|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. augusztus 11. – V. évfolyam 30. szám (összesen
215. szám) |
||
|
|
||
A
tartalomból:
Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója
Az V. Református Világtalálkozó internetes oldala
Szombaton kezdődik a Magyar Reformátusok V.
Világtalálkozója
V. magyar református világtalálkozó - Nyárádszereda
Református templomaink és gyülekezeteink
Székelyudvarhelyen
Nyári szünidős osztálykirándulás Kebelébe
Ifjúsági és kulturális napok Göcsön
Ifjúsági konferencia Maroscsapón
Gyülekezeti találkozó Nagyteremiben
Felújították a hodgyai református templomot
Pályázathirdetés - Nyárádszentimre
Kövesdi Kiss Ferenc – Riadóra szól a harang
Képek az Erdélyi Református Egyházkerület életéből
Kolozsvár református templomai
Cseh Zsolt – Útjelzés az örökkévalóság felé
Dr. Geréb Pál – Barth Károly dogmatikája
Megemlékezés Bözödújfalu határában - Őrzik az
elárasztott falu örökségét
Dr. Tőkés István ny. teológiai professzor 90 éves
Háromszéki cserkészek a Reformátusok V.
Világtalálkozóján
Emberkereskedelem (Szösszenetek)
Soós Sándor, az EMI elnöke megválaszolta olvasóink
kérdéseit
Motorbiciklivel a történelmi Magyarország határai
mentén
Algyógyon táborozott az Ifjúsági Keresztyén Egyesület
A Bocskai vezette szabadságharc 400. évfordulóján -
Reformátusok világtalálkozója
Székelykáli falunapok - Kormorán és gulyásfőzőverseny
VII. Anyanyelvápoló, hagyományőrző és
közösségfejlesztő tábor Mákófalván
Kulturális programok és vetélkedők a Felvinci Napokon
EMI-tábor: neves előadók és koncertek
Gyergyóban kezdetét vette az EMI-tábor
Egységesen fellépni (Duray Miklós Baróton)
Nincsen magyar nemzetpolitika (EMI-tábor)
Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója
Szombaton, augusztus 12-én kerül sor
Kolozsváron az V. Magyar Református Világtalálkozó nyitórendezvényeire. Reggel
9 órától Bocskai-emlékünnepély lesz a Protestáns Teológiai Intézet
dísztermében. Előadók: Egyed Ákos: Bocskai István – a kiváló
államférfi, Buzogány Dezső: Bocskai István a protestáns
fejedelem.
11.30 órakor
leleplezik Bocskai István mellszobrát a Bocskai (Avram
Iancu) tér 14-es szám alatt, az udvaron. Ugyanabban
az időpontban koszorúzásra kerül sor Bocskai szülőházánál, a Mátyás király utca
4-es szám alatt. Délután, 15 óra 30 perckor kezdődik és este fél nyolcig tart a
világtalálkozó nyitóünnepsége, a Szamos-parti sportcsarnokban.
Az Erdélyi Református Egyházkerület
Elnöksége ez úton is szeretettel és tisztelettel értesíti az erdélyi református
híveket arról, hogy 2006. augusztus 12–22. között sor kerül a Magyar
Reformátusok V. Világtalálkozójára, melynek nyitórendezvénye Kolozsváron lesz,
a Splaiul Independenţei 6.
sz. alatt található Sportcsarnokban (Sala Sporturilor), augusztus 12-én, délután fél 4 órai
kezdettel. Ezen a rendezvényen szervezett formában lehet részt venni, az
esperesi, illetve a lelkipásztori hivatalok útján, ingyenes belépő alapján. A
helyek száma korlátozott. Bővebb információért, kérjük, forduljanak az említett
hivatalokhoz.
Amint arról már tájékoztattunk, a
világtalálkozó nagyobb rendezvényei valamennyi magyarlakta Kárpát-medencei
térséget érintik, így lesznek majd ünnepségek többek között Szabadkán,
Beregszászon, Kassán és Szombathelyen is. A Bocskay
évfordulóhoz kötődő kolozsvári eseménysorozatban helyet kap többek között egy Bocskay-mellszobor avatása is, a Protestáns Teológiai
Intézet épülete melletti, Bocskay (Avram Iancu) tér 14-es szám
alatti ingatlan udvarán, és persze, megkoszorúzzák a Bocskay-szülőházat
is.
A kolozsvári nyitóünnepség programja
Az V. Református Világtalálkozó internetes oldala
http://www.vilagtalalkozo.reformatus.hu/
Szombaton kezdődik a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója
Közös munka, közös imádság, közös
szolgálat 
A Bocskai István Magyarország fejedelmévé választásának alkalmából 2005. április 16–17-én Szerencsen megrendezett ünnepség volt a megrendezendő világtalálkozó nyitánya és zászlóbontása. Itt jelentette be hivatalosan sajtótájékoztató keretében a nagy eseményt Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke. A 2006. augusztusi világtalálkozó az 1938-as, valamint az 1991-es, az 1996-os és a 2000. évi találkozók sorába illeszkedik. A magyar reformátusság három létformában kényszerül élni: az anyaországban, a Kárpát-medencei utódállamokban és a világ minden részén, szétszórattatásban.
A reformátusság testvéri kapcsolatainak ápolására megfogalmazott igényeket először az 1938-ban tartott Magyar Reformátusok I. Világtalálkozója valósította meg. Az ekkor összegyűltek a találkozó sikerén felbuzdulva eldöntötték, hogy a folyamatos kapcsolattartás érdekében hamarosan újra találkoznak, ám erre az ismert történelmi körülmények miatt egészen 1991 nyaráig nem kerülhetett sor.
A 2006-os világtalálkozó központi üzenetét a Bocskai-szabadságharcot lezáró bécsi béke sugallja: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” (Zsolt 90,17). Ez az igei üzenet – a korábbi találkozókhoz hasonlóan – egy újabb mozzanatot jelenít meg a 90. zsoltárból (1991: „Tebenned bíztunk eleitől fogva”,1996: „Uram, te voltál hajlékunk”, 2000: „Ezer esztendő előtted”). A bécsi béke a fejedelmi Magyarország szabadságát és függetlenségét, a vallásszabadság biztosítását, a végzetes pusztulásnak indult nemzet – részleges – egységesülését és felemelkedését, „Erdély aranykorának” a kezdetét, nem utolsósorban pedig a magyar államiság megőrzését jelentette. Az egész Kárpát-medencére kiterjedő rendezvények megemlékeznek továbbá az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról is. A szervezés során fontos szempont, hogy az elmúlt évek országos rendezvényeinek pozitív példáihoz hasonlóan a világtalálkozón is jobban megjelenjenek a gyülekezetek, a szeretetintézmények és az ifjúság. A világtalálkozó nyitva áll minden református lelkész és fiatal, gyülekezet, egyesület és intézmény előtt, lehetőséget adva arra, hogy ne csupán szóban, hanem a közös szolgálat valóságában munkálják krisztusi egységünket. Az út, a folyamat, ami a találkozóhoz vezet, legalább olyan fontos, mint maga a találkozó, ezért a világtalálkozók közötti időszakokban is erősíteni kell az összetartozás szálait. A Magyarországi Református Egyház 2005. évi májusi zsinati ülésén meghozott törvénymódosítása értelmében „tagjának tekinti a világ bármely részén élő, magát magyar reformátusnak valló és ezt kinyilvánító egyháztagot”. Ennek folytatásaként felvidéki, kárpátaljai, romániai és délvidéki református testvéreink már bele is foglalták, vagy belefoglalni készülnek az új jogi kategóriát saját statútumaikba. A Generális Konvent 2005. július 7–8-i tanácskozása pedig Zárónyilatkozatában a következőket fogalmazta meg: „Reménységgel vagyunk afelől, hogy Isten kegyelméből a közös munka, a közös imádság és a közös szolgálat eredményeképpen belátható időn belül újból létrejön az egységes Magyar Református Egyház.”
Miért is találkozunk? – tehetjük fel Kálmán Attilával a kérdést, aki a legutóbbi világtalálkozón az egybegyűlteket köszöntve a következőképpen próbált feleletet adni: „Minden találkozón nagy a kísértés arra, hogy a figyelem a külsőségeken legyen. A jól megválasztott helyszínen, a minél több résztvevőn, látványos bevonulásokon; a neves, magas tisztséget betöltő személyek lenyűgöző beszédein, köszöntőin; énekkarok, zenekarok szép műsorán. Természetesen szükség lehet ezekre, sőt a gondos előkészítésre, a jó szervezésre, az áldozatvállalásra is. De ne felejtsük el, mindezek csak eszközök, amelyeket a Szentháromság Istenünk felhasználhat arra, hogy a lelkek is megmozduljanak. Találkozzanak Vele, s akkor az egymásra figyelés, az egymással találkozás mélyebb értelmet kap.”
Az előbbi figyelmeztetést is komolyan véve hívunk és várunk mindenkit a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójára. Legyen ez a három létformában élő magyar reformátusság találkozása, s legyen ünneppé e találkozás: Istenre és egymásra odafigyelő feltöltekezés!
Bölcskei Gusztáv püspök a Zsinat lelkészi elnöke
Nagy Sándor főgondnok a Zsinat világi elnöke
Erdélyi Napló - 2006-08-09
V. magyar református világtalálkozó - Nyárádszereda
Az idei V. magyar református világtalálkozó eseményeként augusztus 13-án 11.30 órakor a nyárádszeredai református templomban istentisztelet lesz. Igét hirdet dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. Történelmi előadást tart Ötvös József, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkipásztora, a Marosi Egyházmegye esperese, énekel a nyárádszeredai Bocskai dalkör, szaval Kilyén Ilka színművésznő. Istentisztelet után kerül sor Bocskai István szobrának megkoszorúzására. A világtalálkozó főrendezvényére, a megnyitóra, augusztus 12-én Kolozsváron, a sportcsarnokban kerül sor.
Népújság - 2006-08-09
Református templomaink és gyülekezeteink Székelyudvarhelyen
A magyar református világtalálkozó alkalmából Székelyudvarhelyen megjelent a város református gyülekezeteit és intézményeit bemutató füzet. A színes és igényes kivitelezésű kiadványban Székelyudvarhely három református egyházközsége mellett helyet kapott a református gimnázium, diákotthon, öregotthon és a református közösségi ház. A történeti rész bemutatását elevenné teszik a templomokról és intézményekről készített aktuális fotók. A Hegyi Sándor székelyudvarhelyi, és Ballai Zoltán hodgyai lelkipásztor szerkesztésében napvilágot látott füzet belkörű, egyházi terjesztést szolgál.
Bekő István lp.
Egyházmegyei kórustalálkozót tartanak az V. Magyar Református Világtalálkozó alkalmával a Varga Katalin utca 3. szám alatti református templomban augusztus 13-án, vasárnap délelőtt 11 órakor. A kórusok fellépésére az istentisztelet után kerül sor – ezen igét hirdet dr. Varga Pál lelkipásztor a németországi Dietenheimből, ugyanakkor Bocskai Istvánról megemlékező beszédet tart Gede Mátyás székelyudvarhelyi lelkipásztor. A kórustalálkozón részt vesznek az agyagfalvi, hodgyai, kisgalambfalvi, parajdi, székelykeresztúri, illetve a székelyudvarhelyi gyülekezetek (belvárosi, Betlen-negyedi és szombatfalvi) kórusai.
Udvarhelyi Híradó - 2006-08-09
Nyári szünidős osztálykirándulás Kebelébe
Ahogy az évek suhannak, egyre fontosabbnak tartjuk az osztállyal eltöltött kirándulásokat, amelyek nem csak szórakozásból állnak, hanem szellemiségépítő jellegűek is! De ezt csak akkor tudjuk igazán értékelni, amikor tapasztaljuk, hogy ritka az a tanár, aki ennyit foglalkozik a diákjaival, pedig most az ideje, a nyári szünidőben.
A mi osztályfőnökünk (Enyedi Csaba református lelkipásztor), hogy egy közösségé formálja osztályát, hagyománnyá tette az évente két alkalommal megszervezendő kis kirándulást Kebelébe. Ami nem is olyan kicsi, de annál érdekesebb tele kalanddal, játékkal, és őszinte beszélgetésekkel. Így akar belőlünk összetartó osztályközösséget formálni, nem csak év közben, hanem a nyári szünetben is remek elfoglaltságokat szervezve nekünk többek közt humoros társasjátékokat, énekelést és szalonnasütést a tábortűz körül, na, persze elmerült beszélgetéseket tabutémák nélkül, ami a tinédzsereknek igazán fontos. Meg még ezenkívül filmnézést és bulit is, ami a fiatalság körében elmaradhatatlan. Mi kell más a mai fiataloknak?
Ezeket a kirándulásokat többnyire a kebelei parókia hátsó kertjében rendezik meg, ami a ház mögötti gyümölcsöst jelenti, ahol a sátrak felhúzására kerül sor, mindenki nagy örömére. Mivel ritkán sátorozhat egy csapat fiatal együtt, még ha osztálytársak is. Ez egy külön élmény számukra, amiből tanulhatunk, mert az iskola nem csak magolásból áll, nem elég a gyerekeket egy osztályba kovácsolni, hanem iskolán kívül is egyben kell tartani, és nem elhanyagolni.
Mert mi vagyunk a jövő, ahogy építenek majd, mi úgy építünk!
Bíró Zsuzsanna
Népújság - 2006-08-10
Ifjúsági és kulturális napok Göcsön
A göcsi Aqua-Viva egyesület és református egyházközség ifjúsági és kulturális napokra várja az érdeklődőket. Augusztus 12-én, szombaton 10 órától a gyerekek az evangelizációs hét záróünnepélyén vehetnek részt. A rendezvényen 14 órától minifutball- mérkőzéseket nézhetnek végig a résztvevők, melyet 16 órától mese és játék, Kozsik József kicsiknek és nagyoknak szóló műsora, majd 19 órától a Madártej színjátszó csoport vidám, zenés műsora követ. Vasárnap, augusztus 13-án főzőverseny, szabadtéri zene, 17 órától Vándorcsizma néptánctalálkozó, majd táncház és bál nyújt lehetőséget a szórakozásra és kikapcsolódásra.
Népújság - 2006-08-10
Ifjúsági konferencia Maroscsapón
2006 július 31.-én és augusztus 1-én került sor Maroscsapón a már régóta tervezett kisrégiós ifjúsági konferenciára, melynek egyik célja az itteni és a hollandiai Driebergen Riesenburg-i testvérgyülekezetünk ifjainak ismerkedése, tapasztalatcseréje volt. A konferencián résztvettek a szomszédos marosugrai, radnóti és a kutyfalvi gyülekezetek ifjai, valamint a hollandiai, Berkel-i gyülekezet ifjai is – mint a marosugrai testvérgyülekezet ifjúságának képviselete.
