiságával. A mindenek feletti Krisztus látásával és tiszteletével buzdította a magyarokat a „keresztyén vallás tiszta zsinórmértékéhez” való visszatérésre. Fehértói az ellenreformáció szorításában és a török uralom megpróbáltatási között sínylődő nemzetért fordul a reformátorhoz. A válasz nem késlekedik. Az adott idő, adott állapotára megfogalmazott felelet hitvallásra buzdít nyomorult helyzetben, hogy gyógyulás következzék be. A „solus Christus”, „sola Scriptura” megtántoríthatatlan hite, egyházépítő, nemzetmegtartó életforrás. Tőkés István ezt a gondolatot helyezi a mai kor magyar nemzetének, magyar protestánsainak, az egyetemes egyháznak szívére és lelkiismeretére. Ebben van a bullingeri hitvallás maisága, és ebben rejlik Tőkés István teológiai szolgálatának csodája. Az, ami a 16, 17. században az ellenreformáció idején, a törökveszedelemben és egyéb nyomorúságban megtartó, sőt életfakasztó erő, az a mai új keletű csapások között is megoldást ajándékozó hatalom. 2006-ban a hitvallás hatni akar, megújult üzenetekkel fordul a most más sebekből vérző, más fájdalmakkal küzdő világhoz. Más ellenreformációt vagyunk kénytelenek elszenvedni, mint elődeink, de a keresztyénidegen istenek és istentiszteletek, az agresszív ateizmus, és kevésbé erőszakos formái komoly kihívást jelentenek. A behódolást követelő ostrom ma nem törökkézből érkezik, hanem az életellenes eszmék, a kábítószerek, a felsorolhatatlan bűnök világából. Mindezekkel szemben a Bullinger-Tőkés hitvallás és magyarázata letisztult formában kielégítő válaszokat fogalmaz meg, és hathatós forrásokat nyit meg az istenfélelemben kiteljesedni vágyó életek előtt.
Hitvallás, és hitvallók nélkül nem lehet gyülekezetet építeni, és nem lehet jobb világról álmodozni. A reformáció korabeli felismerést közkinccsé kell tennünk. Ebben a munkában mutatott számunkra igazi példát Tőkés István a hitvallás feldolgozása kapcsán. Ehhez a felismeréshez és példakövetéshez csatlakoztak azok is, akik a könyv előállításában részt vállaltak. A mecénások, mint jókedvű adakozók mellett ott vannak, akik a munkás feladatokat is vállalták. Dr.Hermán M. János felelős szerkesztő, és Hankó-Nagy Alpár szerkesztő mellett a fordításokat készítették dr. Pásztori-Kupán István, Boga Olga, Kovács Réka. A technikai feladatokat végezték Fazakas Márta, Kémenes Mónika, Pap Judith, Tőkés Áron számítógépes szedők, valamint Sándor Lajos előadótanácsos vezetésével a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdája. Nagyon szépen sikerült munkát köszönhetünk mindannyiuknak.
Végezetül visszatérve Pál apostol szavaira, megfontolandó a reformátori figyelmeztetés, azaz soha sem felejtheti el a mai egyház egyetlen tagja sem azt, amit megtanultunk a tudomány körül. Amit a Szentírás megtanított! A szakadások mindig ott kezdődnek, amikor a később tanultakat összetévesztik az eredeti tudással, Istennek szent Igéjével. Nem a később tanultakkal szabad nekünk figyelni a világi és egyházi kérdésekre, hanem a leghitelesebbel, Jézus Krisztussal, akiben megismerjük az Írások nekünk szóló üzeneteit, amelyek sohasem a szakadást, hanem az épülést szolgálják. Legyen a szakadozó világban, a megpróbáltatások egyházában régi, azaz eredeti tudomány a hitvallás és annak magyarázata, hogy Krisztust a leghűségesebben követni tudjuk.
Csűry István
Pakkot kaptam – Nyilas Misi program
Már csak egy néhány nap választ el az iskolakezdéstől. Minden gyerek számára nagy esemény ez a nap. Vannak, akik most lépik át először az iskola kapuit, mások a hosszú vakáció után élményekkel gazdagon várják a barátokkal, osztálytársakkal való viszontlátásnak pillanatát. Sokan vannak viszont akiknek nem adatik meg az iskolakezdés öröme, mert a családjuk gazdasági helyzete nem engedi meg a szükséges felszereléseknek a megvásárlását. Pedig nekik is joguk van a tanuláshoz.
A MAGYAR REFORMÁTUS SZERETETSZOLGÁLAT az ő megsegítésükre indította útjára a Pakkot kapott – Nyilas Misi programot, aminek keretében tanszergyűjtést szerveznek a Kárpát-medence rászoruló gyerekeinek. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozik az Erdélyi Református Egyházkerület. Arra kérünk minden segíteni tudó embert, hogy adományával (füzet, könyv, iskolatáska, írószer) támogassa a rászoruló gyerekeket, hogy számukra is öröm legyen az iskolakezdés. Adományaikat a református lelkészi hivatalokba vihetik be.
