|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. július 28. – V. évfolyam 28. szám (összesen 213.
szám) |
||
|
|
||
A
tartalomból:
„Új Kezdet” a www.reformatus.ro honlapon
Meghívó - Az Erdélyi Református Lelkészérteketleti
Szövetség 2006. évi értekezletére
Pályázathirdetés kántori állás betöltésére - SEPSISZENTGYÖRGY IV
Az V. Református Világtalálkozó internetes oldala
III. Magyar Református Egyházzenei Konferencia
Kozma Zsolt - Jézus Krisztus példázatai
Alister E. McGrath – Bevezetés a keresztény teológiába
Gerhard Von Rad – Az Ószövetség teológiája
Rudolf Bultmann – Az Újszövetség teológiája
Paul Tillich – Rendszeres teológia
Déli harangszó – A nándorfehérvári diadal 550.
évfordulója
Történelemlecke Kisborosnyón (550 éve volt a
nándorfehérvári csata)
Koszorúzási ünnepséggel emlékeztek a szemerjai csatára
Orbán a politikai hazugság ellen hirdetett háborút
Tusnádfürdőn
Jó reggelt, Magyarország! - K I Á L T V Á NY
Megmentették a nyárádszentannai templomot
Ludasok találkozója - Kapcsolatteremtés három határon
túl
Megélni a magyar voltodat az
EMI táborában
Kezdődik a Félsziget fesztivál
Gulyásfőző verseny az Országos Családegyesület
szervezésében
Jóváhagyta az egyetem
szenátusa az etikai bizottság javaslatát
Magyarherepe - Falu a jelen csapdájában
Hun, régi-új legenda (Keleti kalandozásoK)
Kormorán a Székelykáli Falunapokon!
Július 18-23. között idén is megrendezésre került Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem − és a programnak ezúttal is része volt a Keskeny út ökumenikus fesztiválmisszió.
A MIT (Magyar Ifjúsági Tanács) szervezésében katolikus, református, unitárius és evangélikus fiatalok fogtak össze abban a meggyőződésben, hogy ahol több százan együtt gondolkodnak és szórakoznak, ott fontos és érdemes Isten jelenlétére és a keresztény/keresztyén értékekre figyelni-figyelmeztetni.
Idén az előadások, a filmek és az éjszakába nyúló beszélgetések három nagy téma köré csoportosultak:
Az első napi előadás, amelyet Molnár Sándor református lelkész tartott, az örök témáról: a szerelemről szólt − arról, hogyan alakíthatunk ki egészséges és maradandó szeretetkapcsolatot.
Bartos Károly kolozsvári református egyetemi lelkész az emberi szabadság kérdését járta körül tudományos és bibliai szempontból. Kiemelte azt a lehetőséget, miszerint fizikai-lelki meghatározottságainkon túl, kellő bátorsággal és szerető támogatással, belső kontrollal rendelkező emberekké válhatunk, kiket nem ösztöneik, kényszereik vagy környezetük irányít, hanem szabad akaratból döntenek és cselekednek.
Nap Kati, a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség pasztorálasszisztense a halálközeli élémények különböző vonatkozásait tárta fel − nemcsak azzal a céllal, hogy az ilyen tapasztalatokat átélt embereket jobban megértsük, hanem azért is, hogy az életükben lejátszódó nagy változásokból következtetéseket tudjunk levonni a magunk számára is. Hiszen a „halál torkából” visszatért emberek életében a szeretet és a tudás előtérbe kerül az anyagiakkal szemben, ezért utána az élethez és embertársaikhoz pozitívabban viszonyulnak.
A programot rajzolás, festés és barkácsolás, illetve hangulatos esti éneklések tették színesebbé − no meg Ruszka Sándor hangja és gitárjátéka, akit sokan a Karaván vagy a Klausenbluessband együttesből ismernek.
Ha kicsit közelebbről nézzük, a Keskeny út misszió talán két szóban foglalható össze: kihívás és találkozás.
Kihívás azért, mert feltett szándékunk szerint nem téríteni vagy másokat kioktatni akartunk, de nem is félénken visszahúzódni, hanem tanúságot tenni. Kihívás volt, mert nem egy szubkultúrát akartunk képviselni a különféle kulturális, tudományos és szórakozási lehetőségek között, hanem megmutatni: lehetséges szabad emberként és igényes értelmiségiként Istennel járni, vele közösségben élni.
Ugyanakkor a Keskeny út találkozás is volt, hiszen lényege a sok építő beszélgetésben állt. A Tusnádfürdőn töltött napok legédesebb gyümölcseit a résztvevők érdeklődése, kérdései, gondolatai jelentették számunkra.
