|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. augusztus 04. – V. évfolyam 29. szám (összesen
214. szám) |
||
|
|
||
A
tartalomból:
Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója
Az V. Református Világtalálkozó internetes oldala
Hittel őrizzük tanítását – elhunyt Kiss Antal esperes
Református Népfőiskolai Konferencia Velencén
Elhelyezték a Kalotavár alapkövét
Jos Colijn – Egyetemes Egyháztörténet
Egyháztörténet - 1 (a kezdetektől 1711-ig)
Egyháztörténet - 2 (1711-től napjainkig)
Közvetlenül, fiatalosan (Két keréken az autonómiáért)
Szépkenyerűszentmárton – életre eszmélő közösség
Megműtötték Imolát, az erdővidéki leukémiás kislányt
Kézdivásárhelyi motorosokat vertek meg (Rendőrségi
túlkapás a Szent Anna-tónál)
Hazudik a rendőrség (Feljelentést tettek a megvert
motorosok)
A zenei anyanyelv közösségében
Reménykeltő falutalálkozó Dányánban
Kolozsvári magyar gyermekkórus
Összefogás Kalotavár felépítéséért
Örömünnep a felsővárosi gyülekezetben
Háromszoros diszkrimináció (Szóvá tesszük)
Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója
Az Erdélyi Református Egyházkerület
Elnöksége ez úton is szeretettel és tisztelettel értesíti az erdélyi református
híveket arról, hogy 2006. augusztus 12–22. között sor kerül a Magyar
Reformátusok V. Világtalálkozójára, melynek nyitórendezvénye Kolozsváron lesz,
a Splaiul Independenţei 6.
sz. alatt található Sportcsarnokban (Sala Sporturilor), augusztus 12-én, délután fél 4 órai
kezdettel. Ezen a rendezvényen szervezett formában lehet részt venni, az esperesi,
illetve a lelkipásztori hivatalok útján, ingyenes belépő alapján. A helyek
száma korlátozott. Bővebb információért, kérjük, forduljanak az említett
hivatalokhoz.
Amint arról már tájékoztattunk, a világtalálkozó
nagyobb rendezvényei valamennyi magyarlakta Kárpát-medencei térséget érintik,
így lesznek majd ünnepségek többek között Szabadkán, Beregszászon, Kassán és
Szombathelyen is. A Bocskay évfordulóhoz kötődő
kolozsvári eseménysorozatban helyet kap többek között egy Bocskay-mellszobor
avatása is, a Protestáns Teológiai Intézet épülete melletti, Bocskay (Avram Iancu) tér 14-es szám alatti ingatlan udvarán, és persze,
megkoszorúzzák a Bocskay-szülőházat is.
Az V. Református Világtalálkozó internetes oldala
http://www.vilagtalalkozo.reformatus.hu/
Hittel őrizzük tanítását – elhunyt Kiss Antal
esperes
Bácskossuthfalván eltemették Kiss Antal református esperest
Tegnap késő délután mély tisztelettel több százan kísérték utolsó útjára Kiss Antal nyugalmazott esperest, aki 55 éven át szolgált a bácskai faluban. A református templomban felravatalozott lelkész gyászistentiszteletén Botos Elemér újvidéki esperes a gyászolókhoz szólva kiemelte, a törékeny ember mindannyiunk lelki tanítója volt, hihetetlen emberi erővel rendelkezett, istenfélő szeretettel munkálkodott közösségünkért évtizedeken át, nem csupán reformátusságunk, hanem magyarságunk útbaigazítójaként. Tanító volt, a szó legnemesebb értelmében, aki közösséget nevelt. Életének és munkásságának élettétele, hogy elsősorban és mindenekfelett Ember volt, az Úr szolgája, és mindig, minden körülmények között, még ha bántalmazták, meghurculták is érte, bátran vallotta magyarságát. Nem hangoskodott, hanem szelíd szóval tette rendbe a dolgokat.
Csete Szemesi István püspök úr imájában hálát adott a kincses Kolozsvárért, ahol felkészült a szolgálatra, a szép, gyümölcsöző házasságért, a méltó házastársért, aki hatvan éven át társa volt, a gyerekekért, az unokákért, a dédunokákért.
A gyászistentisztelet után a számos lelkész, neves vajdasági közéleti személyiség, a család, a rokonok, a gyülekezet végső nyugvóhelyére kísérte a nagytiszteletű lelkipásztorát. A temetőben Móricz Árpád, a falu jelenlegi lelkésze a nagy példakép kedves igeszakaszát olvasta fel:
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”
Végül a Vajdaságból, Horvátországból, Magyarországról érkező református lelkészek egy-egy igével kérték Isten vigasztalását a gyászolókra.
http://www.magyar-szo.co.yu/arhiva/2006/07/29/ - 2006-07-29
Református Népfőiskolai Konferencia Velencén
Július 17-23 között zajlott Velencén a Kárpát-medencei Református Népfőiskolai Konferencia. A mintegy 200 fő részvételével megtartott konferencia hétfőn este istentisztelettel kezdődött az 1743-ban épült velencei református műemlék-templomban, és vasárnap délelőtt gyülekezeti istentisztelettel, úrvacsoravétellel zárult. A nyitó istentiszteleten igét hirdetett Merétey Sándor ny. zsinati főtanácsos, a záróalkalmon pedig dr. Hegedűs Loránt, az Magyar Református Egyetemes Tanácskozó Zsinat ügyvezető elnök-püspöke, egyetemi tanár.
Az egész héten át zajló rendezvénysorozat neves előadói a jelen magyar valóságának, magyar társadalmának kérdésköréről, a kibontakozás lehetőségéről szóltak. A Népfőiskolai Kollégium újonnan megválasztott elnöke Horkay László nagydobronyi lelkész, kárpátaljai református püspök lett.
Pénteken délelőtt a református templomban előadást tartott Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke és Patrubány Miklós elnök is. Rácz Sándor 1956 örökségéről szólt az 50. évforduló kapcsán. Patrubány Miklós az ’56-os forradalom legfőbb értékeit foglalta össze Szabadság-Tisztesség-Méltóság hármas jelmondatban.
Szombaton délelőtt Pápai Szabó György, a Honlevél újság felelős szerkesztője, a vendéglátó egyházközség lelkipásztora, gyülekezete nevében köszöntötte a határon túlról és a Magyarországból érkező lelkészeket, világiakat, egyetemistákat, majd a média tudatformáló szerepéről tartott előadást.
A konferencia határon túlról érkező résztvevői egész héten féláron vásárolhatták meg a HONLEVÉL folyóirat számait. Pénteken az MVSZ „mozgó Okmányirodája” is kiszállt a református konferencia helyszínére, s a parókia csodálatos környezetében népszerűsíthette az MVSZ honlevél-igazolványát, valamint a Világszövetség kiadványait.
MVSZ Sajtószolgálat
Elhelyezték a Kalotavár alapkövét
Magyarvvistai falunap
A július utolsó vasárnapján tartott magyarvistai falunap keretében helyezték el a Kalotavár Művelődési Központ alapkövét. A kiemelkedő eseményen számos közéleti személyiség mellett jelen volt Ludányi Horváth Attila konzul, aki a fővédnöki szerepet is betöltötte.
Az immár hagyományossá vált magyarvistai falunap keretében alapkő elhelyezésével és az első lapát föld kiásásával hivatalosan is elkezdték a Kalotavár Művelődési Központ építését a Kolozsvártól mintegy 18 km-re fekvő kalotaszegi faluban.
