|
|
||
|
az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. augusztus 25. – V. évfolyam 33. szám (összesen
218. szám) |
||
|
|
||
A tartalomból:
Körlevél - az
Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteihez
Magyar református önismereti olvasókönyv
Nagysikerű néptáncgála Magyarfenesen
Össznemzeti találkozóhely és nemzetpolitikai műhely
Atyafiságos szeretetben, Kisfülpösön
Menj, vidd a lángot... - Ünnepelt a magyarfenesi
énekkar
Nagy sikerű rendezvény Bánffyhunyadon
Sepsiszentkirályi Szent István-napok
Gomba támadta meg a bágyi iskolát
Emlékezés és remény a túlélés záloga
Körlevél - az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteihez
Kedves Testvéreink!
Már csak egy néhány nap választ el az iskolakezdéstől. Minden gyerek számára nagy esemény ez a nap. Vannak, akik most lépik át először az iskola kapuit, mások a hosszú vakáció után élményekkel gazdagon várják a barátokkal, osztálytársakkal való viszontlátásnak pillanatát. Sokan vannak viszont, akiknek nem adatik meg az iskolakezdés öröme, mert a családjuk gazdasági helyzete nem engedi meg a szükséges felszereléseknek a megvásárlását. Pedig nekik is joguk van a tanuláshoz.
A MAGYAR REFORMÁTUS SZERETETSZOLGÁLAT az ő megsegítésükre indította útjára a Pakkot kapott – Nyilas Misi programot, aminek keretében tanszergyűjtést szerveznek a Kárpát-medence rászoruló gyerekeinek. Ehhez a kezdeményezéshez szeretne csatlakozni az Erdélyi Református Egyházkerület is. Arra kérünk minden segíteni tudó embert, hogy adományával (füzet, könyv, iskolatáska, írószer) támogassa a rászoruló gyerekeket, hogy számukra is öröm legyen az iskolakezdés.
Ennek értelmében felkérjük a lelkipásztorokat, hogy a vasárnapi istentiszteleten hirdessék ki kezdeményezésünket, az adományokat gyűjtsék össze és vigyék be az esperesi hivatalba, ahonnan a szervezők át fogják venni, és szét fogják osztani a rászorulók között.
Programfelelős: Balázs Attila (0740-239998). E-mail: ata_balazs@yahoo.com
Kolozsvár, 2006-08-24
Testvéri köszöntéssel:
Dr.
Püspök főgondnok
Az Új Kezdet - augusztusi száma elérhető a honlapunkon:
http://www.reformatus.ro/ujkezdet/uk0608.htm
Szabó Mihály
Tavaszy Sándor (1888-1951) erdélyi
filozófus és teológus halálának 55. évfordulója alkalmával tartalmilag és
formailag megújult a Tavaszy Sándort bemutató honlap.
Részletes életrajzi adatok,
bibliográfia, olvasható és letölthető írások, fotók érhetők el a honlapon.
Itt hívjuk fel az érdeklődők figyelmét, hogy 2006. szeptember 14-15-én Nagyváradon a KRE Dokumentációs Könyvtárának szervezésében Tavaszy Sándor konferencia megrendezésére kerül sor.
A konferencia programjáról a szervezők
a későbbiekben adnak értesítést.
Tisztelettel,
Oroszi Kálmán - érseléndi
lelkipásztor, a honlap szerkesztője
Ár: 55,50 RON
Magyar református önismereti olvasókönyv
Ár 21,00 RON
Ár 21,00 RON
A fenti könyvek mindegyike,
megvásárolható és megrendelhető, Egyházkerületünk
Veres Miklós iratterjesztő
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Színpompás látvány a Főtéren – immár
nyolcadszor (A szerző felvétele)
Magyarországon és Erdélyben
országszerte megemlékeztek augusztus 20-án államalapító Szent István
királyunkra. Kolozsváron vasárnap délelőtt a hagyományoknak megfelelően a
Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány szervezésében népviseleti felvonulással
folytatódott a VIII. Szent István-napi Néptánctalálkozó. Ezt megelőzően
Magyarfenesen szombaton nagy sikernek örvendő néptáncgálára került sor,
amelynek során a táncosok színvonalas műsorral lepték meg az érdeklődőket.
Nagysikerű néptáncgála Magyarfenesen
Óriási érdeklődés előzte meg az
augusztus 19-én a Magyarfenesen megtartott, Szent István-napi néptáncgálát: a
helybéliek már a kihirdetett időpont előtt fél órával a kapukban topogtak, hogy
minél hamarabb lássák: mikor kezdődik a néptánc együttesek felvonulása. A falu
számára jelentős ünnep ez a néptáncgála, tudtuk meg a helybeliektől, akik
minden évben szívrepesve várják az eseményt. Délután ötkor meg is jelent a már
hagyományszámba menő lovasszekér, amelyen helybeli fiatalok ültek. Magyar,
román és európai uniós zászlók lengtek a néptáncegyüttesek előtt, akik zenével,
tánccal, énekkel vonultak végig a falu főutcáján a kultúrotthonig, ahol Lengyel
István református tiszteletes és dr. Köllő Gábor római katolikus
plébános áldotta meg a rendezvényt.
A gálát a Szarkaláb néptáncegyüttes
nyitotta meg. Sebesi Karen Attila konferanszié vázolta a szabadtéri
színpadra lépő együttesek rövid történetét. A kultúrotthon udvara zsúfolásig
telt: minden korosztály képviseltette magát, és remélhetőleg, mindenki jól
érezte magát. Szilágyi István magyarfenesi alpolgármester emlékplakettet
és okleveleket adott át a néptáncegyütteseknek. Az előadást tűzijáték és
hajnalig tartó bál követte.
Szabadság - 2006-08-21
Össznemzeti találkozóhely és nemzetpolitikai műhely
Magyar önrendelkezést követelnek a II.
EMI-tábor résztvevői 
Megalkuvás helyett nemzetpolitikát követelnek a magyar fiatalok, írták az újságok egy évvel ezelőtt az első EMI-táborról. Idén a fiatalok nemcsak követeltek, hanem a különböző, de valójában közös témájú előadások és az egyeztető kerek-asztalok beszélgetései alapján népszavazást és aláírásgyűjtést hirdettek meg a Kárpát-medencei magyarság önrendelkezése érdekében. A kezdeményezést támogatták az SZNT, EMNT és az MPSZ jelenlévő képviselői, és csatlakozott hozzá a MIT és a BKB is. Az SZNT elnöke másnap támogató nyilatkozattal üdvözölte a Felhívást, hamarosan több erdélyi szervezettől is hasonló megnyilatkozás várható. Az erdélyi közös álláspont létrejötte után széles körű egyeztetések következnek a Kárpát-medence teljes területén élő magyarság szervezeteivel, majd a terv szerint a Vox Hungarica, az ügy mellett álló szervezetek képviselőiből álló testület megalakulása következik, mely az országos és nemzetközi fórumok elé terjeszti a népszavazás és az aláírásgyűjtés eredményét.
Az alapötlet a táborban elhangzott előadások következtetéseiből született, hiszen majdnem mindegyik előadó sürgős, határozott és konkrét lépéseket szorgalmazott a magyarság nemzetpolitikai válságából való kilábalás érdekében, vagy elismerte, hogy a magyarság eddigi érdekérvényesítési kísérletei rendre csődöt mondtak.
A második EMI-tábor első napja, SZERDA az összerdélyi és partiumi íjásztalálkozóé volt. A résztvevők versenyben mérték össze tudásukat hagyományos (azaz magyar és pusztai íjakkal), a győztesek rovásírással is feliratozott, erre az alkalomra készült korondi fakupát vihettek haza. Pihenés után Tölgyesi Béla jurtájában fórum következett, ahol az erdélyi íjászszövetség megalakításának a részleteiről tárgyaltak. Este a tábor megnyitója után Vesztergám Miklós tárogatón előadott kuruc és 40-es évekbeli hazafias nótái szorították el a szíveket, a hangulatot a Kővirág és a Dobogó Kő koncertje tette még emelkedettebbé.
CSÜTÖRTÖKÖN Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke tartott előadást a felvidéki magyarok életéről és politikai helyzetéről. Az EMI-táborra jellemző őszinteség jegyében kimondta, a Magyar Koalíció Pártja csak az EU-integráció zökkenőmentessé tételéhez és a magyar kérdés megoldottságának illúziójához kellett a szlovák hatalomnak, csatlakozás után pedig elhajították az elhasznált eszközt. A politikus szerint a román pártok hasonló célból tartják az RMDSZ-t, és valószínű, hogy ugyanaz lesz a sorsa Románia felvétele után, mint az MKP-nak. Duray úgy véli, a csatlakozás előtti időszakot kell (azaz kellett volna) kihasználni, utána a tagországok belső jogszabályainak alakulását ugyanis nem tudja befolyásolni az EU, mert nincs eszköze rá. Azzal pedig, hogy a magyar pártok a kemény jogkövetelések feladása árán a kormány tagjaivá válnak, csak annyit lehet elérni, hogy némileg enyhül a többségi magyargyűlölet, a kormányzati hatalom visszavétele után azonban újra visszatér minden a régi kerékvágásba. Annyi mindenesetre sikerülni szokott, hogy egyes személyek hihetetlenül meggazdagodnak (még ha nem is olyan nagy mértékben, mint az RMDSZ vezetői), az ilyen egyéni érdekek pedig számos esetben meghatározzák a párt állásfoglalását a magyarság sorskérdéseiben. Olvasói kérdésre, mely azt firtatta, a hatalomból való kiesés eredményezhet-e belső megtisztulást, Duray azt felelte, addig, amíg esély van a hatalom visszaszerzésére, aligha, de nem hiszi, hogy helyes cél lenne a magyarságnak a hatalomtól „időtlen időkre” való távoltartása, vagy ha mégis, akkor sok mindent újra kell gondolni, paradigmaváltás szükséges.