De a szervező csapaton belül is
találkozásokat hozott ez a hét, elsősorban találkozásokat ember és ember
között, mert egymást jobban megismertük, és közösséggé kovácsolódtunk. És
egyúttal különböző felekezetek és ifjúsági szervezetek is találkoztak itt (KEL − Katolikus Egyetemi Lelkészség, F
Hasonló szándékkal folytatódik a misszió július 27-31. között a Félszigeten, ahol idén először vesz részt a Keskeny út. Isten áldását és segítségét kérjük további közös tevékenységeinkhez.
Babos Noemi
2006 augusztus 26-án Magyarfodorházán a templom fennállásának 100. évfordulója alkalmából ünnepséget szervezünk. Ünnepi istentiszteletünk délelőtt 11 órakor kezdődik, amelyen a szolgálatot a falu szülöttje, Falka Zoltán lelkipásztor végzi.
Az ünnepséggel egybekötve falutalálkozót is tartunk, mindezekre szeretettel várunk minden elszármazottat és kedves vendéget.
Érdeklődni az alábbi telefonszámokon lehet:
+40-(0)726-349910
+40-(0)264-287052
Tisztelettel,
Lukács Endre lelkipásztor
„Új Kezdet” a www.reformatus.ro honlapon
A Marosvásárhely Vártemplomi gyülekezet havilapja, az „Új Kezdet”elérhető a www.reformatus.ro/ujkezdet internetcímen.
Tisztelettel,
Szabó Mihály
Meghívó - Az Erdélyi Református Lelkészérteketleti Szövetség 2006. évi értekezletére
|
|
Erdélyi
Református Lelkészértekezleti Szövetség Conferinţa Preoţilor Reformaţi ai Districtului Ardelean Conference of Transylvanian Reformed Clergymen Union Pfarrverein des Siebenbürgisch-Reformierten Kirchendistriktes |
Kolozsvár, 2006. július 17.
M E G H Í V Ó
Az Erdélyi Református Lelkészérteketleti Szövetség 2006. évi értekezletére
Kedves Szolgatársunk!
Tisztelettel és szeretettel meghívunk az idei kerületi lelkészértekezletre, melyet Marosvásárhelyen, a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban tartunk október 11–12-én (szerdán-csütörtökön) a mellékelt program szerint.
Idei értekezletünkön az egyházi vezető személye és szolgálata körül felvetődő kérdéseket taglaljuk, dr. Bustya Dezső, Székely József, Dávid Lajos és dr. Visky András előadók segítségével.
Szeretettel kérünk, hogy részvételi szándékodat jelezd folyó év szeptember 15-ig az egyházmegyei lelkészértekezleti elnöknél, a mellékelt bejelentkezési lapon. A bejelentkezési lapon tüntesd fel a fórumbeszélgetésre szánt kérdésedet is, így adva lehetőséget egyházi életünk felelős elöljáróinak a lényegretörő, alapos és körültekintő válaszadásra.
A Diakóniai Központ az elszállásolást és az étkezést az idén is önköltségi áron biztosítja, és a befizetett összegről nyugtát ad. Az útiköltség elszámolására lepecsételt kiszállási nyomtatványt adunk.
Életedre és szolgálatodra Isten áldását kérve,
szeretettel köszöntünk:
dr. Pap Géza dr. Kállay Dezső
püspök kerületi elnök
Az Erdélyi Református Egyházkerület Lelkészértekezleti Szövetsége
2006. október 11–12-én tartandó értekezletének
P R O G R A M J A
2006. október 11., szerda
13,00 –
14,00 - érkezés, elszállásolás
14,00 – 14,40 - istentisztelet; az értekezlet megnyitása
14,40 – 15,20 - Az egyházi vezető: az ember és a hivatal. Személyiség és hivatali követelmények az egyházi vezető szolgálatában. Előadó: dr. Bustya Dezső
15,20 – 16,00 - az előadás megbeszélése – plénum
16,00 – 16,20 - szünet
16,20 – 17,00 - Az egyházi vezető: primus inter pares. Az egyházi vezető és a lelkészi közösség. Előadó: Székely József, RORLÉSz elnök
17,00 – 17,40 - az előadás megbeszélése – plénum
17,40 –
18,00 - szünet
18,00 – 18,40 - Az egyházi vezető, mint egyházépítő. Az egyházi vezető szerepe és felelőssége az egyház életének kibontakoztatásában. Előadó: Dávid Lajos
18,40 – 19,30 - az előadás megbeszélése – plénum
19,30 –
20,30 - vacsora
20,30 –
kötetlen beszélgetés, szabad program
2006. október 12., csütörtök
8,00 – 8,30 -
reggeli
8,30 – 9,30 - bibliaóra csoportokban ()
9,30 –
10,00 - szünet
10,00 – 10,40 - Az egyházi vezető, mint közéleti személyiség. Az egyházi vezető szerepe az egyház társadalmi megítélésében. Előadó: dr. Visky András
10,40 – 11,30 - az előadás megbeszélése – plénum
11,30 –
12,00 - szünet
12,00 – 13,30 - fórumbeszélgetés egyházi életünk aktuális kérdéseiről. Bevezeti: dr. Pap Géza püspök
13,30 – 14,00 - záró istentisztelet
14,00 –
ebéd, elutazás
|
Elnök dr. Kállay Dezső 400124-Kolozsvár Avram Iancu tér 13/5 e-mail: kallay@proteo.cj.edu.ro tel. 0742-595112 |
Titkár Sógor Géza 400370-Kolozsvár Motilor 84 e-mail: sogeza@gmail.com tel. 0264-594040 |
III. Magyarvistai
Falunap
Július 30-án, vasárnap tartják a III. Magyarvistai Falunapokat – tudtuk meg Felházi Zoltántól,
a Magyarvistai Református Egyházközség lelkészétől.