„Segítsetek
hát, nyújtsatok kezet!”
Tájékoztatásért forduljon a református egyházközségekhez,
vagy Balázs Attila programfelelőshöz
telefon: 0740239998,
e-mail: ata_balazs@yahoo.com
Tisztelt asztaltársak,
A mai nap kaptam két pdf anyagot a Zapp-tól, amiben
bemutatják
- a Zapp FixTel szolgáltatást,
- illetve a Zapp
összes szolgáltatását.
Az anyagok elérhetőek a www.reformatus.ro/zapp
internetcímen, vagy az alábbi hivatkozásokon.
Zapp FixTel szolgáltatás leírása
Zapp szolgáltatások -
2006-09-001 - pdf 182 KB
Tisztelettel,
Szabó Mihály
Evangélizációs bibliahét gyerekeknek
EVANGÉLIZÁCIÓS BIBLIAHETET tart
szeptember 4-től 9-ig, naponta 10–14 óra között a Kolozsmonostori
Református Egyházközség óvodásai és I–VIII. osztályos gyerekei számára.
Boldogok a békességre igyekezők 
Varga László nyugalmazott református lelkipásztor egyike azoknak az 56-osoknak, akik hittek a kommunizmus bukásában. Hét és fél év börtönnel fizetett ezért. Politikai fogolyként megjárta Románia legsötétebb börtöneit. A Marosvásárhelyen élő lelkipásztornak a közelmúltban két kötete is megjelent: az Isten asztaláról című áhítatgyűjteménye és a Fegyencélet fintorai, amelyben börtönéveire emlékezik vissza.
Milyen volt az ‘55-56-os év közhangulata? Benne volt a levegőben hogy valami készülődik?
– 1955-ben már lehetett érezni, hogy valami változás lesz. Az akkori erdélyi értelmiségiek, akiket még nem zavartak ki az országból, nem gyilkoltak meg, nem vittek a Duna csatornához, azok még egymással illegális kapcsolatban álltak. Személyesen találkozni nem volt ajánlatos, de a tanársegédeken keresztül lehetett tartani a kapcsolatot teljes bizalommal. Ez annyira szoros volt, hogy ha valakit letartóztattak Szatmáron, azt egy hét múlva már tudták Sepsiszentgyörgyön. Nem volt az a bezárkózás, ami aztán 60 után kialakult. Akkor merült fel az értelmiségiek körében, hogy újra kell tárgyalni Erdély jövőjét, és a lehetőségeket egy memorandum formájában el kell jutatni az ENSZ-hez, a román és a magyar kormányhoz.
Dr. Dobai István vállalta a memorandum elkészítését. Négy lehetőség fogalmazódott meg Erdély jövőjét illetően: Romániához tartozik magyar autonómiával, Magyarországhoz tartozik román autonómiával, önálló Erdély létrehozása vagy Erdély méltányos és arányos kettéosztása lakosságcserével. Dobai társaival együtt több tíz erdélyi értelmiségi véleményét kérte ki ez ügyben. A megkérdezettek többsége a negyedik lehetőséget tartotta elfogadhatónak.
A memorandum címe az volt, hogy Boldogok a békességre igyekezők. Tehát a cél világos volt: végre békességet teremteni két nemzet között. Ha áldozattal, ha költöztetésekkel jár is, akkor is meg kell valósítani azt, hogy a következő több száz esztendőre legyen békesség, szűnjön meg az együttélési harc. A békességteremtésre alapult minden, hiszen mindkét nemzetnek ez az érdeke.
– Ön is szerepet vállalt a memorandum elkészítésében?
– Én a teológiai doktorátusra készültem ebben az időben. Az egyháztól tanulmányi szabadságot kaptam, s turista útlevéllel elmentem Budapestre anyagot gyűjteni a doktori tézisemhez. Szeptember 4-én mentem el, november 4-én járt le a szabadságom, a forradalom Budapesten ért. Nekem volt a feladatom, hogy néhány ottani értelmiségi véleményét kérjem ki a memorandumban megfogalmazott pontok kapcsán. Tulajdonképpen két emberrel beszélgettem ez ügyben: Németh Lászlóval, aki a leghatározottabban az Erdély arányos felosztása és a lakosságcsere mellett volt és Tamási Áronnal, aki szintén a fenti lehetőséget tartotta a legjobb megoldásnak. Mással nem tudtam beszélni. Kitört a forradalom, és én füllé, lábbá és szemmé váltam. Naponta 30-40 km-t gyalogoltam, hogy mindenütt ott legyek. Aki nem látta, az elképzelni sem tudja, mit jelent az általános sztrájk: sem villamos, sem magán kocsi nem volt az utcán. Minden üzlet bezárva.