A 820 lelkes falu nemrég kapta vissza 1948-ban államosított, majd az 1950-es években kultúrházzá alakított egykori kántori lakását. A telekkönyvet az egyház csak idén tavasszal kapta kézhez, ezért a nyári alapkőletétel szinte csodával határos, hiszen az engedélyek beszerzéséhez (terv elkészítéséhez stb.) elengedhetetlenül szükséges a telekkönyvi kivonat – mondta Felházi Klára tiszteletes asszony. Az új épületben szeretnének létrehozni egyebek mellett előadótermet, könyvtárat, kis táj-múzeumot, világhálós hozzáféréssel ellátott számítógép-termet, valamint több mint negyven férőhelyes vendégszállást is – vázolta az elképzeléseket Felházi Zoltán, a gyülekezet lelkipásztora. Ismerve Kalotaszeget és a kőfaragóiról is híres Magyarvistát, nehezen lehet elképzelni, hogy a majdani vendégszobák üresen fognak állni. A beruházás terveit Makovecz Imre erdélyi tanítványa, Müller Csaba, a Kós Károly Kulturális Egyesület alapító tagja készítette el. A gyülekezet tagjai az alapkőletételt megelőzően kalákában bontották le az épület romos tetőzetét, és a tél beállta előtt a jelenleg rendelkezésre álló összeggel szeretnék a meggyengült falakat újrarakni és az épületet még a tél beállta előtt befedni. Az idei falunap is azt a célt szolgálta, hogy a bevételből az új létesítményt támogassák.
A falunap a délelőtti ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyet a református templomban tartottak, majd az ünneplők a Kaloda térre vonultak, ahol több közéleti személyiség köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően a résztvevők a romos épület falához vonultak, amely mellett a fővédnök, Ludányi Horváth Attila konzul elhelyezte a Kalotavár alapkövét, amelybe bekerült többek között a presbitériumi jegyzőkönyvének másolata, az a határozat, amely az épület felújítására vonatkozik, az Üzenet egyik lapszáma, 1 eurós, 100 forintos, 10 banis érmék és a látványterv.
A Magyarvistára látogatókat különben változatos műsor várta. Délután hagyományos ételek készítésébe és ízébe kóstolhattak bele a vásár látogatói. A közönséget óvodások, iskolások és ifjak humoros előadásai szórakoztatták, a cifra szobák és gazdaságok megtekintése mellett pedig bele lehetett pillantani a szövés és gyöngyfűzés, illetve a kőfaragás titkaiba is. Ugyanakkor kiállítás nyílt képzőművészeti alkotásokból és régi fényképekből, az érdeklődők Kalotavár-tárgyakat, így például pólókat, képeslapokat, gyöngyfüzéreket vásárolhattak, és felajánlásokat tehettek az újraépítés javára (az építkezésről, a tervekről bővebbet a www.kalotavar.ro címen lehet megtudni). Ugyancsak délután került sor az Árpád-kori templom bemutatására, majd az istentisztelet után az ünnepi népviseletbe öltözött helybéliek felvonulására. Este játék, népdal és néptáncbemutató, utcabál és tombola szerepelt a műsoron.
Somogyi Botond
Jos Colijn – Egyetemes Egyháztörténet
Ár: 21 RON
Egyháztörténet - 1 (a kezdetektől 1711-ig)
Ár: 24,5 RON
Egyháztörténet - 2 (1711-től napjainkig)
Ár: 24,5 RON
A bibliás Rákócziak
Ár: 40 RON
A fenti könyvek mindegyike,
megvásárolható és megrendelhető, Egyházkerületünk
Veres Miklós iratterjesztő
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Közvetlenül, fiatalosan (Két keréken az autonómiáért)
Virággal fogadták Sepsiszentgyörgy határában azokat a fiatalokat, akik immár nyolcadik napja az autonómia népszerűsítése érdekében kerekeznek Székelyföldön.
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) által szervezett kerékpártúra állandó résztvevőit mintegy negyvenfős csapat fogadta a város keleti végében. A duplájára duzzadt biciklisor és az őt követő autók Autonómiát a Székelyföldnek kiáltásokkal vonultak végig a városon, közben szórólapokat adtak át a járőkelőknek. Sokan integetve köszöntötték, de volt olyan is, aki a szórólapokat nézve, csóválta a fejét.
A fiatalok az unitárius templom udvarába hajtottak (felvételünkön), majd részt vettek a Csete Árpád homo-ródalmási lelkész által celebrált istentiszteleten, amelynek végén Sánta Imre SZNT-alelnök asztali székely zászlót adott át az egyházközség gondnokának, Sándor Krisztina MIT-elnök pedig megköszönte a meleg fogadtatást. A városháza előtt a csapathoz már kezdettől csatlakozott Czimbalmos-Kozma Csaba alpolgármester köszöntötte a fiatalokat, akik a Székely Mikó Kollégiumban ebédeltek.
Délután Oltszemen is fogadták a túra tagjait, ahová Gazda Zoltán MPSZ-elnök és Antal Árpád RMDSZ-képviselő kerékpáron kísérte el őket. Málnáson többórás késés után a konvojt Benedek Barna, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke fogadta. Sándor Krisztina elmondta, nagy örömükre szolgál, hogy politikai meggyőződéstől függetlenül nagyon sokan felkarolták és támogatják a túrát, amely így már fele úton is elérte célját: a legközvetlenebb módon, fiatalosan felhívni a figyelmet az autonómia fontosságára.
(Ferencz)
Háromszék - 2006-07-31
Felelősségünk, Petőfi Sándor
Koszorúzás az Ispánkútnál, hálaadó ünnepi istentisztelet a fehéregyházi református templomban, emlékünnepély a múzeumkertben – a hála és kegyelet koszorúi a turulmadaras emlékműnél, ünnepi beszédek, versek, zene és tánc. Petőfi szellemisége lengte be a fehéregyházi "síkot", ahol július utolsó vasárnapján megtartották a hagyományos népünnepélyt, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és az RMDSZ szervezésében. A műsort a PSME elnöke, Szabó József vezette. Megyei és helyi hivatalosságok, testvérvárosok (Kiskunfélegyháza, Nagykőrös) küldöttségei, hűséges visszatérők, kirándulók, a környék lakói – a fehéregyházi csata 157. évfordulója mellett – a helység első írásos említésének 775. évfordulójára, a búni Haller-kastélyban 100 éve született Szabó T. Attila nyelvészprofesszorra is emlékezhettek, valamint arra, hogy 110 éve tartották az első Petőfi-emlékezést. És hát a Kövecsi Csaba vezette helyi fúvószenekar is már 75 éves.
– Ha végignézzük azt a ragyogó csillagseregletet, amely a magyar szabadság harcát végigvitte, valamiképpen mindannyiuknak drámába torkollott a sorsa, még azoknak is, akik sok-sok évtizeddel élték túl 1848-at – hallottuk Markó Béla országos RMDSZ-elnök beszédében. – Egyetlenegy ember volt, akinek beteljesedett az élete, bármilyen fiatalon is – és az éppen Petőfi Sándor. Egyetlen ember, aki nem élhetett tovább, nem volt mód, hogy tovább éljen, hiszen nem élhetett volna úgy, mint a nagyszerű Jókai, aki rengeteg könyvben írta ki bánatát. Petőfi Sándornak ez nem lett volna elegendő. Nem élhetett úgy, mint a melankolikus Arany János, aki szembefordult a diktatúrával, megírta A walesi bárdokat, de mégis szomorú lélekkel és fájdalommal élte végig az életét, egy elnyomó zsarnokságban. Nem élhetett úgy, mint kortársai, nagyszerű szabadságharcos társai, neki sajnos, meg kellett halnia, neki sajnos, a mi szívünkben, a mi lelkünkben kellett tovább élnie, nem sok-sok évtizedet, hanem mindmostanáig százötvenhét esztendőt, és meggyőződésem szerint még sok száz esztendőt, sok-sok évszázadot, ennek a nemzetnek a szívében és a lelkében. Mert Petőfi Sándor csak mibennünk, csak a mi lelkünkben, csak a mi szívünkben élhet tovább; a mi lelkünkben, a mi szívünkben teljesedhet ki az ő sorsa. És a mi felelősségünk, magyaroké, a mi különös felelősségünk itt, erdélyi magyaroké, akikre valamiképpen rábízta életét és halálát Petőfi Sándor, hogy Ő hogyan fog tovább élni, és az Ő szabadságeszménye miként fog megvalósulni.