A konferencia megnyitóján Dr. Balogh Csaba teológiai tanár tartott áhítatot, és ugyancsak ő végezte a sorrakerülő előadások holland-magyar, magyar- holland fordítását.
Első nap Gál József, a Marosvásárhelyi Református Kollégium iskolalelkésze tartott előadást „A református ifjúság kihívásai az új Európában” címmel.
Második nap, a Maroscsapói Református Egyházközség Driebergen Riesenburg-i testvérgyülekezetének egyik tagja, Jaap van Gijzen tartott előadást „A református diakóniai szolgálat fellendítése” címmel. Az előadásokat kiscsoportos beszélgetések követték, majd plénumban vitattuk meg a felmerülő kérdéseket.
Délutánonként szabad program, foci meccs, sport rendezvények, énektanulás tették közvetlenné és barátságossá a fiatalok együttlétét.
Istennek adunk hálát, hogy együtt lehettünk és ily módon is mélyíthettük baráti, testvéri kapcsolatunkat.
Balogh Katalin és Gáspár Réka (Maroscsapó)
Gyülekezeti találkozó Nagyteremiben
Nagy öröm volt látni a templomba jött és az Úr asztala köré sereglett híveket, azokat is, akik elszármaztak Nagyteremiből, de hazatértek a július 16-án megszervezett gyülekezeti találkozóra. Ők meghallották a hívást, hisz egy ilyen kiemelkedő gyülekezetépítő ünnepre nemcsak Nagyteremi vár haza, hanem az Úr Isten is, akinek hallhattuk a szavát, akit imádunk és aki „velünk lakozik e helyen” (Jer 7, 2-3). Pásztori Kupán Gergely nyugalmazott lelkipásztor hirdette a felebaráti szeretetről az Igét, az irgalmas samaritánus története alapján (Luk 25-37).
A szeretet nélkülözhetetlen, hisz a kis
közösségek életét és a családok életét is megszépíti, de az egyéneket is
megerősíti. Kiemelte, hogy a szeretet kiveszőben van a világon, de Jézus, az
irgalmas samaritánus gondoskodik rólunk, meggyógyítja
sebeinket és befogad, nemcsak a vendégfogadó házba, hanem a templomba és az
Isten országába is. Takács Albert Nagyteremiből származó dányáni
lelkipásztor és Simon Béla lőrincfalvi lelkipásztor
is úrvacsorát osztott. Kozsik József színművész
lélekemelő, színvonalas műsora bátorította és erősítette a helybeli
gyülekezetet.
A találkozó szerves része volt a kiemelkedő gondossággal megszervezett szeretetvendégség, amelyet a helybeli gyülekezet Nőszövetsége és Presbitériuma szervezett. Köszönet illessen mindenkit, aki részt vállalt ennek az ünnepélynek a munkálataiban. Köszönet illeti meg azokat, akik adományokat adtak a parókia rendbetételére. Köszönettel tartozunk azoknak a cégeknek, akik támogatták ezt az egyházi rendezvényt: a Teremiújfalusi kenyérgyár, a paniti Terézia tejfeldogozó, a Prodimpex Albert´s KFT, a Concordconsalexa marosvásárhelyi KFT, a nyárádtői Bere Mures RT üdítőt és ásványvizet adományozott. Az otthon kapott kenyér és az Ige kísérje utunkat, amíg újból találkozunk az Úr házában.
Felújították a hodgyai református templomot
A Magyar Nemzeti Bank vezetősége is jelen lesz augusztus 26-án, az árvíz során súlyosan megrongálódott hodgyai református templom újra felavatási ünnepségén. A falu központjában található templom épületébe közel két méter magasan tört be a víz, megsemmisítve belső berendezését, megsüllyesztve oldalfalát és harangtornyát.
Miután megtekintették a helyreállításra szoruló templom épületét, és megbeszélést folytatattak Ballai Zoltán lelkipásztorral, valamint az egyházközség tagjaival, Missura Gábor, a Magyar Nemzeti Bank szóvivője, sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy a hodgyai református templom felújítását a Magyar Nemzeti Bank nagy-részben támogatja, mivel a falu önerőből elvégezni nem tudná.
Az épületet tejes egészében felújították, az utolsó simításokat végzik jelenleg, a falu apraja-nagyja lázasan készül az újra avató ünnepségre. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten Pap Géza Erdélyi Református püspök hirdet igét. Ahol számos hazai és magyarországi közéleti személyiség lesz jelen. A hollandiai Campeni gyülekezetből nyolcvan személy érkezik a templomavatóra.
Erdély Ma - 2006-08-07
Pályázathirdetés - Nyárádszentimre
AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA - KOLOZSVÁR
1461/2006.I.
Nagytiszteletű Esperesi
Hivatalnak
Székhelyén
A Küküllői Református Egyházmegyébe kebelezett NYÁRÁDSZENTIMREI Református Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet a lelkészi állás betöltésére, az alábbiak szerint:
· lélekszám: Nyárádszentimre: 191, leányegyház: 169, összesen: 360.
· templom: felújított állapotban
· lelkészi lakás: 3 szoba, konyha, kamra, fürdőszoba, nyári konyha, melléképületek, csűr, gabonás
· a lelkész használatában 60 ár kert
· Nyárádszentimre, Nyárádszeredától 8 km-re fekszik a Felső-Nyárádmentén, amiből 1 km bekötő út
· van I-IV osztályos magyar nyelvű iskola, V-VIII osztály és líceum Nyárádszeredába
· külföldi testvérkapcsolata van
· lelkészi javadalmazás: törvényes előírások szerint
Pályázatot
az alábbi címre kérjük küldeni:
Oficiul Protopopial Reformat
547100 – Balauseri
str. Principala nr. 63.
Jud. Mures
Pályázati határidő: 2006.
szeptember 10.
Kolozsvár, 2006. augusztus 7.
Dr. Pap Géza s.k.
p ü s p ö k
Gyenge János s.k.
előadótanácsos
Az idén is sikerült kinyomtatni a II., III., és IV. osztályos Munkafüzeteket. Az ár marad a tavalyi: 3,5 RON (35.000 lej). A megrendeléseket kérjük 2006. szeptember 30-ig eljuttatni valamelyik címre:
Református Pedagógiai Intézet – Kolozsvár
400079 I. C. Brătianu 51–53
Telefon: (0264)-599-800
E-mail: pegadogia@reformatus.ro
vagy
Nagyvárad, 410210, Jean Calvin 1.
telefon: (0259)-431710
E-mail: szucseva@yahoo.com
A megrendelt munkafüzeteket a bankszámlára való befizetést igazoló nyugta elküldése után postázzuk.
Bankszámla:
Eparhia Reformată din Ardeal
BCR CLUJ
RO67RNCB2200000186650016
Életükön és munkájukon Isten gazdag áldása legyen!
Kolozsvár, 2006. augusztus 10.
Református Pedagógiai Intézet
igazgató
Kövesdi Kiss Ferenc – Riadóra szól a harang
Ár: 30,00 RON
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kövesdi Kiss Ferenc könyvét ismertettük a Hirvivő korábbi számaiban. Azóta a megrendelők java átvette a könyvet, és tisztelettel hirdetem, hogy megvásárolható szabad eladásban is. Ára 30 lej.
Kövesdi Kiss Ferenc (1913-2004) több mint félszázadig járta fáradhatatlanul az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, múltról és jelenről, látogatta a fogyatkozó gyülekezeteket, leltározta a vészesen sokasodó szórványgondolatokat. Barangolásainak hihetetlen gazdag tény- és élményanyagát foglalja magába ez az évekig készült nagy munkája, melyből 1995-ben itthon és Erdélyben megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. A szerző közel másfélszáz kisebb-nagyobb mezőségi település társadalmi-művelődési-egyházi viszonyait ismerte meg közelebbről fáradságos kiszállásai során, nemegyszer úttalan utakon gyalogolva a vendégmarasztaló mezőségi sárban, régebben a hatalom gyanakvó szolgálatosaitól is szorongva. Vállalkozása a legjelesebb Erdély-felfedező elődök teljesítményéhez mérhető. Nem indokolatlanul jut eszünkbe elsőként Orbán Balázs neve.
http://krater.hu/site.php?func=books&booknr=318
Ár: 17,50 RON
Ár: 15,00 RON
Képek az Erdélyi Református Egyházkerület életéből
Kolozsvár református templomai
Cseh Zsolt – Útjelzés az örökkévalóság felé
Dr. Geréb Pál – Barth Károly dogmatikája
Ár: 30,00 RON
A fenti könyvek mindegyike, megvásárolható
és megrendelhető, Egyházkerületünk
Veres Miklós iratterjesztő
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Megemlékezés Bözödújfalu határában - Őrzik az elárasztott
falu örökségét
A település elárasztása utáni XV. találkozón az egykori lakosok, a faluból elszármazottak, az újfalusiakkal együtt érzok szombaton újra hazajöttek, erőt meríthettek az élni akarásból, az emlékfalnál elmondták egymásnak, hol élnek, és emlékeztek azokra is, akik már nincsenek közöttük.
A rendezvény – amelynek már szinte nincsenek is szervezői, a volt település lakosai közül ugyanis sokan belső indíttatásból, hívás nélkül is minden év augusztusának első szombatján hazatérnek szülőfalujuk határába – 11 órakor kezdődött. Emlékező ökumenikus istentiszteletet tartott Sebestyén Péter, a marosvásárhelyi Szent Imre II. számú plébánia plébánosa, Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius esperes, a falu szülötte. Szavai meghatóak voltak: „Azt hiszem, amikor eszünkbe jut augusztus közeledtével, hogy jönnünk kell, sokan vagyunk úgy, hogy naponta számtalanszor felragyog előttünk a régi otthonnak az édes emlékképe, és végigjárjuk a bözödújfalui utcákat, betekintve, beköszönve mindazokhoz, akikre kedvesen emlékezünk vissza, akikhez ezer és ezer szállal köt a múlt. Ahogy múltak az évek, arról szólt a találkozónk, hogyan próbáljunk meg élni azokban a közösségekben, ahova szétszórt a sors, élni úgy, hogy be tudjunk illeszkedni, hogy megtaláljuk helyünket, hogy valamit a bözödújfalui lelkületből adni tudjunk. Ez a lelkület a másság elfogadása volt. Büszkén mondhatjuk, hogy évszázadokon keresztül együtt élt itt római katolikus, unitárius, református, görög katolikus, zsidó. E lelkület hangulatában feltekintünk a toronyra még akkor is, ha valakik meg sem kérdeznek minket, miközben betonba öntik fájdalmunkat. De már bennünk is elhalkult a számonkérő hang, hogy ki a felelős. Ez így van rendjén, mert az élet megy tovább, és mindenkinek meg kell harcolnia harcát a jelen építésében.”
Az ökumenikus istentisztelet után a jelenlévők az emlékfal mögötti domboldalon a fák árnyékában plédet, abroszt terítettek a zöld fűre. Előkerültek az otthoni itókák, ételek, és miközben egymást kínálgatták, gyakran hangzott el a kérdés: emlékszel? A tóba süllyesztett faluban élt id. Sükösd Dénes is, aki 87 éves, feleségével, Ilonával ma Havadtőn lakik, fia, ifj. Sükösd Dénes feleségével és 20 éves Izabella lányukkal, aki Kolozsváron egyetemista, Szovátán telepedtek le, rokonságuk, Sükösd Árpád Bécsben vállalkozó, szülei Magyarországon élnek. Szétszóródtak a Sükösdök a világban, hasonlóképpen a Karda és sok más család is. Bárhol élnek, megőrizték Bözödújfalu lelkületét – elfogadják a másságot, ezért tekintenek fel rájuk is, és nem feledik: Bözödújfaluban születtek. Csodáltam a találkozón részt vevő legidősebb Sükösd Dénest, aki a találkozó hevében és jókedvében ezt mondta: – Ha jövőben is szokok élni, újra eljövök.
Kilyén Attila
Népújság - 2006-08-07
Dr. Tőkés István ny. teológiai professzor 90 éves
A kolozsvári Protestáns Teológiai
Intézet tanárai nevében tisztelettel és szeretettel köszöntjük D. Dr. Tőkés
István ny. professzor urat 90. születésnapján. A Zsoltárok könyve szerint a
hosszú élet Isten áldásának a jele. Bibliai értelemben az áldás jókívánságot,
békességet, termékenységet jelent. Ezek mind Isten ajándékai. Mi csak
elfogadjuk az áldást, oly módon, hogy alkalmas eszközökké válunk az ő kezében.
Tőkés István sok lelki, testi ajándékot kapott, és ezekkel hűségesen szolgált
mind családja, mind népe, mind egyháza életében, és ezt teszi még ma is,
kilencvenévesen. Amikor vele találkozunk, mindannyian rácsodálkozunk, mekkora
vitalitással, életerővel, lelkesedéssel, szenvedéllyel dolgozik, ír, prédikál,
kertészkedik, vitatkozik ma is.
Tőkés István 1916. augusztus 8-án
született a Háromszéki Málnás községben. Lelkészi család sarja. Gimnáziumi
tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó
Kollégiumban végezte. A Református Egyház Teológiai Fakultására a harmincas
évek közepén iratkozott be, ahol Kecskeméti István és Maksay
Albert keltették fel benne a bibliai nyelvek tanulmányozása iránti érdeklődést.
Bekapcsolódott a kolozsvári főiskolások életébe, részt vett a keresztyén
ifjúsági találkozókon. Már ekkor jelentkezett írásaival egyházi lapokban. A
teológiai évek után külföldi tanulmányútra indult a berlini, tübingeni és bázeli teológiai fakultásokra. Két év múlva
hívta haza Vásárhelyi János püspök, s megkezdte több mint hatvanéves
szolgálatát. Volt főiskolai lelkész, püspöki titkár, egyházkerületi
igazgatótanácsos, a Református Szemle szerkesztője, teológiai
professzor. Emellett jelentős tisztségeket töltött be zsinati tagként,
egyházkerületi missziói előadóként és püspök-helyettesként. Részt vett az
Erdélyi Református Egyház második világháború utáni újjászervezésében, az új
egyházi törvénykönyv és istentiszteleti rendtartás megalkotásában, a
Nyugdíjpénztár megalapításában, az egyházmegyék tevékenységének irányításában.
Amilyen nagy elkötelezettséggel végezte
közegyházi feladatait, olyan nagy fontosságot tulajdonított a családnak. Az
anyaméhgyümölcs jutalom – vallotta a zsoltárral, és Isten nyolc gyermekkel
áldotta meg Vass Erzsébettel kötött házasságukat. A
családról való gondoskodás ma sem könnyű a szülőknek, de az ötvenes években még
nehezebb volt. A népes Tőkés család példája ma is azt üzeni: kisebbségben élve
is lehet és kell gyermeket vállalni. Milyen jó lenne, ha Erdélyben nem lenne
ritkaság, hogy valakinek 32 unokája van.
