|
|
||
|
az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. szeptember 01. – V. évfolyam 33. szám (összesen
218. szám) |
||
|
|
||
A
tartalomból:
Pakkot kaptam – Nyilas Misi program
Teremtett Világ – RTV2 2006 szeptember 3
Zappfix – rádiótelefon és internet
Hálaadó Istentisztelet Oláhdellőn
Dizseri Eszter – Illik, nem illik? Viselkedési
tanácsok 12-18 éveseknek
Miklya Luzsányi Mónika - Titkoskönyv
Egyetértenek az egyházfők az átvilágítással - Óvnak a hisztériakeltéstől, lejáratástól
Csodájára járt a világ a székely összefogásnak
Pusztuló végeken - Falutalálkozó Székelycsókában
Réty ünnepe új kenyér első napján
A Bánság és az Efézusi levél vonzása – Evangélikus
fiatalok Mokrán
Hazaérkeztek a széki áldozatok
Rárivalltak a magyarul beszélő utasokra
Román fegyőrök megverték a sorompóőrt
Csíkszentsimonban
Eva Maria Barki Váralján: Az autonómia tárgyalások
utáni kompromisszum
Erdélyi koncertturnéra indul a Kaláka
A Babes-Bólyai Tudomány Egyetemen továbbra is be lehet
iratkozni a Szociális Munka szakra.
Pakkot kaptam – Nyilas Misi program
Már csak egy néhány nap választ el az iskolakezdéstől. Minden gyerek számára nagy esemény ez a nap. Vannak, akik most lépik át először az iskola kapuit, mások a hosszú vakáció után élményekkel gazdagon várják a barátokkal, osztálytársakkal való viszontlátásnak pillanatát. Sokan vannak viszont akiknek nem adatik meg az iskolakezdés öröme, mert a családjuk gazdasági helyzete nem engedi meg a szükséges felszereléseknek a megvásárlását. Pedig nekik is joguk van a tanuláshoz.
A MAGYAR REFORMÁTUS SZERETETSZOLGÁLAT az ő megsegítésükre indította útjára a Pakkot kapott – Nyilas Misi programot, aminek keretében tanszergyűjtést szerveznek a Kárpát-medence rászoruló gyerekeinek. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozik az Erdélyi Református Egyházkerület. Arra kérünk minden segíteni tudó embert, hogy adományával (füzet, könyv, iskolatáska, írószer) támogassa a rászoruló gyerekeket, hogy számukra is öröm legyen az iskolakezdés. Adományaikat a református lelkészi hivatalokba vihetik be.
„Segítsetek
hát, nyújtsatok kezet!”
Tájékoztatásért forduljon a református egyházközségekhez,
vagy Balázs Attila programfelelőshöz
telefon: 0740239998,
e-mail: ata_balazs@yahoo.com
Teremtett Világ – RTV2 2006 szeptember 3
Szeptember 3-án délután fél ötkor az
RTV 2-es csatornáján láthatják a Kolozsvári Területi Stúdió ökumenikus egyházi
műsorát, a Teremtett világot.
Nemzetközi egyházi találkozókról láthatnak beszámolókat.
Az V. Magyar Református Világtalálkozó alkalmával erdélyi és magyarországi református püspökök gondolatai hangzanak el az egyházak nemzetegység megörző szerepéről.
Az Algyógyon
megrendezetett Ifjúsági Keresztyény Egyesület konferenciájáról,
az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet XXX. Konferenciájáról és a csiksomlyói Katolikus
Ifjúsági Találkozóról láthatnak beszámolókat.
A műsor szerkesztője Márkus Etelka.
A Nagyváradi (III.) Református Egyházzenei Konferencia zárónyilatkozata
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kórustalálkozójához és kántorképző tanfolyamához csatlakozó egyházzenei konferencia nagy reménységgel tekint az utóbbi időben elindult kedvező változásokra.
A 2002-ben az egyháztestek által elfogadott „Tézisek a magyar református egyházzenéről” c. dokumentum szellemében a konferencia meghirdetett célja szerint a Kárpát-medencei, főként a romániai magyar református gyülekezeti éneklés helyzetét és megújításának lehetőségeit tekintette át. Szakmai és gyakorlati szempontok figyelembevételével, örömmel fogadja a Királyhágómelléki és az Erdélyi Egyházkerületek azon határozatát, mely a tíz éves 1996-os református énekeskönyv bevezetését célozza.
A konferencia résztvevői úgy látják, hogy ez a döntés a Magyarországon hivatalos 1948-as énekeskönyv céljaival összhangba hozható, hiszen olyan énekeskönyvek leváltására ad lehetőséget, melyek betöltötték történelmi küldetésüket.
A tervezett lépés azonban csak akkor lehet eredményes, ha
- a lelkipásztorok megfelelő tájékoztatást és útmutatást,
- a kántorok és énekvezetők megfelelő képzést kapnak,
- a gyülekezeti énekkarok az új énekek tanításában tevékeny szerepet vállalnak, valóban éneklő közösséggé formálva a gyülekezeteket.
Mindehhez olyan koncepcióra és olyan rendszerre van szükség, amely folyamatosan biztosítja a kántorok továbbképzését, szakmai fejlődését lehetőleg régiók szerint választott/megbízott, képzett egyházzenészek vezetésével.
Ennek érdekében megfelelő és egységesen alkalmazható irányelvek - metodikai, liturgiai, zenei tanácsok -, valamint normatív énektanítási terv kidolgozása és elfogadtatása szükséges, hiszen egy új énekeskönyvet csak megfelelő előkészítéssel és átgondolt munkával lehet eredményesen bevezetni.
A konferencia résztvevői megköszönik a rendező szervek munkáját, valamint a helyi egyházkerület és a MRE Zsinati Iroda anyagi támogatását.
Szenci Molnár Albert Egyházzenei Társaság – Dr. Péter Éva alelnök
Református Egyházzenészek Munkaközössége – Dr. Fekete Csaba elnök
Doktorok Kollégiuma Himnológiai és Egyházzenei Szekció – Dr. Dávid István elnök
Magyarországi
Református Egyház – Dr.
Királyhágómelléki Református Egyházkerület – Oláh Mihály egyházzenei előadó
Nagyvárad, 2006. augusztus 29.
Zappfix – rádiótelefon és internet
Jó hír azon parókiák számára, ahol nincs vezetékes telefon és egyelőre nincs is remény arra, hogy a román telefontársaság a közeljövőben biztosítani tudjon egy vezetékes vonalat. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a lelkipásztorok 15,6%-ának nincs vezetékes telefonvonala, így elég körülményes Internethez jutnia, ami azt jelenti, hogy komoly késéssel jut hozzá a szükséges információkhoz.
Simon Levente lelkipásztor kollégánk évekig ebben a kellemetlen helyzetben volt, azonban talált egy szolgáltatást, amit másoknak is ajánlunk – ez itt nem a reklám helye, hanem a fent említett áldatlan állapotra való megoldás. Az alábbiakban Simon Levente kollégánk néhány fontosabb információt leírt a szolgáltatásról:
„A 4 dolláros alapbérlethez most lehet 9 dollárért korlátlan internet csomagot kapni, vagyis faluhelyen, ahol nincs se telefon se internet 4+9 dollárért van korlátlan internet 16 KB/s adatátvitellel (ami még mindig négyszerese a legjobb romtelecom vonalnak is), és hívható bármely romtelecomos fix telefon az országban 2,4 dollárcentért.
Tedd közzé, hogy akit esetleg érdekel a dolog, ne maradjon tudatlanságban és internet meg telefon nélkül. A marosi megyében mar elég sok kolléga átállt zappfixre.”
Hálaadó Istentisztelet Oláhdellőn
Csodaként élte meg az Oláhdellői Református gyülekezet, hogy templomunk megújulhatott. A hálaadó és templomszentelő Istentiszteletet 2006 szeptember 2-án de. 10 órakor tartjuk, melyet Antal János oláhdellői születésű erdélyi püspökről tartott előadás követ. Mindenkit szeretettel várunk.
Az Oláhdellői Presbiterek nevében,
Székely Csilla Imola lp.
A fenti köszöntéssel vette kezdetét 2006. augusztus 12-én, Kolozsvárott, a sportcsarnokban, a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója, és ennek jegyében zajlott le mind a nyitórendezvény, mind az azt megelőző Bocskai István fejedelemről szóló tudományos értekezés a Protestáns Teológia Dísztermében. A kálvini reformátori tanítás egyik jelmondatával magasztaljuk ezért Istenünket: SOLI DEO GLORIA! Őt dicsőítjük és neki mondunk hálát ezért. Ő járt előttünk és állt mellettünk a több hónapos előkészületi munkában, Ő adott ötleteket és erőt terveink megvalósításában. Ő adott önzetlen és elszánt munkatársakat, akiknek segítségével időben pontosan elkészülhetett minden. Isten után szeretnénk megköszönni valamennyi közreműködőnek hathatós segítségét.