– Mikor tért haza Budapestről?
– November 2-án megalakult Nagy Imre koalíciós kormánya, a Munkástanács felfüggesztette a sztrájkot. Akkor értékesítettek egy értesítést a követségtől, hogy autóbuszok indulnak haza. Abrudbányára érkeztem, akkor ott voltam lelkipásztor. Mikor hazaértem, megtudtam, hogy az oroszok bevonultak Budapestre. Nem sokkal később feljöttem Kolozsvárra, elmeséltem mindazt, amit láttam, hallottam.
– Hogyan élték meg az erdélyiek a forradalmat?
– Erdélyben mindenki megtett mindent, amit abban az időben lehetett. Lőni? Mivel és kire? Lőjek le egy rendőrt az utcasarkon? Erről nem volt szó. De a fiatalok, a lelkesebbek röpcédulákat gyártottak, a tanárok elmagyarázták diákjaiknak, hogy mi történik Budapesten, a papok a templomban erről prédikáltak. Aki tudott írni, akármilyen fűzfapoéta is volt, verset írt a forradalomról. Az egyszerű emberek összegyűltek, s hallgatták a rádiót. Szüleim falujában két rádió volt, a falu népe ott gyűlt össze, s lélekben egységesen álltak a magyar forradalom mellett. Olyan fiatalember is volt, aki nekivágott a határnak, hogy vegyen részt a forradalomban. Mindenki megtette, ami tőle telt, kivéve azt a fél százalékot, aki reszketett, hogy félredobják a húsosfazék mellől.
– Mikor tartóztatták le?
– Abrudbányán éltem a magam csendes életét, amíg aztán értesítettek Kolozsvárról, hogy Pista elutazott. Tudtam, ez azt jelenti, hogy Dobai Istvánt letartóztatták, mielőtt a memorandumot eljutatta volna az ENSZ-hez. Egy hét múlva, 1957 márciusában letartóztattak engem is. Amikor az első három kérdést feltették, akkor világosan láttam, hogy mindent tudnak. Mi négyen, Dobai István a fővádlott, Komáromi József és Kertész Gábor (aki a börtönben halt meg) és én meg voltunk egyezve abban, hogy sem egymást, sem magunkat nem védjük, semmit az égvilágon nem tagadunk, csak arra vigyázunk, hogy mást ne keverjünk bele.
Azért egyeztünk meg arról, hogy nem védjük magunkat, hogy a világ legalább így tudjon arról, amit mi tettünk. De a Szekuritáté rájött, hogy mi nagy ügyet akarunk csinálni belőle. Csak azért is igyekeztek úgy bemutatni a dolgot, hogy csak néhány ember problémája volt, s ez menekített meg nagyon sok embert. Más apró perekben vitték el a családot, a barátokat, mindenkit. Négyünk mellé viszont betettek öt embert. Voltak olyanok, akiket nem zártak be. Jordáky Lajos professzor például tudatosan azt vállalta, hogy Erdély-szerte a városokban minket gyalázott mindenhol, hogy így értesüljenek az emberek a történtekről. Szabédi Lászlót sem zárták el. Ő mindent vállalt azért, hogy megmentse az egyetemet, s amikor ez nem sikerült, öngyilkos lett.
– Mi volt a vád?
– Hazaárulásért ítéltek el. Mivel Románia is tagja az ENSZ-nek, a Memorandumunk nem volt idegen államnak való felterjesztés, tehát ez nem számított hazaárulásnak. De kiderült, hogy én a forradalom idején Budapesten tartózkodtam, s a vád szerint onnan utasításokat hoztam Erdélybe. Ezt már hazaárulásnak lehetett minősíteni.
– Életfogytiglanra ítélték...
– Azt hittük, hogy halálra ítélnek, ezért óriási megkönnyebbülést jelentett, amikor meghallottuk, hogy csak életfogytiglanra. Édesanyám a tárgyaláson felsóhajtott, hogy hála Istennek!
– Mi volt a legnehezebb a börtönévekben?
– Letartóztatásom után legtöbbet Szamosújváron ültem. Változatos életforma a börtön, voltam Pitestien, Désen, Kolozsváron, nagyon kevés, de tanulságos időt töltöttem Jilavan.
A börtönévekről csak azt tudom mondani, amit az őrök mondtak nekünk is: Ez nem szanatórium. Az első legsúlyosabb, hogy az égvilágon semmi kapcsolat nem volt a családunkkal. Amikor kiszabadultunk, nem tudtuk, hogy él-e valaki. Teljesen el voltunk zárva minden információtól. A betűéhség ölte meg az embert. Se nyomtatott, se írott betűt nem láttunk 7 év alatt. Aztán következett a viszony a cellatársakkal, az őrökkel. Volt olyan időszak, amikor vertek, máskor bejött az őr és viccelt velünk. Volt, amikor két katolikus papot egy hétre láncba vertek, mert imádkozták a rózsafűzért, s volt olyan, hogy 40 tagú kórus énekelt a nyitott ablakban. Vagy a cementen fektettek egy fél órát, mert ült valaki az ágy szélén, máskor, pedig nyugodtan fekhettünk egész nap az ágyon.