Ilyen nagycsalád mellett hogyan lehetett
jelentős tudományos munkát is végezni? Erre a kérdésre bizonyára István bácsi
tudna a legjobban felelni. Viszont a Magyar utca 1. szám alatt lakók tudják,
hogy Erzsébet néni gondoskodott a dolgozószoba csendjéről, nyugalmáról; s azt
is, hogy jelentős tudományos munkája mögött az elkötelezettség, a szorgalom, a
rendszeresség, a kitartás áll. Ő ma is ezeknek bámulnivaló példaképe.
Dolgozószobájában született a több mint
száz teológiai tanulmány, tizenöt önálló kötet, melyek a mostoha kiadási
körülmények között is megjelentek. A teológiai tudomány mindenik szakágában
publikált: írásmagyarázatot, egyháztörténetet, hitismeretet, egyházjogot,
igehirdetés-elméletet. Otthonosan művelt más műfajokat is: a tudományos
értekezést, egyetemi jegyzetet, népszerűsítő írást, könyvismertetést,
hiterősítő írást, vitairatot stb. Tudományos tevékenysége révén ismertté vált
nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakemberek körében, ma úgy tekintünk rá,
mint az erdélyi református egyházi és teológiai közélet jeles képviselőjére.
Munkássága elismeréséül a budapesti
Károlyi Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara díszdoktori címmel tüntette
ki 1996-ban, a Magyar Köztársaság Kulturális Minisztériuma pedig a
Károlyi-díjat adományozta neki 2001-ben.
Kilencvenéves születésnapján mi is
csatlakozunk a családtagok és barátok köszöntéséhez, és kívánunk István
bácsinak még sok, áldott esztendőt.
Dr. Geréb Zsolt professzor
Szabadság - 2006-08-07
Háromszéki cserkészek a Reformátusok V. Világtalálkozóján
Sepsiszentgyörgy és Kovászna fürdőváros ötven cserkésze képviseli a Romániai Magyar Cserkészszövetséget a világtalálkozón. A zöldbe öltözött fiataljaink csoportját a szövetség országos elnöke, Gaál Sándor vezeti.
A világtalálkozó számos rendezvénye közül igen fontos szerepet tölt be a felvidéki Gombaszögön létrehozott nemzetközi cserkésztábor, amely augusztus 10. és 15. között tartja nyitva kapuit. Célja, hogy alkalmat teremtsen a különböző egykori magyar részek (Erdély, Bácska, szlovén szórvány, Burgenland, Kárpátalja), a mai régiók fiataljainak ismerkedésére, és az sem mellékes, hogy a jelenlevők mélyebben megismerkednek a mai Felvidék történelmi nevezetességeivel, az itt élő magyarság eléggé viharos történelmével. A háromszéki csapat már augusztus 5-én, szombaton elindult, mert a felvidéki találkozót megelőzően négy napig meghívottként résztvev?i lesznek a csongrádi Tiszaparton egy 1956-ra emlékező tábornak. Itt 1956 lassan leszépülő történelmének valóságával ismerkedhetnek, és együtt lehetnek a Kárpát-medence minden szögletéből érkező magyar cserkészekkel. Az sem mellékes, hogy ennek a rendezvénynek a fővédnöke Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság volt elnöke. Gaál Sándor országos cserkészparancsnoknak nagyon sokadik útja ez, fiataljaink százai jutottak el a cserkészlobogók alatt a nagyvilág távolabbi vidékeire.
(kisgyörgy)
Háromszék - 2006-08-07
Emberkereskedelem (Szösszenetek)
Harmincezer gyereket adtak örökbe külföldre Romániából 1990 és 2004 között, s miként a vizsgálat kiderítette, az ügylet nemegyszer öltötte emberkereskedelem jellegét, az örökbefogadó egyszerűen megvásárolta a többnyire szegény szülők eladó apróságát, és hétpróbás ügyvédek, a cinkos hatóság segítségével úgy eltűnt vele az országból, hogy mára legfeljebb bottal üthető a nyoma.
A képtelen és leminősítő ügylet nem egyedülálló a modern Románia történetében. A csausiszta rezsim ezt a ,,megoldást” alkalmazta a kisebbségi kérdés felszámolására, amikor a zsidókat és szászokat-svábokat kiárusította anyanemzeteiknek, hasonlóképpen rabszolgák dolgoztatása folyt fogolytáborok fenntartásának örve alatt a székely lágerekben, miként nullpontra szállították le százezrek emberi méltóságát, lábbal tiporva azt a csausiszta munkaszolgálat épít?telepei is.
Egész szociális kategóriák kiárusítása, rabszolgává süllyesztése vészes bajt diagnosztizál: olyan társadalmat, mely képtelen belső gondjaival emberi módon megbirkózni, konfliktusait feloldani, az érdekeket normálisan egyeztetni. Ha jobban szétnézünk, az embertársat ,,beszélő szerszámnak” tekintők itt élnek környezetünkben, ott ágálnak a közélet fórumain, vagy éppen szomszédaink, mi több, a ,,törvényességű felügyeletével megbízott alkalmazottak.
(b. kovács)
Háromszék - 2006-08-07
Soós Sándor, az EMI
elnöke megválaszolta olvasóink kérdéseit
A válaszok a kérdések feltevésének időrendi sorrendjében következnek, mindenik egyenlőségjellel (=) kezdődik.
Rolland
Üdv. Sándor! Szeretném megtudni az Ön véleményét az Európai Unióról....Mit vár ön a 2007-es csatlakozástól?
Ön szerint ez javítani fogja az erdélyi magyarok helyzetét, vagy pont ellenkezőleg?
= A határok légiesítése és a magyarság egységesítése szép gondolat és talán jó és megvalósítható ötlet lehetett Trianon és ’44 után. Most látjuk, tudjuk, hogy ez nem valósul meg egyhamar a Kárpát-medence magyarságával, hiszen Szerbia és Ukrajna távol van a csatlakozás kérdésétől is. Az Unió főképpen gazdasági megalapozottságú, így nem a népek-nemzetek érdekeit helyezi előtérbe.
Nekünk nem nehéz rájönni, hogy mit várhatunk el a belépéstől. Láthattuk Felvidék esetét. Minden nemzeti érdekű kérdés, ami nyitott maradt belépéskor, az a magyarok kárára zárult, vagy mindörökre nyitott marad... Okulva ebből, az erdélyi magyarság minél több eredményt kéne elérjen most csatlakozás előtt, amíg úgy-ahogy lehet nyomást gyakorolni.
Az erdélyi magyarság (sem politikai, sem civil szinten) szerintem nincs felkészülve arra, hogy a csatlakozást a javunkra használjuk fel. Tehát az erdélyi magyarság vesztes lesz ebben kérdésben.
Csibi
Szevasz
Meg szeretnem erdeklodni, hogy lehet kapcsolatba lepni a szeredai Emi szervezet tagjaival, talaltam valami emil cimet, irtam is egy rovid emilt, de semmi visszajelzes. Erdekel ez a dolog, gondoltam, konstruktiv szabadidokitoltes lenne felebreszteni egy nemzetet.
Koszonom.
= Javaslatom az, hogy jöjj el az EMI-táborba, ott személyesen találkozhatsz az EMI alapembereivel. Ha megtetszik a csapat és a tevékenység, akkor szívesen látunk majd ősszel műhelytáborunkban, ahol kiértékeljük az EMI idei tevékenységét, összeírjuk a jövő évi terveket és egy kicsit stabilabb alapokra helyezzük az EMI-t, azaz a szervezet működését kicsit megszilárdítjuk.
E-mail-ben kaptuk (cím a szerkesztőségben):
A szlovákiai EU csatlakozási model a magyar nemzeti közösség jövőjének szempontjából nagyon rosszul sikerült. Az MKP gyakorlatilag semmit nem ért el ezen a téren. Az a kevés is amivel az MKP dicsekszik (az sem valós) viszafordítható. Alapos a gyanú és a veszély, hogy ezt a modelt az EU Romániára is alkalmazni kivánja és aaz erdelyi magyar közösségre is a "legitimnek" itélt RMDSZ-en keresztül átverni készül.
Ezért sajnálatosnak tartom, hogy a felvidéki kérdésben Duray Miklós monopol helyzetben lesz, mert nincs neki megfelelő opponense.
Ezen a téren jónak tartja-e elnök úr a programot?
Nádasdi István (Belgium)
= Eredetileg Duray Miklóst a Kárpátmedencei kerekasztal beszélgetésre hívtuk meg, sajnos elfoglaltsága miatt nem tud hétvégére kijönni, ezért csütörtökön fog előadást tartani a felvidéki helyzetről.
A tábor összes előadóját arra kértük meg, hogy úgy ossza be idejét, hogy a hallgatóság kérdéseket tehessen fel, azaz legyen interaktív. Ez azért is jó, mert így a különböző nézőpontokat képviselő résztvevők rákérdezhetnek arra, ami őket érdekli, feltehetnek alákérdező vagy szurkáló kérdést is.
Én úgy érzem, hogy a magyarság nem szabad olyan luxust megendjen önmagának, hogy a belső körön belül is állandóan csak az ellenségképet keresse. Figyelmeztetnünk kell egymást hibáinkra, de egymást kiegészítve kell cselekednünk. Nem Káin-Ábelekként kell cselekedjünk, hanem Hunor-Magorként.
HaDur
Több kérdés lenne:
1. életkor, végzettség, családi állapot?
= 26, elektro-mérnök, 2004 óta feleségem Kata, idén március 30-án (büszke) apa lettem, lányom Csengele.
2. lezárult-e már a Trianon film cirkusz, mikor és mi lesz a következő dobás?
= Két helyen volt per (Csíkszereda, Udvarhely), mindkét helyen megnyertük. Kolozsváron xenofob, rasszista jellegű anyagok (ilyennek minősítették a filmet) terjesztéséért hallgattak ki kétszer is, végül a vádat ejtették. Tehát az ügy lezárult, a csatát megnyertük.
Nem törjük a fejünket új akción, mindig adódik. Van bőven a tarsolyunkban.
3. mikor alakul át az EMI politikai szervezetté (nyíltan)?
= Sokan feltették már ezt a kérdést. Nincs szándékunkban politizálni.
Politikusnak lenni a mai világban egyenlő a megalkuvással, sokszor gerinctelenséggel. A mi körünk gerince egyenes.
Reméljük, hogy civil szervezetként el tudjuk érni nemzetpolitikai törekvéseinket, s ha nem megy, ha pár év múlva látjuk, hogy sem az autonómia, sem az egyetem ügye, sem az egyházi ingatlanok helyzete, s folytathatnám még... nincs megoldva, akkor megtörténhet, hogy gerincességünket, céltudatos akaratunkat megtartva, a politikában is hangosabbaká válunk.
4. milyen háttere van az EMI-nek (ki pénzeli az EMI tábort)?
= Az EMI-t csak jószándékú magyarok támogatják, de nem intézményesített formában. Akik egyetértenek törekvéseinkkel, akik látják, hogy olyan dolgokat mozdítunk előre, amelyeket annak idején ők is szerettek volna, de nem volt lehetőségük, azok örömmel támogatnak. Ezek messze nem fedezik az EMI költségeit. A tábor költségvetése idén majdnem 500 millió (régi) lej. Ennyi pénzt összegyűjteni egy nemzeti szervezetnek nem könnyű. Sok EMI-s szervező saját zsebből fedezi a szervezés ideje alatti költségeit (telefonszámlák, útiköltségek).
Sokszor azzal a jelszóval bátorítjuk önmagunkat, hogy „Hogyha nem lehet, hát akkor is!”
Idén is úgy vágtunk bele a szervezésbe, hogy tudatában vagyunk annak, hogy akár anyagi bukás is lehet. Tehát ha valaki úgy érzi, hogy támogatni tudja a rendezvényt, akkor előre is köszönjük.
evita
Azt szeretném tudni, kedves Sándor hogy:
Székelyudvarhelyen működik-e az EMI?
Ha igen, akkor ki az elnök, s kb milyen létszámú fiatalt érdekel ez a fajta tevékenykedés?
Ha nem, miért nem?
=Székelyudvarhelyen még nem alakult meg a helyi EMI. Talán azért is, mert ott az UFF (Udvarhelyi Fiatal Fórum) jó munkát végez és nekünk nem az a célunk, hogy mindenhol EMI-t lássunk, hanem mindenhol tevékenységet. Eddig szinte minden nagyobb rendezvényben együttmüködtünk az UFF-al. A jövőben valószínű változni fog kicsit a helyzet, hiszen többen is érdeklődtek az EMI iránt. S ha valahol pár ember úgy érzi, hogy EMI-s keretben akar tevékenykedni, hát tegye. De szerintem továbbra is megmarad a jó kapcsolat az UFF-al.
Surgyélán
Törzsvendég
1. Kedves Sándor, engem kifejezetten az EMI hozzáállása érdekel a Bolyai ügyéhez, elsősorban.
= Az EMI és a BKB (Bolyai Kezdeményező Bizottság) elnökségi szinten szoros kapcsolat van. Ahányszor úgy érezték, hogy szükségük van az EMI segítségére és bármire megkértek, megtettük haladéktalanul. Szerintem a BKB példa értékű szervezet. Konkrét a célja, konkrét a programja, pontos lépéseket tesz a cél elérése érdekében.
Az EMI volt az egyetemért való tüntetés úgymond főszervezője(a MIT-tel és a BKB-vel együttmükődve). Ugyancsak az EMI szervezte meg az imaestet a magyar egyetemért. Cselekedeteinkből szerintem látszik az, hogy hogyan viszonyulunk a kérdéshez.
2. Másodsorban az érdekel, készül-e az EMI bármilyen lépésre, mikor a mostani magyar kormány ellehetetleníti a Sapientiát?
= A jelenlegi magyar kormány szemmel láthatóan szűkíti a „hatáton túli” magyaroknak szánt támogatási kereteket. Ha egy népet butítani akarnak (azaz magukhoz illő szimpatizánsokat toborozni), akkor főleg az oktatás terén szorítanak.
Figyelemmel követjük (sok apró) lépéseiket és adott helyzetben résen leszünk.
Nem hiszem, hogy Eörsi Mátyás politikai karrierja csúcspontján érezte magát, amikor éppen a kolozsvári Sapientia egyetem épületébe való belépését akadályozta meg az EMI.
Mivel többet nem igazán tehetünk, hasonló jellegű fogadtatásra ezután is számíthatnak.
pipe
Szia Soóska!
A kérdésem a következő: idén számítasz-e a hatóságok "közreműködésére" a II. EMI táborban és véleményed szerint jobban fogják-e sérteni idén a "szervek" fantáziáját a magyar nemzeti lobogók, mint tavaly?
Aki magyar, velünk tart! ... találkozzunk a Négyes Motelnél!!!!