A műsor reggel tíz órakor az iskolában
kezdődik népi társasjátékokkal, fél tizenegykor a templomban megnyitó
istentiszteletre, köszöntésekre, a kórus fellépésére kerül sor.
Ezt követően, 12 órától a központi
Kalodában a Kalotavár alapkövének letételére kerül
sor, majd 14 órától hagyományos ételeket készítenek és árusítanak:
kürtőskalács, lángoló mangalica zsírral, házikenyér.
Délután fél háromtól a résztvevők több
program közül választhatnak: az óvodások, kisiskolások, ifjak rövid, népi
humoros előadással készültek, az érdeklődők cifraszobákat, istállókat tekinthetnek
meg, elsajátíthatják a gyöngyfűzés, kőfaragás, szövés rejtelmeit.
Ugyanakkor művészeti alkotásokból, régi
fényképekből nyílik kiállítás.
Fél négytől a templom bemutatására, négytől pedig ünnepi istentiszteletre kerül sor. Öt órakor
díszfelvonulás a faluban. A vasárnapi programot a 7 órakor kezdődő játék-,
népdal- és néptáncbemutató, valamint utcabál zárja. A részvevők között tombolát
sorsolnak ki.
– Imádkozzunk, ünnepeljünk,
emlékezzünk, találkozzunk! – hangsúlyozta a lelkész.
A szervezők felkérik mindazokat, akik
részt kivánnak venni a rendezvényen, hogy szándékukat
időben jelezzék. Határidő: július 28.
Jelentkezni lehet Felházi Zoltán és
Felházi Klára lelkipásztoroknál a 0264-271420-as vezetékes telefonon, illetve a
0744-913173-as mobilszámon.
E-mail: zfelhazi@freemail.hu
Pályázathirdetés kántori állás betöltésére - SEPSISZENTGYÖRGY IV
AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA - KOLOZSVÁR
1301/2006.I.
Nagytiszteletű Esperesi Hivatalnak
Székhelyén
A Sepsi Református Egyházmegyébe kebelezett SEPSISZENTGYÖRGY IV. Református Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet a kántori állás betöltésére, meghatározott időre (2006. december 31-ig), 1/2 normával.
· javadalmazás:
törvényes előírások szerint
·
szolgálati lakást nem tudnak biztosítani
Pályázati határidő: 2006. augusztus 18.
Pályázatot az alábbi címre kérjük küldeni:
Oficiul Parohial Reformat
520027 – Sf. Gheorghe
str. Oltului nr. 8. Jud. CV
Kolozsvár, 2006. július 17.
Dr. Pap Géza s.k.
p ü s p ö k
Gyenge János s.k.
előadótanácsos
Az V. Református Világtalálkozó internetes oldala
http://www.vilagtalalkozo.reformatus.hu/
III. Magyar Református Egyházzenei Konferencia
A
MRE Missziói Irodája, a MRE Zsinati Ének-Zenei
Bizottsága,
a
Doktorok Kollégiuma Himnológiai és Egyházzenei
Szekciója,
a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és
a Szenci Molnár Albert Egyházzenei Társaság
2006. augusztus 27. és 29. között
NAGYVÁRADON
megrendezi
a III. Magyar Református Egyházzenei
Konferenciát,
melyre szeretettel várja a Kárpát medence egész
területéről a magyar református egyházzenészeket, kántorokat, kórusvezetőket,
zenetanárokat, lelkipásztorokat és más érdeklődőket.
A konferencia főtémája:
A Kárpát-medencei református gyülekezeti
éneklés megújításának és továbbfejlesztésének lehetőségei
Tervezett
program:
Előrendezvény
augusztus 26-án szombaton.
Szakmai kirándulás – templomlátogatás, közös éneklés, tapasztalatcsere.
Találkozás Nagyváradon az Arany János Kollégiumnál de. 10 órakor. Utazás
gépkocsikkal, esetleg különbusszal. Útvonalterv:
Nagyvárad – Bánffyhunyad – Tordaszentlászló
– Ákos – Nagyvárad (kb. 250 km).