– Hogy telt a húsvét vagy a karácsony?
– Én kivételes helyzetben voltam a börtönben, mert egyedül csak én tudtam teljes mértékben gyakorolni a szakmámat, még esetleg az orvos, de ő is nagyon szegényes körülmények között. Más nem. Volt, amikor nyíltan tudtam szolgálni, volt, amikor csak eldugva, az ágyszélén. Volt, amikor annyira féltünk a besúgástól, hogy nem mertünk ötön összegyűlni a cellában: odamentem az emberekhez, mondtam egy igét nekik, s mentem tovább. Volt, amikor úgy adtam Úrvacsorát, hogy a hátunk mögött a románok sétáltak. Ha volt olyan, aki ezt igényelte, minden vasárnap prédikáltam, ha nem volt román pap a cellában, akkor románul is prédikáltam, Bibliát magyaráztam. Volt, amikor minden reggel és minden este áhítatot kértek tőlem. Este, lefekvés után kellett gondolkozzam, hogy holnap miről fogok beszélni, jobban el voltam foglalva, mint kint.
– Tavaly jelent meg az Isten asztaláról című áhítat gyűjteménye. A börtön kényszere hozta létre a három perces áhítatokat?
– A börtönben tanultam meg röviden beszélni. Nagyszerű szeminárium volt, amikor a román értelmiségieknek három percben kellett egy bibliai történetet elmondani és elmagyarázni. Legalább egy órát készültem rá.
– Mikor szabadult?
– 1964. augusztus 3-án szabadultam. Az egész amerikai politikának egyetlen tisztességes lépése volt: amikor Románia pénzt kért, az volt a feltétel, hogy minden politikai fogoly szabaduljon ki, és jusson a végzettségének megfelelő álláshoz. Ezt a pedagógusok kivételével megtették.
– Szabadulása után milyen politikai nyomás nehezedett Önre?
– Sülyébe, egy kis faluba kerültem, ahol soha senki nem utazott keresztül, a legmodernebb közlekedési eszköz a gumicsizma volt, a vasút 12 km-re volt a falutól. Tudtam azt, hogy a templomban minden egyes beszédemet figyeli valaki. Úgy kellett élni, beszélni, mintha állandóan üvegkalitkában lettünk volna. Időnként, eleinte gyakrabban, később ritkábban egy-egy baráti látogatás, invitálás érkezett az „őrangyalok” részéről. Megkérdezték, hogy érzem magam, mivel foglalkozom, s hogy igaz-e ez vagy az, amit rólam mondanak. Állandóan figyelmeztettek, hogy szem előtt vagyok.
Mire a börtönből kijöttem, megváltozott a világ. Mindenki mindenkitől félt. Az is előfordult, hogy amikor egy ismerősöm meglátott, átment az út másik oldalára. Az értelmiség változott meg. Egy része meglapult, a másik része a mindennapi apró kompromisszumok helyett, megkötött egy nagy kompromisszumot.
– Ötven év távlatából hogyan látja, mi volt a forradalom jelentősége?
– Ez a forradalom törte össze a nagyon erős nyugat-európai kommunista mozgalmat. Ez volt az a seb, amit a Szovjetunió nem tudott kiheverni soha. Emellett az ‘56-os forradalom nagy eredménye az volt, hogy elfelejtettünk félni.
– Ön szerint a közvélemény mennyire van tisztába azzal, hogy mi történt ‘56-ban?
– Gyalázat az, hogy ma minden vonalon, a hatalom, az irodalomban, a sajtóban, a politikában igyekszik ‘56-ot úgy beállítani, mintha nem lett volna semmi jelentősége. Ma is azok vannak döntéshozó pozícióban, akik ‘56 után szembekerültek a nemzeti oldallal. Mivel ma is ugyanazok a hangadók, itthon is, Magyarországon is, senkinek nem érdeke, hogy ‘56-ot méltóképpen megünnepeljék vagy, hogy tanítsák az iskolában.
1956 volt a vízválasztó. Aki ‘56 előtt bármilyen gyalázatos dolgot is tett, kommunista meggyőződéssel tette, őszintén hihette, hogy ez a jövő útja. ‘56 után azonban az a magyar ember, aki beállt a rendszer szolgálatába, tudta, hogy a teljes magyar nemzettel áll szembe. Magyarországon két nap alatt az összes város és falu ledobta a kommunizmus láncát, és a forradalom mellé állt.