Köszönjük a Protestáns Teológia
Református Tanári Karának, hogy megszervezte a tudományos értekezést és
lehetővé tette annak a Díszteremben való megtartását. Köszönjük azoknak
fáradozását, törődését, verejtékezését, akik részt vettek a nyitórendezvény
előkészületi munkálataiban, a Sportcsarnok arculatának az alkalomhoz méltó formában való kialakításában, a díszítő kellékek
megtervezésében és kivitelezésében, a technikai eszközök beszerzésében, felszerelésében,
majd azok leszerelésében és elszállításában. Köszönetet mondunk azoknak a
presbiter testvéreinknek, akik biztosították az úrvacsora kiosztása alatt a
szép és ékes rendet, az Erdélyi
Hírek a Világtatlálkozóról: http://www.reformatus.ro/hirvivo/vilagtalalkozo.htm
Az
Dizseri Eszter – Illik, nem illik? Viselkedési tanácsok 12-18 éveseknek
Ár: 10,00 RON
Miklya Luzsányi Mónika - Titkoskönyv
Ár 16,00 RON
Ár 7,50 RON
A fenti könyvek mindegyike,
megvásárolható és megrendelhető, Egyházkerületünk
Veres Miklós iratterjesztő
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Egyetértenek az egyházfők az átvilágítással - Óvnak a
hisztériakeltéstől, lejáratástól
Az erdélyi magyar egyházak képviselői
egyetértenek a klérus szekus dossziéinak
feltárásával, de valamennyien úgy vélik, félő, hogy az, ami jelenleg
átvilágítás címen folyik, nem több hisztériakeltésnél, lejáratásnál, különböző
politikai körök leszámolásánál. A Szabadság kérdésére az egyházi vezetők
Traian Băsescu
államfő azon bejelentését kommentálták, miszerint a romániai egyházfők aktái ezentúl nem minősülnek államtitoknak.
Potyó Ferenc,
a gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye általános helynöke lapunknak
elmondta: alapjában véve helyesli az államfő javaslatát, hiszen a püspökök is a
román állam egyszerű polgárai. Ha a politikusok és a többi közéleti személy
átvilágítható, akkor a püspökök sem képezhetnek kivételt – mondotta.
Sajnálatosnak tartja azonban, hogy míg a papok – sokszor kínzással, megfélemlítéssel,
zsarolással kicsikart – együttműködését megbélyegzik, addig a kínzók és a
megfélemlítők, a Szekuritáté fizetett alkalmazottai
most más beosztásban, jó magas nyugdíjjal a zsebükben, nyugodtan élhetnek.
Ugyanakkor sajnálatos jelenség, hogy akiket ártatlanul vádolnak meg, képtelenek
tisztára mosni magukat. Ha az ablakra sarat dobnak, lefolyik, de a nyoma ott
marad – fogalmazott az általános helynök. Potyó
Ferenc a Szabadságnak elmondta: néhány évvel ezelőtt alkalma nyílt
megtekinteni saját megfigyelési iratcsomóját, és a feljelentők, jelentéstevők
között több barátjára, paptársára, orvosára ismert rá.
Szabó Árpád unitárius püspök a Szabadságnak
elmondta: – Ezelőtt pár évvel, azaz 2000–2001-ben már felvetődött az
átvilágítás gondolata, ezért az unitárius egyházban
2002-ben határozat született erről. Eszerint minden személynek, aki
tisztségviselőnek jelentkezett, írásbeli nyilatkozatot kellett tennie arról,
hogy milyen kapcsolatai voltak a Szekuritátéval.
Mindez érvényes volt az egyház és a világi tisztségviselőkre egyaránt. Minden
erdélyi unitárius lelkész nyilatkozata a püspöki hivatalba került. Személyes
álláspontom szerint ezt a kérdéskört mindannyiunknak
lelkiismereti kérdésként kell kezelni, és erkölcsi síkra kell terelni. Úgy
vélem, helyes az egyházi vezetők átvilágítása, de ha ez a politikában ismeretes
kampányként valósulna meg, az nem lenne más, mint lejáratás. Ezt a mostani
hisztériakeltést elfogadhatatlannak tartom – vélekedett a püspök.
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus
püspök szerint, ha a törvény előírja az egyházvezetők átvilágítását, akkor
tegyék meg. – Ha az egész társadalmat átvilágítják, akkor mi se vonhatjuk ki
magunkat. Az illetékes szerveknek viszont mindezt úgy kellene lebonyolítani,
hogy ne váljon tömeghisztériává, sajtókampánnyá. Elsősorban országunk
„joggyakorló" személyiségeit kellene alávetni az átvilágításnak, azaz a
minisztereket, az államtitkárokat, az igazgatókat, a prefektusokat, a
polgármestereket stb. A kérdés őszinte, nyílt kezelése
elengedhetetlen. Úgy vélem, a politikai tisztogatás már elkezdődött. A pártok
feladata az, hogy eldöntsék, ki az, akitől szekus
kapcsolatai miatt megválnak. Az átvilágítás tényét üdvözlöm, és nagyon
szeretném, ha megvalósításkor nem válna olcsó, politikai színjátékká. A volt
kommunista állam üldözőkből és üldözöttekből áll. Érdekes módon azonban az
elnyomó apparátusban dolgozóknak, a szekus tiszteknek
egyelőre se híre, se hamva. Ezért vélem úgy, hogy ami most átvilágítás néven
folyik, nem nevezhető másnak, mint hisztériának, kampánykeltésnek.
A Román Ortodox Egyház (ROE)
ellenérzéssel fogadta Adrian Iorgulescu
művelődés és vallásügyi miniszter kijelentését, miszerint a papok megsértették
a gyónási titkot, így szolgáltatva információkat a volt Szekuritáténak.
Constantin Stoica, a
pátriárkai székesegyház szóvivője azt nyilatkozta, hogy az ortodox egyház már
1997-ben hozzá járult a papság szekus dossziéinak
nyilvánossá tételéhez. Egyúttal elutasította azt a vádat, miszerint a papok
megszegték volna a gyónási titkot. Stoica kifejtette:
az emberi bűnöket illetően csak a bibliai előfordulás kapcsán mutatnak
érdeklődést. Nincs szó a Szekuritátéval való
esetleges együttműködés érdekében elkövetett – államtitkok vagy más, bizalmas
jellegű információk – kiszivárogtatásáról.
n.-h. d.–e.-r. f.
Szabadság - 2006-08-30
Tábor az Úz-völgyében
Véget ért az immár hagyománnyá váló Úz-völgyi sátortáborozás. Az idei esemény fénypontjának az
észak-erdélyi szovjet katonai behatolás 62. évfordulójára való megemlékezés
számított, amelyet az Úz-völgyi hősök temetőjének
emlékműve előtt tartottak.
A rendezvényen több kórus is fellépett,
az ökumenikus egyházi szertartást pedig Dénes Csaba sepsi református esperes celebrálta. A megemlékezés
legmeghatóbb jelenetének dr. Szőts Dániel
felszólalása számított, aki a háborús veteránok nevében szólt az
egybegyűltekhez.
A tábor nemzetközi jellegét az a
nyolcvan táborozó jelentette, akik nemcsak az országból, hanem a határon túlról
is érkeztek. A külföldiek közül immár visszatérő vendégeknek számítanak a
budapesti Zrínyi Katonai Egyetem tiszti növendékei, akikhez nagyszámú háromszéki
és Hargita megyei érdeklődő kapcsolódott.
A táborozás alkalmával magashegyi
túrákat, szakmai előadásokat, valamint kirándulásokat szerveztek. A
kirándulások egyik színfoltjának a 82 éves háborús veterán, Bartha
Mihály vállalkozása számított, aki megmászta azt a Mogyorós-tetőt, ahol még
láthatók az első és második világháborús lőállások.
Hargita Népe - 2006-08-29
Templomot avattak Hodgyában
A tavalyi árvíz által megrongált református templomot avatták újra szombaton délben Hodgyában. A felújított istenháza avatásán jelen volt a falu apraja-nagyja, valamint egyházi méltóságok, a főtámogató Magyar Nemzeti Bank küldötte és egy nyolcvantagú hollandiai csoport. Ez alkalomból megjelent a templom újjáépítését fényképekben bemutató füzet, valamint Hodgya monográfiája is.
„Csendben, lassan felépülnek a házak,
megépül az út, ismét a régi kerékvágásba zökken az élet. De a lelki sebek
nagyon nehezen gyógyulnak” – hangsúlyozta ünnepi beszédében dr.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó - 2006-08-30
Csodájára járt a világ a székely összefogásnak
Az egy évvel ezelőtti udvarhelyszéki árvíz pusztításira
emlékeztek 
Tavaly, augusztus 23-án özönvíz zúdult Bikafalvára, és több más udvarhelyszéki településre. A falu közepén békésen csordogáló Sükő pataka emberemlékezet óta nem látott méretekre duzzadt. A református templomban egy méter magasan állt a víz. De nem csak a víz és a kár volt óriási, hanem az összefogás is. Az évszázadok óta híres rendtartó székely falvak olyan példát adtak önszervezésből, hogy a tenger hullámain világot járt román államelnök is csak ámult-bámult.