– Ez a megemlékezés mindanyiunké. Petőfi világosan látta, hogy a nemzet szabadsága szorosan összefügg a széles rétegek jobb jövőjének biztosításával – hangsúlyozta Ficsór József, Kiskunfélegyháza polgármestere. – De tisztában volt azzal is, hogy az a jobb jövő nem fog manna módjára a nép ölébe hullani. Mint a nép gyermeke, jól tudta azt is, hogy az egyaránt elnyomásban élő nemzetiségeknek csak egyetlen lehetőségük van a felszabadulásra: az összefogás a különböző fajtájú reakciók ellen. Petőfi szelleme világégések, pusztulások dacára megmaradt, ott van, és ott lesz mindenütt, ahol a szabadságot kell hirdetni, vagy harcolni kell érte.
A szabadságvágy a magyarságban olthatatlan. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke Rákóczi- emlékzászlót adományozott a PSME-nek, azon a helyen, ahol a szabadságért harcoló négyszáz honvéd alussza örök álmát. A zászlót Gábos Dezső tiszteletbeli elnök vette át. 1989. június 4-én (Trianon napján) a pekingi Tien-an-men téren harckocsik rontottak a fiatalokra, akik Petőfi Szabadság, szerelem című versével az ajkukon mentek a halálba. A világ legnépesebb országa számára a szabadságot egy magyar költő jeleníti meg. Lehet, hogy Petőfi nélkül 1956 sem lett volna, mondotta Patrubány Miklós. A francia forradalom hármas jelszava újrafogalmazható 1956 forradalmi tisztasága jegyében, ekképp: Szabadság, Tisztesség, Méltóság!
Az általa megálmodott világszabadságért életét áldozta a költő, ezért az egész európai közösség is tartozik Petőfi Sándornak. – Javasoljuk, hogy szülessen egy Petőfi Sándor Intézet a magyar nyelv védelmére, a szabadság eszméjének védelmére, valahogy úgy, ahogy az önkéntelenül megtestesül a Tien-an- men téren. Itt, Petőfi Sándor eltűnésének helyszínén, 157 évvel eltűnése után, kezdeményezzük azt, hogy szülessen meg az a nemzetközi intézet, amely az ő nevét viseli, az általa oly csodálatosan művelt magyar nyelv ápolására és a szabadság eszméjének a felmutatására. (Az intézet finanszírozására az Európai Unió lenne hivatott.)
Petőfi-versek, a székelyudvarhelyi és fehéregyházi fúvósok, a segesvári Kikerics néptáncegyüttes műsora, és műkedvelő költők, szavalók fellépése tették színesebbé az emlékünnepélyt.
Bölöni Domokos
Népújság - 2006-07-31
Szépkenyerűszentmárton – életre eszmélő közösség
Ifjúsági tábor és elszármazottak
találkozója – áldozat és erő
A nyilak nem mindig, de a törekvések célt értek
(Rohonyi
D. Iván felvétele)
Szép a kenyere, jó a bora, éledőben a
közössége – írtuk Szépkenyerűszentmártonról 2004.
július végén. Akkor három sátorban és néhány vendégszobában elfértek a gyermek-
és ifjúsági tábor résztvevői: az idén már egész domboldalt beszínesítettek a
sátrak, sok-sok szobát is vendégek foglaltak el, a konyhán pedig már száz főre
rotyogott a mindennapi ebéd. A közösség? Nos, a 150-nél alig valamivel többet
számláló helybeli magyarság – zömmel idősek – a jelek szerint mára felismerték
a tábor és az azt záró hagyományőrző falutalálkozó jelentőségét, megtartó
erejét, értelmét.
Szépkenyerűszentmártonban
két helyen is lehet már sátorozni: a református templom és a szőlőhegy között
kialakított teraszosított domboldalban, illetve a falu szélén, a patak partján.
Egy dupla faházat is sikerült felépíteni már, egy istállóból kétszobás
vendégházat alakítottak ki, a csűrből pedig zuhanyozót, de a helybeliek is
szállást nyújtanak. Bár kissé megkéstek vele, az idén sikerült kialakítani a
végleges, állandó hideg-melegvizes zuhanyozókat is a sátorhelyen. A faluban
nagyszülőknél nyaraló gyermekek is sátorba költöztek a tábor idejére, a szépkenyerűszentmártoniak és az onnan elszármazottak
terményeket (krumplit, tojást, tejet, kukoricalisztet stb.), de esetenként
pénzt is adtak a gyermekeik részvétele fejében. A részvételi díj egyébként
fejenként 200 új lej volt, ám ez messze nem fedezi a kiadásokat, amelyekhez
többnyire Vincze Péter táborszervező saját zsebből
járult hozzá, illetve némileg segített a Szépkenyerűszentmárton
Mezőségi Alapítvány is, amelyet két évnyi törekvéssel sikerült többedmagával
létrehoznia.
Az iskola tágas udvarán szombaton
délután íjászbemutatót tartottak a tárobozók, akik
egy héttel ezelőtt fogtak először nyilat a kezükben. A közelben jurta
domborult, a kisebbek nagy örömére, akik azonnal elfoglalták. Elkészült a
kenyérsütésre szánt hófehér kemence, együtt megépítették az aprócska agyagégető
kemencét is, ahol a tűzzománcos foglalkozásokon készült munkák
„érlelődtek" véglegesre. A színpadon egymást követték a lelkesebbnél
lelkesebb néptánc-, népdalcsoportok, akik a forró hőség dacára vastag
népviseletben, sokszor csizmában tisztelték meg a közönséget.
Szépkenyerűszentmártonban
már évek óta működik tábor:
A tábor első tevékeny napján, egy
héttel ezelőtt bivaly-, ló- és szamárszekéren juhfejésre vonultak a gyermekek,
sajtot készítettek, a tejet óriási lelkendezéssel itták, és ugyanolyan
érdeklődéssel tüntették el a már korábban előkészített sajtokat: zellerest,
tárkonyost, köményest... A túrázás jó alkalom volt a
gyógynövények megismerésére, gyűjtöttek is belőle, megszárították, majd teát
főztek. Este pedig várta őket a rotyogó birkagulyás. Szőnyeget szőttek,
mezőségi népviseletet varrtak, amelyet a lányok fel is öltöttek már szombaton.
A fafaragók keze nyomán megszületett a tábortábla a felirattal: Ifjúsági és
Gyermektábor Szépkenyerűszentmárton. A nemezelés kis
híján elmaradt, nem akadt a környéken gyapjú. A hiányosság végső soron előnnyé
vált, hiszen a fiataloknak maguknak kellett a báránybundából előkészíteniük a
gyapjút: mosták, szárították, fésültették stb. A tábor egyik napján a
tevékenységekhez csatlakoztak a szintén Szépkenyerűszentmárton
határában táborozó cserkészek, majd ők látták vendégül az ifjúsági tábor
résztvevőit. Egy másik napon harminc tagú francia cserkészcsapat látogatását
fogadták. Bár folyton történt valami és minden napra kijutott a sokszínű
programból, a tábor a pihenésre, kikapcsolódásra, „szabad" órákra is
alkalmat kínált. Minden este tábortűzzel, énekléssel zárult.