Délután Ervin atya, a Szoboszlay-per egyetlen még élő áldozata beszélt megrendítően a börtönévekről. Üzenete az EMI-hez és az erdélyi magyar fiatalsághoz ez volt: „Lépjetek a nyomunkba, folytassátok, amit mi elkezdtünk!” Hozzátette: a mai napig nem bánja, amit tett, és a mai napig elégtételt követel kivégzett társainak. Előadótársa, Lay Imre, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének egykori titkára bemutatta az EMISZ tevékenységét, megjegyezve, hogy a szervezet feloszlatásával és vezetőinek bezárásával csak csatát vesztettek, háborút nem, mert itt van az a szervezet, amely folytatni fogja, amit ők elkezdtek.
Szitnyai Jenő rádiós újságíró Hagyomány és modernizáció – vidéki jövőképek a Kárpát-medencében címmel osztotta meg a közönséggel figyelemreméltó gondolatait (az EMI-hez írt nyílt levelét e tárgyban az Erdélyi Napló nemrégiben közölte), Kincses Kálmán református lelkész Rugonfalva és Nagygalambfalva falképeinek üzenetéről, Vincze Gábor történész pedig a 70-es és 80-as évekbeli román–magyar mosolydiplomáciáról tartott igen érdekes előadást.
Este Papp Kincses Emese író, egyetemi tanár és a Role zenekar közös rockoperáját, a Székely Golgotát vetítették le. A borkóstolók sorát Maurer Oszkár délvidéki és Bott Frigyes felvidéki borai nyitották meg. Utóbbi személyesen nem tudott eljönni, ezért alkotásait az Egyesült Magyar Ifjúság elnöke mutatta be. Bott Frigyes jellegzetes, testes fehérborokat készít Komárom környékén, akárcsak Maurer Oszkár, ő azonban egy 2004-es Cabernet Sauvignonját is elhozta. A délvidéki borász kitért arra a történeti tényre is, hogy a ma szerb megszállás alatt lévő Szerémség egykor Magyarország legjobb borvidéke volt. Maurer Oszkár szerint magyarul kell szólni a szőlőtőkéhez, és az magyarul fog válaszolni, amikor kiváló minőségű szőlőt terem, hogy abból a legmagasabb minőségű bor készülhessen. Az EMI elnökének Skithya, illetve Kormányzó nevű borai osztatlan sikert arattak, jótékony hatásuk a Kryolit és a Role koncertjén is megmutatkozott.
A PÉNTEK Csíki Sándor, Dr. Szabó Endre és Dánél Sándor előadásával kezdődött. Mindhárman nagycsaládos egyesületek vezetői, és noha sem a reggeli kezdési időpont, sem a téma nem túl népszerű sajnos, az EMI-tábor résztvevői meglepően egészséges gondolkodásmódról tettek tanúságot, ugyanis élénk érdeklődés övezte a nap első előadását. Csíki Sándor, a Pro Família alapítvány elnöke beszámolt több nagycsalád Csíksomlyótól Győrig tartó, rendkívül nagy népszerűségnek örvendő zarándoklatáról, megemlítve, hogy ennek gondolata az I. EMI-táborban született. Előadótársai a népesség jelenlegi helyzetéről és a nagycsaládok megítéléséről beszéltek. Szabó Endre, a belső-magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke elmondta, a dolgok jelenlegi állását meglehetősen jól tükrözi az, hogy ma Budapesten több kutya él, mint gyermek, valamint az, hogy nemrégiben Brüsszelben egy előadó nem merte meghatározni a család fogalmát, attól tartva, hogy az ellentétes neműségre vonatkozó rész megsérti a homokosok „esélyegyenlőségi jogait és esélyegyenlőségét.”
Vekov Károly történész a Szoboszlay-pert mutatta be a tőle megszokott, az érdeklődést mindvégig lekötő történészi megközelítésben, ez után Garda Dezső RMDSZ-es parlamenti képviselő és Árus Zsolt, a Gyergyó Széki Székely Tanács elnöke beszélgetett a székely múltról és a jelenlegi törekvésekről. Garda Dezső rámutatott: valahányszor a székelység szabadságát korlátozni próbálták, vagy éppen elvették, fellázadt és fegyverrel védte meg azt. A műsorvezető erre reagálva feltette a kérdést, ilyen tekintetben beszélhetünk-e folytonosságról, és felsorolta az elmúlt hónapok magyarveréseit, illetve az ezeket övező székely tétlenséget. Él-e még a székely szabadságvágy, vagy napjainkban a budapesti székelymítosz része csak? – volt a kérdés. Garda Dezső szerint – aki a parlamentben felszólalt a gyergyói magyarverés ügyében, minek következtében az erdélyi magyar sajtó egyszerűen kigúnyolta – a helyzetre az autonómia a megoldás, de ezt olyan emberekkel lehet csak megvalósítani, akik valóban tenni akarnak a közösségért, az RMDSZ ma pozícióban lévő emberei viszont nem ilyenek, mert az egyéni érdekek vannak az első helyen, így az RMDSZ a Népi Szövetség útját járja: ígér, de nem teljesít. Árus Zsolt megállapította: éppen a magyar vezetők demobilizálják a székelységet, mondván, hogy ők majd elrendeznek mindent, mindenki üljön nyugodtan a helyén. Több mint tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kis lépések kedvelői (Tőkés László kizárása nyomán) megértsék: idővesztés az RMDSZ kebelében bármivel is próbálkozni. Árus megismételte tusnádi felvetését: ha Markó Béla valóban autonómiát akar, miniszterelnök-helyettesként tárgyaljon az SZNT-vel, támogassa törekvéseit, a kisebbségi törvény statútumába pedig emelje be a területi autonómiát szavatoló szakaszt.
A beszélgetés után Bartha József holtmarosi lelkipásztor, a Czegei Wass Alapítvány elnöke tartotta meg előadását Wass Albert – Erdélyben is hontalanul címmel. A lelkész, aki templomában adott otthont az író szobrának, bejelentette: a szobrot márpedig vissza fogják helyezni a talapzatára, mégpedig október 23-án. A szobor ügye az egész magyarságé is, és leképezi az erdélyiek autonómiatörekvéseit, épp ezért össze kell fognunk, hogy Wass Albert többé ne lehessen hontalan a saját hazájában. Ki kell állni Wass igazsága mellett, nemcsak a bőrfotel illatával kell foglalkozni, hanem a magyarság ügyeivel is, üzent a hatalomnak Bartha József, hozzátéve, annak is véget kell immár vetni, hogy 1920 óta száműzöttek legyünk a saját földünkön.
Miközben a tábor nagysátrában a Michael Collins című ír játékfilmet vetítették, a gyergyószentmiklósi múzeumban Benkő József második világháborús relikviákat bemutató kiállítását nyitották meg. Csergő Tibor igazgató kollégaként köszöntötte a mindössze tizennyolc éves gyűjtőt, Vekov Károly pedig a kiállítást méltatta, felhívva a figyelmet arra, hogy a második világháború minden negatívuma ellenére magyar érdekekért vívott harc volt, ezért megéri emlékezni rá. Bagoly Zsolt, az EMI alelnöke örömének és büszkeségének adott hangot, hogy Jocó a marosvásárhelyi EMI oszlopos tagja, hiszen a szervezet célja részben éppen a nemzeti elkötelezettségű, emellett tehetségük és érdeklődési körük szerint a haza érdekében tenni is akaró fiatalok összefogása. A kiállítást azért nevezte különösen fontosnak, mert annak a kornak állít emléket, amikor a Csonka-Magyarországnak még magyar vezetése volt, s ez akkora felelősséget érzett az összmagyarság iránt, hogy elnyomatásukból őket felszabadítandó, hadat is üzent. A felszólaló arra is ráirányította a figyelmet, hogy a második világháború nemcsak a hazáért, de a kommunizmus ellen vívott harc is volt, amely betörése után éppen a nemzettudatot akarta kiirtani, ám e kiállítás – akárcsak maga a tábor – azt bizonyítja, nem járt teljes sikerrel a nemzet elleni merénylet.