De összefogott a magyarság szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban is: sorra érkeztek a támogatások, adományok. Így kerülhetett sor Bikafalván, az árvíz egy éves évfordulóján, a felújított református templom és a közösségi ház felavatására. Igét hirdetett Tőkés László püspök, aki a nándorfehérvári diadalra és a bécsi békére utalva, történelmi példákkal hangsúlyozta, hogy a magyarság képes a bajban összefogni, és csodát művelni.
Az 1956-os csodáról beszélt Rácz Sándor is, a Nagy Budapesti Központi Munkástanács elnöke, az MVSZ tiszteletbeli elnöke, aki a Világszövetség üzenetét tolmácsolta. Az elszármazott bikafalviak részéről Máthé Levente szólt, aki a gyülekezeti ház felújítását támogatta. A jelenlévőket sorra üdvözölték az újjáépítésben részt vállaló hajdúsági, somogyi és udvarhelyszéki református gyülekezetek lelkészei is. Albert Sándor helyi lelkipásztor meghatódva köszönte meg a támogatásokat, és hálát adott Istennek a megújult templomért. A lelkész feleségével együtt átvette a Honlevél igazolványt, valamint a gyülekezet nevében a Rákóczi emlékzászlót.
Az ünnepség a gyülekezeti ház felavatásával folytatódott, majd a világháborús hősök emlékművének megkoszorúzásával zárult. Okos Márton
Erdélyi Napló - 2006-08-29
Pusztuló végeken - Falutalálkozó Székelycsókában
Székelycsóka többnyire magyarok által lakott nyárádmenti falu, mégis, ahogy elhagyjuk Ákosfalvát, a községközpontot, mintha szórványtelepülésre érkeznénk. A református egyház nyilvántartásában 11 lélek szerepel, ezenkívül mintegy 40 roma él az erdőkkel övezett elszórt házakban. A hétvégén tartott falunapot, amikor 10 év után ismét zsúfolásig telt a templom.
A székelycsókai református templomban
kezdődő ünnepi istentiszteletet Kiss Cserei Zoltán kisgörgényi
lelkész tartotta, majd a Marosvásárhelyi Ifjúsági Keresztény Egyesület (MIF
Osváth Csaba polgármester beszédében már csak arra hivatkozhatott, hogy tevékenységével a székelycsókai megmaradt értékeket szeretné konzerválni. Korábban bevezették az áramot, majd mandátuma alatt egy köztelefont is szereltek a faluba, járhatóvá tették az utat, kijavították az iskolát, ahova ma már roma gyerekek járnak tanulni. S az egyházzal közösen majd arra is keresnek megoldást, hogyan lehetne hasznosítani az egyébként igen szép környezetet is.
Az ünnepséget a múltat idéző és a jelent megörökítő fényképfelvételek vetítésével zárták. Illetve elhangzott Horváth Loránd volt református lelkész falubeliekhez címzett levele. A pap versének felolvasása után megkoszorúzták a templom bejáratánál levő kopjafát.
A falunapokat Kiss Cserei Zoltán kezdeményezésére az Erdélyi Magyar Ifjak szervezték. Amint megtudtuk, egyhetes hagyományőrző táborra szeretett volna pályázni a lelkész. Ez nem jött össze. Ekkor fogott össze az egyház az EMI-vel és a csókai származású Szigeti Szenner Szilárd és Szabolcs ötletére szervezték meg a találkozót és a hétvégi EMI-tábort is.
Jó ötletnek bizonyult e kezdeményezés, hiszen a legfiatalabb csókai lakos 59, míg a legidősebb 86 éves. A mintegy 120 fiatal jelenléte egy kis "életet" vitt a faluba. A pénteken kezdődő rendezvényen volt kézműves-foglalkozás. Körtesi Izabella marosvásárhelyi képzőművész kerámiafestésre, a kendi Fülöp Katalin kukoricaháncs-, míg a helybéli Pusi Attila kosárfonásra tanította az érdeklődőket. Ezenkívül volt filmvetítés, buli, kirándulás, egyszóval megmozdult a falu.
A református tiszteletes lapunknak elmondta, egy táborközpontot létesítene a parókia területén, azonban elég sok gondot okoz a nehezen kezelhető roma közösség. Van, aki városról is visszaköltözne, de nem érzik biztonságban javaikat. Jövőre is rendeznének falutalálkozót, s ha már nem lesz olyan, aki Székelycsókában lakik, hátha kedvet kapnak a hazaköltözésre, az "árván hagyott bölcső" melengetésére az elszármazottak.
Vajda György
Népújság - 2006-08-28
Reneszánsz táncokat adott elő a Pasamezzo együttes
(Rohonyi
D. Iván felvétele)
Ötödször rendezték meg a Bonchidai
Kastély Napokat augusztus utolsó hétvégén. A színes, változatos programajánlat
minden igényt kielégített. A gyermekektől a fiatalokig, a középnemzedéktől az
idősebbekig mindenki kedvére válogathatott: megtekinthették a régiségek
vásárát, derülhettek a bábelőadás mókáin, kipróbálhatták kézügyességüket, avagy
elgyönyörködhettek a lovas parádé látványosságában. Még ha a Kolozsvári Transilvania Filharmónia szombat esti hangversenyét
meghiúsította is az eső, a közönségnek így is gazdag zenei programban volt
része, amely a népzenétől a klasszikus zenéig és a könnyűzenei műfajokig
terjedt.
Hegedűs Csilla ügyvezető igazgató
elmondta: a kastélynapok megszervezése Maksay Ádám, David Baxter és saját ötlete
volt. Az a cél vezette őket, hogy a család apraja-nagyja találjon magának
látnivalót, érdekességet. Ezért már első alkalommal szerveztek kimondottan
gyerek- és felnőtt-programokat, manapság ugyanis nagyon ritkán adatik meg, hogy
az egész család el tudjon menni valahova, és ott minden tagja jól érezze magát.
– Nagy örömmel tölt el, hogy a rendezvény
egyre ismertebb lesz: általában 3000–3500 látogatót vonzanak ide a kastélynapok
– fejtette ki Hegedűs Csilla. – Ami a fellépő művészeket, együtteseket illeti,
van egy alapcsapat, amelyik minden évben visszatér: hadd említsem meg Palocsay Kisó Katát és Hatházi Andrást. Idén kapcsolódott be a szervezésbe Tarr Margit. Bábosok is minden évben jelen vannak.
Szeretnénk minél nagyobb teret nyújtani a kulturális eseményeknek:
könyvbemutatóknak, szimfonikus koncerteknek. Ami a könnyűzenei együtteseket
illeti, itt is kialakult már az aranycsapat: a Fűszál és az Old Time Dixieland együttesek mindig eljöttek. Ez alkalommal a Sarmalele Reci román
könnyűzene-együttes is igent mondott felkérésünkre. Először került sor
régiségek kiállítására, vásárára, amely szintén óriási sikernek örvendett.
Az idei kastélynapok finanszírozása
elsősorban az Európai Unió keretprogramja, a Kultúra 2000 révén valósult meg,
de nem feledkezhetünk meg a másik három komoly partnerről sem: a Transylvania Trustről, az angliai
Institute of Historic Buildings Corporationról és a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi
Hivatalról. A helyi támogatók közül pedig megemlítendő
a Kolozs Megyei Tanács, a bonchidai önkormányzat és a
Communitas Alapítvány. Idén először kötöttek
együttműködési szerződést az Erdélyi Szépmíves Céhhel és az Erdélyi Gasztronómiai Szövetséggel.
A rendezvény összköltsége eléri a 8 000
eurót – tájékoztatott Hegedűs. A bevételek azonban az összköltségeknek csupán
20 százalékát fedezik. Az innen származó jövedelmet teljes egészében a kastély
helyreállítására fordítják.
Habár a sztánai
lovascsapat először lépett fel a kastélynapokon, látványos produkciójuk óriási
sikert aratott. Dr. Martin Lajos, a lovascsapat vezetője részletesen
tájékoztatott: – Az állomány jelenleg 32 lóból áll. Négy évvel ezelőtt kezdtem
el foglalkozni hagyományőrző lovas programok szervezésével. Sikerült olyan
csapatot összetoboroznom, amelynek tagjait érdekli a honfoglalás kori lovas
harcászat felújítása, de a hajító, a vágó-szúró fegyverek forgatásának titkai
és az íjászat (lovas és gyalogos) elsajátítása is. Tevékenységünk elsődleges
célja, hogy a fiatalság figyelmét a természet felé irányítsuk, hogy a városi
elpuhult életmód mellé alternatívát kínáljunk. Három éve vállalunk nyilvános
fellépéseket. Jövőre szeretnénk lóháton megtenni a sztánai
Varjúvár és a bonchidai Bánffy-kastély közti utat –
ezzel a Kós Károly és a Bánffy
Miklós közti barátságnak adóznánk.
Versánszky
Ernő régiségkereskedő elmondta: – A meghívott
régiségkereskedők földrajzi elhelyezkedése Bukaresttől Budapestig terjed. Több
mint ötvenen jöttek el. Úgy gondoltam, hogy a sikeres feketetói vásárhoz
hasonlóan Kolozsvár környékén is rendezhetünk hasonlót, mert a város
megérdemli, hogy legyen egy szép régiségvására. Nyugaton ez minden nagyobb városban
elterjedt. Ez az idei első vásár sikeresnek bizonyult, de jövőre, remélem,
kétszer annyian leszünk.