D. Szentes Szidónia
Erdélyi Napló - 2006-09-05
'56-os elítéltek rehabilitálását kérte Sógor Csaba szenátor
A romániai '56-os elítéltek ügyével is foglalkozott a Szenátusa, amely a nyári szünet után hétfőn megkezdte munkáját. A parlament őszi ülésszakának első napján Sógor Csaba, Hargita megyei szenátor a romániai '56-os elítéltek rehabilitációját kérte a felsőházban. A szenátor hangsúlyozta: a magyarországi forradalom hatása érezhető volt Románia-szerte, és megtorlás során ezreket zártak börtönbe, illetve több mint húsz halálos ítélet született.
Sógor Csaba javasolta a szenátusban egy különbizottság felállítását, amely csak '56 eseményeivel foglalkozna, és amelynek feladata lenne megvizsgálni valamennyi ítéletet. A bizottságnak ki kellene dolgozzon egy olyan jogszabályt, amely egyenként rehabilitálná az '56 miatt elítélteket. Mindez megkönnyítené az egykori elítéltek vagy hozzátartozók helyzetét, akiknek adva van a törvény adta lehetőség egyénileg perújrafelvételt kérni, de ez a folyamat hosszadalmas és nehézkes.
„A forradalom 50. évfordulóján a román törvényhozásnak is kötelessége tisztelettel adózni az akkori eseményekért kiállók bátorsága és erkölcsi tartása előtt” – hangsúlyozta a Hargita megyei szenátor.
Oláh-Gál Elvira, Kossuth Rádió
Erdély Ma - 2006-09-05
Kézműves nap és falutalálkozó Székelycsókában
Tíz
év elteltével ismét ünnepelt Székelycsóka, a Maros megyei Ákosfalva
községhez tartozó nyárádmenti kis falu. A
marosvásárhelyi EMI szervezésében lezajló rendezvény már pénteken elkezdődött.
A déli órákban a résztvevők ellátogattak a falu határában levő erdőbe, ahol a
lombok között évtizedek óta feledésbe merülve áll az a sírkő, amely egy románok
által agyonvert magyar határőr emlékét őrzi.
Délután kezdődött a kézműves műhely, amelynek keretén belül sor került kosárfonásra, magyaros mintás kerámiafestésre, valamint kukoricaháncsból való tárgyak készítésére. Fiatalok és idősebbek egyaránt figyelemmel követték a kézművesek (Pusi Attila, Körtesi Izabella és Fülöp Katalin) munkáját. Megpróbáltak ők is csatlakozni, kisebb-nagyobb sikerrel. Sötétedés után szabadtéri buli vette kezdetét, amelyen a fiatalok önfeledten énekeltek és táncoltak a magyar zeneszámokra. Természetesen a tábortűz sem maradt el.
Szombaton kezdődött maga a
falutalálkozó, amelyen szép számmal jelentek meg az elvándorolt csókaiak is. A
11 órától kezdődő istentiszteletet Kiss Cserei Zoltán kisgörgényi
református lelkész tartotta, abban a kis templomban, amely ez alkalommal több,
mint száz embernek adott helyet. Az ünnepi alkalom varázsát a MIF
Az ünnepséget a múltat idéző és a jelent megörökítő fényképfelvételek vetítésével zárták. A nemzeti ima eléneklése előtt elhangzott Horváth Lóránd volt református lelkipásztor üdvözlő levele, majd a templom előtti kopjafánál a marosvásárhelyi EMI helyezett el koszorút. A nap hátralevő részében régi magyar filmek vetítésére került sor, akik pedig mozgékonyabbak voltak, kipróbálhatták a Korbball nevű játékot is. A záróest éjszakába nyúló szabadtéri bulival és tábortűzzel zárult. Körtesi Sándor
Erdélyi Napló - 2006-09-05
Címeres lobogó Maksán
A szombat-vasárnapi Maksai Napok fő attrakciója a besûrûsödött falunapok rutinprogramjainak tengerében a község új címere volt. Oláh Badi Álmos polgármester és falunapot szervező csapattársai nem csak jól időzítették a címerbemutatót, hanem a kétnapos programon belül az események fő sodrába helyezték azt, közvetlenül a felvonulásos, zenés nyitány és a polgármesteri köszöntő után. Ezt megelőzően az új címer táblára festve szabadtéri színpadi kiállításon várt Rákossy Károly tiszteletes úr lelkészi áldására. Maksa címere igényesen hímzett zászlón és a szép grafikai kivitelezésû meghívókon is ráköszönt a résztve-vőkre.
Maksa új címere mint alkotás címertani vonatkozásban is példaértékû. Szimbólumai históriai kötődésûek, de ugyanabban a címerjelben benne van Maksa mai közösségi énje, mai arca is. Egyetlen példa: a székely címerek mezejében gyakran megjelenő, kardot tartó fél kar helyett keresztbe helyezett két kard látható.
Ez amellett, hogy utal a székelység hon- és határvédelmi történelmi küldetésére, a község történetéből is ,,kivágja?azt a két mozzanatot, amikor a Maksán tartott XVI-XVII. századi (három)széki gyûlések székely felvigyázói kivont karddal őrködtek a törvényhozó tanácskozás körül.