Délután Eva Maria Barki tartotta a tábor egyik legfontosabb előadását. Minekutána tavaly az erdélyi nyilvánosság előtt először mondta ki, hogy a trianoni diktátum a nemzetközi jog értelmében semmisnek tekinthető, mert nem előzték meg tárgyalások, és súlyosan sérti az önrendelkezéshez való jogot, továbbá az egyik fél nem tartja be a „szerződés” feltételeit, idén arról beszélt részletesen, képanyaggal és eredeti dokumentumokkal szemléltetve mondandóját, hogyan küzdött az önrendelkezésért és kapott végül autonómiát Dél-Tirol. Az előadást felvezető szervező szerint erre az előadásra azért van elengedhetetlen szükség, mert a dél-tiroliak autonómiájának felette áldásos voltára mindenki hivatkozik, kivívásának módjáról viszont senki sem beszél, valószínűleg mert kellemetlen kérdések fogalmazódnának meg eközben. A dél-tiroliak alaphelyzete igen hasonlít a magyarságéhoz, hiszen az ő életterüket is népszavazás nélkül, az önrendelkezési jog semmibevételével csatolták Olaszországhoz, mutatott rá Barki Éva, viszont felhívta a figyelmet arra is, hogy a hasonlóság csak eddig tart, a magukat kisebbségként soha meg nem határozó dél-tiroliak ugyanis soha nem adták fel az elcsatolás felülvizsgálatának igényét. Ennek érdekében tüntetéseket szerveztek, melyeken a kétszáznegyvenezres lakosságból rendszerint harminc-harmincötezer ember vett részt, továbbá aláírásgyűjtéssel is kinyilvánították kívánságukat: az említett nemzetrész százötvenötezer tagja adta a nevét hozzá, ez gyakorlatilag az összes szavazati joggal rendelkező dél-tiroli létszáma. Nem mellékes, hogy ezek hatására az osztrák kormány védőhatalmi státust vállalt (amit egyébként az EMI-sek is követelnek a mindenkori magyarországi kormánytól), súlyos konfliktusokba bocsátkozva Olaszországgal, de az sem érdektelen, hogy a dél-tiroli párt az önrendelkezési harcot a kormányból való kilépéssel kezdte, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy vagy a nemzet, vagy a megszálló kormány érdekeit lehet csak képviselni. Nem hallgatta el azt sem a szónok, hogy miután nemzetközi fórumok elé vitték az ügyet, és az ENSZ felszólította Bécset és Rómát a helyzet rendezésére, megszervezték a Dél-Tiroli Felszabadító Bizottságot, amely kinyilatkoztatta, hogy „száz és száz jogtalanság nem alkothat jogot egyetlen órára sem”, s mikor látták, hogy minden kísérlet csődöt mond, az aktív ellenállás mellett döntöttek. Előbb a Mussolini szobrát robbantották fel, levélben követelve az önrendelkezést, majd felrobbantottak negyven magasfeszültségű villanyoszlopot. Ez volt az első erőszakos politikai cselekedet, hiszen akkor még sem az írek, sem a baszkok nem léptek fel hasonlóképpen, így az illetékesek joggal estek pánikba, főleg az algériai háború árnyékában. A hatóságok keményen léptek fel: a tetteseket elfogták, bíróság elé állították, ahol szörnyű kínokat kellett kiállniuk, négyen bele is haltak a kínzásokba. Ekkor a dél-tiroliak a holttestek fényképeiből szórólapokat készítettek, és lehetőség szerint elláttak velük minden Olaszországba érkező idegent, hogy lássák: az olaszországi hatóságok gyilkosok. Végül autonómiában egyeztek ki 1972-ben, amit a dél-tiroliak teljes kudarcként éltek meg, ők ugyanis soha nem mondtak le teljes önrendelkezési joguk gyakorlásáról, még idén is tárgyalások lesznek erről, tudhatta meg az előadás hallgatósága. Az előadó kitért arra, hogy Ausztriának zsidó származású kozmopolita külügyére volt, mégis mindent megtett az ügy érdekében, a legmesszebbmenő konfliktusokat is vállalta Dél-Tirol ügyéért.
1990-ben dél-tiroliak azt mondták Barki Évának egy beszélgetés során: milyen jó a magyaroknak, mert nem kell fegyveres harcot folytatniuk a szabadságukért. Erre mit látunk? – tette fel a kérdést. Azt, hogy az autonómiáról csupán beszélnek, és azt is csak mostanában, és azért, mert divat, de világosan látszik, hogy akik erről beszélnek, azok valójában nem hisznek a kivívhatóságában, vagy nem akarják igazából. Ha egy nép valamit tényleg akar, el tudja érni, mondta Barki Éva, és folyamatosan tapsvihar szakított félbe szavait. A lényeg: aki a teljes önrendelkezési jogot követeli, autonómiát kap, foglalta össze gondolatait a hallgatóság hangos tetszésnyilvánítása közepette. Új nemzetpolitika kell, mert ami most van, az nem nemzetpolitika, hanem kirakatpolitika, hirdette Barki, hozzátéve, hogy a nemzetpolitika hiánya miatt elsősorban a magyarországi kormány tehető felelőssé, hiszen rákbetegként kezeli az elszakított magyarságot, azzal a céllal, hogy ne érezze gyötrő fájdalmait, amíg végre kimúlik. Itt az idő, hogy újból kézbe vegyük sorsunkat, a jövő pedig a fiatalok kezében van, kormányban pedig nem lehet nemzeti érdeket képviselni, csak kormány- és esetleg országérdeket, figyelmeztetett. Mi hát a tennivaló? – kérdezte több hallgató. A nemzetközi jogász válasza az volt, hogy elsősorban meg kell kérdezni a népet, mit akar. Ahogy Dél-Tirolban, a Kárpát-medencében is aláírásgyűjtést és – ahol lehetséges – népszavazást kell szervezni, és meg kell kérdezni a magyarságot, milyen sorsot akar magának. A válaszát tudomásul kell venni, bármi legyen is az (ha az asszimilálódásba való beletörődés, akkor is), és képviselni kell azt minden eszközzel.
A kissátorban Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke és szóvivője gagauziai útjáról számolt be vetítéses előadással. A résztvevők megtudhatták, hogy a mindössze százötvenezres gagauzok keresztény törökök, akik Katalin cárnő idején vették fel a kereszténységet, ennek fejében életterükön maradhattak, mikor Törökország visszahúzódott. Közben délebbre vándoroltak, és megtelepedtek egy kisebb megyényi nagyságú területen, itt 1990-ben kikiáltották a gagauz köztársaságot. A többségi moldvaiaknak akkoriban román nacionalista vezetőségük volt, s ez nem elégedett meg a román városokban szervezett ellentüntetésekkel, hanem összeverbuvált egy hetvenezres „önkéntes hadsereget”, és Gagauzia ellen indította, hogy szétverjék azt. Ekkor a gagauzok, akik pravoszláv hitük miatt szoros kapcsolatban álltak Oroszországgal, felkérték az éppen Fehérváron állomásozó orosz kommandós csapatot, látogassanak el hozzájuk. A kommandósok készséggel körülvették Gagauziát, a traktorokon ülő és furkósbotokkal felfegyverzett csőcselék némi gondolkodás és géppuskacső-szemlélés után hazament Kisinyovba, az ország vezetése pedig széles körű autonómiát adott a gagauzoknak: ma nemcsak külön belügyminisztériumuk van, hanem önálló állami egyetemük is, több karral (mezőgazdaság, közgazdaság és nemzeti kultúra)
Este az Egyesült Államokból érkezett Pápai Szabolcs amerikai Wass Albert-emléktúrájukat vetítette le, közben a kissátorban Tiffán Zsolt egyedülálló villányi borai kóstolása közben igyekeztek a nap előadásaiból leszűrni a tanulságokat, később pedig a Transylmania és az Ismerős Arcok koncertjén lazíthattak a táborlakók.
A SZOMBAT a tavaly is nagy sikernek örvendő Friedrich Klára és Szakács Gábor rovásírás-előadásával kezdődött, majd Duma András (a Szeret-Klézse Alapítvány vezetője), Berszán Lajos (a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Líceum igazgatója) és Kovács Lehel (a Hétfalu újság szerkesztője) mesélt a moldvai, gyimesi és barcasági csángósorsról. Mindegyikük bemutatta az általa képviselt vidék történetét, sajátosságait, oktatását; az előadók végül egyetértettek abban, hogy a jelenlegi siralmas helyzetet a politikai vezetők felelőtlen, öncélú politizálása okozta, és minél több olyan programot kell szervezni, amely a szülőföldön való maradást segíti elő. A történelmünk iránt érdeklődők számára minden bizonnyal felejthetetlen előadást tartott Illésfalvi Péter hadtörténész az 1940 és 1944 közötti erdélyi honvédő harcokról, ez után az 56-os Szoboszlay-perről készült Képzelt forradalom címet viselő filmet vetítették le.
Délután Hantz Péter és Kovács Lehel BKB-alelnökök elemezték az önálló állami magyar egyetem kiharcolásának esélyeit, bejelentve, az őszre újabb, több várost átfogó, nagyobb létszámú tüntetést szerveznek. Erre azért van szükség, magyarázta Hantz Péter, mert az Unió csak akkor hajlandó foglalkozni valamivel, ha konfliktushelyzet alakul ki. Ha így áll a helyzet, akkor minél több eszközzel meg kell mutatnunk, hogy az itteni helyzet egy puskaporos hordó, és amíg egyetem nem lesz, csend sem lesz, jelentette ki Hantz. Szót ejtettek a egyetemi román etikai bizottság ellenük hozott büntetőintézkedéseinek bírósági megfellebbezéséről, a novemberben megszervezendő második, immár valós terű felsőoktatási konferenciáról, valamint az önálló állami magyar egyetem létrehozása érdekében most a világ politikusai aláírásának összegyűjtésére irányuló kezdeményezésükről is.