Incze Anikó
Háromszékről jött az Erdélyi Gasztronómiai Szövetség képviselőjeként. – Jómagam
és segítőtársam szárnyashúst, kézdivásárhelyi
kollégám pedig malacsültet készít – tájékoztatott.
Bognár Károly, az erdélyi séfklub elnöke több különlegességgel szolgált:
szilvával töltött jércével, párolt káposztával, répával és gombával, káposztába
göngyölt csirkemájjal. – A 400–500 évvel ezelőtti
fogások, fűszerek – majoranna, kakukkfű, bazsalikom,
sáfrány – híve vagyok. A szövetség alapító tagjaként másfél éve rendszeresen
jelen vagyok a különböző rendezvényeken – közölte.
Kovács Pali
Ferenc mákói bútorfestő elmondása szerint a gyerekek
nagyon érdeklődtek e tevékenység iránt, átlag 30–40 gyerek állta körül
asztalát.
Vassy Zoltán
és Márta, a Bagoly könyvesbolt tulajdonosai is minden évben eljönnek a
kastélynapokra. – Igyekszünk jelen lenni a megye kulturális eseményein. A
közönség érdeklődése sokrétű: mind a néprajzi könyvek, mind az útikalauzok és a
szépirodalmi alkotások kelendők.
Palocsay Kisó Kata és Hatházi András
szervezők így vélekedtek: – Több éve segítünk a szervezésben. Úgy véljük, a
gyerekprogramok nagyon népszerűek: a bábjátékok, a játszóházak sok érdeklődőt
vonzanak. A játszóházban a gyerekek elkészítik a kastélyudvaron található
óriásbábuk kicsinyített mását, majd délután részt vehetnek az óriásbábuk
mozgatásában. A gyerekek kortól függetlenül fogékonyak a bábozás iránt.
Meggyőződésünk, hogy valamennyi
résztvevő kellemes élményeket szerzett az idei kastélynapokon is.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság - 2006-08-28
Réty ünnepe új kenyér első napján
A Feketeügy holtága öleli át azt a helyet, ahol az új szabadtéri színpadon zajlott az elso falunap. Több száz helyi és környékbeli tapodta a Nyír homokjával beszórt teret, ahol Dálnoki Lajos polgármester megnyitója után, déli harangszókor az új kenyér szentelésére került sor. Búzakoszorú között friss kenyér lett a jelképe Réty mindenkori falunapjának.
,,Van kenyér, van közösség és lesz székelymagyar élet?- hangzott t. Deák Botond helybeli református lelkipásztor igehirdetésében. (Mt. 6,11.) Az ünnepségen részt vett Réty magyarhoni testvértelepülésének, Inárcsnak a képviselete Laczy Károly polgármester vezetésével. Számukra körútat szerveztek, ismerkedtek a régió helytörténeti értékeivel és érdekességeivel.
A kétnapos muvészi program gazdag volt. A folyó holtágán rendezett horgászversenynek azonban betartott az eso, nem haraptak a halak. A muvészi musor pótolta a leselkedo záporesok okozta kiesést: rangos hangversenyt adott a rétyi felnottek és a tanulók fúvószenekara, a zabolai Gyöngyharmat néptánccsoport, a sepsiszentgyörgyi muvelodési ház Fenyocske néptánccsoportja és egy egész sor könnyuzene-együttes. Volt állatkiállítás, focimérkozés, tombola, tábortuz és két este hajnalig tartó szabadtéri bál. Az elkövetkezendo években mindig az új kenyér napján, augusztus utolsó hétvégéjére rögzítik Réty község falunapját.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-08-28
Éles konfliktus alakult ki az Ákosfalvi Polgármesteri Hivatal és a harasztkeréki, valamint göcsi református parókiák között, ugyanis e két településen az iskolák az ákosfalvi tanács tulajdonából visszakerültek a helyi egyházak tulajdonába. Osváth Csaba polgármestertől megtudtuk, hogy a két egyház már idén nyáron visszakapta az iskolákat, azonban még mai napig sem láttak hozzá a szükséges javítási munkálatokhoz, pedig már rohamosan közeleg a tanévkezdés. A község polgármestere elmondta, hogy a nyár folyamán tárgyalásokat kezdeményezett a két egyház képviselőivel azzal a céllal, hogy megegyezésre jussanak: ki végezze el az iskolaépületeken a szükséges javításokat. A polgármester szerint megoldás lenne egy bérbeadási szerződés megkötése a két fél között, melynek alapján az épületek feljavítása és karbantartása továbbra is a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozna, azonban a tulajdonjog az egyházaké maradna. A polgármester szerint az egyházak nem voltak hajlandók megkötni a szerződést, "enélkül pedig a hivatal részéről ne számítsanak segítségre" – jelentette ki. Egy hosszú távú szerződés hiányában a hivatal nem tudja elvégezni a szükséges beruházásokat, pedig a két iskola "alapos általános javításra szorulna". "10-15 évre szóló szerződés megkötésére volna szükség, így a polgármesteri hivatal feljavítaná az épületeket még a tanévkezdés előtt, és egy-két éven belül nagyobb korszerűsítési munkálatokat is végezne. Majtényi-Wass Csabától, a göcsi lelkésztől megtudtuk, az egyházat júniusban értesítették arról, hogy visszakapták az iskolaépületet, így nem rendelkeznek anyagi alappal a szükséges javítások elvégzésére, pedig a göcsi iskolában nincs ivóvíz, se benti mellékhelyiség, és a tetőzet is javításra szorul. A tiszteletes szerint az épületet bérlő tanács nem fizetne bért az egyháznak, csupán elvégeznék a javítási munkálatokat és állnák az iskola közköltségét. Ilyen feltételek között a göcsi egyház presbitériuma nem ment bele az egyezségbe. A héten szándékoznak újból egyeztetni a polgármesterrel és a tanácsosokkal, ugyanis sürget az idő. "Az iskolának működni kell, a gyerekek megérdemlik, hogy jobb körülmények között tanulhassanak. A polgármesteri hivatal azzal fenyegetőzik, hogy a javítások elvégzése nélkül a közegészségügyi hatóság nem fogja megadni a működési engedélyt, így mindenképpen egyezségre kell jutnunk, hiszen az épületben ősszel nyolc magyar, ugyanennyi roma osztály és óvoda is indul" – tájékoztatott a lelkész.
Imre Ferenc, a harasztkeréki iskola igazgatója szerint további megegyezés hiányában nem marad más hátra, mint hogy a takarító személyzet elvégzi a munkáját, hogy a gyerekeket tiszta osztálytermek fogadják, valamint a szülők segítségével legalább az osztálytermek festését meg kellene oldani, azonban rossz állapotban vannak az ablakok és el kellene végezni a kötelező higienizációs munkálatokat is. A hét folyamán dől el tehát véglegesen, milyen körülmények közé térnek vissza a gyerekek szeptember tizenötödikén.
Népújság – 2006-08-31
A mezőbergenyei református egyház gyülekezeti háza e héten immár negyedik alkalommal ad otthont képzőművészeti alkotótábornak. A tábor fáradhatatlan szervezője ez alkalommal is Ősz Zoltán helybeli nyugalmazott tanár, aki maga is amatőr képzőművész, s akinek az önkormányzat 15 millió lejes támogatásával, községbeli vállalkozók adományával, valamint családja önzetlen segítségével sikerült tető alá hoznia azt az eseményt, amely évről évre vonzó színfoltot jelent a falu életében.
– A mezőbergenyei alkotótábor lényege, hogy a meghívott művészek megörökítsék a falu természeti, építészeti kincseit, a jellegzetes arcokat, felfedezzék a faluban azt, ami fölött a falubeliek tekintete könnyedén átsiklik. Az volt a szándékunk, hogy a művészek a festmények, grafikák, fotók által megmentsék a még menthető értékeket, hogy jókedvvel alkossanak itt, hogy jövőre is visszakívánkozzanak – mondta lapunknak Ősz Zoltán táborszervező.
Tegnap az ideiglenes műtermekben nyolc művész alkotott. Gyenes Tibor műépítész, amatőr festő a már kész akvarellek társaságában ült az üveglaphoz, amelyen a legújabb tájkép anyaga száradt. Elsőként ő vallotta, hogy itt, a kellemes bergenyei környezetben nyugodtan lehet alkotni, mozgalmas a táj, lehetőséget ad a település változatos ábrázolására. Végigjárta a terepet, elkészítette a táj-, és utcarészletek vázlatát, s a műteremben – amelynek az egyházi tulajdonba visszakerült óvoda ad otthont – hozzálát a kidolgozáshoz. Ugyancsak akvarelleket készített Nagy Nemes Zsófia is, akinek munkái a Gyeneséi mellett sorakoztak. Suba Piroska, aki egyesületi tagként már Mezőmadarason, Szovátán és Zágorban is táborozott, első alkalommal vesz részt a bergenyei táborban, elmondta, a szervezők gondoskodással veszik körül őket és érződik a Domahidi lelkész családból áradó szeretet. Ő olajjal dolgozik, a templom, a régi utcák képe ragadta meg figyelmét.