Az elszármazottak találkozójának ötlete
a hajdani lelkésztől, Szabó Attilától származik. Az 1997 óta szervezett
találkozó kezdetben közös istentiszteletben merült ki, aztán ezt is bővítették.
A találkozó már szombaton elkezdődött: László Károly színművész őseink
mesevilágáról és játékairól készült összeállításával, majd Réti Árpád
színművész népdalműsorával, és szabadtéri előadással, este mulatsággal. A
vasárnapi igehirdetés után közös bográcsgulyást fogyasztottak el, muzsikaszó
mellett, szabadtéri néptáncelőadással, majd este
mezőségi mulatságban vehettek részt az érdeklődők.
2004-ben Vincze
Péter még így nyilatkozott: — Szépkenyerűszentmártonban
nem működik, nem él a közösség. Az emberek mindennapjaikat élik, egyre fokozódó
elszigeteltségben. Erre próbálunk gyógyírt kínálni az emberi kapcsolatokra
építő hatást gyakorló elszármazottak találkozójával, és hasonló megfontolásból
született az ifjúsági és gyermektábor megszervezésének ötlete is, amelybe
nemcsak a helybeli, hanem a más vidékről érkező fiatalokat is bevonnánk,
ugyanakkor nyitási lehetőséget teremtve a falunak a külvilág, a legtöbbször
tartózkodással fogadott idegenek felé. Eleinte nagyon sokan nem értették, hogy
egyáltalán miért van erre szükség, minek kell ezzel foglalkozni. Nyűgként
fogták fel, szinte feleslegesnek érezték.
Bár szervezési gondok, nehézségek szép
számmal akadnak, a falu megszokta – megkockáztatom: igényli – a július végére
jellemző nyüzsgést. Vincze Péterrel együtt ma már
elmondhatjuk: az elszigeteltség enyhült, a lakosság nyitottabbá vált. Szépkenyerűszentmártonban működik, él a közösség. És ebben
– megérzésem szerint – a reményteljes jövő szikrája rejtőzik.
Szabadság - 2006-07-31
Megműtötték Imolát, az erdővidéki leukémiás kislányt
Megműtötték azt az erdővidéki vérrákos kislányt, akinek megmentéséért szinte az egész világ összefogott Európától az Egyesült Államokig. A baróti Bocz-Zoltán Imola Miskolcon csontvelő-átültetésen esett át, amelyhez 100 ezer eurós nagyságú pénzösszegre volt szükség.
A szakemberek szerint az elkövetkező két hétben még nem lehet semmi konkrétabbat megtudni a beavatkozás sikerességéről, ugyanis ennyi időre van szükség a csontvelő megtapadásához. Az édesapától kapott értesítés szerint a kislány egyelőre elfogadható állapotban van, tegnaptól kezdett emelkedni a sejtjeinek száma.
Közel félmilliárd lejjel rendelkezik az uzoni önkormányzat a hozzá tartozó Lisznyó falu út- és utcahálózatának feljavítására. Lisznyó főútját két éve javították meg, de már kátyús lett. A tanács arról még nem határozott, hogy ebből a pénzből az idénre betervezett felületi kezelést folytatja-e, avagy megjavíttatja a leromlott szakaszokat.
Egymillió forintot adományozott egy kecskeméti személy a tavaly árvíz sújtotta falu számára. Ebből szeretnék még ez év nyarán és őszén elvégezni az egykori községháza - késobb téeszszékház - külső és belső javítását. Ebben őrzik - nem megfelelő körülmények között - a falu irattárát és egy rendezetlen községi könyvtár állományát. De mert az adományozott összeg erre nem lesz elég, az önkormányzat közmunkát hirdet, és saját alkalmazottait is befogja a tatarozásba.
Két hónapja nincs közvilágítás a faluban, és elégedetlenséget szült az a tény, hogy nem mérték ki a legelőket, lassan halad az erdőkre és földekre vonatkozó birtoklevelek kiállítása, az ingatlanok 247-es törvény szerinti tulajdonjogának véglegesítése - tájékoztatott Kese József tanácstag.
Megkezdik a helybeli református műemlék templom alacsony várfalának tatarozását. Erre a megyei tanács tízmillió lejnyi segítségét és az önrész értékét fogják elkölteni. A hagyományos székely kalákára itt is szükség lesz. A presbitérium nem mondott le soha ősi erdőtulajdonáról, s ezért a 247-es törvény értelmében is visszaigényelte teljes, 142,8 hektárra terjedő erdővagyonát - mondta t. Derzsi György helybeli lelkipásztor. Tisztújításra is sor került az egyházközségben. Közgyulési határozat alapján Jákó Dénes viseli az új gondnoki címet.
Hagyományos módon augusztus első hetében tartják a konfirmációt. Idén három fiatal konfirmál, és ekkor kerül sor az ötven, huszonöt és tíz évvel ezelőtt konfirmált egyháztagok megemlékező találkozójára.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-08-01
Kézdivásárhelyi motorosokat vertek meg (Rendőrségi túlkapás a Szent Anna-tónál)
Július 29-én, szombaton három négykerekű motorkerékpárral (ATV) hét kézdivásárhelyi fiatal a Szent Anna-tóhoz kirándult. Amikor 18 óra körül hazafelé akartak indulni, megálltak a parkolóban, hogy elfogyasszanak egy-egy üveg üdítot. Egy ittasnak látszó rendőr rájuk szólt, hogy ne álljanak meg az út szélén, hajtsanak be a parkolóba. Ezután Vajda felügyelő kiadta a parancsot: fogják le őket, fújjanak alkoholszondába. Egyikük sem fogyasztott szeszes italt. Amikor a három motorral beálltak a parkolóba, az ott álló négy rendor és tíz álarcos, fekete ruhás rohamrendőr azonnal leteperte őket a földre. A szemüveges tusnádi rendor belerúgott az egyik fiúba (felvételünk). Az egyik civil ruhás csendőr gumibottal ütötte a földön fekvő kézdivásárhelyi motorosokat: Kanabé Leventét, Vojna Ferencet, Kolbász Sándort (utóbbit nemrég műtötték) és Oláh Szilvesztert. A bükszádi Szakács Istvánnál éppen kézügyben volt egy digitális fényképezőgép, és lépésrol lépésre megörökítette a rendőrök erőszakoskodását, a bilincsbe verést is. A földről felállították oket, és odavitték egy rendőrkocsihoz. Kettejüket elvitték a tusnádi rendőrségre, ahol nyilatkozatot írattak velük, és elengedték. Amikor a rendőrök észrevették, hogy lefényképezték oket, odamentek Szakács Istvánhoz, és azt mondták neki románul: kap ő majd fényképezést. Megfogták, a rendőrkocsihoz vitték, és jól megverték, majd a fotókat kitörölték a gépből, aztán elengedték, és visszaadták a fényképezőgépét. Négy felvétel mégis megmaradt a fényképezőgép memóriakártyáján. A kézdivásárhelyi motorosoknak nem kellett pénzbüntetést fizetniük, az esetről nem készült jegyzőkönyv.
Az incidensre tömeg gyűlt össze, sokan felháborodva így kiabáltak a rendoröknek: Fara violenta! Baietii nu au facut nimic! (Erőszak nélkül! A fiúk nem csináltak semmit!). Erre a rendőrök egy kicsit lecsendesedtek.
Azóta sem derült ki, miért bántalmazták a négy kézdivásárhelyit. Az egyik felvételen látható, amit a szemtanúk is állítanak: Vajda olyan részeg volt, hogy alig tudott járni. Megnéztük a Hargita megyei rendőr-felügyelőség honlapján a legfrissebb sajtóközleményt, de a Szent Anna-tónál történtekről egy sort sem találtunk. Ha netalán másnak is sikerült megörökítenie a súlyos rendőrségi túlkapást, kérjük, hívja fel a Háromszék szerkesztoségét.