Nyitónap augusztus 27-én vasárnap délután
17 órakor
az
Újvárosi református Templomban:
Egyházkerületi kórustalálkozó és a
konferencia ünnepélyes megnyitása. Igét hirdet Tőkés László püspök
Nyitóelőadás: Gárdonyi Zoltán és a magyar
református egyházzene.
Főrendezvény augusztus 28-29-én
(hétfő-kedd)
a Partiumi Keresztény Egyetemen előadások,
bemutatók, vita, fórum
I. ülésszak (hétfő délelőtt):
Mit
énekeltek elődeink? - a 16. sz. énekeskönyvei Várad-1566 alapján
Hogyan
énekeltek elődeink? - istentiszteleti éneklés a 16-18. században
Az erdélyi és magyarországi énekeskönyvek
közös anyaga
Előadók: Kissné Mogyorósi Pálma (Budapest-Ócsa),
Dr. Fekete Csaba (Debrecen) és Dr.
- ebédszünet, városnézés, esetleg a rogeriusi
épülő orgona megtekintése
II. ülésszak (hétfő délután):
Ideális
és torz a múltban és ma. Mai európai minták.
A
kántor feladata és a kórus szerepe. Az énekkíséret gyakorlati vonatkozásai.
A
gyülekezet énekkultúrája és annak gondozása
Előadók: Dr. Kovács László Attila (Kolozsvár), Dr. Dávid
István (Nagykőrös) és Oláh Mihály (Zilah)
Este
fórum-beszélgetés.
III. ülésszak (kedd délelőtt).
A mai énekeskönyvek – pozitív és negatív elemek, az igazi
közös pontok keresése. Bevezető és kerekasztal vagy
csoportos beszélgetés.
A konferencia bezárása és záró hálaadás kedden délután 3
órakor.
JELENTKEZÉSI
HATÁRIDŐ: AUGUSZTUS 15.
Regisztrációs költség: augusztus 15-ig
jelentkezőknek 5 Euró (helyszínen fizetendő napi árfolyamon, lejben), helyben
jelentkezőknek 8 Euró, mely tartalmazza a hétfő-keddi déli étkezés költségét
is. Szállás kérhető 8 Euró/éj áron 4 ágyas kollégiumi szobákban, mely vacsorát
és reggelit is tartalmaz.
A szombati kirándulás utazási költsége 4
Euró, vagy saját gépkocsi (elegendő számú jelentkező esetén különbuszt
rendelünk). Étkezés: hideg élelem.
KÉRJÜK
AZ EGYHÁZKÖZSÉGEKET, KÜLDŐ INTÉZMÉNYEKET, HOGY TÁMOGASSÁK KÁNTORUK, TANÁRUK RÉSZVÉTELÉT
UTAZÁSI, RÉSZVÉTELI HOZZÁJÁRULÁSSAL!
További információk a www.egyhazzene.reformatus.hu
oldalon.
Jelentkezési
címek:
|
Egyházzenei Konferencia, MRE Missziói
Iroda 1146 Budapest, Abonyi
u. 21. Telefax: 3437870/164 Elektronikus cím: refzsin.zene@zsinatiiroda.hu
|
Oláh Mihály zenei
előadó, 450123 Zalau, str. S. Barnutiu 40/A tel/fax: 0260-661524 e-mail: zliget@xnet.ro |
A konferencia
szervezőbizottsága
Oláh Mihály (Zilah)
Kovács László Attila
(Kolozsvár)
Dávid István (Nagykőrös)
**********************************************************
JELENTKEZÉSI
LAP
a 2006.
augusztus 27. és 29. között NAGYVÁRADON rendezendő
III.
Magyar Református Egyházzenei Konferenciára
A jelentkező neve
Gyülekezete/egyházi munkahelye
A jelentkező címe
Közvetlen elérhetősége (telefon vagy e-mail)
Szállást kérek vasárnap estére, hétfő estére,
kedd estére
szállást nem
kérek.
A szombati kiránduláson részt veszek - saját gépkocsival - különbusszal
nem
veszek részt
(levélküldés
esetén: dátum, aláírás)
Kozma Zsolt - Jézus Krisztus példázatai
Ismét kapható a Kozma Zsolt „Jézus Krisztus példázatai” című könyv a központi iratterjesztésnél és a teológia könyvtárában.
Ára 25 RON.
Alister E. McGrath – Bevezetés a keresztény teológiába
Ára: 48,50 RON.
Gerhard Von Rad – Az Ószövetség teológiája
Ára: 34,50 RON.
Rudolf Bultmann – Az Újszövetség teológiája
Ára: 54,00 RON.
Paul Tillich – Rendszeres teológia
Ára: 55,00 RON.