A gyülekezeti ház egyik termében Hadnagy Gabriella, Iszlai Irma és Fekete Zsolt szintén olajfestményeken dolgozott, Nagy Katalin keze alól pedig színes textilkompozíciók kerültek ki. Bálint Zsigmond fotóművész szemét idén az elmúlt vasárnapi Új kenyér ünnepi úrvacsoraosztás, az 1833-ban öntött harang, a templom karzata és a templom jellegzetes bútorzata vonzotta.
A résztvevők táborához mától Zöld Gyöngyvér kolozsvári hivatásos festőművész és Fábián Margit is csatlakozik.
Az alkotótábor a vasárnapi istentisztelet után 12 órakor tárlatnyitóval zárul, ahol a friss alkotások kerülnek a falra.
Ősz Zoltán szervező vágya, hogy jövőre is összegyűljenek, de ez alkalommal szeretnék, ha nemzetközi jelleget adnának a tábornak és bevonnák a magyarországi testvértelepülések művészeit is.
Mezey Sarolta
Népújság – 2006-08-31
A Bánság és az Efézusi levél vonzása – Evangélikus fiatalok Mokrán
Augusztus 21–27. között, hétfőtől
vasárnapig szervezőként és résztvevőként, mintegy 30-an fordultak meg az I. Mokrai Országos Evangélikus Ifjúsági Táborban, amelyre
kellemesen emlékezünk mindannyian, akik ott lehettünk, mint a testvéri
együttlét áldásos alkalmára. Bár úgy érkeztünk a táborba, hogy a meteorológusok
a kezdés előtti napot nevezték az idei utolsó meleg nyári napnak, Isten
megajándékozott bennünket még egy egész hétig tartó napsütéssel, kellemes
időjárással.
A mokrai
gyülekezetben nem ez volt az első alkalom, hogy fiatalok vagy gyerekek gyűltek
össze, de ez volt a legelső országos jellegű tábor. A szervezők többsége a
Kolozsvári Evangélikus Egyházmegye gyülekezeteiből érkezett, a résztvevők pedig mindkét egyházmegyéből. Külön öröm volt
számunkra, hogy a Brassói Egyházmegye több gyülekezetéből is mozdultak meg
ifjak, mintegy 10-en, és elfogadva a meghívást, a nagy távolság ellenére,
eljöttek Apatelekre.
Résztvevők, szervezők a következő
gyülekezetekből voltak: Simonyifalva, Fazekasvarsánd, Arad, Nagyvárad, Marosvásárhely,
Sepsiszentgyörgy, Apáca, Székelyzsombor, Csernátfalu,
Hosszúfalu-Alszeg, Tatrang, Zajzon,
Halmágy, Pürkerec.
A mokrai
parókia ifjúsági központtá válásának lehetősége és igénye már egy jó éve
megfogalmazódott az Egyházkerület és az országos ifjúsági munkával megbízott
szervezet, a REVISZ vezetőségében, amikor eldőlt, hogy a gyülekezetben Orbán
Attila simonyifalvi lelkész fogja a szolgálatokat
végezni, és a parókia épülete ilyen értelemben felszabadulva, ifjúsági
rendezvényekre volna hasznosítható. A Kolozsvári Egyházmegye területén már
harmadik éve tartunk nyári ifjúsági tábort, az első két évben a Kolozsvár
közelében lévő Hidegszamoson béreltünk egy
csodálatosan kiépített központot, amely azonban anyagilag eléggé megterhelő
volt a REVISZ-nek, nem szólva arról, hogy csupán évi
egy alkalommal lehettünk ott.
Az idei tábor gerincét Pál apostolnak
az Efézusi gyülekezethez írott leveléből kiemelt
témák alkották. Az ifjúságot foglalkoztató kérdések megválaszolását, keresztyén
öntudatuk erősítését céloztuk meg, éppen olyan témákban, amelyekre az egyház és
a hit más válaszokat, alternatívát kínál, a korszellemnek hódoló általános
társadalmi környezettel szemben. Íme, a témák: Keresztyén család és házasság –
párválasztás, A korszellem hatása: van-e bátorságunk szembeszállni, Az Istentől
rendelt, alkalmas idő felismerése, A zene mint
üzenethordozó és értékrend-közvetítő, Sötétség és világosság: önismeret,
leleplezések. Az előadásokat és a reggeli áhítatot többnyire fiatal lekészek tartották: Papp Noémi, Hankó
Szilamér, Orbán Attila, Horváth Csaba evangélikus, Vincze Zoltán és Bodnár Lajos
református lelkészek. Az esti áhítatok és témaösszefoglalások
pedig a fiatalok kreatív megnyilvánulásai, reakciói voltak a napi témákra.
Ilyen módon nagyon jó volt az interaktivitás, a csoportokon belüli
együttműködés.
Az előadások és csoportbeszélgetések
mellett minden nap tartogatott meglepetéseket a fiataloknak: nap
mint nap változatos kézműves-foglalkozások (gyöngyfűzés, szalvéta-technika,
gipszöntés, cserépfestés, stb.), sportolási lehetőségek, melyek közül az idei
tábor preferáltja a röplabda volt, töltötték ki a tematikus egységek közötti
szabadidőt. Csütörtökön Világosra kirándultunk, ahol számháborúzás közben
birtokba vettük a várat, történelmünk eme fontos állomását, pénteken este pedig a nagyváradi Tálentum
együttes tagjai utaztak le hozzánk, hogy a résztvevőket egy szabadtéri koncert
csodálatos élményével ajándékozzák meg. Vasárnap közös istentisztelettel ért
véget a tábor, az Istenre figyelés és az egymásnak élés eme kicsiny műhelye,
amely mindnyájunkban hagyott szellemi és lelki nyomokat, és remélhetőleg
vágyakozást ébresztett mindenkiben a következő alkalomra is.
Csabay Árpád - lelkész, REVISZ alelnök
Szabadság - 2006-08-31
Hazaérkeztek a széki áldozatok
Tegnap megérkeztek Szamosújvárra
a budapesti Szent István-napi ünnepségen elhunyt széki házaspár földi
maradványai. Szegedi János és felesége Szegedi Vígh
Zsuzsanna a tűzijáték idején kitört nagyerejű vihar
áldozatai között voltak. A házaspárt pénteken, szeptember elsején délután 2
órakor kezdődő gyászszertartás keretében helyezik örök nyugalomra a szamosújvári református temető kápolnájából.
Szabadság - 2006-08-31
Rárivalltak a magyarul beszélő utasokra
Rárivallt magyarul beszélő utasaira az Atlassib személyszállító vállalat egy sofőrje. A két fiatal Németországból utazott haza Romániába, amikor az autóbusz vezetője rájuk szólt: Romániában románul kell beszélni.
Idegengyűlölő buszvezető kerestetik
Nemrégiben egy sepsiszentgyörgyi férfi kereste meg lapunkat panaszával: kamaszkorú gyermeke az Atlassib járatával tért haza egy németországi táborból augusztus elsején. Az autóbusz vezetője útközben a „hé, beszéljetek románul, mert Romániában éltek” („să vorbiţi, băi, româneşte, că trăiţi în România!”) felszólítással mordult rá az egymást közt magyarul beszélgető fiatalokra. A fiatalok otthon elmesélték „élményeiket”, az egyik érintett gyermek édesapja viszont nem hagyta annyiban a dolgot, elektronikus levélben fordult az Atlassib vezetőségéhez, mivel a cég drótpostacíme, illetve adatai az interneten bárki számára hozzáférhetők.
„Ezúton fejezem ki felháborodásomat az említett gépkocsivezető idegengyűlölő, agresszív és civilizálatlan viselkedése miatt. Magatartása távol áll mindattól az európai szellemiségtől, amelyről az önök internetes honlapján olvashatunk. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy 16 évnyi demokrácia után egy önmagát nagyra becsülő cég alkalmazottja 15–16 éves gyermekekre kiabáljon azért, mert azok egymás között magyarul beszélgetnek” – olvasható az apa lapunkhoz is eljuttatott, román nyelvű levelében, amelyben kéri az illető gépkocsivezető nevének kiderítését, illetve tudni szeretné, milyen lépéseket tett a cég vezetősége az ügy tisztázása érdekében.
A teljes névvel ellátott, számítógépen megszerkesztett levélre gyorsan megérkezett a válasz: „András úr”-nak címezték, bár az előző aláírásból világosan kitűnik, hogy az András ebben az esetben nem vezetéknév. A válasz másik „érdekessége”, hogy az eredeti szöveget kinyomtatták, majd annak sarkára Ilie Carabulea cégvezető aláírásával, kézírással rótták a következő szavakat: „Mivel ön nem tanúsít civilizált magatartást cégünkkel szemben, én vállalom annak felelősségét, hogy ne válaszoljak önnek. Miképpen ön nem hajlandó románul beszélni, úgy én sem vagyok hajlandó engedni, hogy nyomást gyakoroljon cégünkre”. Eddig tart az augusztus 3-án keltezett válasz, amelyet az Atlassib Kft.-nél a 637944-es számmal iktattak.