Iochom István
Háromszék - 2006-08-01
Hazudik a rendőrség (Feljelentést tettek a megvert motorosok)
A Hargita megyei rendőrség honlapján szerdán megjelent egy sajtóközlemény, melyben - mint várható volt - a hét végén történt verésről egy szó sem esik, az esetet csendháborításként kezelik, s arra hivatkoznak, hogy a kézdivásárhelyi motorosoknál nem voltak személyi iratok, és nem álltak meg a rendőrségi felszólításra, ezért el kellett őket kísérni a tusnádi rendőrségre a szükséges ellenőrzések elvégzéséért. Mindez nem felel meg a valóságnak, szabályos csúsztatás, magyarán hazugság. A sajtóközlemény azt is hangsúlyozza, hogy a rendőrök a törvények értelmében és a polgárok érdekében jártak el. A rendőrségi közlemény nagy felháborodást váltott ki a bántalmazott motorosok körében, hiszen valótlanságokat állít. Szabó Róbert szemtanú tegnap elmondta: ami a közleményben áll, durva hazugság, semmi köze a Szent Anna-tónál történtekhez. Szó sincs arról, hogy nem álltak meg a rendőrségi felszólításra, hiszen már a parkolóban voltak, amikor négy társára valósággal rátámadtak, és leteperték őket a földre. Azelőtt az út szélén álltak, onnan irányítottak át őket a rendőrök a parkolóba. A bükszádi Szakács István fényképészt miért is verték meg? ? nem motorozott, csupán fényképezte a rendőrségi túlkapást. A felvételeket milyen joggal törölték ki, ha nem voltak hibásak? Minden hazugság.
- Az ATV-knek nincs rendszámuk, az erdőbe nem szoktunk iratokat vinni magunkkal - mondta a szemtanú. - Ha netalán mégis vétkeztünk volna, akkor sem lett volna szabad gumibottal verekedni és rugdosni a földön fekvőket. Ha hibásak voltunk, miért nem készítettek büntető jegyzőkönyvet? Honnan tudják, hogy harminc decibelnél nagyobb zajt csaptunk? Mivel mérték meg a zajt? Az is mese, hogy majdnem elütöttünk egy kislányt, nem igaz. Nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy miért verték meg a motorosokat. Ha a törvények szerint jártak el, akkor miért adott Vojna Ferencnek a törvényszéki orvos sebei gyógyulására tíznapos igazolást? A tóhoz motorokkal lemenni nem tilos, mi onnan normális zajjal értünk fel a tetőre, ahol megálltunk egy-egy üdítőre.
Tegnap a kézdivásárhelyi motorosok feljelentést tettek bántalmazóik ellen a székelyudvarhelyi törvényszéken.
Iochom István
Háromszék - 2006-08-04
A zenei anyanyelv közösségében
"Óriási erő van az együtt éneklésben, testvérkórusok találkozóiban. Álmaink némelyike megvalósul. A legsötétebb diktatúra éveiben álmodoztunk arról, hogy majd egyszer együtt éneklünk magyarországi dalos testvéreinkkel... Tudjunk élni a lehetőséggel! Remélem, hogy ez örök időkre szól. A népdalok nevében, a zenei anyanyelv közösségében találkoztunk, de ez egyben a kultúra cseréje is lehet, a jó könyvek cseréje, a jó hangfelvételek, videofelvételek cseréje. Akik ilyen szépen éneklik a népdalt, azok szubkultúrát nem terjesztenek. * A magyar népdal előadására nem jellemző a megjátszottság. Nem jellemzők az illusztratív gesztusok. A magyar népénekes mindent a gége gesztusaival fejez ki. Rendkívül mély átéléssel, azonosulással énekel, de ennek az illusztratív gesztusokban megnyilvánuló külső jele nincsen. A mi népdalunk így csodálatos, ahogy van. Nem kell arra "rájátszani" semmit. (Más kérdés, ha játékokat mutatunk be, munkafolyamatot illusztrálunk. De a népdal előadására ez nem jellemző.) * A nagy számban jelentkező magyar csoportoknak fel kellene vállalniuk a moldvai magyarság dalait (1992-ben jelent meg, a pápalátogatás alkalmával, Seres András néhai néprajztudós gyűjtése, Szervátiusz Tibor illusztrációival, mindmáig a legteljesebb csángó-magyar népdalgyűjtemény, tartalmazza a népének-anyagot, tehát nemcsak a világi dalokat, egésze annak a repertoárnak, amelyből bennünket, maiakat is: kitiltottak). * "Ha népdal, akkor az: világi dallam" – ismerős ez a tévhit. Hát nem, nem így van. Népünk tudatában az egyházi népénekek és a népdal együtt él. Kodály könyvén, A magyar népzenén nemzedékek nőttek fel – de ezt a fejezetet valahol, tudatosan: kihagyták belőle..." Az Ákosfalván született, tavaly elhunyt zeneszerző, zenetudós, -gyűjtő dr. Szabó Csaba gondolatait idéztem. 1994. június 21-én mondotta el mindezeket a Szovátán szervezett kórustalálkozón. A 2006- os nyárádszeredai rendezvény igazolni látszik szavait. Bartók Béla születésének 125. évfordulója jegyében zajlott a szombati dalostalálkozó, rövid áhítat keretében megáldotta a Bocskai Dalkör új zászlaját és áldást kért a kórusokra, az éneklő magyar népre Székely Endre református lelkész. 1866-ban határozták el a Közművelődési Dal- és Ifjúsági Kör létrehozását. 1868-an létre is jött aztán a kör énekkara, Szabó Lajos vezetésével. Azóta kisebb-nagyobb (kényszerű) megszakításokkal, folyamatosan száll a dal a Nyárádmentén. Erről tanúskodik a szép zászló, Bandi Katalin alkotása. A helyi kórusmozgalom és a Bocskai Dalkör rövid történetét a később is konferáló Kovács Ágnes tanítónő ismertette. A művelődési házban népes közönség előtt hangzottak el a köszöntők, hiszen idén is eljöttek az aszódiak, simontornyaiak, és mintha csak Szabó Csaba tanár urat igazolnák, a szlovákiai Tornalja dalosai is. Először járt a Nyárádmentén az aranyosgyéresi református vegyes kar (karnagya Szabó Zsombor). A szokott formáját hozta a Sipos Domokos Művelődési Egyesület vegyes kara Dicsőszent-mártonból. A kórusvezető Iszlay László azt találta ki, hogy a szintén őáltala dirigált (létszámban sokkal kisebb) medgyesi kórussal közösen énekeljenek, egyebek közt a szászok Erdély-himnuszát. Szépen, árnyaltan szól a Csemadok tornaljai alapszervezetének ANDANTE vegyes kara, Kurali Ágnes, a helyi iskola zenetanárnője vezeti. (Zongorán kísért Micki Ágnes.) 1975 óta énekelnek, létszámuk 35-re nőtt, évente többször szerepelnek Tornalján és környékén, különböző művelődési, egyházi alkalmakkor. Hasonlóan üdítő volt hallani a simontornyai Krammer Ferenc kórus Máté Imréné vezette dalkörét. Ötödször látogattak Erdélybe. Az elmúlt négy évben két rockoperát is feldolgoztak, A költő visszatér című darabot Nyárádszeredában is bemutatták már, az István, a királyt pedig ezután szeretnék itt is előadni. A nyomasztó kánikulát ritmusos örökzöld dallamokkal tették elviselhetőbbé, az énekes-gitáros Kántor István közreműködésével.