Maurer Oszkár, az Egyesült Magyar Ifjúság elnöke Merjünk magyarok lenni! című előadásában a délvidéki magyarság mindennapjaiba avatta be hallgatóságát. Az EMI vezetője maga is a szerb megszállás alatt sínylődő alföldi tájon él. Szavaiból kiderült, hogy a délvidéki magyarság semmiféle jogbiztonságot és jogegyenlőséget nem élvez, hiszen a szerb rendőrség csak tessék-lássék nyomoz a magyarokat ért brutális tettlegességek, támadások ügyében, míg azt a hat temerini fiatalt, akik megverték az őket pocskondiázó és magyarságukban sértegető szerb bűnözőt, összesen hatvanegy év fegyházra ítélték. Emlékeztetett, hogy a Hágában háborús bűnösség vádjával elítélt, sok ezer ember haláláért felelős szerb gazfickók enyhébb büntetéseket kapnak. Másfelől nyomatékosan kijelentette, a magyarságnak tudnia kell védekezni, és hozzátette, nem sajnálja azokat, akik gyávaságból válnak a szerb agresszió áldozatává. Mint mondta, nem lehet egy életen át meghunyászkodni és futni az idegenek elől.
Az aznapi 56-os előadást Wittner Mária egykori halálraítélt szabadságharcos tartotta. Ha nem adjuk át az emlékeinket, ugyanolyan bűnösök leszünk, mint akik elkövették a bűnöket, mondta. A tizenhárom évből nyolc hónapot ült a siralomházban a halálra várva, miközben szinte minden nap akasztották társait, néha naponta négyet is. Az volt a szokás, hogy akit vittek, az üzenetet hagyott a még maradóknak, hogy ha netán túlélnék, adják azt tovább. Ő pedig teljesíti kívánságukat, különben a hóhérok munkáját teljesíti be, préselte ki a szavakat magából Wittner Mária. A szabadságharcos saját maga által készített lyukas zászlót is hozott a tábor számára. Sokan azt mondták, „bosszuljatok meg”, folytatta, de ők nem a hóhérok módszereivel akarnak élni. Ma az a bosszú, ha lerántjuk róluk a leplet, amikor szalonképessé akarnak válni, vörösökből kapitalistákká, vörös kapitalistákká. A megemlékezés során szóba került az Orbán Viktor által támogatott közös ünneplés a szocialistákkal. Én nem vagyok fideszes, mondta Wittner (aki ugyan országgyűlési képviselője a pártnak, de nem vakbuzgó pártember), én 56-os vagyok, és a hóhérainkkal soha, de soha nem fogok együtt emlékezni!
A kissátorban a délutáni programokkal párhuzamosan Majoros István és Csíki Sándor népesedésügyi szakértők beszélgettek első számú sorskérdésünkről, a sörsátorban pedig György Attila ismertette Az én státusom című könyvét, majd Németh Róbert osztotta meg a közönséggel finnországi úti élményeit, azután Pápai Szabolcs tartott előadást Kubáról, este pedig Balla Géza minden elismerést megérdemlő aradhegyaljai borait mutatta be Borbély Zsolt Attila.
A nap autonómia-kerekasztallal zárult. A beszélgetést eredetileg egyeztetés-jellegűnek hirdették meg. A moderátori szerepet elvállaló Borbély Zsolt Attila (őt a táborlakók a borkóstolók szakszerű levezetőjeként is megismerhettek) lét vagy nemlét kérdésének mondta az autonómiát, amelynek hiánya száz-kétszáz éven belül az erdélyi magyarság teljes eltűnését vonná maga után. Ferencz Csaba SZNT-alelnök bizakodó volt, de megjelölte a siker legfontosabb feltételét: cselekedni kell, rakni a téglákat az önrendelkezés falába. Toró T. Tibor szerint nagyon kevés előrelépés történt autonómiaügyben a kolozsvári eskütétel óta: annyit elértünk, hogy erdélyi magyar politikai program nem lehet meg autonómia nélkül, ennek ellenére az elszalasztott lehetőségek sorozata az elmúlt időszak, vélekedett. Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök kifejtette: az elmúlt tizenöt év a fogalom tisztázásával telt el, ennek fényében kell újraértelmezni az elmúlt tizenöt évet, és le kell vonni a következtetést: olyan parlamenten kívüli civil megmozdulásokra van szükség, mint az Autonómia Ma mozgalom, mert ezek még felrázhatják a közösséget, viszont a demokrácia tagadásával nem lehet hiteles az autonómiaharc, mondta az RMDSZ-re utalva. Gazda Zoltán Sepsi széki MPSZ-elnök a tavalyihoz hasonló radikális hangot ütött meg, kijelentve, hogy eddig tévesen politizáltunk, mert egyetlen lehetőséget jelöltünk meg elérhetőnek: az autonómiát, ez pedig csak a minimum, ezért sokkal többet kellett volna követelnünk, a románok pedig tálcán hozták volna az autonómiát. Felemelt fejjel még vissza lehet vonni a kisebbségi törvényt, s lehetne egy fokkal keményebbet kérni, a független Erdély szavatolását, amennyiben nem adják meg az autonómiát. A moderátor egyetértésének adott hangot, majd összegezte az elhangzottakat: lényegesebben többet érhettünk volna el, ha kihasználjuk a közösség minden erejét. Milyen esélyek vannak hát az erdélyi magyar konszenzus kialakulására? – tette fel a kérdést. Gazda Zoltán a Barki Éva által javasolt aláírásgyűjtést látta jó lehetőségnek a közös fellépésre, az EU-csatlakozásról szólva pedig azon véleményének adott hangot, hogy nem ment el a vonat, hiszen az EU maga sem faraghatatlan konglomerátum, így nem merültek ki teljesen a lehetőségek. A maga során Szilágyi Zsolt elmondta, támogatná az aláírásgyűjtést, ezt viszont nem egy szervezetnek kell végigvinnie, hanem a MÁÉRT nyomán kellene konszenzusnak kialakulnia, és Katalónia példáját említette, ahol a szélsőjobbtól a szélsőbalig mindenki az autonómia ügye mellett sorakozott fel.
(Folytatása következő lapszámunkban)
Bagoly Zsolt
Eddélyi Napló - 2006-08-22
Augusztus 23-án, holnap lesz az
udvarhelyszéki pusztító árvíz évfordulója. Az egy évvel ezelőtti eseményekre
Székelyudvarhelyen és a környező falvakban egyaránt megemlékeznek.
A székelyudvarhelyi, szombatfalvi Szent
György katolikus templom közössége szentmisével és gyertyagyújtással emlékezik
egyik tagjára, aki elhunyt az áradás következtében. Az áldozatok emlékének
emlékművet is állít Székelyudvarhely, erre azonban egy későbbi időpontban,
várhatóan az őszi hónapok valamelyikén kerül sor. Farkaslaka község is árvízi
emlékművel tiszteleg az áldozatok előtt, Zavaczki Walter szobrász alkotásának
leleplezésére előreláthatólag a hét végén vagy jövő héten kerül sor. Jelenleg
az emlékmű helyének kialakításán dolgoznak a székelyszentléleki
útkereszteződésnél.
Bikafalván az évforduló napján adják át
a falu felújított református templomát, illetve egyházi épületét, ugyanakkor
egy székely kapuval is gazdagodott a környék. Farcád központjában egy oszlopot
emelnek, melyen látható lesz a lezúduló víztömeg szintje.
A hodgyai református templom átadására
a hét végén kerül sor. A templom épületébe két méter magasan tört be a víz,
megsemmisítve berendezését, megsüllyesztve oldalfalát és harangtornyát. Az
ünnepi istentiszteleten jelen lesz
Szász Emese
Hargita Népe
Negyedik alkalommal nyitja meg kapuit a mezőbergenyei alkotótábor augusztus 27-én. A református egyház vendégházába marosvásárhelyi művészeket várnak, akik egy héten át a mezőségi településen és annak környezetében alkotnak majd. A tábor szeptember harmadikán kiállítással zárul, szervezője Ősz Zoltán nyugalmazott tanár.