A cégtulajdonos nem tartozik számadással
„Szeretnénk, ha utasaink szívesen látott vendégnek éreznék magukat autóbuszainkon: ezért kényelmet és magas színvonalú szolgáltatásokat biztosítunk mindenkinek, aki velünk utazik” – olvasható a nagyszebeni székhelyű, nemzetközi személyszállítással foglakozó Atlassib Kft. internetes honlapján.
Az Atlassib Kft. telefonszámán gyakorlatilag napokig elérhetetlennek bizonyult a válaszlevelet aláíró Ilie Carabulea cégtulajdonos, így néhány napnyi telefonálgatás után Micu Danielt, az Atlassib igazgatóját kerestük meg, aki elmondta: semmit nem tud a történtekről, de amennyiben elküldjük neki kérdéseinket, szívesen kivizsgálják az ügyet. A szerkesztőségünkhöz eljuttatott, az apa és a cégtulajdonos közötti levélváltás másolatának kézhezvétele előtt Micu barátságosan biztosított arról, hogy a cég ellenőrző csoportjához továbbítja a levelet, és ki fogják vizsgálni az ügyet. Az irat megérkezését követően viszont már nem volt ennyire készséges: közölte, hogy a cégtulajdonos döntését ők nem bírálhatják felül, de „persze azért vizsgálódni fognak az ügyben”. Carabulea pedig nem elérhető, és ő biztosan tudja, külföldön van. Arra a kérdésre, hogy mióta és vajon meddig, tegnap délben már ingerült válasz érkezett: „mit gondol, a főnök beszámol nekem arról, hogy mikor megy, és mikor jön?” Amikor Carabulea mobiltelefonjának számát szerettük volna megtudni Micu igazgatótól, közölte: nem tudja a számot.
A cég, amely hat nyelven beszél
Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke lapunk kérdésére elmondta: elítéli, ám sajnos nem tartja egyedülállónak az efféle ügyeket. Leszögezte: amenynyiben a testület elé kerül az említett levelezés, vizsgálatot indítanak az ügyben. „Csupán figyelmeztetni szerettem volna a céget arra, hogy alkalmazottai között olyanok is vannak, akiknek gond van a viselkedésével” – mondta az édesapa, aki az Atlassib román, angol, francia, német, olasz és spanyol nyelvű honlapján azt olvasta, hogy az 1993-ban létesült, nemzetközi személyszállítással foglalkozó cég „megbízható, a legnagyobb, a legbiztonságosabb, legkényelmesebb és leggyorsabb”. Ezért bízta rá a gyermekét.
Kulcsár Andrea
Krónika - 2006-08-31
Román fegyőrök megverték a sorompóőrt Csíkszentsimonban
Az elmúlt hét végén telefonon érdeklődött Fábián László, Csíkszentsimon polgármestere: van-e tudomásunk róla, értesített-e a rendőrség arról, hogy valami börtönőrök megverték a szentsimoni sorompóőrt? Nemleges válaszunkat a polgármester rövid megjegyzéssel vette tudomásul: „Akkor ezt az ügyet is eltussolják."
A kíváncsiság vitt le hétfő reggel Szentsimonba, s ott a polgármester segítségével („nem akarom az ilyen atrocitásokat hagyni" – mondta Fábián László), tanúk s az áldozat meghallgatása után kerekedett ki az alábbi történet. Szerda éjjel nagy felbolydulás volt a faluban, leszúrtak ugyanis egy helybélit, a két tettes elmenekült, a rendőrőrs járőrkocsija bekapcsolt villogókkal járta az utcákat. A régimódi, kézzel tekerhető vasúti sorompó le volt eresztve, a szolgálatos őr az újtusnádi Korodi Imre volt, aki a vonatot várva jelzőlámpájával már ott állt a sínek melletti drótkalitkában – a kalitkát azért húzták fel annak idején, nehogy az elhaladó vagonokból kidobott tárgyak megsebezzék a sorompóőrt. A továbbiakat a 43 éves Korodi Imre meséli el: „Úgy 23 óra tájban a sorompó előtt egy piros autó állt meg, úgy láttam, négyen ültek benne, ordított a zene, az ablakok le voltak eresztve. Odaszóltam nekik, hogy halkabban a zenével, mert jár a rendőrautó. Erre kiszól az egyik: Ce, nu-ti place muzica romana? Épp jött a vonat, kezdtem lengetni a lámpát, ezek kiszálltak a kocsiból, egyik hátulról megütött. Aztán maga felé húzott, s a lámpával jól szembevágtam. De jött a többi, levertek a lábamról, beléforgattak a sáncba..." Korodi Imrének még napokig fájt az oldala, de nem ment törvényszéki orvoshoz. „Semmi pretencióm nincs, bízom a törvényben, rendezzék. A főnököm a vasútnál azt mondta, a hivatalos jelentésbe ne írjam bele, mi történt, a rendőrség majd elrendezi. Tudja, hogy van? Nagyon nem erősködöm, valamelyik éjjel visszajöhetnek. Akkor éjjel nagyon gázosok voltak, részegek."
Az esetnek több szemtanúja volt. Bilibók István társával, Szép Bernáttal szintén a sorompó
felhúzását várta, s a következőket látta: „A társam
szólt, hogy, ne, valakik verekednek. Kiszálltunk, hogy lám, segítsünk, s hát a
sorompókezelőt verik, ütik, rúgják négyen. Amikor látták, jövünk, félbehagyták,
Imre véres volt, a lájbit letépték róla, sapkája
leesett. A vonat közben elment, jött még valaki, hogy e
A tanúk jelentették a rendőrségen, amit láttak, majd nyilatkozatot tettek a vasúti rendőrségen is. Mit tettek a hatóságok? A megvert sorompóőr a következő állomást, a tanúk a rendőrséget értesítették, a négy támadó kocsiját így megállította valahol Zsögödfürdő környékén a rendőrség. Ám a vasúti rendőrséget megkeresve senkivel sem tudtunk szóba állni, a parancsnok szabadságon, helyettese ki tudja, hol, a csíkszeredai vasúti őrs parancsnoka Gyergyóban, akik pedig ott voltak, nem tudtak-akartak információt adni. Tudott viszont a történetről Fertu Gelu úr, a csíkszeredai börtön igazgatója, aki hangsúlyozta:
A rendőrségtől semmiféle írásos értesítést nem kapott, amit tud, alárendeltjeitől tudja – nem hivatalosan. Fertu úr elmondása szerint az autóban két börtönőr ült, a másik kettő civil volt. Az urak halászni voltak, s a zene miatt a sorompóőr beléjük kötött, majd az egyik börtönőrt megütötte lámpájával... Az „áldozat" törvényszéki orvosnál is járt látleletért. Az igazgató hangsúlyozta: ő nem áll senki pártján, hivatalosan semmiről sem értesítették. „Azt megígérem, hogy jobban utána fogok nézni az esetnek, mert ha másképp történtek a dolgok, akkor fegyelmi eljárást indítunk" – mondta határozottan Fertu Gelu igazgató. Annyit hadd jegyezzünk meg: az valószínű, hogy másképpen történtek a dolgok, a középkorú sorompóőrökre nem jellemző, hogy munkahelyüket elhagyva lámpájukkal négy, jó erőben levő fiatalra támadjanak...
A támadók jól belehúztak azon az estén: csendzavarás, ittas vezetés, a szolgálatát teljesítő sorompóőr megverése... És az ügy jelen állása szerint bizony van esély arra, hogy „annyiban maradjon" a történet. Miért sejtjük ezt? Nos, Csíkszentsimonban két incidens történt az elmúlt hét szerdáján. Az egyikről, a szurkálásról másnap már értesítették a sajtót a rendőrség illetékesei. A sorompóőr megtámadásáról, az ittas támadók megállításáról egy árva szót sem ejtettek.
Szondy Zoltán, Hargita Népe
Erdély Ma - 2006-08-30
Eva Maria Barki Váralján: Az autonómia tárgyalások utáni kompromisszum
Fotó: Bagoly Zsolt
Kedves Magyar Barátaim a Kárpát-medencében!
Köszönöm a meghívást, örülök, hogy ismét itt lehetek.
A tavaly is arról beszéltem, tizenhat éve minden alkalommal arról beszélek, hogy a magyarságnak önrendelkezés jár, nem csak kisebbségi jogok. Kisebbségek a bevándorlók, a menekültek, a vendégmunkások, a vallási, a szexuális kisebbségek, ezeknek más jogok járnak, mint a nemzeti népcsoportoknak. A kisebbségek olyan közösségek, amelyekre nem a territoriális komponens jellemző, ezeknek csak diszkrimináció-tilalom jár. Ezzel ellentétben léteznek nemzeti közösségek, amelyek egy területhez tartoznak, ahol legalább három nemzedék óta élnek, s így őshonos nemzetiségek. Ezeket a közösségeket a nemzeti jogban népcsoportnak nevezik. Népcsoport azért, mert a nép fogalma a nemzetközi jogban külön jogokkal jár. Más jogok járnak például egy kínai kisebbségnek Budapesten vagy török kisebbségnek Bécsben, és más jogok egy autohton népcsoportnak. Egy kivétel van: a roma, szinti, tehát a cigányok, akiknek nincs territoriális kötődésük, mégis, nekik is járnak a népcsoporti jogok.