= Tavaly napi 5-10 rendőrségi látogatónk volt. Abból pár gazdasági, pár forgalmi, pár – már nem is tudom, milyen rendőrségi osztály létezik. Azaz, szorosan „közreműködtek”, s ahol tudtak ott „segítettek”. De fogási felületet nem igazán találtak. Idén kicsit jobban felkészültünk, lehet ők is
A lobogók ügye kicsit nehézkes, hiszen a törvény értelmezhető így is, úgy is... Mi megpróbáljuk idén is „úgy” értelmezni, ahogy mi értjük.
bicskás székely
Mennyi lesz egy egynapos beugró a táborba? Úgy hallom, a házikókban már nincs hely, a sátorhely mennyi lesz?
Láttam, lesznek filmvetítések is. A Trianont nem vetítitek le?
= 8 új lej a napi beugró, 35 új lej teljes időre. Ez tartalmazza a sátorozási lehetőséget is, de ugyanennyit kell fizetnie annak is, aki csak estére jön ki koncertekre. Ha valaki igényesebb és fedettebb helyen szeretne aludni, van lehetőség arra is, több árskálán igénytől függően. Az igényesebbeket megkérjük jelenkezzenek időben.
Lesz néhány film, dokumentumfilm, rockopera vetítve. Többnyire előadással egybekötve, vagy annak kiegészítéseként. Trianont nem azért nem vetítjük, mert nem merjük, hanem mert már mindenki látta. De ha igény lesz rá, akkor még megbeszéljük...
fenegyerek
Tisztelt Soós úr!
1. Milyen az EMI és a MIT viszonya? Nem találja-e úgy, hogy az EMI egyre inkább konkurenciát jelent a MIT-nek?
= Az EMI és a MIT sok közös rendezvényt sikeresen megvalósított. A MIT 10 éves múltjával és 5 tagszervezetével egy nagyobb, szolidabb szervezet, de talán ugyanezért merevebb is. Mivel sok célunk közös, kisebb nézeteltéréseket kivéve, én úgy érzem, hogy az EMI pótolja azt, ami a MIT-ből hiányzik. Reményeim szerint a két szervezet nem konkurens lesz, hanem kiegészítője egymásnak.
2. Egyre több szervezet különféle autonómia-akciókat szervez a Székelyföldön. Nem gondolja, hogy ebben az ügyben az EMI-nek is tennie kellene valamit?
= Szeretnénk, ha ezek az autonómia akciók összhangban lennének. A táborunkban a kerekasztalok során ilyen témákra is kitérünk. Amennyire tudtunk, segítettünk mindenik akcióban, ha igényelték. Tehát mi nem külön akciót tervezünk, hanem inkább az összhang megteremtésében próbálunk lépéseket tenni.
3. Milyen az EMI viszonya a KMDSZ-szel?
= Szervezeti szinten különlegesen nem tarjuk a kapcsolatot. Volt egy par közös rendezvény, de többnyire személyes kapcsolatoknak köszönhetően.
4. A táboron kívül milyen nagyobb akciókat tervez az EMI a közeljövőben?
= Összel ’56-ra fektettjük a hangsúlyt. Lesz egy nagyobb akciónk ezügyben is.
A BKB-vel együtt őszire újabb lépésekre kerül sor egyetem-ügyben.
Autonómia kérdésével továbbra is foglalkozni fogunk.
2008-as évet a Czegei Wass Alapítvánnyal és más civil szervezetekkel Wass Albert évnek szeretnénk nyílvánítani (az író születésének 100. és halálának 10. évfordulója). Ezt szeretnénk kellőképpen előkészíteni, ezért már idén elkezdjük a tervezgetéseket.
De mindenek előtt most itt van az EMI tábor, amelyre mindenkit szeretettel várunk, s reméljük, hogy nemzeti táborunk (nemcsak a konkrét nyári) bővülni és erősödni fog.
Találkozunk az EMI táborban, augusztus 9-én a Gyergyószentmiklós melletti 4-es Motel és kemping területén. Részletek a www.emitabor.hu/erdely honlapon.
Köszönöm a meghívást és a kérdéseket.
Erdély Ma - 2006-08-06
Motorbiciklivel a történelmi Magyarország határai mentén
Részlet Tátrai Viktória leveléből:
1983-ban születtem, a Nagy Magyaroszágtól elcsatolt Felvidéken, (ma Nové Zámkynak csúfolt) Érsekújvárott. Magyarként mindíg is fájlaltam azt az igazságtalanságot, melyet nemzetünkre mértek a Trianoni döntés alkalmával. Magyarságom miatti megkülömböztetésekről hosszas beszámolót írhatnék, de levelemnek nem célja ez.
A kettős állampolgárság megszavazása, némiképp elégtételt jelenthetett volna számunkra. Tagja voltam a decemberig tartó kampánynak, amely során kiderült, a Magyarországon élők többsége másként vélekedik. Döntésük súlyát valószínűleg nem mérték fel.
Mindez hozzájárult régi tervünk megvalósításához, hogy barátommal bejárjuk Nagy Magyarország területét, pontosan követve annak határát, kb. 2 hónap alatt. Mindezt úgy, hogy csak egyetlen, a mai Magyarország területén lévő városba látogatnánk el. Ez pedig a leghűségesebb város: Sopron. A körutat motorkerékpárral, sátorozva tesszük meg, Sopronból indulva 2006 májusában Dél felé (Ausztria, Vajdaság), majd észak felé haladva (Erdély, Kárpátalja, Felvidék), utazásunkat úgy időzítve, hogy a Trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára Erdélybe, Pünkösd napjára a Csíksomlyói búcsúra érkezünk. A körútról folyamatosan tájékoztatnánk az érdeklődőket, élménybeszámolók, fotók formájában. Ily módon is láttatni szeretnénk, mi mindent vesztettünk Trianon után.
És íme a túráról készült élménybeszámoló:
2006. május 22-én eljött a nap, mikor elindultunk Nagy-Magyarország körútunkra. Indulásunk helyszíne Sopron volt, ahová aznap este érkeztünk a felvidéki Érsekújvárról. Bár fáradtak voltunk, a városnézést sikerült beiktatni. Előzetes megegyezés alapján, vendéglátónk a Soproni Kálvin Kör volt.
Másnap nagy út állt előttünk, célunk Rijeka vagyis Fiume kikötője volt, de már induláskor sejtettük ezen tervünket vélhetően nem fogjuk tudni tartani, a késői ( 12 óra ) indulás miatt. Utunk több országot érintve folytatódott. Átlépve Ausztria határát, megelevenedtek a városok, melyeket a tervezés során már bejártunk. Az időjárás változó volt, nem kifejezetten meleg, hegyvidékeken hűvösebb, de motorozásra mindenképp alkalmas. Szlovéniában Muraszombat és Lendva városait örökítettük meg néhány képben. Délutánra Horvátországba érkeztünk, ahol elsőként, Varasd (Varazdin) városában néztünk körül. Aznapi célunk, Fiume, másnapra tolódott. Bár sok helyről kaptunk szállásajánlatot, Horvátországban nem volt előre megbeszélt szállásunk. Kiderült, a környéken nincs sátorozási lehetőség, így elhatároztuk, addig megyünk, míg kempinget nem találunk. Ekkor már sötétedett, az eső is szemerkélt. Este 21 óra körül érkeztünk Zágrábba. Sötét volt, a városból keveset láttunk, de azt hiszem ezzel nem vesztettünk sokat. Szó szerint keresztül haladtunk a várost végigszelő egyik sugárúton. Szerencsére a város határában találtunk kempinget, ahol sátrat vertünk.
Másnap esőre ébredtünk. Egy ideig várakoztunk, majd elindultunk. Eleinte szitáló, később zuhogó esőben motoroztunk, majd Karlovac után megálltunk, pihenni, ebédelni és főleg melegedni. Néhány óra múlva, újult erővel folytattunk utunkat, még mindig Rijeka felé. Csodaszép hegyi utakon haladtunk keresztül, de az idő itt is elég rossz volt. Esett, köd volt az orrunkig is alig láttunk, de a motor elejéig még kevésbé. Ennek ellenére egyre feljebb, és feljebb haladtunk a hegyen. Felemelő látvány volt amikor, a hegytetőre felértünk, lenéztünk és megpillantottuk az alattunk elterülő tengert.
Másnap igazi nyári melegben, szinte egész nap tengerpart menti úton haladtunk dél felé, egészen Károlyvárosig (Karlobag). Utánna nem kevésbé izgalmas hegyi utakon motoroztunk. Másnap a Plitvicei tavak környékét jártuk be, ahol állítólag a híres Vinetou filmet, az Ezüst tó kincsét forgatták, mondani se kell eszméletlen szép volt.
A következő nap Szerbia felé vettük az irányt, olyan területeken haladva, ahol elég sok, a Dél-szláv háború emlékeit idéző lerobbant, feldúlt ház, felrobbantott híd stb.maradványaira bukkantunk. Este 8 körül értünk a szerb határra, 10 körül Újvidékre, ahol volt megbeszélt szállásunk az éjszakára. Sebestyén Imrénél és családjánál szálltunk meg az éjszakára. Elbeszélgettünk a helyi magyarság életkörülményeiről, mennyire más az életformájuk, mint az itt élő szerbeknek, milyen hatással van mindennapi életükre a kaotikus politikai helyzet, amelyhez tulajdonképp semmi közük.
Másnap Zenta, és Szabadka városában tettünk egy rövid látogatást, ahol már érezhető volt a nagyarányú magyarság jelenléte, szinte mindenhol tudtak magyarul. Következő nap Kikindára, Nagybecskerekre érkeztünk. Innen egy kis magyar faluba Ürményházára mentünk, ahol szállásadóink vártak. Dulka Andor és családja biztosította itt szállásunkat, ő és felesége a helyi magyar iskola tanárai. Sok érdekes dolgot meséltek nekünk a környékről, az itt élő emberekről, szóba került, hogy sajnos itt is jellemző a fiatalok elvándorlása, annak ellenére, hogy külföldön sem túl jó a megítélésük, hisz szerbnek tekintik őket, Szerbiából jöttek ahol nemrég háború volt. Ha utazni szeretnének, vízum szinte minden országba kell, beleértve az anyaországot, a mai Magyarországot is. Akik viszont maradnak, mindent megtesznek a magyarság megmaradásának érdekében, példa erre az Ürményházi iskola tevékenysége is. Utolsó vajdasági városunk, Versec volt. A déli órákban érkeztünk meg a szerb-román határra, délután pedig már Temesváron voltunk, ahol ugyan elkapott az eső, de egy kis városnézés itt is belefért.
Másnap Arad következett, ahol megtaláltuk az aradi vértanúk monumentális emlékművét, a szobor jelentőségéhez egyáltalán nem méltó eldugott helyen, szomszédságában természetesen egy román emlékművel. A várba sajnos nem tudtunk bejutni, mert az katonai területnek számít jelenleg. Megszállni Déván sikerült, a ferencesek egyházi szállásán.
A következő nap Erdély egyik legszebb (ha nem a legszebb), Vajdahunyad vára következett. Sajnos a város egyáltalán nem nyújt méltó környezetet, ágaskodó gyárkéményeivel a Hunyadiak fenséges várkastélyának. A nap további részében, csodálatos vidékeken a Lotru hegységen keresztül vezetett utunk. Majd a Fogarasi havasok mellett haladva, a bájos kisvárosba, Brassóba érkeztünk. Miután megnéztük a híres Fekete-templomot, és sétáltunk a Fő téren, indultunk tovább, észak felé. Délután, a székelyföldi Sepsiszentgyörgyön néztünk körül, majd a mesebeli, ködös Hargitán keresztül haladva, este 9 re érkeztünk Csíkszeredai szállásadóinkhoz. Levelünkre Portik Apor, diák válaszolt innen, és ajánlotta fel, hogy vendégül lát bennünket. Bebizonyosodott a híres székely vendégszeretet, és beszélgetésünk során az is kiderült, milyen megtartó ereje van az itt élő tömbmagyarságnak, az egymásnak való segítésnek, a nemzeti öntudatnak, melyen nem változtat holmi állandóan változó államhatár. A székelyek nem akarnak, soha nem is akartak szülőföldjükről elmenni, ezen a többségi hatalom elnyomó intézkedései sem változtattak.
A másnapi fő program, természetesen a Csíksomlyói búcsú volt. Az ünnepi szentmise rengeteg embert megmozgatott, sokan Magyarországról érkeztek, de az erdélyi és csángó magyar híveken kívül, voltak kanadai és ázsiai zarándokok is, egyesek szerint közel félmillió résztvevővel. Hihetetlen élmény volt ez a közösségi szertartás. Az elkövetkezendő 2 éjszakát a gyimesi szoroson túl lévő kis faluban, Gyimesbükkön töltöttük, Deáky András vendégeiként. Megnéztük az itt található ezeréves határt jelző határkövet, a mellette megmaradt romos vámházat, sétáltunk a határvonalon, ahol az egyik oldalon magyar vidék volt ősidőktől fogva, és csak a másikon román. Szállásadónk ez este, valamennyi vendége nagy örömére, táncos, énekes csángó estet rendezett, amit mi is nagyon élveztünk.
Másnap megnéztük Gyergyószentmiklóst,
a Gyilkos-tavat, és a Békás szorost. Óriási élmény volt, a hatalmas
sziklafalak, és az azok melletti sebes folyó mellett végig motorozni, látni
milyen csodálatosat alkotott a természet. Este 9re érkeztünk Székelyudvarhelyre, mely a legmagyarabb városnak számít Erdélyen
belül, a 38.000 főt számláló városkában 96 %-ban
magyarok laknak, közülük sokan nem beszélnek románul. Itt a Református
diákotthonban szálltunk meg,
Másnap Segesvár felé vettük az irányt, útba esett Fehéregyháza, ahol Petőfi Sándor síremlékét néztük meg, ugyanis itt látták utoljára élve a költőt. Majd bejártuk a középkori Segesvári várat, megnéztük az itt található Diáklépcsőt, és Vlad Tepes (Drakula ihletője) állítólagos szülőházát is, amelyről később kiderült, később épült, mint ahogy Tepes született. Este Nyárádgálfalván szálltunk meg, Csíki Sándor nyárádszeredai tanár jóvoltából.