Népújság - 2006-08-23
Atyafiságos szeretetben, Kisfülpösön
Öt éve, 2001. augusztus 25-én tartottak először falunapot a Beresztelke községhez tartozó Kisfülpös magyarjai. Öt éve szolgál a faluban Bíró Sándor lelkész, ügyszeretetének és gyülekezete szorgalmas munkájának gyümölcse a megújított templom, a korszerű parókia és gyülekezeti terem, az eszmélő, magára találó közösség hit- és közösségi élete. Ez az öt év nem múlt el nyomtalanul, mondotta a lelkipásztor, hiszen megerősödött hitében az istenfélő, templomát szerető, békességes gyülekezet, szorgalmasan építi jelenét, és hittel néz a holnapba, reménységgel szolgálja az Urat. Mert mindössze 240 lelket számlál, nem bírná meg az évenkénti találkozók anyagi áldozatát, ezért tartják ötévenként a számbavételt, várják azokat, akik másutt találtak bár megélhetést, a távolból is meghallják az itthoni harangszót. Rokonok, hozzátartozók vállalták, hogy postázzák a meghívókat. Szombaton valóságos templomi történelemórán vehettek részt a hívek és vendégeik, gazdag az esztendő történelmi töltete: honfoglalási és kereszténységi évforduló, a nándorfehérvári győzelem évfordulója, a magyarok pajzsának, igazság oszlopának is nevezett protestáns fejedelem, Bocskai István nevével fémjelzett, immár 400 éves Bécsi béke emléke, melynek nyomán szabad vallásgyakorlatot hirdettek tájainkon, Szent István király napja, majd az októberi évforduló, az ötvenhatos forradalom fél évszázados ünnepe mind-mind abban erősítették meg, hogy nem hiába éltek őseink e földön, Istennek terve, szándéka van velünk is, mert megtartásra szánt nép vagyunk. Ezt hallottuk Szász Attila körtvélyfájai lelkész, görgényi esperes igehirdetésében, erre buzdított az újbúzazsengére kiszolgáltatott úrvacsora szereztetési igéjét elmondó Magyarósi Levente abafáji lelkész, és ez az erős hit sugárzott a lassan nyugállományba készülő Bíró Sándor szavaiból, Nagy Lajos számadó gondnok beszámolójából, a helyi Nőszövetség és a fiatalok műsorából, melynek során énekek, köszöntők és versek hangzottak el, a nagytiszteletű asszony vezette női dalcsoport, illetve Faragó Gizella, Nagy Józsefné Bondor Hajnal, Nagy Előd, Nagy Sándorné Tavaszi Ibolya, Tavaszi Erzsébet, Nagy Márta, Faragó Renáta, Tavaszi Dalma és Tavaszi Éva előadásában. Köszöntötték az egyetlen nyolcvanévest, a nyolc hetvenest, a négy ötvenest, az egy negyvenest, a három harmincast és az egyetlen húszévest. Sorjáztak a nevek, Csorvásiak, Magyarósiak, Horváthok és főleg Tavaszik. A falu számos értelmiségit adott a magyarságnak, köztük három református lelkészt és dr. Demény Lajos történészt, akik tőlük független okok miatt idén nem jöhettek haza. Demény Lajos díszoklevelét, mellyel a közösség közelgő nyolcvanadik születésnapja (1926. október 26.) alkalmából kitüntette, bátyja, Demény György vette át. A másik kitüntetett Marosvásárhelyen él, nemrég ünnepelte születésnapját. Demény Árpád 1937. augusztus 17-én született, a Posta nyugalmazott igazgatója, sokat tett szülőfalujáért, egyházáért. Köszöntőjében elmondta, hogy a francia fővárosban járt éppen, amikor a trianoni döntés 86. évfordulója (június 4.) alkalmából magyar ifjak tüntettek Párizsban. Maga is csatlakozott hozzájuk, a Magyarok Világszövetsége zászlaját emelhette magasra. A kevés, mindössze hét-nyolc másik erdélyi mellett így ő is képviselhette szülőföldjét és persze faluját, Kisfülpöst.
Korábbi szolgálati helyén kötöttek ismeretséget, és az barátkozássá, barátsággá szélesedett; Bíró Sándort "új" gyülekezetében is felkeresték Hédervár lakosai, élükön Göndöcs László volt polgármesterrel, és mivel a szigetközi kisközségnek (Hédervár 1119 lakost számlál, Győrtől 20, Mosonmagyaróvártól 18 km-re van) már 1985-től kiváló a kapcsolata a Csallóköz ma Molino, eredeti nevén Éberhard nevű településével (egy 1209-es oklevél Castellum Ibrchaartnak nevezi, hajdan német volt, majd színmagyar; Pozsonytól 12 km-re fekszik, 1130-an lakják), hát együtt látogattak el Kisfülpösre, ott élő, szintén nyugdíjas kollegájával, Görföl Jenővel, aki rábukkant a település 1937-ben keletkezett krónikájára, azt 1994-ben önkormányzati költségen újra kiadatta, és hozott belőle példányokat Erdélybe is – így aztán a ma Szlovákiában, Magyarországon élő magyarok a legnagyobb egyetértésben barátkoztak a helybeliekkel, kóstolták kenyerüket, koccintottak italukkal, énekelték a dalokat, amelyek legfeljebb egy-két szó, hang erejéig térnek el egymástól.
Megkoszorúzták a templombejárat előtt felállított millenniumi kopjafát, elhangzott Reményik Sándor Keserű szívvel című verse. Az eseménydús nap emlékezetes mozzanata volt Bíró Sándor László magyarrégeni lelkész kisesszéje Bocskai Istvánról és koráról. A bibliás, kardos fejedelem alakja szinte már életében mitikus méreteket öltött, hiszen győztes harcos volt, kivívta a vallásszabadságot, és abban sincs nagy túlzás, ha a magyarság legnagyobb diplomatájaként emlegetik. Nem hiába áll alakja a Reformáció genfi emlékművén. Kevesen tudják viszont, hogy a Kassán elhunyt fejedelem a gyulafehérvári katedrálisban alussza örök álmát. A 133. zsoltár alapján felbuzogó Testamentumát sem véletlenül idézik oly gyakran, s nemcsak protestáns tisztelői, hiszen Ő magyar lelkiismeretünk örök ébrentartója volt és marad. Mert mire is intett? "Atyafiui szeretetre az Erdélyiekért, hogy Magyar Országtól, ha más fejedelemség alatt lésznek is, el ne szakadjanak. A Magyar Országiakat, hogy az Erdéllyieket töllök el ne taszittsák, tartsák ő attyafioknak, és ő véreknek, tagoknak."
Legközelebb szeptemberben érdemes ismét Kisfülpösre látogatni. Akkor szólal meg újra az 1790-ben épített, felújított orgona a templomban.
Bölöni Domokos
Népújság - 2006-08-23
Szentimre, Magyarigen és Verespatak
után, augusztus 20-án Fehér megye ünneplő magyarsága Alvincen gyűlt össze.
Egyházi és politikai vezetői kíséretében 200–250 ember jutott el buszokkal,
kisautókkal a helyszínre. Nemzeti ünnepünk ezúttal is sokakat megmozgatott a
Fehér megyei RMDSZ kezdeményezése és jó szervező munkája révén.
A döbbenetes állapotban található
alvinci református templomban Gudor András tiszteletes volt a vendégfogadó,
Bárócz Huba ref. esperes hirdetett igét. Az esperes szavai szerint Josua
országgyűlésre hívja össze népét, és mi is úgy vagyunk itt, mint egy kis
országgyűlés: a nép felelőseinek gyűlése, akik kötelezőnek érzik I. István
döntését, ami nem volt egyéb, mint az élet útja. Nincs aktuálisabb feladat ma
sem, mint nemet mondani minden káros idegen hatásnak és a kétértelmű beszédnek.
A további szónoklatok Gáll Alajos
katolikus főesperes, Sándor Botond nagyenyedi unitárius lelkész, valamint Rácz
Levente megyei RMDSZ-elnök részéről hangzottak el. A megyei elnök szerint akkor
a keresztény Európa, ma az Unió hív bennünket, és a magyarság éppen a
küldetéstudata révén maradt fenn. Gudor András Alvincen tíz református hívőről
beszélt, akikkel az istentiszteletet a parókián tartják – hiszen ma már harang sincs
–, és vázolta az alvinci templom századokra visszatekintő történetét. Kilyén
Ilka marosvásárhelyi színművésznő ünnepi műsora színesítette a sokszor komor
szónoklatokat, majd úrvacsora osztás következett a református egyház
szertartása szerint, ott, ahol 50 éve nem volt istentisztelet.
Rendhagyó séta következett Szőts István
(1912–1998), a modern magyar filmművészet úttörőjének apai szülőházánál, ahol
Dr. Brendus Gyula a 2000-ben avatott emléktábla alatt, néhány gondolattal
emlékezett a jeles személyiségre, az Ének a búzamezőkön és az Emberek
a havason című film megalkotójára. A következő állomáshelyen, a református
parókia udvarán a szinte elfelejtett Pataky László alvinci festőművészre
emlékeztünk, ahogyan megemlékeztünk az Alvincen született br. Kemény Zsigmond
íróról is. Koszorúzás után, Kilyén Ilka színművésznő Wass Albert Üzenet haza
című versét olyan belső átéléssel adta elő, ami a közönségre is átragadt,
miközben Gudor tiszteletes úr a megmaradt Magyarlapádról érkezett úrvacsorai
kenyeret, és a Balázsfalváról és Bethlenszentmiklósról származó bort elosztotta
az ünneplők között. Sor került még a belül szépen rendbe hozott katolikus
templom és a Pongrácz Szent István tanulmányi ház, valamint a
Martinuzzi-kastély megtekintésére. A történelmi séta a borbereki református
templom romjainak a meglátogatásával fejeződött be.
Bakó Botond
Szabadság - 2006-08-23
szerdán, 2006. augusztus 23-án este 7 órától a Farkas utcai református templomban fellép dr. Kovács László Attila orgonaművész. Műsoron: J. S. Bach-, Gárdonyi Zoltán- és Liszt Ferenc-művek. A belépés ingyenes.
Szabadság - 2006-08-22
Menj, vidd a lángot... - Ünnepelt a magyarfenesi énekkar
Tizenharmadik alkalommal rendezték meg
a Magyarfenesi Napokat – a péntek délutáni bográcsgulyás-főző verseny és a
szombati néptáncgála óriási sikerét és népszerűségét mintegy megkoronázta a
vasárnap délután, amikor a magyarfenesi dalárda megalakulásának százharmincadik
évfordulóját ünnepelte. A református templom udvarán kopjafa-leleplezésre és a
falumúzeum megnyitójára került sor. Ezt követően a szép számú résztvevő az új
művelődési központban tapsolhatott a nagymányoki (Magyarország), a kisbácsi, a
mérai, a lónai és a magyarfenesi vegyeskarnak.