Azt mondhatják: de hát ha mindenhol a „kisebbség” megnevezést lehet olvasni a nyugati médiában is, a politikusok is ezt a fogalmat használják, akkor bizonyára ez a helyes. Ez sajnos nem így van, és sok mindent nem helyesen használnak Nyugaton, főleg ezen a szakterületen nem. Nyugaton hadilábon állnak ezzel a kérdéskörrel. Nyugat-Európában és az angol, valamint amerikai területen a mai napig nem ismerik el a kollektív jogokat. Sem az Európai Unió, sem a strassbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság nem ismeri el a kollektív jogokat. Csak az Európai Tanácsban született egy erre vonatkozó ajánlás, majd később a Gross-ajánlás, de ezek nem jogi normák, nem törvények. A nyugati államok: Franciaország, Nagy Britannia, Spanyolország, Görögország, és főleg az Egyesült Államok félnek a kollektív jogoktól. Félnek ettől, mint egy fertőző vírustól, mert azt hiszik, szét fogja bomlasztani országaikat. Franciaországban nem ismerik el más kisebbség létét, Görögországban sem, Spanyolországban a „baszk szeparatizmustól” félnek, ugyanez a helyzet Nagy Britanniában. Ezek az államok eddig akadályozták, hogy az Emberi Jogi Bírósághoz kollektív jogok ügyében lehessen fordulni, valamint hogy az EU alkotmányába bekerüljenek a kollektív jogok, a nemzetiségi jogok.
Más viszont a helyzet Nyugat-Európában és más Közép-Európában. Nyugat-Európában a nemzetállami eszme uralkodik, de Közép-Európában ez nem megy, és soha nem is volt ilyen: sem a Német-Római Birodalomban, sem a Magyar Királyságban. Itt hosszú időn keresztül egymás mellett éltek a nemzetiségek, és minden nemzet a Szent Korona tagja volt a Magyar Királyságban, nemcsak a magyarok. A magyar nemzetiségi törvény 1868-ban több jogot adott, mint a mostani európai nyelvegyezmény. A kollektív jogok gyakorlása, az önrendelkezési jog és a regionalizmus gyökerei Magyarországon találhatók. Az 1224-ben kibocsátott Andreanum (két évvel az Aranybulla után) tartalmazta Európa – és talán a világ – első autonómia-eszméjét. Magyarország az önrendelkezési jog bölcsőjeként világhírű. Éppen ezért érthetetlen, hogy ez az eszme teljes mértékben eltűnt Magyarországon. Sem a jogtudományban, sem a politikában nem foglalkoznak az önrendelkezési joggal. Magyarországnak kezdeményeznie kellett volna egy nemzetközi egyezmény létrehozását, hogy ne csak papíron létezzen ez a jog, hanem legyen végrehajtási mechanizmus is, mely a mai napig hiányzik. Az önrendelkezési jog az egyetlen, melynek a megvalósítása csak papíron létezik, megvalósításáért harcolni kell, különben üres, holt jog marad.
Mit jelent ez a magyarság esetében? A magyarság helyzete különbözik a más nemzeti népcsoportoktól. A kárpát-medencei magyarság történelme során soha nem állt szemben többségi nemzettel, sohasem volt kisebbségi helyzetben, mint például a németek, horvátok vagy más nemzetiségi népcsoportok a Magyar Királyságban. A magyarság tehát nem kisebbség, de népcsoport sem, hanem NÉP. Magyar nép. És csak egy magyar nép van a Kárpát-medencében. Trianon határokat rajzolt ceruzával, de ceruzával nem lehet szétválasztani egy népet. A nép marad, akkor is, ha idegen kormány alá kerül. A kormányok jönnek és mennek, a nép marad.
Tavaly arról beszéltem itt, hogy nincs romániai magyar kisebbség, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai, horvátországi vagy szlovéniai magyar kisebbség – csak egy magyar nép van a Kárpát-medencében, egy közös kultúrával, egy közös történelemmel, egy közös jogrendszerrel. Nem szabad hagyni szétdarabolni különböző nemzetrészekre, hiszen a magyar nép Trianon után is ugyanaz a magyar nép maradt, mint volt évszázadokkal ezelőtt. Ugyanaz maradt akkor is, ha különböző részei idegen uralom alá kerültek. A magyar népnek pedig jár, mint minden más népnek a világon, az önrendelkezés.
Az önrendelkezés azt jelenti, minden nép szabadon választhatja meg, hogy milyen politikai és jogi keretek közt akar élni, szabadon választja meg, hogy milyen országhoz akar tartozni, választhat aközött is, hogy független akar lenni, vagy csak a minimális belső önrendelkezési joggal, az autonómiával akar élni. Ezt az önrendelkezést megígérték az első világháborúban. A Wilson által ígért önrendelkezés volt az egyik motivációja a fegyverszünetnek. Ennek ellenére népszavazást csak Sopronban és Karintiában tartottak, tehát ott, ahol fegyveres ellenállás kényszerítette ezt ki. Mindkét helyen a nagyhatalmak elvárásaival ellentétes eredmény született: Sopronban Magyarország mellett döntöttek, Karintiában Ausztria mellett (itt még a szlovének is Ausztria mellett tették le voksukat), tehát mindkét helyen az eddigi hatalom mellett szavaztak. Mindig mondom, ezúttal is szeretném hangsúlyozni, hogy Trianonban a határokat az önrendelkezési jog semmibevételével húzták meg, a nemzetközi jog értelmében tehát semmis. Az önrendelkezési jog kötelező jog, ius cogens, nem is lehet róla lemondani, mindig fennáll, és minden szerződés, ami nem ehhez kötődik, semmis. Trianon egy másik ok miatt is semmis: tárgyalás nélkül jött létre, Magyarország kényszer alatt írta alá, tehát diktátumról lehet beszélni, nem szerződésről. Más kormányok hivatkoztak és hivatkoznak arra, hogy ha tárgyalás nélkül jön létre egy „szerződés”, akkor az semmis. Ezt tette például Kína, mikor visszaszerezte az ópiumháború idején elvesztett területeket, Nagy Britannia pedig elismerte a hivatkozási alapot. Kevesen tudják, hogy Hong Kong elsősorban nem azért került vissza, mert lejárt a bérleti szerződés, hanem azért, mert semmis szerződés volt az alapja. Spanyolország is arra hivatkozik Gibraltár esetében, hogy az utrechti békeszerződés semmis és diktátum, hiszen tárgyalások nélkül jött létre. Spanyolország emiatt az ENSZ-hez fordult. Gibraltár helyzete sokkal bonyolultabb, mert ott már nem is élnek spanyolok, csak angolok, mégis az ENSZ határozata kimondta, hogy nemcsak a népszavazás eredménye mérvadó, hanem az is, hogy a Gibraltár mindig Spanyolország történelmi és kulturális része volt. Ez nem érvényes a magyarságra?
A magyarságnak ugyanazok a jogok
járnak, mint az észteknek, litvánoknak, letteknek, horvátoknak, szlovéneknek,
szlovákoknak, tavaly óta ide tartozik Montenegro,
Koszovó függetlensége pedig csak idő kérdése, de
Dél-Tirolban is újra felmerült az önrendelkezés körüli vita. A magyar
politikában az önrendelkezés sajnos még mindig tabu. Ezt bizonyítja az is, hogy
a tavalyi váraljai beszédem után két nappal az egyik volt külügyminiszter ha
Mi a teendő?
Valóban, túl sokat beszélek a jogról, konkrét teendőkről kellene szólni. Az EMI-táborban előadást tartottam a dél-tiroli szabadságharcról. Mikor azelőtt újra áttekintettem az önrendelkezés kiharcolásának történetét, nagyon szomorú lettem. Ott ugyanis minden héten történt valami: nyilatkozatok, tüntetések, felszólalások Dél-Tirolban és Ausztriában egyaránt… És mi volt itt? Ha csak egy tizedét csinálták volna, itt 90-91-ben, akkor már régóta rend lenne a Kárpát-medencében. Dél-Tirolban kezdetként aláírásgyűjtést szerveztek, melyen keretén belül a 240ezer dél-tiroli közül 155ezer adta a nevét az Ausztriához való visszacsatoláshoz. Ez volt az osztrák kormány alapja, amit külföld felé felmutathatott: ezt akarja a dél-tiroli nép. Ők soha nem nevezték magukat kisebbségnek vagy népcsoportnak. Ezeket a fogalmakat egy dokumentumban sem lehet fellelni. Mindenhol az áll: a dél-tiroli nép követeli az önrendelkezési jogot (mást soha nem követeltek). Tüntetéseket is szerveztek ezügyben, 1947-ben és rá tíz évre 35ezer ember vett részt, de sok kisebb tüntetés is volt, soha nem kevesebb résztvevővel, mint tízezer. Mind a rájuk nehezedő nyomás, mind pedig a hatósági atrocitások gyakoriak voltak, de bátran harcoltak mindvégig. Mikor az 1961-es ENSZ-határozat értelmében Olaszország nem volt hajlandó tárgyalni, az aktív ellenállás mellett döntöttek, ennek volt része a negyven magas feszültségű áramoszlop felrobbantása is. Ezután három hónappal már hajlandó volt az olasz kormány tárgyalóasztalhoz ülni, így dolgozták ki az 1972-es autonómia-csomagot, amit a dél-tiroliak vereségként értelmeztek. Egyesek azt mondják, a robbantások nélkül nem lenne ma dél-tiroli autonómia, mások szerint nehezítették a tárgyalásokat.