A Bocskai Dalkör női kara zárta a hangversenyt. A nyárádmenti indulót, Szentiváni Mihály folklorizá-lódott költeményét Ferencz Csaba karnagy dolgozta fel. (1968-ban már két kórusa volt, az általános iskola és a középiskola leánykarát is ő vezette. Azóta megszakítás nélkül tanít és szervez, itt, Nyárádszeredában. Neveli nemzedékek sorát.) Liszt, Brahms, Mendelssohn-Bartholdy, Bartók, Gárdonyi Zoltán-művek csendültek föl, végül Birtalan József műve, az Akkor szép az erdő, mikor zöld című kedves népdalfeldolgozás, szinte üvegharangcsengéssel. A közösnek szánt záróénekek közül pedig négy bordalt választottak, az utolsót több nyelven is megszólaltatták a résztvevők.
Megfért a repertoárban az egyházi és világi kórusmuzsika, a zenei irodalom nagyjai és a folklór, himnuszok és madrigál, diáknóta és bordal, sirató és spirituálé, korok és stílusok és műfajok természetes módon "ke-veredtek". Palestrina, Orlando di Lasso, Mozart, Weber, Dvorak, Erkel, Bartók, Kodály, Bárdos Lajos, Ligeti György, Farkas Ferenc. Egyetemes és nemzeti harmóniája. A Seprődi János Kórusszövetséghez több mint 680 kórus tartozik, hallottuk Nagy Ferenc elnöktől. A szövetség az 1867-ben Aradon alakult Dalár Egylet célkitűzéseit vállalja fel, folyamatosságát biztosítandó az időben. Ez évtől új színfolt rendezvényeinek palettáján a parajdi sóbányában minden július első péntek- szombat-vasárnapján tartott kórushangverseny. 2007-ben Siófokon szervezik meg a III. Nemzetközi Seprődi János Kórusfesztivált, amelyen a Kárpát-medencei magyar dalosok mellett Európa több országának énekesei is részt vesznek majd. 2006-ban pedig Técsőn lesznek együtt, lélekben minden-magyarok a nagyvilágból.
A karvezetők, kórusfelelősök, zászlótartók a találkozást megörökítő emléklapot vehettek át Dászkel László polgármestertől.
Bölöni Domokos
Népújság - 2006-08-01
Reménykeltő falutalálkozó Dányánban
A Népújság egy korábbi értesítésére lettem figyelmes, mely szerint Dányánban, egy távoli Kis-Küküllő menti falucskában falutalálkozót tartanak július 22-23- án. Számomra is fontos volt az értesítés, ugyanis tanítói pályám első három évét itt töltöttem. Sok kedves emlék fűz lakóihoz, ifjakhoz és idősebbekhez egyaránt.
Jelenleg 128 lelket számlál az egyházközség, melyet Takács Albert fiatal lelkész és egy ugyancsak fiatal gondnok, Varga Tibor személyében vezetnek tíz presbiterrel együtt.
A találkozó első napján, szombaton várták haza a csendes kis utcák és házak az egykor eltávozott személyeket, azokat, akik egy jobb megélhetés reményében választottak maguknak új lakóhelyet. Délután öt órára benépesedett a falu, megtelt a százéves múltra tekintő református templom, melyben ez alkalommal Komáromi István dányáni származású, Ernyében szolgáló lelkész köszöntötte falutársait hálaadó szószéki beszédében. Istentisztelet után a jelenlevők valamennyien a lelkészi hivatalban Takács Albert tiszteletes úr és kedves felesége vendégei voltak, aki nyolc éve végzi szolgálatát ebben az egyházközségben, Mikefalváról ingázva. Reggelig tartó kosaras bál részesei voltak, amelyben a talpalávalót a világjárta szászcsávási zenekar húzta. Kellemes, örömteljes és szeretetteljes találkozó volt, ahol táncban és dalban örvendezett együtt száztíz ember. Nemcsak a mulatozás öröme gyűjtötte össze az embereket, hanem nagy tervek megvalósításáért küzd e kicsi, de lelkes közösség egyházi vezetőivel az élen – tudtam meg Komáromi István tiszteletes úrtól. Szomorúan írta le szülőfaluja lehangoló állapotát, melyben se tanító, se lelkész nincs állandó jelleggel, aki útbaigazítaná a nagyvilágtól távolabb élő, de jobb sorsra érdemes embereket. Egy mentő gondolata támadt, éspedig létrehozni egy egyesületet – akár Falumentő Egyesület néven – melynek feladata lenne, gyarapítani az egyháztagok számát szabad választási lehetőséggel (ez már be is indult), termelőegységeket létesíteni, amelyek munkalehetőséget biztosítanának a faluban tengődő fiataloknak, biztosítani állandóan itt tartózkodó lelkészt, tanítót, akik őrködnének a falu értékei fölött, testvérkapcsolatot kialakítani, visszaadni a kiöregedett falu életreményét, felpezsdíteni az életet... Az első lépéseket már megtették két holland kapcsolat létesítésével. Jövőtől szeretnék, ha a tehetős elszármazott dányániak adójuk két százalékával segítenék az egyesület létrejöttét, amely a fent említett célok megvalósítását szolgálná. A következő akció az Öregek Vasárnapja című rendezvény megszervezése lenne október hónap folyamán, amikor szeretetcsomagok szétosztását tervezi szülőfalujában. Mindezt a szülőföld iránti tiszteletből, szeretetből és ragaszkodásból. Ez a föld sok híres ember bölcsőjét ringatta, akik odaadással kapcsolódnak be faluépítő tevékenységbe, mint például: dr. Horváth Sándor édesapjáét, Bölöni Domokos íróét, Tóth Ibolya textilmérnökét, Buzdugán Júlia gyógyszerésznőét, dr. Varga Ferenc fogorvosét, Bölöni Piroska, a székelyudvarhelyi készruhagyár igazgatójáét, Varga István és Varga Károly agrármérnökökét és ezenkívül sok jó szakemberét, akik ebből a kis távoli településből indultak életútjukra.
A falutalálkozó második napján a délben kezdődő istentiszteleten Takács Albert tiszteletes úr hirdette az igét. A templomból kijövet sok hirdetés hangzott el: az idei ötvenévesek köszöntése, az adakozásra való felkérés valamint egy közös szeretetvendégségre való meghívás a lelkészi lakásba. Ez alkalommal gulyással vendégeltek meg valamennyiünket. A vasárnapi találkozó az Adjatok hálát az Istennek egyházi énekkel zárult. Örömmel tapasztaltam, hogy a kis lélekszám ellenére is Dányánban a fennmaradásért és megmaradásért való összefogás csodákra képes, ami, úgy gondolom, követendő példa lehet hasonló helyzetű kis települések számára is.
Tóth Katalin tanítónő, Magyarsáros
Népújság - 2006-08-01
Kolozsvári magyar gyermekkórus
megalakítását tervezi a
Kolozsvár–Belvárosi Református Egyházközség.
Mivel olyan kevesen foglalkoznak a
zenével, de ugyanakkor egy nagyon fontos része életünknek az ének, Kodállyal
együtt feltettük a kérdést: „Mi tehát a teendő?" A választ Kodály maga
megadja: „Mennél nagyobb tömegeket közvetlen érintkezésbe hozni igazi, értékes
zenével. Mi ennek ma a legjárhatóbb útja? A karéneklés." Szétnézve
Erdélyben láthatjuk, hogy nem működnek magyar gyermekkórusok. Pedig a
kóruséneklés egy olyan tevékenység, amelyet minden korosztály egyforma
élvezettel művelhet.