A református templomban megtartott zenés
áhítat előtt Lengyel István református lelkipásztor beszédében kitért arra: jó,
hogy vannak jeleink, útmutatóink, amelyek figyelmeztetnek a múltra és a
jelenre, a jövőre pedig ügyelnek. – Kell hogy legyen jövőképünk, habár arra
akarnak szoktatni, hogy ne legyen. Habár nemzetünk testét szétszórták, mi,
maradékok nem esünk kétségbe, mert a hit, a reménység és a szeretet egysége
velünk van. Dr. Köllő Gábor római-katolikus plébános kifejtette: – Örülök, hogy
a dalárda nem csak a külső munka, hanem a belső emberi összhang megteremtésére
szorítkozik, egymást szeretve valósítják meg az Evangélium igéjét. A plébános a
gyermekáldás fontosságára is felhívta a jelenlevők figyelmét. A kórusok rövid
előadása után Kerényi György: Menj, vidd a lángot... című vallásos éneket
közösen énekelték el.
A kopjafaavatást megelőzően Bárdos
Attila, a magyarfenesi énekkar elnöke emlékezetett a kórus százharminc éves
történetére, majd kitért Tóth-Guttman Emese, a kórus karnagya és édesapja,
Guttman Mihály érdemeire.
Kötő József EMKE-elnök a magyarfenesi
Nemzeti pantheon elnevezéssel illette a frissen megnyitott falumúzeumot, majd
kifejtette: ittléte főhajtás a teremtő kedv megnyilvánulása előtt. – Talpon
tudunk maradni, ha akarunk. A falumúzeum a nemzeti alkotóerő kegytárgyait tartalmazza:
hogyan élt a közösség ezer éven át, de talán az elkövetkezendő ezer év
átvészelésére is ösztönöz – vélte. Majd Mádl Ferencet idézte: ne a keserveket,
hanem az élni tudás példáit tekintsük erősítésnek.
Lengyelné Püsök Sarolta református
lelkipásztor, kórustag, a falumúzeum ötletének egyik fő támogatója a
következőket nyilatkozta. – Az ötlet közel egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg.
Az énekkar gazdag dokumentációja mellett a húszas években megrendezett
énekversenyeken szerzett érmek, serlegek is előkerültek féltve őrzött
rejtekhelyükről. A kórust már decembertől foglalkoztatta az idei évforduló
megünneplése, és természetes volt, hogy az egy évszázadot meghaladó múlt
emlékeit közzétegyük. Az énekkarra vonatkozó tárgyi emlékek mellett felvetődött
a falumúzeum megnyitásának ötlete is. Az, amit most láthattak, még nem
nevezhető véglegesnek. Ez után szólítjuk fel a helybélieket: mintsem hogy
régiségeink garasokért avatatlan kezekbe jussanak, inkább helyezzék el a
falumúzeumban, amelynek jelenleg az iskola adott otthont. Nagyon reméljük, hogy
a jelenlegi gyűjtemény tovább gazdagodik. Iskolakezdésig a falumúzeum
megtekinthető a mostani helyén. Minden remény megvan arra, hogy a még bővülő
anyag méltó helyre kerül. Ahogy a dalárda zászlaját több mint egy évszázadon
keresztül sikerült megőriznünk, úgy a falumúzeum tárgyaira is nagyon ügyelünk.
A gálaműsor megkezdése előtt Szilágyi
István alpolgármester a tordaszentlászlói önkormányzat nevében köszöntötte az
egybegyűlteket. Tóth-Guttman Emese karnagy Mindszenthy- és Kodály-idézettel
színesítette beszédét. Máté András Levente parlamenti képviselő elmondása
szerint ritkán élt át szívdobbantóbb pillanatot. – Közösségünk ünnepei mindig
erőt adnak a parlamenti munkához. Daloljanak tovább a magyarfenesi dalosok,
mert ebből csak jó és nemes dolgok születnek.
Lengyelné Püsök Sarolta felsorolta az
énekkar karnagyait és elnökeit, majd kitért a kórus 130. éves múltjának
legjelentősebb eseményeinek felvázolására.
A résztvevő énekkarok vezetőinek,
valamint a magyarfenesi énekkar volt és jelenlegi tagjainak Bárdos Attila
emléklapot adott át.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság - 2006-08-22
Nagy sikerű rendezvény Bánffyhunyadon
Az elmúlt évek egyik legsikeresebb
Szent István-napi rendezvénye zajlott Bánffyhunyadon a hétvégén: a VIII.
Szent István-napi Néptáncfesztivál részrendezvényeként látogatott a városba
több résztvevő néptáncegyüttes.
Olaszországi, magyarországi sváb, román
csoportok és az Ördögborda néptáncegyüttes szórakoztatta a közönséget, a helyi
együttesekkel együtt: fellépett a Suhanc néptáncegyüttes, a Cununa Vlădesei
csoport, illetve a roma néptánccsoport.
A helyi RMDSZ szervezésében a helyi
tanács támogatását élvező esti ünnepség felvonulással indult: a népviseletbe
öltözött fiatalokat lovasok vezették, a város négy pontjáról induló menetek a
központban találkoztak, hogy együtt vonuljanak a Barcsay-kertbe. Szerencsés
döntésnek bizonyult a helyszínváltás (az előző években a város főterén
ünnepeltek). A fellépő néptáncosok 700 főt meghaladó közönséget vonzottak. Az ünneplőket
köszöntötte Vasas István, a helyi RMDSZ elnöke, Chiş Nicolae polgármester,
valamint Kusztos Tibor református lelkész szólt az ünnep történeti hátteréről,
és ünnepi áldást mondott. A rendezvény a Cross együttes szabadtéri
koncertjével, mulatással folytatódott.
Szabadság - 2006-08-22
A mesenevű, immár ötödik gyermektáborban a kisbaconi református egyház és a Bodvaj Egyesület jóvoltából 36 I-VIII. osztályos kisbaconi gyermeknek adatott meg a lehetőség, hogy bepillantson a báb- és színművészet titkaiba, de alkalmuk lesz népdal és néptánc tanulására, illetve kézműves-foglalkozásokra is.
A szervezők a gyermekek számára olyan tábort szándékoztak létrehozni, ahol nemcsak végtelen és féktelen szórakozás kap helyet, hanem a fantázia és a kreativitás kerül előtérbe, érvényesülnek a közösségi, együttélési és viselkedési szabályok is. Céljukat valószínűleg elérték, hiszen a kis táborlakók zöme már évről évre visszajár, sőt, mint vallják, a nagyvakáció beköszöntésekor alig várják, hogy Uzon-kafürdőn, a Kálvin-otthonban nyaralhassank. Várják, mert tetszik az, ha darabot írhatnak, ha próbálhatnak, ha táncolhatnak, ha rajzolhatnak, ha bábokat készíthetnek, ha díszlettervezők lehetnek, ha segédkezhetnek a rendezésben, ha tábortűz mellett dalszóval búcsúztathatják a napot.
A felnőttek hasonlóképpen gondolkodnak. Cseke Péter, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház színésze és neje, Cseke Erzsébet tanárnő is már második alkalommal vállalták a gyermekcsapat szakmai irányítását. A tavalyi hangulat mindkettőnket igazán megfogott, így szívesen jöttünk. A kisebbek számára a Többet ésszel, mint erővel című darabot azért választottam, mert fontosnak tartom, hogy a bábmozgatás alapjait minél jobban elsajátítsák, na meg azért is, mert számtalan improvizációs lehetőséget nyújt, és bábjaikat is maguk készíthetik. A nagyobbakat már keményebb feladat elé lehet állítani, így a színészi képességet is jól fejlesztő, A butaság ellenszere című kabaréjelenetet tanulják be a tábort záró hétvégi előadásra nyilatkozta Cseke Péter.
A szervezési velejárókról Farkas Erzsébet tiszteles asszony elmondta: a költségek előteremtése nem volt könnyű feladat, de szerencsére több elutasított pályázat után az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőség Minisztériumban ismét partnerre leltek, s a kisegítő személyzet is bérmentve vállalta a munkát, így semmi sem akadályozhatta, hogy emlékezetes legyen ez a nyári szünidő is.
(hecser)
Erdővidék - 2006-08-23
Sepsiszentkirályi Szent István-napok
Az Illyefalva községhez tartozó Sepsiszentkirályban működő Kőhíd Kulturális Egyesület rendezett negyedik alkalommal ünnepségsorozatot államalapító királyunk napján, illetve az azt megelőző két napon. A siker nem maradt el, a falu és a környék népe megtisztelte a rendezvényt érdeklődésével, jelenlétével.
Fotókiállítással kezdték az ünnepet. Kolumbán Huba és Karda Ádám fotóművész és tanár magas szakmai szinten, mintegy félszáz színes fényképfelvétellel örökítette meg Szentkirály múltját és jelenét. A kiállítást Henning János fotóművész nyitotta meg (képünk). Az ünnep nívóját emelte a magyarhoni testvértelepülés, Halásztelek Belcanto kórusának a fellépése.
Szombaton tartották a Szent István-napi búcsút az nevére felszentelt imaházban. Az ünnepi szentbeszédet t. András István, a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia segédlelkésze mondta, s azt a sziklára épített ház példázatára építette, örökké élő példaképpé tette a hívek előtt ,,Szent Istvánt, az embert, az uralkodót és Isten küldöttjét-. Ez alkalommal helyezték el és szentelték meg a kis imaházban a Szent Király kisméretű szobrát, melyet a nevét viselő szövetség ajándékozott a filiának. A napnak a hétköznapok felé mutató öröme is volt: ez alkalommal avatták fel a falu frissen elkészített, 1,08 km hosszúságú aszfaltos bekötőútját, amelyhez az illyefalvi önkormányzat pályázaton nyerte a pénzt. A Jóbarát kocsma előtti ad hoc avatón a község polgármestere, Benedek H. János szólt a jelenlevőkhöz.