A fenti könyvek mindegyike,
megvásárolható és megrendelhető, Egyházkerületünk
Veres Miklós iratterjesztő
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Déli harangszó – A nándorfehérvári diadal 550. évfordulója
A déli harangszó története
A déli harangszó hallatán 1456. július 22- ére emlékezünk, amikor Hunyadi János vezetésével Nándorfehérvár (ma Belgrád) alatt a magyar sereg döntő vereséget mért a világuralomra törő II. Mohamed szultán hadaira.
A fenti valóság ismerete ellenére felmerül bennünk a kérdés: valóban a nándorfehérvári diadalra emlékeztet a déli harangszó? Ugyanis azt, hogy a harangokat délidőben megkongatják, már hetekkel az ostrom kezdete előtt, 1456. június 29-én elrendelte III. Calixtus pápa.
Ezzel buzdította a híveket, hogy ha nem is mennek harcolni a félelmetes törökkel, legalább mondjanak imát az egek urához a keresztény fegyverek győzelméért. Csakhogy akkor nagyon lassan terjedtek a hírek: a Rómához közeli Bolognában például csak augusztus 22-én hirdették ki a pápai bullát, viszont már nyolcadikán tudtak Hunyadi győzelméről, s harangszóval köszöntötték a diadalt. A pápa augusztus első napjaiban értesült a nándorfehérvári csata végkifejletéről, hatodikán újabb bullát bocsátott ki, s ekkor valóban a győzelem ünneplésére rendelte el a harangszót. Tehát végül is a nándorfehérvári győzelemre emlékeztet az egész világon a déli harangszó, még akkor is, ha azt csak mi, magyarok tartjuk számon.
Nándorfehérvár ostroma előtt Európa rettegett II. Mohamed szultántól, akit hívei a „hódító" jelzővel illettek. 1453. május 29-én a szultán hadai rohammal bevették Konstantinápolyt, Európa egyik legjobban megerősített városát. S mikor 1455-ben híre érkezett, hogy a következő évben Mohamed Nándorfehérvár ellen indul, mindenki számolt a vár elvesztésével. V. Miklós pápa már 1455 tavaszán keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen, s utóda, III. Calixtus azt megerősítette és felajánlotta az egyházi tizedet a hadjárat pénzügyi alapjainak megteremtésére. Ugyanakkor két tapasztalt diplomatáját: Juan Carvajal bíborost és Kapisztrán János (Giovanni da Capestrano) minorita szerzetest, a kiváló szónokot Magyarországra küldte.
A keresztes hadjáratok hirdetésén és a felajánlott egyházi tizeden kívül más segítség nem érkezett. Magyarország sem készült fel a közelgő erőpróbára. Az ország élén az alig tizenhat esztendős V. László király állott, helyette – Hunyadi politikai ellenfelei – a bárók kis csoportja intézte az ország ügyeit, akik még Nándorfehérvárt is szívesen feladták volna, csakhogy Hunyaditól megszabaduljanak. Hunyadi, az ország főkapitánya azonban világosan felmérte a „Magyarország kapu"-jának nevezett Belgrád fontosságát, látta, ha az erősség elvész, a török portyázók, majd a szultán hódító seregei akadálytalanul törhetnek az ország szívéig.
Nándorfehérvár parancsnokává sógorát, Szilágyi Mihályt tette a vár őrségének élére, s mintegy 7000 katonát rendelt ide. Maga is összegyűjtötte hadi népét, mely a hozzá csatlakozó néhány bárói bandériummal együtt mintegy 8–10 ezer főnyi hadsereget jelentett.
Közben Kapisztrán fáradhatatlanul járta az országot, toborozta a kereszteseket. Külföldről is érkeztek, de tapasztalt katona alig akadt közöttük. Összegyűlt mintegy 25–30 ezer ember, akik járatlanok voltak ugyan a hadi mesterségben, fegyverük is alig akadt, de lobogó lelkesedéssel hallgattak vezetőik szavára, és a hátralevő rövid időben igyekeztek megtanulni amit csak lehetett.
Július első napjaiban ért a 60–65 ezer főnyi török sereg és csaknem ugyanannyi kísérő és szolga Belgrád alá, és azonnal töretni kezdte a várat. Belgrád félelmetes erősség volt. Két oldalról a Duna és a Száva védte, a háromszögletű erősség harmadik oldalát csak meredek sziklafalon lehetett megközelíteni. A szultán úgy vélte: erős flottillája meg tudja akadályozni, hogy Hunyadi csapatai segítséget vigyenek az ostromlottaknak.
Tévedett. Hunyadi kis hajói a várbeli naszádok segítségével július 14-én oldalról megtámadták és szétszórták a dunai török hajóhadat. Így megnyílt az út a várba. Ide vonult Hunyadi reguláris csapataival és a keresztesek egy részével, míg a többiek a közeli Száva-szigeten maradtak.