A kolozsvári magyar gyermekkórus
megszületésének első lépéseként zenetábort szervezünk hat–tizenhárom éves
kolozsvári gyermekeknek, felekezettől függetlenül. A zenetábor Bogártelkén lesz
2006. augusztus 28–szeptember 2. között. Negyven énekelni szerető gyermek
jelentkezését várjuk a Kolozsvár–Belvárosi Református Egyházközség Lelkészi
Hivatalában (Farkas / M. Kogălniceanu utca 21. szám, tel./fax: 0264-591270, e-mail: farkas_utca@kolozsvar.ro ) augusztus 10-ig.
A szervezők nevében
Balázs Ágnes
Szabadság - 2006-08-01
Összefogás Kalotavár felépítéséért
Harmadik alkalommal szerveztek
falunapot Magyarvistán
Isten hozott! – felirat fogadta Magyarvista mindazokat, akik vasárnap a Kolozsvártól alig
húsz kilométerre lévő településre látogattak. Ezúttal nem csupán a szokványos
falunapra került sor, hanem letették annak a Kalotavárnak
az alapkövét, amelyből maga az élet indulna ki, felelevenítené és megmozgatná
az egész régió életét. Ahogyan azt Makovecz Imre
építész vallja: „Olyan centrumot kívánunk létrehozni, ahol az embereket, az
identitásukat meg lehet menteni és egy európai kereszténység számára föl lehet
őket emelni".
Már jóval az esemény előtt nagy volt a
készülődés a faluban: miközben a férfiak a felújítandó romos művelődési otthon
régi tetőszerkezetét bontották, addig az asszonyok kürtöskalácsot sütöttek az
iskola udvarán azzal a céllal, hogy az ebből származó jövedelmet a feltámadó
kultúrházra fordítsák. A nagy nap közeledtével elkészült a színpad, felépültek
a sörsátrak, megtisztult a központ, folytak a különböző ének- és táncpróbák,
főtt a töltött káposzta, előkerültek a cifra kalotaszegi ruhák, egyszóval
mindenütt nagy volt a sürgés-forgás, kicsitől nagyig megélénkült a falu.
Vasárnap reggel az ünnepség az Árpád
kori református templomban kezdődött, ahol dr. Papp Vilmos, Kőbánya–Kispest
református lelkésze hirdetett igét, majd Felházi Zoltán és Klára helyi
református lelkészek abbéli hitüket fejezték ki, hogy bár ma építkezni nagyon
nehéz, a vistai gyülekezet több száz évre fog jövőt
építeni Kalotavár alapkövére. Ezt követően a pompás
magyarok a falu központjába vonultak: itt található a Kós
Károly tervezte háborús emlékmű és a jövőben felújítandó, jelenleg még romos állapotban
lévő kultúrház, amelyet valamikor az ötvenes évek elején a helyi református
gyülekezet áldozatos munkájával építettek fel. Az ingatlant a kommunizmus alatt
a vidék elsorvasztására tett kísérlet nyomán teljesen
elhanyagolták, s jóllehet az időközben elkobozott épületet a református egyház
már egy éve visszakapta, csak idén februárban sikerült újra az egyház nevére
telekkönyvezni.
Elsőként Ludányi
Horváth Attila, kolozsvári magyar konzul szólt az egybegyűltekhez, aki a kezdetektől
nagy támogatója volt az elképzelés kivitelezésének. A diplomata elmondta, hogy
a már-már teljesen lepusztult kultúrotthon alapkövének a letétele nagy ünnep
mindenki számára. A gondolatsort Szép Gyula, az RMDSZ művelődési ügyvezető
alelnöke folytatta, aki arról beszélt, hogy Kalotavár
rendbetétele az 1989-es változások után újjáéledt kalotaszegi falu további
fejlődését fogja szolgálni. Kerekes Sándor, a Kolozs
megyei tanács elnöke azt emelte ki: tizenhat éve várják, hogy a vistai kultúrházzal „történjen valami". Mint
fogalmazott, ha tényleg elkészül Kalotavár, akkor a vistaiak elmondhatják magukról, hogy tettek valamit a
közösségért. Az EMKE-t Dáné Tibor Kálmán képviselte,
az elnök kifejezte reményét, hogy az épülendő „vár" Kalotaszeg éke,
gyöngye és központja lesz. A magyarországi ÉrMe klub
keresztény magyar üzletemberek és vállalkozók klubja nevében Takács Gábor szólt
a jelenlévőkhöz, további támogatásukról biztosítván a helyieket. Kovács István Magyargorbó község polgármestere azt hangsúlyozta, hogy meg
lehet valósítani Kalotavár felépítését, hiszen az
elmúlt időszakban, amit célul tűztek ki, az meg is valósult.
A becslések szerint a terv kivitelezése
75 millió forintba kerülne, az eddig begyűlt támogatás több mint 2 és fél
millió forintra tehető, ebből az ÉrMe 1,801 millió
Ft-ot adományozott. Ezenkívül a helyiek is sokat segítettek, hiszen az
asszonyok által készített kézimunkák, gyöngyök és egyéb dísztárgyak
értékesítéséből származó összegeket is erre a célra fordítják. Az épület
felújítási tervét Müller Csaba építész, Makovecz Imre tanítványa készítette el, akinek elmondása
szerint Kalotavár építészeti stílus szempontjából is
a térség reprezentatív épülete lesz. A korszerű művelődési központban, többek
között, könyvtár, kávézó, falumúzeum, előadóterem, szálláshely és étkezde
működne.
Az alapkőletétel után az érdeklődő, bár
kisszámú közönség különböző programokon vehetett részt: megtekinthették a
kürtőskalács és a lángos sütését mangalica zsírral, helyi specialistáktól
gyöngyfűzést tanulhattak, és ezzel párhuzamosan vásárolhattak is csodálatos
gyöngysorokat. A különböző tárgyak megvásárlásával a Kalotavár
számára egy-egy téglát válthattak meg a résztevők. A gazdagon berendezett
cifraszobát szájtátva csodálta minden látogató, és kérdések özöne árasztotta el a büszkén mutogató nénit, akitől a stafírung
és viselet varrásának rejtelmeit is megtudhattuk. Az istállólátogatás főként a
gyerekeket vonzotta, de szüleik is szívesen tekintettek be a békésen kérődző
tehenekhez, majd ezután egy pohár szíverősítőre és töltött káposztára a csűrben
gazdagon terített asztal mellé. A szíves vendéglátás, a pompás viseletbe
öltözött falu, a talpalávaló, a zenés- táncos mulatság, a jókedv és összefogás
mindenképpen reményteli erő a Kalotavár felépítéshez.
Papp Annamária,
Vetési Júlia
Szabadság - 2006-08-01
Tiltott „autonómiabiciklizés”
Marosvásárhelyen nem szórólapozhattak az önrendelkezésért kerekezők
Ma érkeznek végállomásukra, Székelyudvarhelyre az autonómia népszerűsítéséért kerékpározó fiatalok. A Magyar Ifjúsági Tanács szervezte Székelyföld-túrát általában szimpátiával fogadták, csak Marosvásárhelyen „szúrta” a rendőrség szemét.
Holnap érkeznek autonómiakörútjuk
utolsó állomására, Székelyudvarhelyre a „Tekerj rá!
Biciklizés az autonómiáért” elnevezésű akció résztvevői. A Magyar Ifjúsági
Tanács által szervezett székelyföldi biciklitúra az autonómia népszerűsítését
szolgálja. A több mint egy hete tartó túrán a bicikliseket általában
rokonszenvvel fogadták, ám Marosvásárhelyen a rendőrség megakadályozta, hogy a
városban megálljanak, és szórólapokat osztogassanak. A kerekező ifjakat a közlekedésrendészet és a közösségi rendőrség illetékesei
várták a város határában. „Vezető tisztségben lévő rendőrök vártak, akik
átadták az áthaladási engedélyünket, de megtiltották a szórólapok osztogatását”
- mesélte Sándor Krisztina, a MIT elnöke, a csoport vezetője (képünkön).