A következő nap Marovásárhely bejárása volt a terv. Erdélyben sajnos jellemzővé vált, hogy egyre több magyar városban, a magyarok számaránya, az utóbbi időben a románság javára fordult meg. Ilyen például Marosvásárhely, ahol a város 150.000 lakosából, csupán 47% magyar, 50% román, a maradék 2% pedig cigány. Ennek ellenére ma is itt él a legnagyobb magyar közösség Erdélyben, ami 70.000 főt jelent. Lenyűgöző volt a Kultúrpalota belső díszítése, lépcsőháza, a sétáló utca. Megnéztük a híres Teleki Téka könyvtárat, a Bolyaiak szobrát, és szülőházát, valamit a várat. Ez utóbbi nem nyerte el tetszésünket, kissé lerobbant állapota miatt sem. Majd ellátogattunk Nyárádszeredára, megnéztük a helyi iskolát, ahol épp lázas készülődés folyt, a másnapi ünnepségre, amikor az iskola, fennállásának 50. évfordulóját ünnepelték. Néhány szó erejéig beszéltünk szállásadónkkal, aki elmondta, az erdélyi magyarság fő törekvése az autonómia. Ezen céljuk elérése érdekében mindent megtesznek, több magyar rádióműsor, újság, folyóirat mind ezt a célt támogatja, igyekszik a magyarságot megtartani szülőföldjén.
Nyárádgálfalváról tovább indulva, a Tordai hasadékot vettük irányba. Hihetetlen látvány, a kettéhasadt sziklatömb, mely közt, sebes patak mentén vezetett az út, a két szikla közt. Vadregényes volt a sziklás, köves úton, függő hidakon sétálni. Sajnos, a hasadék kellős közepén elkapott bennünket az eső, ami kissé nehezítette a tovább haladást, de mindez nem szegte kedvünket.
Másnap Kolozsvár városa következett. Meghatározó élmény volt ez a látogatás a kincses városba, látni Mátyás király lovas szobrát, az egész tér hangulatát meghatározó Szent Mihály-templomot. Az élményt nem csorbította a környéken található számtalan román zászló, sem a tér csúfítására szolgáló ásatások, tudtuk, Erdély fővárosában vagyunk. Kihagyhatatlan volt a Bolyai Egyetem megtekintése éppúgy, mint Mátyás király szülőháza.
A következő napon, Tordán keresztül Verespatakra motoroztunk, ahonnan a Bihari-hegység gyönyörű hegyvidéki tájain keresztül vitt utunk. A számtalan vízesés, az utakon átfolydogaló patakocskák igazán szép emlékeket hagytak bennünk, erről a vidékről. Ezen az úton jutottunk el a Lesi tóhoz, majd innen a Király-hágón átkelve, Partiumba. Első célpontunk itt Nagyvárad volt, ahol szállásadónk, Sultész János már várt bennünket. Szóba került, hogy Erdélyen belül, milyen különbözőek lehetnek a magyarok is. Függ ez attól, hogy tömbben élnek (pl.Székelyföldön), vagy vegyesen, de attól is mennyire hat rájuk pl. az anyaország. Megnyilvánul mindez alkalmazkodás, nyitottság kérdésében. Az itt élőknek sajnos azt is tapasztalniuk kellett, hogy a románság mennyire csökkentette Erdély kultúráját, az elmúlt évtizedekben, ezzel néhány román értelmiségi is egyetért. A Kárpátokon túl élő románság, a mai napig alacsonyabb fejlettségi szinten él. Annak ellenére, hogy több anyagi támogatáshoz jutnak az államtól, a munkamorál, az örökölt szokások, a kultúra, össze sem hasonlítható az Erdélyben megszokottal. A két világ nehézkes együttélése pedig, sehol sem konfliktusmentes. Ennek ellenére vendéglátónk is elmondta, sok helyen járt, de Erdélyt, otthonát, hosszútávon nem hagyná el, hisz az itt élő emberek sajátos mentalitása mellett, minden emlék ideköti.
A szecesszios hangulatú Nagyvárad is számos érdekes látnivalót kínált számunkra. Ilyen volt pl. a Sas Palota, a Püspöki Székesegyház és környéke, az árkádos Kanonok-sora. A várossal természetesen szorosan összefügg Ady Endre kultusza, mi is megnéztük az EMKE Kávéház falán lévő emléktáblát, ahol Ady először találkozott múzsájával, Diósi Ödönné Brüll Adéllal azaz Lédával. Ellátogattunk az Ady Endre Emlékmúzeumba, mely a költő egykori kedvenc cukrászdájának, a Müllerájnak, az épületében található.
Innen indultunk tovább, Nagyszalonta felé, ahol magyar irodalmunk másik kiemelkedő alakjának Arany Jánosnak az emlékmúzeumát néztük meg. Rövid látogatást tettünk az innen nem messze található Érsemjénre, ahol a Kazinczy emlékhelyet néztük meg. Délután, hőségben érkeztünk meg Margittára, szállásadónk Osváth György és barátai vendégeiként. A nap további része beszélgetéssel telt. Újdonsült barátainknak elmondtuk merre jártunk eddig, milyen élményekben volt részünk. Ők is elmesélték Erdély mely területeit fedezték fel, útba igazítottak további utunkat illetően. Több érdekes dolgot tudtunk meg a helyi szokásokat illetően, a sajátos ételektől kezdve, a nyelvjárásokig. Az esti városnézés után sörözés következett. Ekkor természetesen szóba került a cseh sör, és Prága is, mint mindíg beszélgetéseink során. Nem is tudatosítottuk, vendégeink számára mi vagyunk a külföldiek. Margittai látogatásunk után, Sződemeterre látogattunk Kölcsey szülőfalujába. Majd Tasnádon keresztül, Adyfalvára vagyis Érmindszentre, ahol megnéztük a költő emlékére berendezett kiállítást. Innen a közeli városba, Nagykárolyba vezetett utunk, ahol a Károlyi-kastély, és Ady Endre volt iskolája mellett, megnéztük Károlyi Gáspár szobrát, a helyi református templom kertjében. A domahidai vasútállomás mellett megnéztük, a Rákóczi-szabadságharcot lezáró, szatmári béke emlékére állított emlékművet.
Ezután Szatmárnémeti felé vettük az irányt, ahol István Istvánék ajánlottak nekünk szállást. Az esti beszélgetés során szóba került, hogy Szatmárnémetiben is fogy a magyar, sokan az anyaország felé vándorolnak. A Partium területe nem szamíthat túl sok támogatásra, együttműködésre Magyarország keleti, szegényebb régiójával, a külföldi látogatók is csak átutaznak ezen vidékeken. A kettős állampolgárság „nem megszavazása“ kapcsán megegyeztünk abban, hogy a szavazók valószínűleg nem mérték fel döntésük súlyát. Szóba került a színház is, hisz vendéglátóink színészek. Kihagyhatatlan téma volt Csehország, ahol már ők is jártak, az, hogy milyenek az ott élő emberek, mennyire más a mentalitás, a kultúrához és a sörökhöz való viszony. Szerintünk az emberek itt sokkal inkább tudnak együttélni egymással, aki nem cseh, legfeljebb külföldinek számít, de nem idegennek. Azért is lehet ez, mert a gazdasági problémákat, nem akarják nemzetiségi mederbe terelni. A másnapi városnézés után, a sepsiszentgyörgyi társulat színhazi előadását néztük meg, este pedig folytatódott a beszélgetés sörről, borról, utazásról, színházról.
Majd Nagybánya felé folytatódott utunk, ahol bejártuk a Fő teret, végigsétálva a város utcáin, és nem hagytuk ki a Klastrom-rétet sem, ahová a nagybányai festőiskola idejében, a művészek legszívesebben jártak dolgozni. Az egykori érintetlen természeti szépségű rét határát, ma a román katona emlékműve jelzi. Majd vadregényes máramarosi falvakon keresztül haladtunk, mesébe illő házikókkal, és hatalmas faragott fakapukkal, különlegesen szép fatemplomokkal. Az út Máramarosszigetig vezetett, ahol a vidék már hagyományosan román etnikumú, csak néhány faluban, és itt Máramarosszigeten él néhány magyar, a lakosság 80%-a román, míg 16%-a magyar. Elmentünk az itt található falumúzeumba, ahol egy egész máramarosi falut építtek fel. A városban megnéztük a Kultúrpalota épületét, természetesen Románia itt működő leghírhedtebb kommunista börtönét, amely helyet a “miniszterek börtönének” is szokták nevezni, ahol napjainkban a kommunizmus és az ellenállás áldozatainak emlékmúzeumát hozták létre. A helyiek többszöri ajánlására, megnéztük a szaploncai ún. „Vidám temetőt“, mely színes festett fejfáiról híres, melyek megörökítik az elhunyt életének főbb mozzanatait, halálának körülményeit, meglehetősen naiv, morbid módon. Ezzel az érdekes élménnyel zártuk Erdély-i körutazásunkat, mely semmiképp sem mondható felületesnek, hisz 3 hetet töltöttünk itt. Búcsút vettünk - a mihamarabbi viszontlátás reményében – Erdélyországtól, és Kárpátalja felé vettük az irányt. A határátkelést Halmi-nál kíséreltük meg végrehajtani. Miután a szükséges papírokat kitöltöttük, kikérdeztek hova, kihez, minek, miért erre megyünk, hol lesz szállásunk. Mi nagyjából válaszolgattunk a feltett kérdésekre, átestünk négy vizsgálaton, és kb. 2 órán belül sikerült a határátkelés Romániából Ukrajnába (magyarföldről magyarföldre). Szerencsésnek mondhattuk magunkat, hisz autós társaink ennél sokkal többet várakoztak a határon. Aznap a Tisza partján éjszakáztunk, másnap Rahó felé vettük az irányt, megérkeztünk Európa közepére, ezt egy emlékmű jelzi, melynek helyét az Osztrák-Magyar Monarchia tudósai határozták meg. Majd innen tovább motoroztunk, hogy megnézzük Ukrajna legmagasabb csúcsát, a Hoverlat (2061 m). Rahó vidéke azért is említésre méltó, mivel itt, távol a magyar határtól, mintegy másfél ezer főnyi magyar közösség őrizte meg nemzetiségét. Valamint itt élnek a hosszú kürtjeikről ismert, a ruszin néprajzi csoport jellegzetes képviselői, a huculok. Innen vissza, nyugat felé folytattuk az utat, végig motorozva a déli területeket, majd északra indulva Munkács városába érkeztünk, mely település Kárpátalja legvárosiasabb belvárosával büszkélkedhet. Itt található Munkácsy Mihály szülőháza, a Rákóczi-ház. II. Rákóczi Ferenc egy időben innen irányította a szabadságharc hadi eseményeit. Figyelemre méltó a munkácsi vár épülete is, mely a városon kívül, egy dombon foglal helyet. A munkácsi várral szorosan összefügg Zrínyi Ilona neve, kinek szobra és emléktáblája megtalálható a várban.
Munkács után a Beregvár-i Schönborn-kastélyba tettünk egy rövid látogatást. A romantika korából származó remekmű, a körülötte lévő ősparkkal igazán lenyűgöző látvány. A településről egyenes út vezetett északra, a Vereckei-hágó felé. Utunk meghatározó pontjához értük, mikor erről a történelmi helyről, letekintettünk a Kárpátok övezte vidékre, ahogy tették ezt honfoglaló őseink, mielőtt hazát teremtettek számunkra. Ezen megható pillanatokban, az is eszembe jutott, utunk hamarosan véget ér.
Másnapi látványosságot Ungvár, Kárpátalja legfejlettebbnek tartott városa biztosította számunkra. Itt elsőként az egyedülálló falumúzeumot néztük meg, mely a Kárpát-medence egyik legszínvonalasabb szabadtéri néprajzi múzeuma, ahová nem egyszerűen összegyűjtötték a környékbeli falvak házait, egy teljes falut építettek, rendezett utcákkal, templommal, iskolával, kovácsműhellyel, kocsmával, a házak körül takaros virágoskertekkel. Valamennyi épület eredeti népi bútorokkal van berendezve, és többségükben belülről is körül lehet nézni. Majd megnéztük a várat, az itt található néprajzi és történeti kiállítást. Ungvári sétánk alkalmával útba ejtettük a városban található Korona Szállót, zsinagógát, a görög katolikus székesegyházat.
A következő nap ellátogattunk az ukrán-szlovák határon fekvő, magyarok által lakott Kisselmencre, ahol a határ a falu közepén húzódik. A határ két oldalán álló félbevágott székelykapu a helyzet abszurditására próbálja felhívni a figyelmet, mely helyzet némiképp javult, mióta gyalogos kishatárátkelőt nyitottak itt. Majd visszaindultunk Ungvár felé, hogy átkeljünk az ukrán-szlovák határon. A határátkelés zökkenőmentesen zajlott, mindössze 2órát vett igénybe a rekkenő hőségben, a többi autós ennek sokszorosát kellett hogy kivárja.
Felvidéki utazásunk első jelentős állomása hazánk keleti bástyája, Kassa volt. Végigsétáltunk a Fő utcán, megnéztük az Orbán tornyot, kívülről- belülről megcsodáltuk a Dóm monumentális épületét, látogatást tettünk II. Rákóczi Ferenc sírhelyénél. Hihetetlen, hogy számos emlék, a magyar múlthoz kapcsolódó oly sok zarándokhely, mind kívülrekedt a mai Magyaroszág területén. Utunk egyik nem titkolt célja, ezen helyzet néma, szelíd bemutatása. Bármennyit is tudok a Trianonban megkötött békeszerződés előzményeiről, körülményeiről, az idő múlásával hiába lettem egyre belenyugvóbb a kialakult helyzettel kapcsolatban, amikor Aradon, Kolozsváron, a Gyimes-i határkőnél, a Vereckei-hágónál vagy itt Kassán voltunk, ökölbe szorult a kezem. Csalódottságot, tehetetlenséget érzek, nem értem hogy, és MIÉRT alakulhatott így nemzetünk sorsa. Megkérdezem, hol vannak azok az emberek, akik ez ellen tenni akarnak, és azt, miért vagyunk olyan kevesen, hisz büszkeségünk sem engedhetné, hogy idegen kézen legyen hazánk nagy része.