Délután Sándor Csaba mérnök, a Kőhíd Kulturális Egyesület elnöke tartott ünnepi beszédet, majd a szentkirályi gyermekek műsorral remekeltek, melyet István Ildikó tanított be. A szalvétatechnikát és a kőfestés művészetét is bemutatták a gyermekek, az ifjak társaságitánc-bemutatót tartottak. A rendezés sikere Beke Emesét és Gál Klaudia Gabriellát illeti.
Vasárnap ökumenikus istentiszteletre gyűlt össze a falu népe a református templomban. Előfohászt mondott t. Kacsó Sándor plébános, igét hirdetett t. Bustya János református lelkipásztor. Alkalomhoz illő műsorával itt is fellépett a halászteleki kórus. Délután Kozma Tamás tanácstag tartott állatbemutatót, s nem maradt el a kultúrház előtti lakoma, asztalitenisz-bajnokság, bál és ifjúsági buli sem.
Szent István napjának előestéjén érkezett haza Csíkszentkirályból Sepsiszentkirály küldöttsége, ahol részt vettek a Szent Király Szövetség X. Találkozóján tudtuk meg Sándor Csabától. Sepsiszentkirályt tavaly vették fel a szövetségbe. Ennek most a magyar nyelvterület tizenkilenc olyan települése a tagja Magyarországról, Erdélyből, a Felvidékről, melynek neve István királyhoz kapcsolódik. Erdélyből hatan vannak: Csíkszentkirály, Kalotaszentkirály, Marosszentkirály, Székelyszentistván, Sepsiszentkirály és Székelyszentkirály.
Kisgyörgy Zoltán
Erdővidék - 2006-08-23
Mezőmadaras Polgármesteri Hivatala, a helyi tanács, a református egyház, az ortodox egyház, a Mezőmadarasért Fejlesztési Egyesület és a Pataky–Ágotha Általános Iskola falutalálkozót szervez augusztus 27-én, melyre minden elszármazottat és hazatérni vágyót családjukkal együtt szeretettel várnak. A hazatérés megkönnyítése érdekében aznap reggel 8.30-kor kisebb autóbusz indul Marosvásárhelyről, a Bolgárok teréről (Panov). A rendezvény keretében 10-11 óra között avatják a nemrégiben felújított községházát, mad ünnepi istentiszteletre kerül sor. A Dr. Szekeres János-ház névadó ünnepsége 14 órakor kezdődik, a felújított kultúrházat fél háromkor avatják. Író-olvasó találkozó, illetve kiállítás is lesz 16-18 óra között a Pataky–Ágotha Általános Iskolában. Este kulturális szórakoztató mûsor várja az érdeklődőket, majd reggelig tartó bál zárja a rendezvényt.
Népújság - 2006-08-24
E hét végén a zágoni önkormányzat harmadik alkalommal szervez falunapokat a nagyközségben. Idén a kétnapos rendezvény elso napján, szombaton a községhez tartozó Papolc ünnepel, vasárnap pedig Zágon.
Amint Kelemen Gyula faluképviselo tájékoztatott: kipucolt sáncokkal, kisepert utcákkal várják majd a rendezvényre érkezo vendégeket Papolc magyarországi testvértelepülésérol, Borjádról és a környékrol. A rendezvény fo színtere a rendbe tett faluház elotti térség lesz, ahol már építik a színpadot a fellépo tánccsoportoknak. Lesz favágóverseny, a futballpályán a helyi Vörös Partizán és a Kommandói Fenyo mérkozik a Román Kupa keretében, ugyanitt tuzoltó-bemutatóra is sor kerül. A református imaháznál székely kaput avatnak, este pedig utcabált tartanak az új aszfalton, az utcai bulit tuzijáték koronázza majd.
Zágonban a faluszépítési munkálatok immár a tavasz óta folynak, a régi, megkopott fakerítések helyébe újakat állítottak kovácsoltvasból, a volt szövetkezet és a rendorség épülete elotti zöldövezetet parkosították. A községházával szemben ízléses buszmegállót építettek, a mellette levo patakárkot pedig lefödték betonlapokkal. A szervezok azt ígérik, hogy a zágoni falunapokon sem lesz hiány látnivalókban, lesznek kulturális musorok, szemnek-szájnak ingerlésére fozoversenyt tartanak, este pedig koncerteken szórakozhat a közönség. A rendezvény itt is tuzijátékkal zárul.
Bodor János
Háromszék - 2006-08-24
A tavalyi augusztus 23-i vadvizek tizenhat áldozatáról emlékeztek meg tegnap Hargita megye templomaiban. A szomorú évfordulón Constantin Strujan prefektus is részvétét fejezte ki a gyászoló családoknak. A hirtelen felhoszakadásból fakadt árvizek több udvarhelyszéki települést, köztük Malomfalvát, Farkaslakát, Székelyszentléleket, Siménfalvát és Hodgyát érintették. Becslések szerint másodpercenként 200 köbméter, összesen 1 450 000 köbméter víz vonult le az áradással. A víz több tucat házat lerombolt, további 1400-ban jelentos károkat okozott, járhatatlanná vált több megyei és községi út, s több mint 1000 hektár mezogazdasági területet is elöntött. Több mint száz embert az utolsó percben sikerült megmenteni a vadvizek elol. A legtöbb áldozat - kilenc - Farkaslakán volt. Székelyszentlélek bejáratánál szeptember 3-án három méter magas, kobol faragott emlékmuvet avatnak, amely egy szorosan összeölelkezett családot ábrázol, apát, anyát és gyereket. Bikafalván átadták a falu felújított református templomát, illetve egyházi épületét, ugyanakkor egy székely kapuval is gazdagodott a környék. Farcád központjában egy oszlopot emelnek, melyen látható lesz a lezúduló víztömeg szintje. A hodgyai református templom átadására a hét végén kerül sor.
Háromszék - 2006-08-24
Újraszentelték a bikafalvi református templomot
Pál apostol efézusbeliekhez írt leveléből hirdetett igét Tőkés László királyhágómelléki református püspök az udvarhelyszéki Bikafalva templomának újraszentelésén.
„Azért immár nem vagytok jövevények és
zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik
fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő
maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik
szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a
Lélek által.”
A tavalyi árvízkor elöntött templomban
a bútorzatot és a teljes padozatot cserélni kellett, de a felújítás során az
ablakokat is kicserélték, és új kerítést és székely kaput állítottak a templom
elé. Az újjászentelésre pontosan egy évvel az árvíz után került sor.
Tőkés László prédikációjában párhuzamot
vont a Bocskai vezette szabadságharc, az azt követő építkezés és az 1989 utáni
Erdély között. „Akkor
és most is védekezni és építeni kellett egyszerre, mert a kommunista rendszer
ugyanúgy pusztított, mint a török, a tatár vagy a Habsburgok, csakhogy
alattomosabban, mert a lelket, a hitet rombolta. Ahol pedig nincs lélek, ott
összeomlik a templom. Árvizek pusztítását kijavíthatjuk, és úgy építsük újjá
templomainkat, hogy mi magunk is lelki házzá, az Isten házává váljunk.” Makkai Sándor gondolatát
idézve Tőkés László kijelentette: lelki nemzet vagyunk, érték és nem pusztán
anyakönyvi statisztika. „Az
elmúlt nyolcvan évben meggyengült nemzetet is helyre kell állítani, mint a
bikafalvi templomot, újjáépíteni lélekben, hitében, kultúrájában” - fogalmazott a püspök.
Az ünnepi istentisztelet részeként Antal Zoltán, a székelyudvarhelyi egyházmegye esperese tartott prédikációt, majd Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke szólt az egybegyűltekhez, Okos Márton pedig a Rákóczi Szövetség emlékzászlóját adta át a bikafalviaknak. Az ünnepség a templommal átellenben levő, ugyancsak felújított közösségi ház avatásával zárult.
Hodgya is köszöni
Ünnepi istentisztelettel köszönik meg a
támogatóknak a templom felújításához nyújtott segítséget szombaton az
udvarhelyszéki Hodgyában is. A délben kezdődő hálaadó istentiszteleten
Gomba támadta meg a bágyi iskolát
Veszélybe került a Homoródszentmárton községhez tartozó bágyi iskolaépület, melyben az óvoda is működik, illetve működött, mert a jelenlegi helyzet miatt az óvodások a közbirtokossági irodát kell használják. Az iskolaépület padlóját és a falban lévő támfákat egy olyan gombafajta támadta meg, melytől csak az épület faanyagának eltávolításával lehet megszabadulni. A gomba lassan elpusztítja a faanyag rostjait, és az épület könnyen összeomolhat.