Hozzátette: a rendőrök arra hivatkoztak, hogy előzőleg nem kértek engedélyt a
szórólapok osztogatására. A rendőrök becsomagoltatták az „Autonómiát!” feliratos
bannerüket, amelyet rendszerint két kerékpározó
kifeszítve vitt a településeken. „Ezért, valamint, hogy nem állhattunk szóba az
emberekkel, kissé félszegre sikeredett a vásárhelyi átvonulásunk” - fűzte hozzá
a szervező. „A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem
koronkai campusában tartott
sajtótájékoztató sem volt felhőtlen, a jelen lévő román sajtó részéről
érzékelhető volt az ellenszenv” - összegezte vásárhelyi tapasztalatait Sándor
Krisztina.
A kerekező társaság a túra ötödik napján érkezett Gyergyószentmiklósra, ahol szintén várták őket a rendőrök, de itt segítették áthaladásukat a városon. Vasárnap Sepsiszentgyörgyön keresztül folytatták útjukat, ahol Czimbalmos-Kozma Csaba RMDSZ-es alpolgármester, Antal Árpád RMDSZ-képviselő és Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke biciklizett együtt a MIT fiataljaival. A város bejáratánál mintegy 40 sepsiszentgyörgyi csatlakozott a kezdeményezőkhöz, majd „Autonómiát a Székelyföldnek!” kiáltásokkal vonultak végig a városon, és szórólapokat osztogattak a járókelőknek. Sándor Krisztina elmondta: erdélyi körútjuk során a legnépesebb és leglelkesebb fogadtatásban Sepsiszentgyörgyön részesültek. A fiatalok tegnap Erdővidéken folytatták útjukat, a végállomásuk pedig Székelyudvarhely.
A forgalmat zavarták a biciklisek?
Szucher Ervin Livia Popa , a Maros megyei rendőrség szóvivője bevallotta: semmit nem tud az autonómiáért biciklizőkről. A közlekedésügyi osztályt vezető Viorel Cazan viszont elmondta: ő ragaszkodott a forgalmi szabályok betartatásához. „Nekem semmi bajom nem volt az autonómiát népszerűsítő fiatalokkal, de ha szórólapokat akartak osztogatni, akkor arra engedélyt kellett volna kérniük. Mi lenne, ha minden kerékpározó csoport behajtana a főtérre, és ott állna meg, ahol akarna? Zavarnák a forgalmat” - nyilatkozta lapunknak Cazan, aki hozzátette: eredetileg nem is akarta engedélyezni a biciklis felvonulást.
Jánossy Alíz, Kovács Zsolt
Krónika - 2006-08-01
Örömünnep a felsővárosi gyülekezetben
A Marosvásárhely V. Felsővárosi Református Egyházközség július 30-án, vasárnap délelőtt hálaadó istentisztelettel ünnepelte megalakulásának 60. és önállósulásának 30. évfordulóját. A keresztyének útja kísértésekkel teletűzdelt út, amely során megállás nélkül járni, gyökerezni és építkezni kell – állt az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének, dr. Pap Géza igehirdetésének középpontjában. A felsővárosi végeken 1976-ban önállósult egyházközség épülete az 1996-tól 2006-ig terjedő időszakban templommá nőtte ki magát és a gyülekezet tagjainak száma fokozatosan nőtt, mára már 4000- nél több lelket számlál.
Az igehirdetés után az ünneplők rövid verses, énekes műsorral köszönték meg a közösség kitartását és számoltak be az elmúlt hatvan év történéseiről. A gyülekezet kórusát követően Nagy Dónáth Noémi Örömünnepünkre és Veress Előd, a Színművészeti Egyetem hallgatója Töltsétek meg a templomot című szavalata fokozta az ünnepi hangulatot. Őket Balázs Mihály főgondnok követte, aki a földi boldogságot tiszavirág- életűnek nevezte, hisz a földi javak állandó hajhászása újabb és újabb vágyálmokat kelt, megszerzésük után még nagyobb, talán elérhetetlenebb célokat tűzünk ki magunk elé. Id. Szabó Frigyes, a 30 évvel ezelőtt önállósult gyülekezet első lelkipásztora a hit, a vallási közösség szerepéről szóló szavaival könnyeket csalt a jelenlevők szemébe. Az ünnepség házigazdája, Kántor Attila, a Felsővárosi Református Egyházközség lelkipásztora a 84. zsoltár tükrében mutatott be mozzanatokat a templom építésének történetéből, melynek megléte összekovácsolja a gyülekezetet és megkönnyíti a közösségi találkozást. Szász Zoltán esperes a Marosvásárhely Felsővárosi Református Egyházközséget a Maros-Mezőségi Egyházmegye oszlopos tagjaként említette, amely fennállása során rendkívül sokat tett az egyházmegye életéért.
Veress Gábor, a budapesti Klapka téri református egyházközség zászlaját nyújtotta át az ünneplő gyülekezetnek, és elmondása szerint a zászló üzenetét a rajta lévő színek (piros, zöld, kék, arany, fekete) és évszámok hordozzák.
Ezt követően a tanácsteremben Nagy Miklós Kund, a Népújság főszerkesztő-helyettese két képzőművész, Fekete Zsolt és ifj. Szabó László kiállítását nyitotta meg, majd a jelenlévők a közösség életét felelevenítő fényképkiállítást tekinthették meg.
Ferencz Melánia
Népújság – 2006-08-02
Háromszoros diszkrimináció (Szóvá tesszük)
Mennyire megcsendesedtünk, mennyire nem tesszük szóvá, hol szorít a cipő!
Legalább háromszoros hátrányos megkülönböztetés áldozata a marosvásárhelyi magyar orvosképzés, s ugyan ki emel óvást a leplezetlen elnyomás, visszaszorítás, a halmozottan előnytelen helyzet ellen, melybe a magyar tagozatot taszították hivatalos érdekvédelmünk részéről? A Bolyai Kezdeményező Bizottság nemrég megalakult vásárhelyi tagozatának - az üldözésnek, rágalmazásnak kitett civil kezdeményezésnek - kellett szót emelnie, hogy kitessék: ideje lenne már a nagypolitikai és országos kormányzati feladatokkal olyannyira elfoglalt politikusainknak végre olyan kérdésekkel is foglalkozniuk a rendszerváltás 17. évében, amelyek megoldása nélkül koalícióra sem lett volna szabad lépni senkivel. Marosvásárhelyen szûk már az orvosin a magyarul vizsgázóknak fenntartott 103 tandíjmentes helyből álló keretszám, országos viszonyszámok alapján kiszámítható, hogy legalább a duplája illetné meg másfél milliós nemzeti közösségünket. A visszás helyzetre jellemző, hogy a magyar felvételizők az idén például 8-as feletti átlaggal jutottak be, míg a román vizsgázók 5-össel is. Hasonlóképpen diszkriminációnak minősíthető, hogy a magyar tanári kar és tagozat kibontakozását továbbra is adminisztratív béklyók, jogfosztás nehezíti.
(b. kovács)
Holnap és holnapután, azaz augusztus 5–6-án, szombaton és vasárnap a nagyernyei önkormányzat és polgármesteri hivatal
falunapokat szervez Székelykálban. Holnap, szombaton
székely fiú és leány szépségversennyel indul a program a focipályán, melyet a
Kormorán együttes koncertje követ. Vasárnap 11 órától ökumenikus
istentisztelet, majd koszorúzás a kopjafánál, 13 órakor
pedig fényképkiállítás- megnyitó a református közösségi házban. 15 órakor
sportrendezvényekre és gulyásfőző versenyre kerül sor, 21 órától a marosszentgyörgyi színtársulat előadásával zárul a
rendezvény.
Népújság - 2006-08-04