A kettős kard címeres megjelenítése utal az Eresztevényen elhantolt Gábor Áronra, általa szabadságharcainkra is, de konkrét históriai eseményre is. Orbán Balázs fő mûvében, A Székelyföld leírásában jegyzi fel, hogy 1849. július 2-án, a kökösi csata napján Gábor Áron ágyúival Kézdivásárhely-ről Maksára érkezett, s ott kapta a hírt a megyehatárról érkező futártól, hogy az oroszok megtámadták a székely sereg előőrsét.
Gábor Áron ,,...erre felkötötte balról széles régi fringiáját, jobbról a tiszti díszkardot. Ezt - mondá a fringiára mutatva - az ellennek, a másikat annak, aki hátrálni mer-.
Orbán Balázs azt is megjegyzi, hogy Gábor Áron, mikor csatába indult, többnyire mindig két kardot kötött.
Maksa új címerében a hármashalom általános jelképisége mellett a helyszínen látható földfelszíni térformákra is utal: az Óriáspince-, a Csentetető, a Hegyeshegy hármasának halmai ott domborulnak a községet alkotó három település fölött. A másik oldalon is lágy ívû, kenyér alakú dombban végződő hegylábak köszöntik a szemlélőt.
A nap és a félhold még Ázsiából magunkkal hozott szimbólum, a türk népek önazonosító jelképe, de a maksai ezüstös címermezőben levő hal sem csupán kézzel fogható konkrétum, hanem a Bibliáig visszaszármaztatható jelkép.
Ezért tartjuk összességében címertanilag is példaértékûnek Maksa címerét. Illesse dicséret érte az ötletgazda dr. Kerekes Jenőt és kivitelezőjét, Szekeres Attilát.
A II. Maksai Napokon, természetesen, nem csupán címerbemutató, hanem több tucat kulturális, szórakoztató és sportrendezvény volt, enni-inni való akadt bőven, Daragus Attila vállalkozása a piknikezéshez szükséges szabadtéri bútorzat nagy részét biztosította, a kétnapos rendezvényen felléptek vendégegyüttesek, -zenekarok is, de kulturális eseményként a címer lobogott a leglátványosabban.
Kép és szöveg: Sylvester Lajos
Háromszék - 2006-09-05
A Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójának cserkésztáborát a Szalóc melletti gombaszögi réten szervezték meg, ahol Erdélyt a mi megyénk cserkészei, a dr. Kovács Sándor nevét viselo sepsiszentgyörgyi és a kovásznai Havadtoy Sándor csapat képviselte. Székely István parancsnoksága alatt jelesre vizsgáztak fegyelembol, népdalismeretbol, cserkészjátékokból és tábortuzi jelenetekbol - tájékoztatott Gaál Sándor kontingensvezeto, a Romániai Magyar Cserkész Szövetség elnöke. Portyákat szerveztek olyan történelmi helyekre, mint Kraszna-Horka, Torna, ismerkedtek a környékbeli karsztvidékek érdekességeivel, a Dobsinai jégbarlanggal, a Gömbaszögi cseppkobarlanggal. A cserkészek munkáját nagyra értékelték a tábort meglátogató egyházi nagyságok: dr. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke és dr. Bölcskei Gusztáv püspök, zsinati elnök.
- Igehirdetéssel, énekkel erosítettük a felvidéki magyar testvéreinket - mondta Bukovinszky Csáki Tünde református lelkészno, a kovásznai csapat vezetoje -, akiket az újra lángra kapott magyarellenesség keserített meg Szlovákiában. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege / Mert nem árthat néked senki gyulölsége - énekelték Sz. Horvát András hányatott sorsú felvidéki prédikátor énekét.
Hazaérkezésük után (képünk) Borbáth Tamás és Gaál Zsuzsa a barlangokról, Simon Levente a betléri kastélyról, Demes Hanna és Butyka Renáta a krasznahorkai várról hoztak rövid beszámolókat lapunknak.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-09-06
Amerikaiak avattak Hodgyán
Az amerikai nép is a hodgyaiak mellé állt, amikor eldöntötte, hozzájárulnak a tavalyi árvízben tönkrement művelődési ház kijavításához. A belülről felújított létesítményt a tengerentúliak jelenlétében tegnap avatták fel, de még van munka benne. Sándor József, Felsőboldogfalva polgármestere a meglehetősen távolmaradt falu nevében háláját fejezte ki az adományozóknak, akik 25.000 amerikai dollárt, mintegy 410 millió régi lejt ajánlottak fel erre a célra. Az amerikai kormány USAID nevű segélyezési programja keretében, a CHF International elnevezésű szervezetén keresztül még 2005 őszén nekilátott felkutatni a potenciális helyszíneket, ahol segítséget nyújthat a katasztrófa sújtottaknak, Csíkszeredában tartottak ebből a célból egy összejövetelt, ahol a községvezető is jelen volt. Sándor József aztán Ballai Zoltán hodgyai református lelkész segítéségével állította össze azt a pályázatot, amelynek tegnapra meg is lett már a konkrét eredménye. A hordalék, hulladék eltűnt, a padlózatot, a falakat kijavították, volt csempézés, kerültek új berendezések, de még van tennivaló az épületben, mint ahogy a felavatáson maga a polgármester is közölte. Az amerikai adományon kívül a hodgyai művelődési házra szánták az Omega segélykoncertjeinek bevételéből az egyik részt, 210 millió régi lejt. A polgármester John Riordan, az USAID képviselője, illetve Devin O`Shaughnessy, a CHF International programvezetője társaságában vágta át az avatószalagot, akiktől egy bronz plakettet is kapott a sikeres felújítás emlékére.