Mégis a siker kulcsát szerintem máshol is érdemes keresni. Az egyik összetevője az, hogy, mint már említettem, a dél-tiroliak soha nem autonómiát kértek, a kisebbségi jogokról nem is beszélve. Mindig csak a külső önrendelkezési jogot követelték, az Ausztriából hazatérő pártelnök az általa hozott autonómiacsomagot csak húsz órás vita után, 51 százalékkal tudta elfogadtatni. Ezt is csak azzal a fenntartással hagyták jóvá, hogy az autonómia csak átmeneti állapot, az önrendelkezésről nem mondanak le. Ez a mai napig ott leng Damoklész kardjaként Olaszország felett. A tapasztalat tehát az, hogy csak az a kormány ad autonómiát, amely fél a szecessziótól. Ha egy kormány azt látja, hűséges állampolgár marad egy csoport mindenképpen, nem látja értelmét az autonómia biztosításának. Így volt ez az Aaland-szigeteken és így lenne Koszovóban is, de most már késő. Az autonómia tehát kompromisszum, kompromisszumot pedig a tárgyalás végén kell kötni. Aki magával a kompromisszummal kezdi a tárgyalásokat, az eleve csődöt mond.
A következő fontos feltétel az anyaország védelme, segítsége. Ausztria azonnal felvállalta Dél-Tirol ügyét, amint elnyerte függetlenségét, és nemcsak az ENSZ elé vitte, hanem az egész külpolitikájának ez állt a középpontjában, nem félve komoly konfliktusokba bocsátkozni Olaszországgal. Ettől némileg különbözik például az a Kovács László-i kijelentés a bukaresti parlamentben, hogy a magyaroknak és a románoknak csak egy közös ellenségük van: a magyar nacionalizmus. Ausztria soha nem tiltakozott Dél-Tirol csatlakozási kívánsága ellen, álláspontjuk az volt, - a külügyminiszter szavaival – hogy az önrendelkezés nem bűn, és nem baj, hogyha a dél-tiroliak élni akarnak vele. Ez a magyarságra is érvényes.
Hogy lehet élni az önrendelkezési joggal?
Ahogy már mondtam, az önrendelkezési jog papíron megvan, de a megvalósítás érdekében harcolni kell. Először faktumokat kell teremteni, a jogot azután lehet elnyerni, mert a faktumok normatív ereje mérvadó.
Az önrendelkezés olyan jog, amellyel csak a nép élhet, nem a kormány. A nép akaratát pedig hallani és látni kell. Meg kell kérdezni a népet. Egy ilyen kezdeményezés született most az EMI-táborban, és én bízom abban, hogy a fiatalok kézbe veszik most az ügyet. Aláírásgyűjtést kell indítani az egész Kárpát-medencében, meg kell kérdezni a magyarságot, mit akar: maradjon a mostani helyezet, vagy felül kell vizsgálni Trianont. A trianoni béke befejezetlen maradt. Trianont be kell fejezni. Dél-Tirolban most is javában vitáznak az önrendelkezési jogról, 2009-ig közös fővárosa lesz Észak-és Dél-Tirolnak, és független Tirolt szeretnének – nem akarják már Bécset.
Mi októberben ünnepeljük a magyar szabadságharc ötvenedik évfordulóját. Ez a szabadságharc egy klasszikus önrendelkezési harc volt. Ez a harc is befejezetlen maradt. Magyarország elnyerte függetlenségét, de a magyarság egyharmada még mindig nem élhet önrendelkezési jogával. Végig kell vinni ezt az önrendelkezési harcot! Nem kell már erőszak és fegyver. A legnagyobb fegyver a nép. Amikor 1989-ben Lipcsében egymillió ember ment az utcára, és semmi mást nem tett, mint hogy azt mondta: „Mi vagyunk a nép!”, akkor ezellen a világon semmilyen diplomácia nem tudott tenni.
A magyar parlament elnöke, Szili Katalin azt mondta augusztus 20-i beszédében: „Ha Szent István most élne, régiókban gondolkodna.” Én azt gondolom, Szent István, aki most fentről néz ránk, azt mondaná: „Vissza kell állítani azt az önrendelkezést, amit én megszereztem nektek. Vissza kell állítani a magyarság megérdemelt helyét Közép-Európában.” Mert a Kárpát-medencében mi vagyunk a nép.
Múlt vasárnap, augusztus 20-án intő jelt kaptunk, hogy eddig rosszul tevékenykedtünk, túl passzívak, hallgatagok voltunk. Cselekedni kell, harcolni kell, hogy augusztus 20-án ne gyászolni kelljen, hanem ünnepelni tudjunk.
Isten, áldd meg a magyar népet!
Váralja, 2006. augusztus 26.
Eva Maria Barki
Erdély Ma - 2006-08-31
Erdélyi koncertturnéra indul a Kaláka
Idén lesz 25 éve, hogy a Kaláka együttes először koncertezett Romániában, és ennek a jubileumi évfordulónak az alkalmából a gyergyószárhegyi székhelyű Hargita Megyei Alkotóközpont arra a megállapodásra jutott az együttessel, hogy egy hasonló koncertsorozatot szerveznek. A feldolgozott népzenét játszó együttes szeptember 7-20. között tizenhárom városban fog színpadra lépni. Az erdélyi fellépések sorába a koncertturné szervezői egy bukaresti fellépést is beiktattak.
A Kaláka együttes 1969-ben alakult Budapesten. Megzenésített verseket adnak elő, és népzenét játszanak saját feldolgozásban. Muzsikájuk sokszínű, és a versekből következően sokstílusú. Az egyéni hangzást a négy énekhang, a klasszikus és népi hangszerek együttes játéka adja. A Kaláka együttes tagjai és hangszereik: Becze Gábor: nagybőgő, gitár, Gryllus Dániel: furulyák, citera, pánsíp, klarinét, tárogató, duda, Gryllus Vilmos: cselló, gitár, charango, koboz, doromb, Radványi Balázs: mandolin, 12 húros gitár, ukulele, cuatro, brácsa, kalimba.
A Kaláka 20 lemezt jelentetett meg, dalainak száma kb. ezer. Néhány költő, akinek verseit éneklik: Arany János, Ady Endre, Weöres Sándor, Kosztolányi Dezső, Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc, József Attila, R. Burns, F. Villon, Sz. Jeszenyin. A Kaláka együttes 2000. március 15-én, 30 éves jubileuma alkalmából Kossuth-díjat kapott.
„A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, „szív-némaságra" született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti „eredeti dallamot" – írja róluk Kányádi Sándor.
A koncertturné tervezett programja:
09.07 19:00 Marosvásárhely Kultúrpalota
09.08 19:00 Szászrégen Művelődési Ház
09.09 19:00 Gyergyószentmiklós Művelődési Ház
09.10 17:00 Kézdivásárhely Művelődési Ház
09.11 20:00 Székelyudvarhely Művelődési Ház
09.12 19:00 Csíkszereda Szakszervezeti Művelődési Ház
09.13 19:00 Brassó Reménység Ház
09.14 Sepsiszentgyörgy Színház – gyerekműsor
09.14 19:00 Sepsiszentgyörgy Színház
09.15 19:00 Bukarest Magyar Kulturális Intézet
09.16 19:00 Segesvár Művelődési Ház
09.17 19:00 Kolozsvár Magyar Opera
09.18 19:00 Nagyenyed Bethlen Gábor Kollégium díszterme
09.19 19:00 Nagyvárad Királyhágómelléki református egyházkerület nagyterme
A Babes-Bólyai Tudomány Egyetemen továbbra is be lehet
iratkozni a Szociális Munka szakra.
Tandíjmentes és tandíjas helyek
egyaránt vannak, a Szociális Munka szakon távoktatás is indul!
A képzés magyar nyelven zajlik.
Az elméleti ismeretek mellett lehetõség van hasznos tudnivalók megszerzésére az
önismeret, kommunikáció és a közösségszervezés területén, de részt lehet venni
szakmai táborokban és nyári társadalom-kutatási gyakorlatokon is.
A legjobbak külföldi ösztöndíj-lehetõségekkel is élhetnek.
Beiratkozás szeptember
11 és 15 között.
Cím: Facultatea
de Sociologie si Asistenta Sociala
B-dul 21 Decembrie 1989., nr. 128.
Telefon: 0264-419958 és 0264-424674.
Web-oldal: http://asis.ubbcluj.ro