Felvidéki utazásunk során megnéztük Eperjes, Bártfa városokat, áthaladtunk Kézsmárkon, hogy az éjszakát a Tátra-i hegyek lábánál töltsük. Másnap innen folytattuk motoros kirándulásunkat, de sajnos lehangoló látvány fogadott. A néhány éve itt pusztított vihar, óriási károkat okozott. Mintha nem is erdő övezte utakon járnánk, amerre a szem ellát minden kietlen, kopár, keresni kell az olyan vidéket, ahol összefüggő erdős terület található. A Magas-Tátra egykor csodaszép erdői helyett, jelenleg farönkök, kicsavart fák fogadják az ide látogatót. Ijesztő és nagyon elszomorító mindez, hisz sok-sok évnek kell eltelnie, mire a Magas-Tátra ismét visszanyeri régi szépségét. Ellátogattunk a Csorba-tóhoz, az Alacsony Tátra vidéke megúszta a pár évvel ezelőtti pusztító vihart. Majd Liptószentmiklóson és Rózsahegyen tettünk egy rövid látogatást. Túrócszentmárton mellett elhaladva, következő állomásunk Zsolna városa volt, mely sajnos legkevésbé sem tekinthető magyarnak, ezen vidéken nem is igazán élnek magyarok, nem is szeretik őket errefelé. Esőben motoroztunk dél felé, Pőstyénen keresztül egészen Szencig. Utunk során sehol nem okozott gondot hogy “magyarok vagyunk”. Az este folyamán a szenci kemping sörözőjében “szóltak be”a magyarokra, nem is konkrétan nekünk, de úgy, hogy mi is halljuk, miután meghallották hogy magyarul beszélgetünk. Gondolom a jelenlegi szlovák kormány felállása után, bizonyos csoportok ismét érzik a hatalmat a hátuk mögött, így attól tartok az ilyen esetek is egyre gyakoribbakká válnak. Másnap készítettünk néhány képet a magyar koronázó városról, Pozsonyról, mely napjainkra (véleményem szerint), egy személytelen nagyvárossá nőtte ki magát. Innen indultunk Sopronba, ahol 7 héttel ezelőtt utunkat megkezdtük. Természetesen Ausztrián keresztül haladva, immár ismerős vidékeken. Furcsa érzés volt, amikor a magyar határon átléptünk, belegondoltam néhány óra múlva, véget ér utazásunk mely nem is oly rég még csak képzeletünkben élt, és most megvalósul, nemsokára mindez életreszóló emlék. Ismerősként üdvözöltük Sopron városát, ahol ellátogattunk első szállásadóinkhoz bejelenteni: KÖRBEÉRTÜNK.
Azt hiszem nyugodtan állíthatom, ez az út felülmúlta minden elképzelésünket. A sok kedves ember, akik ismeretlenül is segítettek, tanáccsal, szállásadással, reméljük mi is viszonozni tudjuk mindezt. Ezzel az úttal, olyan alapvető kötelességünk egy részét is teljesítettük, mely arra szólít, hogy ismerjük meg hazánkat. Adódtak persze nehézségek, de a sok élmény sokszorosan kárpótol bennünket.
Utunk során, a másfél hónap alatt 8200 km tettünk meg, 400 liter benzin fogyott és kb. 2000 kép készült (lásd. néhányat www.erika.cz) Hosszú volt az út, mégis sok minden kimaradt, ami arra sarkall bennünket, hogy a jövőben ezen hiányosságokat pótoljuk. Azt mondják, minden hosszabb utazás megváltoztatja némiképp az embert. Biztos vagyok benne hogy ez így van, hisz a számtalan élmény, a beszélgetések, az újonnan született barátságok, a rövid bepillantások más emberek életébe nem múlnak el nyomtanul. Köszönjük ezt mindenkinek…
Tátrai Viktória és Szabó Zoltán, Érsekújvár
Erdély Ma - 2006-08-06
Algyógyon táborozott az Ifjúsági Keresztyén Egyesület
Hetedik alkalommal szervezte meg az idén hagyományos ifjúsági táborát Algyógyon az Ifjúsági Keresztyén Egyesület. A tábor csütörtökön kezdődött, vasárnap este pedig Szikra koncerttel és tábortűzzel ért véget. A négy nap során számos érdekes programot kínált az érdeklődőknek, mindenki válogathatott a színes tevékenységek, műhelyek és alternatív tevékenységek közül.
Az idei találkozó újdonsága a „kis csoportos” áhítat volt. – Ezt azért szerveztük az idén így – mondta Tamás Adél szervező –, hogy a fiataloknak nagyobb lehetőséget teremtsünk a megismerkedésre. Eddig egy nagy közös áhítat volt reggelenként, amelyen az összes táborlakó részt vett, de a több száz fős csoportoknál nem jutott annyi idő az ismerkedésre. Most pedig az ország különböző régióiból érkezőket felosztottuk kisebb csoportokra úgy, hogy alkalmuk legyen kapcsolatokat teremteni a közös reggeli összejöveteleken.
A reggeli áhítatokat különböző témájú előadások követték: a táborlakók hallhattak a gyermek- és felnőttkeresztségről, a nagy Őről, a sátánizmusról és a rockzenéről, az iszlám vallásról, valamint a dél-erdélyi magyarokról.
Délután a táborlakók barkácsolhattak, ellátogathattak a csendsátorba, különböző sporttevékenységeken vehettek részt. A fórumokon is érdekes beszélgetések zajlottak, amelyeken a Da Vinci kód című filmet, az apokrif iratokat vagy éppen a fiatalkori keresztyénszolgálat lehetőségét boncolgatták. Esténként a nap eseményeit összefoglaló képsorozatot tekinthették meg a résztvevők, felköszöntötték az éppen születésnapjukat ünneplőket. A kolozsvári belvárosi gyülekezet fiataljai előadták a Tékozló fiú című rockoperát, és fellépett az udvarfalvi Reménység együttes is. Ezt követően filmklub, társas játékok és táncház között lehetett válogatni, aki pedig egy csendes zugra vágyott, az is megpihenhetett a naponta működő kávéházban.
Dézsi Ildikó
Szabadság - 2006-08-07
A Bocskai vezette szabadságharc 400. évfordulóján -
Reformátusok világtalálkozója
(MTI-Press) A kálvinista Rómának nevezték Debrecent, a magyarországi reformációban vállalt szerepét elismerve. A hajdúsági megyeszékhely már többször adott otthont a reformátusok világtalálkozójának, s most ismét az egyik helyszíne a nagy eseménynek, amely ezúttal a Kárpát-medencei egyháztestek közös rendezésében valósul meg.
Az első magyarországi, 1938-as református világtalálkozó méltó párja volt az ugyanabban az évben magyar földön megrendezett katolikus eucharisztikus világkongresszusnak. A folytatásra azonban 63 évet kellett várniuk a reformátusoknak, csak a rendszerváltozás után kerülhetett rá sor. Igaz, akkor szinte azonnal hozzáláttak a szervezéshez a kálvinista Rómában, Debrecenben a Tiszántúli Református egyházkerület munkatársai. Az 1991-es világtalálkozó során II. János Pál pápa is megtisztelte a reformátusok találkozóját. A római katolikus egyházfő a patinás debreceni református Nagytemplom mögött álló ligetben, a reformáció emlékművénél megkövette a reformátusokat amiatt, amit az ellenreformáció tett ellenük. (Közismert vallástörténeti tény, hogy a Tiszántúlról negyven magyar református prédikátort ítéltek hosszas gályarabságra hitük megvallásáért és gyakorlásáért. Többen a gályákon pusztultak el, másokat pedig egy nemes lelkű holland kapitány, bizonyos de Ruyter váltott ki a rabságból. Hálából a debreceniek utcát neveztek el a derék hollandusról, akinek távoli leszármazottai is ellátogattak Debrecenbe.)
Öt évvel később, 1996-ban, majd 2000-ben rendezték meg ismét a világtalálkozót, amely most újabb állomásához érkezik. Az idei, 2006. évi református világtalálkozót a Kárpát-medencei magyar református egyháztestek közösen rendezik meg. Ennek az alkalomnak különleges fényt ad, hogy idén ünnepeljük a nagy református erdélyi fejedelem, Bocskai István által vezetett szabadságharc befejeződésének 400. évfordulóját. A szabadságharc – amelyet az 1606-os bécsi béke zárt le – egyik legfontosabb célja a reformátusok szabad vallásgyakorlása volt.
A 2006-os világtalálkozó központi üzenetét a Bocskai-szabadságharcot lezáró bécsi béke sugallja: "Kezeink munkáját tedd maradandóvá!" (Zsoltárok könyve 90, 17.) Ez az igei üzenet – a korábbi találkozókhoz hasonlóan – újabb mozzanatot jelenít meg a 90. zsoltárból. (1991: "Tebenned bíztunk eleitől fogva", 1996: "Uram, Te voltál hajlékunk", 2000: "Ezer esztendő előtted .
A világtalálkozó rendezvényei augusztus 12- én kezdődnek Kolozsvárott, Bocskai István szülővárosában, s tíz nappal később, Debrecenben zárul a program. A rangos vallási eseményhez augusztus 19. és 22. között ifjúsági találkozó is kapcsolódik.
Gőz József
Népújság – 2006-08-08
Székelykáli falunapok - Kormorán és gulyásfőzőverseny
A magyarországi Kormorán együttes koncertje jelentette az augusztus 5–6-án megrendezett Székelykáli Falunapok egyik fénypontját, de volt székely fiú és leány szépségverseny, ugyanakkor hagyományos bútorfestést is tanulhattak a falunapokon részt vevő gyermekek és fiatalok.
A rendezvény helyszínén vasárnap, a falu központjában feldíszítve állt a pódium, érkeztünkkor a szervezők a hangosításon dolgoztak, az ökumenikus szabadtéri istentiszteletre készülve. Szemközt, a művelődési otthonban már eltakarították az előző esti mulatság romjait, az átellenben található futballpályán is sikerült rendet teremteni a Kormorán együttes koncertjét követően. A sürgés- forgás közepette Muresán Kilyén Emma tanárnő fogadott, aki a műsorvezetésért is felelt. Elmondta, hogy az előző esti koncertet szerencsére nem mosta el a délutáni eső, jó hangulatú, zászlós eseményen vehetett részt a falu apraja és nagyja, ugyanakkor számos máshol élő érdeklődő is odautazott, meghallgatni a Kormorán játékát. A Marosszentgyörgyön élő M.K.E elmesélte, hogy a koncert előtt egy marosszentgyörgyi csapat Kormorán zenére énekelt, illetve táncolt népviseletben. Sikerült a magyarországi vendégeknek igazi meglepetést szerezniük játékukkal, így egy hétre szóló meghívást kaptak az anyaországi együttestől. A beszélgetésünk ideje alatt megérkezett Sófalvi László, aki Székely Ilonával úgy vélte, emelné a rendezvény hangulatát, ha szépségversenyt szerveznének. Az ötletet sikerült kivitelezni, a versenyre 12 lány és 12 fiú nevezett be. A székelykáli fiatal kezdeményező szerint a lányokat könnyebb volt meggyőzni a részvételről, mint a fiúkat, de végül jó hangulatban zajlott le szombaton a verseny.
A művelődési otthon több mozzanatnak is helyszíne volt, többek között megtekinthető volt A falu múltja, jelene és jövő nemzedéke elnevezésű fényképmontázs, amelyet Gyarmathy István falufelelős és Lukácsy Szilamér ref. lelkész, a tavalyi falutalálkozót megörökítő fotói tettek színesebbé. Több kiállítás is várta az érdeklődőket a helyi klubban, és míg Both Gyula marosvásárhelyi takácsmester népművészeti gyűjteményét tekintettük meg, tanúi lehettünk egy népi hagyomány felelevenítésének is, a kicsik és nagyok B.Gy. segítségével bútorfestést tanultak. A kis falécekre előzetesen megrajzolt mintát színezték oxidfestékkel, az elkészült darabokat ki-ki hazavihette emlékként. De tanultak gyöngyfűzést Csatlós Rózsika óvónővel és népi gyerekjátékokat Demeter Anikó óvónő és Varga Enikő tanítónővel.
A déli, ökumenikus istentiszteletet követően káli népdalokat, néptáncot mutattak be a helyi iskola diákjai, majd a református templom melletti közösségi házban nyílt fényképkiállítást mutatta be Lukácsy Szilamér ref. lelkész. A falakon régi iratok, egykori arcok, a ref. egyház oszlopos tagjainak képmásai tekintettek ránk.
A tavalyi falutalálkozón, melyet a káli búcsú alkalmával szerveztek, került felállításra, a háborús hősök emlékére az a kopjafa, amelyre ezúttal is több koszorú került.
Később sportrendezvények, gulyásfőzőverseny várta a vendégeket, este a marosszentgyörgyi vendégegyüttesek fellépése-, és a Kolping család színjátszó csoportja Zágoni Attila egyfelvonásos darabjával szórakoztatta a közönséget.
A falutalálkozón elhangzott: jó lenne, ha jövőre, a tavalyi példát követve, a káli búcsúkor, júliusban rendeznék a falunapokat.
Gábor Ildikó
Népújság – 2006-08-08
VII. Anyanyelvápoló, hagyományőrző és közösségfejlesztő tábor Mákófalván
A Millennium évében megszervezett első anyanyelvápoló, hagyományőrző és közösségfejlesztő szórványtábornak ma már hagyománya van Mákófalván. Kalotaszegnek e Nádas menti református közössége évről évre igyekszik odafigyelni a sok szempontból hátrányos helyzetben élő fiatalokra. Elsősorban a helybeli ifjúság és a gyermekek kapcsolódnak be a rendezvénybe, de a faluból többen is örömmel nyugtázzák a tábor kínálta lehetőségeket, és besegítenek a különféle szervezési, lebonyolítási munkálatokba is. Az idei szórványtáborra augusztus 7-14. között kerül sor.
Az eddigi táborozások vendégei két esetben Szeben-, egy-egy alkalommal pedig Temes, Beszterce, Kolozs, Maros és Hunyad megye összesen 18 szórványtelepülésének fiataljai voltak.
Az idei szórványtábor egybeesik a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójával, amelynek központi rendezvénye Kolozsváron lesz augusztus 12-én. Ez alkalomból öt napig Mákófalván tartózkodik egy 40 fős magyarországi csoport is. A taktaharkányi gyülekezet viszonozza a mákófalviak 2000 nyarán a IV. Református Világtalálkozó alkalmából tett látogatását. A szórványból érkezett táborozók a parókia kertjében felállított sátorban szállnak meg, a magyarországi testvérgyülekezet tagjait a mákófalvi családok fogadják.
A vendégek közösen vesznek majd részt a különféle eseményeken: lesz „mákófalvi délután” helytörténeti előadással, a helyi népviselet, a cifra szoba, a bútorfestés, valamint Mákófalva nevezetességeinek bemutatásával, de nem marad el a kürtőskalácssütés sem. Lesz kirándulás Kalotaszeg híresebb településeire, és a kolozsvári világtalálkozós rendezvényeken is együtt vesz részt a népes sereg. Vasárnap Mákófalván ünnepi istentisztelettel és műsorokkal, színdarabbal, Ki mit tud? vetélkedővel, „láthatatlan színházzal”, bográcsgulyással, népdalénekléssel, tábortűzzel ünnepelnek majd a falu vendégei és a házigazdák egyaránt. Minden bizonnyal rendkívül áldásos találkozás lesz az, amikor kalotaszegi magyarok, szórványból és Magyarországról érkezettek együtt fognak ismerkedni és ünnepelni -, mondta a tábor kezdeményezője, Imre István Zoltán, mákófalvi lelkipásztor.