A napokig tartó ágyúzást követően július 21-én mozgásba lendült a hatalmas oszmán hadigépezet. Háromszori roham után az oszmánok elözönlötték a külső várat, és két ízben heves harc folyt a külső várba vezető hídon is. A török nyomás erősödött, most már a szigeten állomásozó keresztesek egy részét is a várba rendelték. Az utolsó rohamnál vitte véghez Dugovics Titusz, Hunyadi régi katonája önfeláldozó hőstettét: magával rántotta a mélybe a török zászlótartót. De a többiek is elszántan verekedtek, s végül sikerült a törököket az egész várból kiszorítani. Az oszmánok nagy veszteséget szenvedtek, mintegy 8000 katonájuk, köztük négyszáz válogatott janicsár maradt holtan a várban vagy a falak alatt.
De még nem dőlt el semmi. Mindkét vezér pihentetni akarta másnap a seregét, hogy majd újult erővel folytassák a küzdelmet. A keresztesek azonban másképpen gondolták: nem törődve Hunyadi és Kapisztrán parancsaival, rajtaütöttek a törökön. A kitörés csakhamar általános ütközetté fejlődött. A szultán személyesen vezette az anatóliai hadtestet. Hunyadi azonnal felismerte a kínálkozó lehetőséget: lovasságával kitört a várból, elfoglalta az ágyúkat és megtámadta a kereszteseket szorongató szultáni hadat. A törökök két tűz közé szorultak, veszteségük egyre nőtt, hitüket is elvesztették, maga a szultán is megsebesült, s kénytelen volt elrendelni a visszavonulást. Egész tábora, féltve őrzött ágyúparkja a győztesek zsákmánya lett. „Ki maga akart uralkodni a földkerekségen, paraszti kéz verte meg, járatosabb a kapa, mint a fegyver forgatásában" – foglalta össze a nándorfehérvári győzelem lényegét Túróczi János, a jeles XV. századi krónikás.
Hunyadi nem tudta kihasználni élete legnagyobb sikerét. Alig néhány héttel győzelme után, augusztus 12-én maga is a pusztító járvány áldozata lett. Feladatát azonban így is példásan teljesítette: megőrizte a haza számára a legfontosabb déli végvárat, Nándorfehérvárt. A paraszti seregekkel aratott fényes győzelme több mint hetven évre távol tartotta a törököket Közép- Európától.
A déli harangszó a nagy magyar diadal emlékére szólalt meg, és azóta minden délben, minden templomban a nándorfehérvári győzelmet és a magyar hősöket hirdeti. Emlékezzünk rá, valahányszor csak meghalljuk zengő kondulását.
írta Vajda György
forrás: Népújság
2006., HUNSOR medencefigyelő
Történelemlecke Kisborosnyón (550 éve volt a nándorfehérvári csata)
Szabadon, lélekből fakadó imákkal-énekekkel, emlékbeszédekkel idézték szombaton a kisborosnyói háromszéki történelmi emlékparkban a nándorfehérvári győzelem 550. és az önálló Erdély függetlensége 450. évfordulóját.
Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét, ahol bibliai textus alapján mondtott ünnepi prédikációt t. Egyed László Levente feltorjai fungens református és t. Török Áron ny. sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész. Előbbi a történelmi emlékezés fontosságát, utóbbi a János Zsigmond fejedelmünk idején kihirdetett vallásszabadságot emlte ki. A Damó Gyula ny. igazgatótanító vezette helyi Nyíres Lokálpatrióta Kör ugyanis emlékkopját állíttatott a nándorfehérvári győzelemre (1456) annak éppen napján, július 22-én, és a hársfák árnyékában elhelyezték tizennégy választott erdélyi fejedelem — János Zsigmondtól II. Rákóczi Ferencig — háromszéki jeles faragómesterek által készíttett díszes kopjáját. Áldás szólt Köpe Géza csíkszeredai képzőművész kisborosnyói cserefából készült, Fohász című térplasztikájára is.
Igazi történelemlecke volt Kónya Ádám előadása. A Székely Nemzeti Múzeum ny. igazgatója, író és helytörténész a Hunyadi János vezette csata részleteit ismertette. Elmondta: A kétmilliós magyar fővárosban megtartott emlékünnepségen, a Halászbástya oldalában a Magyar Keresztény Demokrata Néppárt koszorúzott, miként azt a televízió sugározta, ott alig tucatnyi ember emlékezett, ennek többszöröse gyűlt össze most Kisborosnyón, s pótolta a hallatlan mulasztást.