Rédai Attila
Udvarhelyi Híradó - 2006-09-07
A mezőmadarasi alkotótábor tárlata
Szombaton vette kezdetét az ötödik mezőmadarasi alkotótábor, amelyen ez évben 22 képzőmûvész vett részt a megyéből, Temesvárról, Székelyudvarhelyről, illetve Magyarországról. A Mezőmadarasi Fejlesztési Egyesület, illetve a helyi református egyházközség által szervezett táborban az alkotómunka mellett ifj. Molnár Dénes képzőmûvész tartott előadásokat a képzőmûvészeti technikákról, két napon keresztül pedig gyerekek számára rendezett képzések is voltak. A mûkedvelő, illetve képzett mûvészeknek a táborban készített munkáiból vasárnap nyílik kiállítás a mezőmadarasi mûvelődési házban.
Népújság - 2006-09-08
Megzenésített versek a gyerek nőttére
Interjú Gryllus Dániellel és Gryllus Vilmossal, az Erdélyben huszonöt éve koncertező Kaláka együttes tagjaival
Marosvásárhelyen tartotta jubileumi erdélyi turnéja első koncertjét csütörtökön este a Kaláka együttes. A Kossuth-díjas magyarországi zenekar huszonöt éve lépett fel először Erdélyben, az évforduló alkalmával szervezett körút során Székelyföldön, majd Kolozsváron és Nagyváradon is koncerteznek. A Kaláka – testvérpárjával -, Gryllus Vilmossal és Gryllus Dániellel (balról jobbra) a vásárhelyi koncert előtt beszélgettünk.
Egy együttes életében negyed évszázad nagyon hosszú időnek, sőt mérföldkőnek számít. Nemzedékek váltakoztak, de Erdélyben a Kaláka fellépése azóta is emlékezetes maradt. Milyen emlékeket őriznek önök a huszonöt évvel ezelőtti koncertsorozatról?
Gryllus
Dániel: Az 1981-es koncertek nemcsak az erdélyi közönség számára maradtak
emlékezetesek, de számunkra is. Nem is anynyira
azért, mert két hét alatt huszonnégyszer léptünk fel, hanem sokkal inkább a
koncertek hangulata miatt. Rendkívüli közönségünk volt, és mondhatni, hogy
akkor - megalakulásunk után tizenkét évvel - ismerkedtünk meg igazából Kányádi Sándor csodálatos költészetével. A ’89 előtti
időszakban többször is vissza szerettünk volna jönni, de a hatóságok nem
engedték. Mindenfélét kitaláltunk, még focicsapatnak is kiadtuk magunkat, de
nem sikerült a csel. Különben az akkori turné létrejöttének is figyelemre méltó
története van: ahhoz, hogy felléphessünk, a nagyváradi színész házaspár, Varga
Vilmos és Kiss Törék Ildikó a helyi színház
produkciójaként „adott el” bennünket.
- Eltelt az idő, és a mi nemzedékünk
azt látja, hogy önök immár bácsikként játsszák a sok gyermekdalt.
G. D.: Valóban, van némi infantilizmus
bennünk!
- Gryllus Vilmos: Az az igazság, hogy pályafutásunk elején, amikor írogatni kezdtünk, nem is gondoltuk volna, hogy bizonyos versek a gyermekekhez éppúgy szólnak, mint a felnőttekhez. De ennek csak örülni lehet.
G. D.: Éppen Kányádi
Sándor mondta, hogy a jó vers olyan, mint a cipő, hiszen a költészet lelki
lábbeli. Most még lötyög a viselője lábán, de a kölyök idővel belenő. Emlékszem
olyan esetre, hogy a dalaink hatására a gyermek József Attila verseit kezdte
olvasni, amiből akkor aligha érthetett valamit. A lényeg viszont egészen más
volt: felkeltettük a líra iránti érdeklődését. Mert az nem baj, ha gyermekként
nem értjük a felnőtteknek írt verseket, az életben annyi mindent nem értünk.
- Bejárták a világ minden táját.