A VII. szórványtábort támogatja a Communitas Alapítvány, az Erdélyi
(Szabadság)
- 2006-08-06]
Kulturális programok és vetélkedők a Felvinci Napokon
Letették az új gyülekezeti ház alapkövét
Nemrég háromnapos rendezvénysorozat keretén belül ünnepelték meg a település dokumentumokban történő első említését. Stáb Ildikó kollégiumi magyartanárnő, a református templomban elhangzott megnyitóbeszédében egyszerre hagyományőrző és hagyományteremtő ünnepségnek nevezte a Felvinci Napokat. – Siklódi Sándor, Felvinc monográfiájában már olyan augusztusi ünnepségekről beszél, ahol a helybeliek és az elszármazottak egyaránt részvettek – mondta Stáb tanárnő. Hozzátette: a felvinciek ezúttal nemcsak szórakozni és találkozni akartak, hanem közösségként is meg akartak nyilvánulni.
A háromnapos program első részében előadást tartott dr. Keszeg Vilmos, aki Aranyosszék felfedezéséről beszélt. Nagy érdeklődés fogadta a Felvincről elszármazott dr. Wagner István egyetemi tanár, a Romániai Rózsabarátok Egyesülete elnökének „Életút megbeszélés"-ét, amelyet a felvinciek nyelvén, humorosan adott elő. Ugyanakkor az érdeklődők képkiállítást tekinthettek meg. Az esti programot tábortűz és bográcsozás zárta.
A második nap vetélkedőket tartottak,
amelyen az elemisták mellett jól szerepeltek a résztvevő elszármazottak
gyerekei is. Délután Kulturális és művészeti múlt címmel Horváth Arany
kolozsvári írónő tartott előadást. Elmondta: újságírói tevékenysége során igen
színvonalas kultúréletet tapasztalt a környéken. A délutáni sportprogramot
elmosta az eső, de a CROSS együttes esti könnyűzene-koncertje igen szép sikert
aratott.
A harmadik napon az ünnepi istentisztelet után az elmaradt sportvetélkedőkre került sor. Ezt követően az új gyülekezeti ház alapkövének letételére került sor.
Bárócz Huba
helyi lelkipásztor, esperes, valamint
Az Árpád-házi Felvinc nevű települést Orbán Balázs a Székelyföld
című munkájában a következőképpen mutatja be: „Veresmartról
dombra, vagy jobban mondva a Maros és Létom pataka egybefolyása közti hegyfokra emelkedik fel az út,
mely hegyfokon midőn tetejére ér az utas kétségtelenül kellemesen lesz meglepve
egy korántsem reménylett nagyszerű látvány által, mert a hegyfok túlsó,
nyugatra néző oldalán és a Létom teknősödő
torkolatjában Felvincet látja vidor fehérre meszelt
házaival, melyek a palotaszerűleg kiemelkedő székház
körül festői rendetlenségben vannak csoportosítva.” A faluról szóló első
írásos dokumentumok a XIII. századból valók. 1900-ig Felvinc mezővárosként szerepelt, mint Aranyos–Torda
vármegye „főhelye.”
Bakó Botond
Szabadság - 2006-08-09
EMI-tábor: neves előadók és koncertek
Holnap este hét órától lesz a második alkalommal szervezett EMI-tábor ünnepélyes megnyitója a Gyergyószentmiklós közelében lévő 4-es motel sátortáborában.
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevű szervezet ezt megelőzően erdélyi íjásztalálkozót tart, majd jurtát állítanak. Az augusztus 9-14. között zajló táborozás második napján Székely múlt és jelenkori törekvések témakörben Garda Dezső parlamenti képviselő és Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke tart előadást, a délutáni órákban pedig Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke beszél a felvidéki magyarok életéről. Ugyanezen a napon Raffay Ernő történész tart előadást a 1916-os Békás-szorosi román betörésről, majd az ’56-os Szoboszlay-ügyről Vekov Károly történész és Ferencz Ervin ferences szerzetes beszél. Pénteken délután három órától lesz a Kárpát-medencei EMI-kerekasztal, majd ezt követően Eva Maria Barki nemzetközi jogász Dél-Tirol küzdelme az önrendelkezésért témával tart előadást. Az önálló állami magyar egyetemről a Bolyai Kezdeményező Bizottság két képviselője, Hantz Péter és Kovács Lehel beszél. Szombaton a délelőtti órákban a moldvai és gyimesi csángók életéről lesz szó, majd este hat órától Lesz-e erdélyi magyar önrendelkezés az EU-ban? témával hallhatnak előadást az érdeklődők.
Vasárnap a Böjte Csaba atya celebrálta ökumenikus istentisztelettel kezdődik a nap, majd Kiszely István történész-antropológus és Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője tart előadást. Délután nemzetpolitikai kerekasztal lesz, hazai és magyarországi meghívottakkal. Este fél héttől kezdődik az összmagyar sajtókerekasztal, melyet Borbély Zsolt Attila moderál. A táborzáró napra filmvetítéseket és kirándulást terveznek. A hat napig tartó táborozás idején az esti órákban neves együttesek szórakoztatják a fiatalokat, fellép a TransylMania, a Kryolit, a Role, a Kővirág, valamint a Dobogó Kő együttes. Az érdeklődőknek buszjáratot biztosítanak a szervezők az érkező vonatoktól.
Emlékező Szárazajta
Nem a településhez kötődő gyászos esemény, az oktalan gyilkolás és vérbosszú most a legfontosabb Szárazajta életében. Sokkal inkább az, hogy szomorú a falukép, sok a roskadozó-omladozó családi ház, apad a falu lakossága, leromlott az utcahálózat, elszabadult az agrárkapitalizmus mohósága, a falusfelek lelegeltetik egymás terményeit, sarjúját, s hogy alapjában véve felkészületlenül éri ezt a faluközösséget is az Európai Unió mindent átfogó előírásrendszere. De mert maholnap itt van szeptember és Szárazajta gyászos emléknapja, ilyenkor rá kell pillantani a jelen mellett a múltra is.
Szeptember 26.
A XX. század történetében Szárazajta szomorú esemény kapcsán vált ismertté: 1944. szeptember 26-án a bevonuló Maniu-gárdisták a helyi iskola udvarán tizenhárom ártatlan embert páratlanul kegyetlen módon kivégeztek. A tett színhelyén, az iskola belső falán elhelyezett emléktáblán ez áll: 1944. IX. 26-i halottainkért - RMDSZ. Az emléktábla előtt egy faragott kopja rajta: 1991. Faragta Péter Attila és Máthé Imre. A falu szívében 1994-ben a tizenhárom vértanúnak tizenhárom bazaltoszlopból álló emlékművet emelt a felejteni nem akaró és nem tudó utókor (Vargha Mihály alkotása).
,,?Ott és akkor gyilkosság történt, tömeggyilkosság. Szántszándékkal, előre megfontoltan, emberi mivoltukból kivetkőzött és szabályszerűen vérszomjas bérgyilkosokká vedlett emberi teremtések által óraműpontossággal megszervezve és hidegvérrel végrehajtva. Az egyetlen olyan megoldást választva - az emberölést -, amelyhez nyúlni soha nem lenne szabad? - idézzük Benkő Levente Szárazajta című, 1995-ben kiadott könyvéből.
Bevallja a riporter, hogy hiányérzete támadt: miért nem ölelik körül élő virágok az emlékművet? Számon kérni nem az ő tiszte, így senkitől sem kérdezte. Lelegeli a jószág? Ám az is lehet, hogy jobban illik a komor-szomorú bazaltcsomóhoz, a gyászos esemény emlékéhez az élő zöld gyep? Virág, szeptember végi, az emlékmű lábához megemlékezések alkalmával kerül. S mert ez minden évben az egyház és az iskola feladata, a készülődésről tiszteletes Barthalis Sz. Pál református lelkipásztortól és az Ajtai Abod Mihály Általános Iskola igazgatójától, Péter Attilától érdeklődtünk. Utóbbi elmondta, hogy valóban közös a koszorúzást megelőző megemlékezés:
- Iskolásaink alkalomhoz illő verseket mondanak, énekelnek. Így lesz ebben az évben is. Nagyobb műsorokra például akkor került sor, amikor a megemlékezés része volt a falunapnak.
- Idén is megemlékező istentiszteletet tartunk, mint minden esztendőben - mondta a lelkipásztor -, már kértem az iskolát, hogy kezdje meg a felkészülést a koszorúzás előtti műsorra.
Útkorszerűsítés, vízhálózat
Személygépkocsival is lehet robogni a falu felé. Talán sohasem volt ilyen jó a 44-es községi bekötőút. Bardocz Csaba, Nagybacon község polgármestere arról tájékoztatott, hogy jelentős beruházással még ebben az évben megkezdik az út korszerűsítését, aszfaltréteggel borítják, és felületi kezelést is kap. Túl vannak már a versenytárgyaláson. Ez egy 47 milliárd régi lejes beruházás kezdete, de azt is megjegyezte, hogy az állami pénzalapok csak a bevételek arányában - tehát nem egyszerre - érkeznek. A polgármester azt szeretné, ha már ebben az évben elkészülhetne egy kilométernyi a község központjától Csinód kijáratáig.
Ugyancsak az infrastruktúrához tartozik, hogy minőségi ivóvizet akarunk vezetni a faluba. A napokban tettünk le erre dokumentációt a fővárosban. Értéke 18,3 milliárd, s éppen ennek megszerzését teszi lehetővé a 7-es kormányrendelet - folytatta a polgármester. A tervező a vízellátást a Bőforrásból és a Szárazpatak vizéből szabadeséssel látná megoldhatónak. A kettő együtt másodpercenként öt liter vizet szolgáltatna. Reméljük, hogy zöld utat kap ez a beruházás.
Mérik a földet
Nem felhőtlen a földvagyon dolga, habár szakosodott cég végzi a földek műszeres felmérését és azonosítását. A célra 400 millió lej áll a községi tanács rendelkezésére. Néhány szárazajtai férfiembernek az a véleménye, hogy belátható időn belül nem lesz csend és nyugalom a földvagyon tulajdonjogát illetően. Tudják azt, hogy nagyon keskeny, ún. nadrágszíjparcellákon folyik itt az eléggé régimódi termelés, de az idősebb emberek gondolkozásmódját gombnyomásra megváltoztatni nem lehet. Szerintük ezt csak az unió fogja nagyon kegyetlen módon megtenni. Zajosnak-bajosnak látják ebben a faluban egy eljövendő tagosítás sikerét. Valóban így lehet, hisz mint megtudtuk, száznál több dűlő van a határban, azonosításuk hosszú és nehéz munka eredménye. Szabó Gábor és Várhegyi Csaba, az önkormányzat mellett dolgozó szakemberek végzik ezt a munkát. Ameddig a felmérést be nem fejezik, addig tagosításról nem lehet szó. A polgármesternek az a véleménye, hogy népszavazást kell elrendelni ennek eldöntésére. A népé lesz a szó, nekik kell majd dönteniük ebben a kérdésben. Egyelőre igazságot kell teremteni: mindenkinek vissza kell juttatni azt, annyit, amennyi volt!
Szárazajtán hát ezért nincsen birtoklevél az emberek kezében. Az önkormányzatnál azt a véleményt is megkockáztatták, hogy ezt az államnak kellene elvégeznie, a törvényhozónak, mert ez a szakmunka nem tartozik az önkormányzatok sajátos feladatai közé.
Napi gondok, elégedetlenségek egymás után sorakoznak. Juhok, tehenek, lovak legelik le az emberek megmunkált terményeit, és sok a panasz. Volt rá példa, hogy verekedésre is sor került. Mégis a polgármester asztalán egyetlen, ebben az évben papírra tett feljelentés áll: Gáll Imre panaszolta, hogy a Veresföld eleji kaszálóját lelegelték Bodosi István jószágai.
- Van nekünk szakemberünk, aki azonnal kiszáll, megállapítja a kárt, s arról jegyzőkönyvet vesz fel. Ennek alapján szabjuk ki a büntetést. Jól kidolgozott eljárás van erre. Végső soron kerül csak sor, ha bántalmazásról panaszkodnak, rendőrségi közbelépésre - mondta a polgármester.
A falubeliek szerint sok panasz azért nem kerül papírra, mert az elmúlt évek tapasztalata szerint az említett eljárás nem hatékony, a kárvallott a kárral és a kellemetlenséggel marad. De van jobbacska hír is falunkról - mondták -, érdeklődjön az igazgatónál s a lelkészünknél.
Billen-e jobbra a kompona?
Mármint a történelem igazgatta népesedési mérlege ennek a falunak? - latolgattuk.
Nem is volna jó belelátni a jövőbe - szúrták közbe ismét a borúlátó szárazajtai férfiak. Fogyunk, apadunk?
Így van. 1869-ben, amikor Orbán Balázs ezen a tájon járt, Szárazajta lakosainak száma 1695 volt. Igaz, hogy azután sok év lepergett a történelem rokkáján, s 913 lélekkel esett a lakosság száma. A 2002-es népszámláláskor 782-en éltek itt.
Péter Attila igazgató elmondta, hogy a falu I-VIII. osztályos iskolájában még az elkövetkező tanévben is összevont osztályokkal fog működni a felső tagozat, de nincs veszve minden, mert az óvodások lélekszáma növekedőben. Kilenc tanuló hagyta el a múlt évben az iskolát, 11 óvodás lép első osztályba. Hogy a csekélyke 50 milliós költségvetésükbe mi fér bele, azon lehet gondolkodni, de mindenképpen kerítéssel szándékoznak még idén körülvenni az óvoda épületét, kimeszeltetni, javíttatni egyik termet, és újrarakatni a csempekályhát.
Az igazgató Szárazajtát képviseli a baconi községi tanácsban, így ismerője, mindentudója a közösségi életnek. Egyike azoknak, akik fenntartják a többéves testvérkapcsolatot Szárazajta és a Békés megyei Okány község között. Elmondta, hogy ebben az évben sikerült kijavíttatni a kultúrotthon épületét. Új függöny is került a színpad elejére, új székeket vásároltak. Az épület újraavatása alkalmával látogattak el ide ismét az okányiak. Tánccsoportjuk magyarországi táncokat mutatott be, és vendégszerepelt a Bacon községhez tartozó Magyarhermányban. A szárazajtai iskolának is sikeres tánccsoportja van. Tavasz végén rangos rendezvényen léptek fel a budapesti Iparművészeti Múzeum aulájában, és természetesen Okányban is.
- Ha a 2007. évi községi költségvetés majd lehetővé teszi - mondta a képviselő -, szándékunkban áll elvégezni néhány korszerűsítési munkálatot a kultúrotthonnál: beépített angolvécéket szeretnénk, tusolókat, falburkolatot. Igény lenne arra, hogy a tetőteret beépítsük, így szálláshelyeket is létesíthetnénk vendégeink számára.
Látogatásunk alkalmával fogalmazódott meg az a régi óhaj, hogy végre ki kellene nyomtatni azt a falumonográfiát, melynek szerzője a sok értékes adatot hangyaszorgalommal összegyűjtő Mihály Gábor helybeli nyugalmazott tanítómester. Az ő asztalán láttuk Okány község monográfiáját. A szárazajtai szöveg kinyomtatása - bővítve a rendszerváltás utáni eseményekkel - talán Okánnyal közösen könnyebben menne?