Az emlékünnepség színvonalát emelték Tiesz Katalin énekszámai. Pakucs Etelka, Bagoly Katalin és Tánczos Melinda Wass Albert, Reményik Sándor és Sajó Sándor egy-egy versét mondta el. Az Erdély-szerte egyetlen olyan kopjánál, amely a nándorfehérvári győztes csatájára emlékeztet (Bartha Árpád helybeli faragó munkája) virágot tettek a helybeliek, koszorút helyezett el Puskás Bálint RMDSZ-szenátor, Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő, valamint Baka Mátyás a Kovászna Megyei Tanács, Kozma Czimbalmos Csaba, a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal, Sz?cs Levente a községi RMDSZ-szervezet nevében. Az ünnepségen jelen volt Borsos Géza, a Magyarok Világszövetségének alelnöke, aki egyben a Székely Nemzeti Tanács és a Mi Vagyunk a Nép mozgalom üdvözletét is tolmácsolta, és a székelység zászlóját nyújtotta át a szervezőknek. Damó tanító úr köszönetét tolmácsolta mindazoknak, akik e székely kalákával megteremtett emlékparkért dolgoztak-áldoztak.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-07-24
Szinte hetente jelenik meg a
Szabadságban, teljes joggal, egy-egy méltatlankodó, a házsongárdi
állapotokra vonatkozó írás. Én, lelkipásztorként, gyakori „vendége" vagyok
a Házsongárdnak. Ebben a rövid írásban nincs
szándékomban kitérni mindenre, amit világgá kellene kürtölni. Nem írok
részletesebben az alkalmazottak neveletlen, kegyeletsértő magatartásáról, a
szedett-vedett öltözetükről, a szertartás közben telefonáló sírásókról, a
szemétről, az ízléstelen, mocskos asztalterítőről és egyebekről. Ez alkalommal
csak a virág-kérdésre összpontosítok. Meggyőződésem, hogy van ideális megoldás
erre. Nincs szükség városi tanácsi döntésre, sem a polgármesteri hivatal
„politikai akaratára", sem a „közterületrondító"
társaság együttműködésére, ehhez csak ránk, kolozsvári magyarokra van szükség.
Gondolok itt a református, római katolikus, evangélikus, unitárius és más
felekezetek híveire.
A koszorúmegváltásra gondolok. Nagyon
kevesen gyakorolják, de azért van rá példa, hogy a gyászoló család meghirdeti:
aki virágot, koszorút szándékszik az elhunyt temetésére vinni, az a koszorú
árát adja valamilyen jótékony célra. Ezzel az összeggel lehet támogatni a
gyülekezetet, templomjavítást, orgona felújítást, a gyülekezeti
szeretetszolgálatot. De ha ez nem lenne elég jó cél, akkor a család találhat
bármilyen alapítványt (fogyatékosokkal, elesettekkel foglalkozó intézményt),
amelynek a munkáját támogathatná. Ha ez sem megfelelő, bizonyára mindenki ismer
köztünk élő szegényeket, olyan családokat, ahol a minimálisnál is kisebb a
jövedelem, vagy olyan öregeket, akik már többször sikertelenül állták ki a
gyógyszersort és égetően szükségük lenne a megfizethetetlen orvosságra. Szóval
számtalan lehetőség van.
Ennek egyetlen akadálya mi vagyunk.
Ragaszkodunk a hagyományhoz. Mert hát illik virágot vinni a temetésre. De mi
lenne, ha Kolozsvár magyarsága a koszorúmegváltással teremtene hagyományt?
Bizonyos vagyok abban, hogy utódaink is értékelnék döntésünket.
Ha így gondolkoznánk és cselekednénk,
akkor fölöslegessé tennénk a virágolajozók – állítólag a mi érdekünkbe végzett
– „szolgálatát". Ugyan ki az, akinek nem gázol a lelkébe a már szertartási
elemmé fejlődött virággyalázás? Amikor megjelennek a védőszolgálat emberei –
akik keselyűkként lesik az Áment, és lecsapnak a virágokra, elrondítva azt,
amit Isten szépnek teremtett? Nekem határozottan az az
érzésem, hogy a „rendszer" még holtában sem akarja nyugton hagyni azt,
akire életében nem figyelt. Ha csak egy csokor virág lenne a síron, és a többi
árával egy szegény ember kenyeret, öltözetet vagy életet
megtartó orvosságot vásárolhatna, vajon nem jobban tisztelnénk elhunyt
szerettünk emlékét?
Így az „olajos fiúknak" jutna
idejük a temető takarítására és a lelkiismeretlen virágtolvajoknak
sem érné meg átmászni az állítólag megjavítandó kerítésen. Magyar közösségünk pedig megtanulna jobban odafigyelni a
kicsinyekre, hiszen tőlünk, kolozsvári keresztyénektől is a szeretettel adott
pohár víz, falat kenyér vagy szükséges orvosság kéretik majd számon.
Székely József, Kolozsvár-alsóvárosi református lelkipásztor
Szabadság - 2006-07-24
Július 16-23. között, kilencedik alkalommal rendezték meg a Nagyenyedtől kőhajításnyira lévő Magyarlapád községben a Maros-Küküllőmenti Népzene- és Néptánctábort. Habár idén az árvíz és a baromfi-influenza elriasztotta a vendégek egy részét, a környékbelieken kívül így is nyolcvanra tehető a külföldiek - magyarországiak, osztrákok, németek - száma, sőt japán vendég is érkezett.