Japánban például hogyan fogadták a magyar verseket éneklő együttest?
G. D.: Megtapsoltak, majd egy év múlva
vissza is hívtak. Minden idegen országban felkérünk egy irodalmi szintű
fordítót, hogy tolmácsolja a verseinket. Bizonyára a japánok még így sem
értették meg Szabó Lőrincet, de a dalból sok mindenre következtethettek.
- A Kaláka a klasszikus és a népi
hangszerek híve. Mindemellett a negyed évszázad alatt felszerelésük valamelyest
„modernizálódott”.
G. D.: Az alaphangszerek mellé évente
szerzünk valamilyen új hangszínt adó mütyürt. Ami változott, hogy eleinte
akusztikusan játszottunk, most pedig már mikrofont használunk. Nem azért, mert
elvesztettük volna a hangunkat, ahogyan a pap sem ezért prédikál mikrofonba,
hanem azért, hogy az is, aki az utolsó sorban ül, szépen, tisztán hallja.
Változott-e az évtizedek során a
gyermekközönség?
G. D.: Ha tökéletesen ugyanazt játszanánk nekik, mint a szüleiknek, biztosan értenék, csakhogy másként.
G. V.: A mai gyerekek sokkal
türelmetlenebbek, mozgékonyabbak, mint az ezelőtti nemzedék képviselői.
Nehezebb lekötni a figyelmüket, mert hozzászoktak a televízió távirányítójához
meg a számítógép billentyűzetéhez. Ha valami nem tetszik nekik, megnyomnak egy
gombot, és más programba kezdenek.
- A huszonöt év után létrejött erdélyi turné egy budapesti, koncerttel egybekötött élménybeszámolóval ér véget. Úgy érzik, hogy a magyarországi közönség kíváncsi lehet az önök erdélyi élményeire?
G. D.: Szerintem igenis kíváncsi, hisz otthon már az indulás híre felkeltette az érdeklődést. Merem hinni, hogy az otthoniak jelentős részét érdekli, mi történik itt.
Kiss Dénes, Szucher Ervin
Krónika - 2006-09-08
Erdélyi koncertturnéra indul a Kaláka
Idén lesz 25 éve, hogy a Kaláka együttes először koncertezett Romániában, és ennek a jubileumi évfordulónak az alkalmából a gyergyószárhegyi székhelyű Hargita Megyei Alkotóközpont arra a megállapodásra jutott az együttessel, hogy egy hasonló koncertsorozatot szerveznek. A feldolgozott népzenét játszó együttes szeptember 7-20. között tizenhárom városban fog színpadra lépni. Az erdélyi fellépések sorába a koncertturné szervezői egy bukaresti fellépést is beiktattak.
A Kaláka együttes 1969-ben alakult Budapesten. Megzenésített verseket adnak elő, és népzenét játszanak saját feldolgozásban. Muzsikájuk sokszínű, és a versekből következően sokstílusú. Az egyéni hangzást a négy énekhang, a klasszikus és népi hangszerek együttes játéka adja. A Kaláka együttes tagjai és hangszereik: Becze Gábor: nagybőgő, gitár, Gryllus Dániel: furulyák, citera, pánsíp, klarinét, tárogató, duda, Gryllus Vilmos: cselló, gitár, charango, koboz, doromb, Radványi Balázs: mandolin, 12 húros gitár, ukulele, cuatro, brácsa, kalimba.
A Kaláka 20 lemezt jelentetett meg, dalainak száma kb. ezer. Néhány költő, akinek verseit éneklik: Arany János, Ady Endre, Weöres Sándor, Kosztolányi Dezső, Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc, József Attila, R. Burns, F. Villon, Sz. Jeszenyin. A Kaláka együttes 2000. március 15-én, 30 éves jubileuma alkalmából Kossuth-díjat kapott.
„A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, „szív-némaságra" született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti „eredeti dallamot" – írja róluk Kányádi Sándor.
A koncertturné tervezett programja:
09.07 19:00 Marosvásárhely Kultúrpalota
09.08 19:00 Szászrégen Művelődési Ház
09.09 19:00 Gyergyószentmiklós Művelődési Ház
09.10 17:00 Kézdivásárhely Művelődési Ház
09.11 20:00 Székelyudvarhely Művelődési Ház
09.12 19:00 Csíkszereda Szakszervezeti Művelődési Ház
09.13 19:00 Brassó Reménység Ház
09.14 Sepsiszentgyörgy Színház – gyerekműsor
09.14 19:00 Sepsiszentgyörgy Színház
09.15 19:00 Bukarest Magyar Kulturális Intézet
09.16 19:00 Segesvár Művelődési Ház
09.17 19:00 Kolozsvár Magyar Opera
09.18 19:00 Nagyenyed Bethlen Gábor Kollégium díszterme
09.19 19:00 Nagyvárad Királyhágómelléki református egyházkerület nagyterme