A harangszó, amire még hallgatnak az emberek
Pontosabban a református egyház. Ez bizonyosodott meg a rendszerváltozás utáni percekben is. Az egyház a magyarságot, a jövőbe és Istenbe vetett hitet jelentette, ezt jelenti most is az ottani ember számára. Nem túlzottan templomjáró a szárazajtai nép - mint mindenütt Háromszéken a protestánsok -, de egyházát támogatja, segíti, vonzódik az ősök által is fenntartott közösséghez.
A szárazajtaiak
lelkipásztorának, Barthalis Sz. Pálnak Agyagfalván
ringatták a bölcsőjét. Csíkszeredai missziós lelkészi állásából hívta meg a
falu 1988-ban. Itt érte a rendszerváltás, nem volt könnyű az egyháznak sem
áttérni az új éra göröngyös útjára, visszaszerezni a közösség egykori tetemes
vagyonát. 653 tagja van most az egyházközségnek, de a soros feladatokból soha
nem fogynak ki. A 247-es törvény alapján mindent visszaigényeltek, amire telekkönyvük
volt. Csak erdőből 220 hektárnyit kell visszakapniuk, nyolchektárnyi szántót és
kaszálót, és egy beltelket is. Az elvárásokhoz jól
igazodik a szárazajtai gyülekezet, de mint sok más helyen, itt is a hétköznapok
feladatai kötik le a presbitériumot és a lelkészt. Elsőként az imaterem
külsején akarnak változtatni, ivóvizet szeretnének bevezetni oda és a kántori
lakba. Augusztus végén megtartják az ötvenévesek találkozóját, ahol az
Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-08-09
Budapesten elrendelték a budai turulszobor lebontását. A szimbólum madár üldözése bő esztendeje vércsés rikoltozások közepette hol lankadó intenzitással, hol apokaliptikussá torzulva folyik. Az SZDSZ által keltett budapesti műbalhé nem csupán a XII. kerület lakosságát osztja meg és állítja egymással szembe, hanem a magyarság egészét, a Kárpát-medencén kívül élőket is beleértve, s a nem a magyar nemzethez tartozók körében is megütközést kelt az ostoba, a görög tragikomédiákra emlékeztető csatározás.
A legszomorúbb az egészben az, hogy az akció tovább rontja-bontja Budapest magyar főváros voltának hitelét. Köztudott, hogy az országra és népére egyáltalán nem jellemző életvitelt gyakorló, másságos mentalitású csoportosulás áll a provokáció mögött.
A turul a magyar mitológia, a hiedelemvilág, a népművészet és népköltészet szimbólum madara. Az, aki bántja, a magyarságot hitében és érzelmeiben, magyarságtudatában bántja meg. Különösen sért bennünket, erdélyieket ez az esztelen turultéboly, mert nálunk a bronzmadarakat Trianon után, ha épségben megmaradhattak, bújtatni, rejtegetni kellett. Nem véletlen, hogy a ’89-es fordulat után az erdélyi turulmadarak szinte azonnal visszarepültek régi helyeikre, vagy újabb emlékművek tömegére szálltak fel.
Figyelemre méltó jelenség, hogy a román hatóságok toleránsabbak, mint a budapestiek. Erdélyben több száz turul tollászkodhat az emlékművek csúcsán, s ezek nem zavarják az itt élő, más nemzethez tartozók álmát.
A budapesti turulos ribillió időzítése felette gyanús: az országban olyan társadalmi-politikai feszültségek halmozódtak fel, amelyek bármikor kellemetlenségekbe torkollhatnak. Bizonyos köröknek, amelyeket jól ismerünk, elfogadhatóbb, ha a turulmadár fölött pörlekednek, ott is, ahol egy szál nem másságos sem volt, és most sincs, mintha a feldühödött lakosság egyéb miatt szedi fel a kormányzati hídlást.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom máris szervezi polgári elégedetlenségi mozgalmát a turulbontókkal szemben, akik az ugyancsak a XII. kerületben álló Igazak fala esetében nem óhajtják alkalmazni az igazságosság és azonos elbánás mércéjét.
Az pedig, hogy a turulmadár szimbólumot a másság bajnokainak nem tetsző csoportosulások vagy szervezetek is jelvényeikbe foglalták, zászlóikra hímezték, nevetséges érv a turulellenességben. Csupán azért, mert számunkra nem szimpatikus csoportosulások is kést meg villát használtak étkezéskor, nem dobáljuk ki a lakásból az evőeszközöket. Hitler is, Sztálin is fegyverzetet használt a háborúban, és - sajnos - ma mégsem pusztítják el a katonai arzenált.
Véleményünk szerint a XII. kerületi turul marad a helyén. Másképp olyan társadalmi feszültségeket röppent a magasba, amely nem csak Budapest néha megbocsáthatatlanul érzéketlen lakosságának egy részét rázza fel, hanem a magyarság egészét.
De az is lehet, hogy a bronzmadár körüli pusztító hajsza jó lesz valamire. őszi helyhatósági választások közelednek? És hátha ráébreszt egy sereg visszásságra is, ami az országban még mindig megtalálható.
Nemrég Hortobágyon jártam. A Kun Béla utcában. Másutt ma is a Vörös Hadsereg utcán, úton lehet masírozni, s még mindig vörös csillagos emlékművek díszelegnek, és néha úgy véli az ember, hogy Lukasenko országában térül-fordul, és nem a turulmadarak tollát tépő, önmagáról ennyire megfeledkező maradék Magyarországon.
Azok, akik a turulmadarat nem kedvelik, kedvvel illesztik állandó jelzőként az ,,utolsó csatlós” szót Magyarország nevéhez.
Kinek is az utolsó csatlósa manapság ez az ország?
Sylvester Lajos
Háromszék - 2006-08-09
Gyergyóban kezdetét vette az EMI-tábor
Reggel kilenc óta tucatjával épülnek a sátrak, hangyákként szorgoskodik a több mint ötven EMI-s szervező, egyesek a forró zuhany alatt pihenik ki az út fáradalmait, mások már csöndes elégedettséggel szemlélik a munkálatokat a déli napfényben.
Van mit szemügyre venni bőven: a hamarosan elkészülő nagy sátor, ahol a főelőadások zajlanak majd, a székekkel megtelő kissátrak, amelyek legjobb borok kóstolóinak és kieslőadásoknak a helyszínei lesznek, az épülő színpad körül működő markos legények, a fegyverüket próbálgató íjászok, az egyenruhájukban magabiztosan feszítő rendfenntartók és a Négyes Motel ablakán kiszálló pityókaleves-illat mind-mind azt jelzi: teljes gőzzel beindult a II. EMI-tábor.
Az íjászok feltűnése nem véletlen, ugyanis a tábor első napja a meghirdetett összerdélyi-partiumi íjásztalálkozó és íjászverseny jegyében zajlik (a szabályzat és az űrlap letölthető a tábor honlapjáról). Ennek megfelelően a mai program: 12 órától ellenőrzik fegyvereiket az íjászok, 14 óráig lehetőségük van bemelegíteni a megmérettetésre, amikor sor kerül a találkozó ünnepélyes megnyitójára, 14,30-kor pedig versenghetnek is a résztvevők.
Ezt követően 17,30 órakor fórumot tartanak az erdélyi íjászat helyzetéről, azzal a bevallott céllal, hogy létrehozzanak egy erdélyi íjász szövetséget.
Közben Tölgyesi Béla jurtát állít, de aki nemcsak nézelődni és elmélkedni szeretne, az is megtalálja a kedvére való szabadidős tevékenységet: focizni és röplabdázni is lehet majd.
Este a tábormegnyitó és koncertek ideje: ma este Vesztergám Miklós tárogatóművész játékában gyönyörködhetünk, utána pedig a Dobogó Kő lép színpadra.
Időközben folyamatosan történnek apró változások a programban, ezt a tábor honlapján lehet nyomon követni: www.emitabor.hu/erdely.
Bagoly Zsolt
Erdély Ma - 2006-08-09
Egységesen fellépni (Duray Miklós Baróton)
Villámlátogatást tett tegnap Baróton Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke. A felvidéki politikus elbeszélgetett a Székely Nemzeti Tanácsot képviselő Egyed Istvánnal, a Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnökével és Molnár Józseffel, a református egyház presbitériumának képviselőjével, és röviden ecsetelte a szlovákiai magyarság helyzetét.
A barótiak elmondták, hogy a szebb jövő érdekében küzdenek, s úgy látják, hogy az utób-bi időben tett erőfeszítéseik nem voltak hiábavalóak, hiszen az RMDSZ egyre inkább hajlandónak mutatkozik a tárgyalásra Székelyföld önrendelkezésének megvalósítása érdekében.
Duray Miklós a borzalmas XX. századról szólt, amikor is a nemzetközi szemlélettel való szembekerülésnek köszönhetően feldarabolták Magyarországot, az utódállamok pedig szemérmetlenül kiaknázták kedvező helyzetüket, s magyarul beszélő románokat és szlovákokat igyekeztek faragni belőlünk. Duray szerint fel kell venni a harcot azokkal, akik nemzetünk megsemmisítését tűzték ki célul, de ezt csak úgy érdemes, ha egységesen lépünk fel. Nem politikai vagy vallási egységről van szó, hanem a nemzet közös jövőjében gondolkodóknak kell minden külön érdeket félretenniük, és közösen cselekedniük a nemes cél érdekében.
(hecser)
Háromszék - 2006-08-10
Nincsen magyar nemzetpolitika (EMI-tábor)
Sorozatos programváltozások közepette a szerdai hivatalos megnyitó után teljes gőzzel beindult az Erdélyi Magyar Ifjak második tábora. A nemzeti ifjúságot tömörítő szervezet táborának előadásai Duray Miklós felvidéki helyzetképével kezdődött.
Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke a felvidéki helyzetelemzés kapcsán leütötte a tábor alaphangját, amely elsősorban az őszinteséggel jellemezhető. Az MKP koalíciós eredményeit elemezve a politikus számba vette a pozitív és negatív hozadékokat. Mindezt abból a szemszögből, hogy az ország uniós tagsága után tartott első választáson a magyarok pártja ellenzékbe szorult, Szlovákiában a nacionalista erők is szerepet kaptak a kormányban, s a hétköznapok szintjén is felerősödött a magyarellenesség.
Duray szerint nem a választási aritmetika következménye ez, hanem annak köszönhető, hogy az uniós tagsággal együtt megszűnt az a nemzetközi nyomás, amely egyébként Romániában és egy ideig Szerbiában is a magyar képviseletet beemelte a kormánypártok sorába. S bár automatikusan ebből nem következik, Románia EU-tagságával a nemzetközi politika eme kényszere itt is megszűnik érvelt Duray, és fejtegetése alátámasztására a magyarság több, huszadik századi példáját hozta fel.
Az MKP kormányzati eredményeit sorba véve Duray pozitívumként értékelte, hogy javult a közhangulat, a hivatalokban nem tiltották a magyar nyelv használatát (ez is mutatja, mennyire abnormális körülmények uralkodnak általában), az addig alulfejlesztett magyar területeken egy sor infrastrukturális beruházást sikerült megvalósítani. Az viszont már nem egyértelműen pozitívum, hogy néhány magyar ember mértéken felül meggazdagodott, hiszen ezáltal az MKP politikájában is előtérbe került az egyéni érdek a közösségi érdekkel szemben. A komáromi állami magyar egyetem megalapítása egyértelmű siker, ám mivel elmaradt az államközi egyezmény, a magyarországi előadó tanárok lassan elmaradnak, az egyetem, de általában a felvidéki magyar szellemi utánpótlás hiányos.
Az uniós csatlakozás közvetlenül semmilyen nemzetpolitikai haszonnal nem járt jelentette ki Duray -, s a közvetett hasznok (gazdaság, fejlesztés, határok megszűnése stb.) is csak akkor válnak a magyar közösség hasznára, ha tud élni ezekkel a lehetőségekkel. Mi több, azok a kényszerítő elemek is eltűnnek, amelyek az előcsatlakozás időszakában adottak voltak.
Duray végül a magyar nemzetpolitikáról szólva kijelentette, hogy az utóbbi másfél évtizedben csak az Antall- és az Orbán-kormány ideje alatt lehetett erről beszélni, jelenleg ez a gondolkodás megsemmisült. Márpedig a nemzetpolitika legfontosabb eszközei a mindenkori magyar kormány kezében vannak. Működő magyar nemzetpolitika nincsen jelentette ki Duray.
(Ferencz)
Háromszék - 2006-08-11
A 2006. május 21-i tüntetés Tordán.
Az amerikai unitáriusoknak is fontos a tordai magyar iskola
Az egyetértés, tolerancia és béke nevében gyújtott gyertyát tegnap a tordai városháza előtt tizenegy amerikai zarándok Kiss László emlékére.
A február 28-ai tanácsülésen a magyar iskola létrehozásáért felszólaló tordai unitárius lelkész az elszenvedett sértegetések következtében szívrohamban hunyt el. Az erdélyi látogatáson tartózkodó amerikai csoport vezetője, David Keyes atlantai univerzalista unitárius lelkész megdöbbenéssel szólt barátjának, Kiss László lelkésznek a haláláról és a szerencsétlenséget kiváltó körülményekről. Elmondta, számára elfogadhatatlan és érthetetlen, hogy máig sem távolították el a helyi tanácsból Doru Ancát, a lelkészt kitámadó Nagy-Románia párti városatyát.
„Békés tüntetést szerveztünk, bibliával és gyertyával a kezünkben, annak jeléül, hogy számunkra is fontos Kiss László kezdeményezése, aki azért harcolt, hogy a tordai magyar gyerekek megfelelő körülmények között tanulhassanak.” A Kolozs megyei városban a magyar nyelvű iskola megalapításának jóváhagyását azóta sem tűzte napirendjére a helyi tanács, sőt az e heti ülésen Doru Anca arról akarta meggyőzni a tanács tagjait, hogy a három iskolaépület közül csak a zömében román osztályoknak termet biztosító főépület felújítására irányozzanak elő pénzalapokat. „Ha találkoznék Doru Anca tanácsossal, megkérném, hogy a békéért, a másság elfogadásáért és a testvéri szeretetért imádkozzon velem együtt” - felelte újságírói kérdésre David Keyes, hangsúlyozva, hogy erőszakra csak békével érdemes reagálni. Nagy Albert, az ótordai református egyházközség esperese, aki szintén jelen volt az eseményen, megköszönte az amerikai támogatást. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, Nagy Albert visszaigényelte, és a tordai református egyház vissza is kapta államosított iskolájának két épületét. Ennek ellenére mindaddig nem egyesíthetik a magyar osztályokat egy fedél alatt, amíg a helyi tanácstól nem kapják meg ehhez a beleegyezést. Csak ezután folyamodhatnak a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséghez, majd az oktatási minisztérium jóváhagyásáért.