Az 1920-as években épített iskola tetőszerkezetét pár éve javították ki. A több teremből álló épület, a gombásodást leszámítva, jó állapotban van. A falu lelkésze, Pitó Zsolt az iskola megmentése érdekében már szerződést kötött egy vállalkozóval az épület felújítására. A szakember felmérése szerint a javítás 1,1 milliárd régi lejbe kerül. A községi önkormányzat is besegít, de közel sem tud ennyi pénzt előteremteni, hisz a község más falvaiban is van feljavítandó épület, melyre a pénzt az idei költségvetésben már megszavazta a tanács. A munkálatokat nem lehet jövőre halasztani, mert a gombásodás gyorsan terjed, és hamar felemészti az épület faanyagát. Az épület gombásodásának megszüntetése után az iskola egykori tanítói lakásában szeretnének kialakítani egy egészségügyi központot és egy teleházat, az iskola egyik nagyobb termében pedig könyvtárat, és jó lenne, ha egy vendégszobát is be tudnának rendezni. De mindez a jövő évi tervek közé tartozik. Ha sikerül renoválni az épületet, és létrehozni a tervezett kulturális, tájékoztatási és egészségügyi központot, akkor már névadóünnepséget is lehetne tartani, ugyanis az épület a kétszáz éve Bágyban született tanár, a Makk Károly-féle Habsburg-ellenes összeesküvés mártírjának, Török Jánosnak a nevét venné fel. A bágyi iskolaépület megmentésére szívesen elfogadnak adományokat az 511.A01.0.1635691.0156.ROL.1 COD IBAN RO10 RNCB 0156 0163 5691 0001 BCR Odorhei bankszámlaszámra, vagy személyesen a bágyi református parókián. A bankszámlaszámra küldött támogatások megnevezéséhez írják oda: iskolafelújításra szánt összeg, azaz – mivel román nyelven kell feltüntetni – donaţie pentru reparaţii. Segítőkészségüket előre is köszöni a falu közössége.
bbj
Udvarhelyi Híradó – 2006-08-24
A Kis-Küküllő menti Gógánváralja Református Egyházközsége és faluközössége hármas ünnepre készül. Szombaton vendégül látja a Kárpát-medence hat, Váralja nevet viselő településének küldöttségét, ugyanezen a napon gyermek és ifjúsági foglalkozás is lesz. Vasárnap a falu idegenbe szakadt fiait várja haza: délelőtt 11 órakor az ünnepi istentiszteleten a gyülekezet egykori lelkipásztora, D.dr. Csiha Kálmán nyugalmazott és tiszteletbeli püspök szolgál, majd felavatják a hívek és a helyi RMDSZ által a világégések áldozatainak emlékére emelt kopjafát. A rendezvénysorozat szeretetvendégséggel folytatódik, majd este bállal zárul.
Népújság - 2006-08-25
Emlékezés és remény a túlélés záloga
Gyásszal, böjttel és három istentisztelettel emlékeznek a Kolozs megyei Szék községben Szent Bertalan-napkor az 1717-es tatárdúlásra. Ilyenkor népviseletbe öltöznek a székiek, és nemcsak a reformátusok, hanem az egész falu megtartja a vész lejárta után tett fogadalmat. Az idei megemlékezésen a település bejáratánál kaput is avattak a hagyományőrzés és a világ felé való nyitás jelképeként.
Az idei rendezvény különlegessége a széki kapu avatója volt
(Rohonyi D. Iván felvétele)
Széken mindenkinek ünnep a Szent
Bertalan-nap
„Közösen emlékezünk, nemcsak
a reformátusok. Ezt a napot minden idevalósinak meg kell tartania, gyásszal,
böjttel, ahogy nagyapáink és dédapáink is megtartották” - mondja a széki Szent
Bertalan-napról az idén hetvenedik életévét betöltő Szabó Sára néni, aki
népviseletben hallgatja a református templom udvarán az 1717-es tatárdúlás
történetét. Az 1241-ben épült templom zsúfolásig telve, buzgó széki atyafi a
bejáratnál kazettás magnót tart ölében, azzal rögzíti a lelkész szavait. A
Kolozs megyei községben 289 éve emlékeznek arra a gyászos Szent Bertalan-napra,
amikor a betörő tatárok feldúlták és kifosztották a települést, a református
templomot, elrabolták az úrasztali edényeket, a megtizedelt lakosságot pedig
Máramarosra hurcolták. Sára néni elmondta, a székiek gondosan készültek a
község legnagyobb ünnepére: ezen a napon mindenki népviseletet öltött; a gyászt
és reményt sugalló fekete-piros rakott szoknya és kötény híven őrzi a település
történetét meghatározó szomorú esemény emlékét. Szabó Sára néni, mint mondja,
kislány korában vett részt először a megemlékező ünnepségen. „Akkoriban sokkal többen
jöttek, de most is többen lennének, ha Szent Bertalan-napja a hétvégére esett
volna” - véli. Ám azért hozzáteszi:
a fiatalság számára már nem olyan fontos az emlékezés. Erre viszont rácáfolnak
a széki népviseletbe öltöztetett tíz év körüli kislányok és kisfiúk, akik nem
hiányoznak az egybegyűltek köréből. A kilencéves Székely Anna csak fél füllel
figyel a lelkész megemlékező beszédére. „Tudom,
mire emlékezünk Szent Bertalan-napkor, a pap bácsi többször is elmondta, hogy a
tatárjárás emlékét eleveníti fel most mindenki. Otthon is sokszor beszélünk erről” - mondja.
Sallai János polgármester arról beszél,
hogy a Szent Bertalan-napi megemlékezés minden székinek egyformán fontos. Mint
kifejti: talán az idősebbek, akik a háborúban is megfordultak, jobban átérzik,
mit jelentett ez a csapás a településnek. A tatárjárás után tett fogadalmat,
miszerint három istentisztelettel és böjttel engesztelik ki Istent, aki a
tatárokat a bűnös lakosságra küldte, csütörtökön is hűen megtartották Széken:
Márton János bonchidai lelkész tartotta az első istentiszteletet, Sándor László
helyi tiszteletes memoriálét olvasott fel, végül Tőkés László, a
Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. „Emlékezni fontos, mert egy
maroknyi ember hittel és szorgos munkával képes volt felépíteni a lerombolt
települést, és átmentette a hagyományt a jelenkornak” - hangzott el megannyiszor az
ünnepi beszédeken. A település bejáratához állított széki kapu, amelyet most
avattak fel, ugyancsak ezt a gondolatot hivatott jelképezni. A község
polgármestere elmondta, a helyi tanács egyik tagja, Kocsis Ferenc fafaragó
ötlete alapján készült el a kapu, amelyben hagyományos széki motívumokat
örökített meg a mester. A polgármester szerint a kaput a hagyományápolás
mellett a világ felé nyitás jelképeként állították.
„A kommunizmus éveiben bezárultak a közösségek, mert a túléléshez szükség volt a hagyományok ápolására, megőrzésére. Most, a 21. század elején azonban ki kell nyitni ezeket a bezárt kapukat, hogy mások túlélését is segíthessük hagyományainkkal, példaértékű életünkkel. Szék legyen nyitott kapu a világra” - hangsúlyozta az avatóünnepségen Borbély László területrendezési és középítkezési miniszter. Szerinte nem a tétlen, hanem a tevékeny reménykedés lehet csak a széki közösség jövője. „A széki kapu két színének - a feketének és a pirosnak - egyszerre kell a hagyományokhoz való ragaszkodásunkat és a jövőbe vetett reményünket jelentenie” - összegezte Borbély. A miniszter biztosította a helybeliket, hogy van remény arra, hogy jobb utakkal, ivóvízhálózattal, modern sportteremmel fogadhassák a rendíthetetlen hitükből és hagyományaikból erőt merítő látogatókat. A politikusok és közéleti személyiségek köszöntői után a baróti TransylMania zenekar koncertjét követhették végig a résztvevők.
Mészárlás Szent Bertalan napján
Szent Bertalan napja kiemelkedő nap a Kolozs megyei Szék életében. A tatárok 1717. augusztus 24-én, azaz Szent Bertalan napján támadták meg az 1291 óta létező, akkor városi rangú települést. Feldúlták a házakat, kirabolták a templomot, a kájoni gát felé menekülő tömegből pedig mintegy hatszáz embert lemészároltak. Akiket életben hagytak, azokat váltságdíj reményében Máramarosba hurcolták, innen nagyon kevesen tértek vissza. Akiket nem pusztítottak el a tatárok, azokat a pestis tizedelte meg; a szemtanúk szerint 1717-ben alig száz lélek maradt a településen. Szék maroknyi közössége ekkor fogadalmat tett: a település fennmaradásáért és a szörnyű mészárlásra való emlékezésképpen minden évben, Szent Bertalan napján szigorú böjttel és háromszori istentisztelettel adóznak az elhurcolt ősök emlékének. A falu védőszentjének napján 1758 óta rendszeres megemlékezést tartanak, melyen ma már nemcsak a helybéliek, hanem politikusok, illetve közéleti személyiségek is részt vesznek.
Előkerült a második széki áldozat holtteste
Megtalálták Szegedi János, a vasárnap esti, budapesti vihar ötödik áldozatának holttestét csütörtökön a Dunán horgonyzó A38-as állóhajónál; a széki férfi földi maradványait négy napja keresték. A holttestet a csónakban találták meg, amely a szórakozóhelyként működő hajót rögzítő horgony kötelébe akadt bele. A nyolcszemélyes, motorral felszerelt csónakból vasárnap több személy esett a vízbe, köztük Szegedi János és felesége, Szegedi Vígh Zsuzsanna, akinek holttestét hétfőn délután találták meg. A vihar harmadik erdélyi áldozata, a krasznai Kiss Lajos életét egy kidőlt fa oltotta ki. Kertész Melinda, Farkas István
Krónika - 2006-08-25