"Úgy érzem, ez volt a legcsaládiasabb légkörű táborunk", jegyezte meg Székely György szervező, akit sokan csak Menedzser becenevén ismernek. A családias légkörben estétől reggelig folyt a tánc, napközben pedig intenzíven tanultak. Szerdán Gizella királyné erdejébe kirándultak, sütöttek-főztek, csütörtökön bor-, pénteken sajtkóstolás, mire befejezték, el is telt a hét.
Suzuki, a magyar néptáncos
A tábor sikerét a vendégek dicsérték, hisz nemcsak a néptánc, hanem a népdal, az iskolában tartott kézműves-foglalkozás is elismerést aratott. A hét elején beállított szövőszék mellé egy másodikra is szükség volt, a tavalyi kapuavatást a templomkertben - Kós Károly gyűjtése alapján, megtartó szimbólumként - egy újabb követi. A népi játékok közt a pickézést, a gulyát és a kamfert említhetjük. A hét végi gálán kuriózumként hatott Suzuki Chin, a japán Toyota városból érkezett táncos, aki hat éve él Magyarországon, és elmondása szerint néptáncoktatónak készül.
"Táncolni jöttem. A közép-európai, görög, török élő hagyományra voltam kíváncsi, a sors úgy hozta, hogy a Csillagszemű táncegyüttestől kaptam meghívást - mondta el lapunknak. - A tánc a kultúra része, az egész magyar kultúrára kíváncsi vagyok, ezért hungarológiai előadásokra is jártam. Nagy élmény volt számomra, hogy itt öregeket láthattam táncolni, amire Magyarországon nincs lehetőség."
A mai gyerek "magántáncos"
A táncoktatók közül a Budapesten élő, magyarlapádi származású Kiss István, a pécsi táncművészeti főiskola néptánc-pedagógia szakának hallgatója, feleségével Demeter Erikával, a mozgáskultúrán kívül, arra hívta fel a figyelmet: aki egyszer ebbe belekóstol, azt egy életen át elkíséri.
"A mai gyerek nem tud párban gondolkodni, nem fogja meg a másik kezét, holott egy hét alatt ez itt mind lezajlott: automatikusan választottak párt maguknak, már nem is kellett mondani" - mondta Erika. A sikerhez hozzájárult Könczei Árpád táncoktató, aki előadást és filmvetítést tartott. Nem hagyható ki az egyház sem, hiszen Borbándi András református lelkész és neje Erika, Szilágyi Erzsébet iskolaigazgatóval, az egyházi kórussal, népdalokkal léptek fel.
A húsz éve alakult Pirospántlikás zenekar prímása, Sipos Ferenc szerint a IX. tábor a község vegyes - magyar, román, cigány - lakosságának egymáshoz való közeledéséről szól. Mindannyiuk gálán való fellépte is ezt bizonyítja, a Fehér Megyei Tanács pedig idén először 70 ezer lejjel támogatta a tábort.
Tamás András
Új Magyar Szó – 2006-07-23
Koszorúzási ünnepséggel emlékeztek a szemerjai csatára
Koszorúzási ünnepséget szervezett a 157 évvel ezelőtti szemerjai önvédelmi csata emlékére az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezete tegnap délelőtt. Már István történelemtanár ismertette a jelenlévőkkel, hogy 1849. július 23-án a négyezer honvédet irányító Gál Sándor ezredesnek sikerült visszaszorítania Szászföldre a Clam-Gallas gróf vezette, túlerőben lévő osztrák-orosz csapatokat. Viszont a honvédeknek is vissza kellett vonulniuk Sepsiszentgyörgyre, ezért a csata döntetlenül végződött - elevenítette fel a másfél évszázaddal ezelőtti eseményeket a történész.
A kardot és keresztet egyaránt jelképező, kőből készült emlékművet öt évvel ezelőtt állíttatta a város önkormányzata. A szemerjai ünnepségen az emlékezés koszorúit Stakics Éva, a település alpolgármestere helyezte el, majd elhangzott a székely és a magyar himnusz. A rendezvényen Incze Zsolt, az újszemerjai református gyülekezet lelkipásztora mondott igét.
D. P.
Új Magyar Szó – 2006-07-23
Orbán a politikai hazugság ellen hirdetett háborút Tusnádfürdőn
Orbán Viktor a XVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem zárónapján tartott előadásában szólt a magyarországi belpolitikai és a nemzetpolitikai helyzetről, valamint a Fidesz nevében kiadott egy kiáltványt arra vonatkozóan, hogy az aláírók elítélik a hazugságra épülő magyarországi kormányzati kommunikációt. Kihangsúlyozta: az elszakított területek magyarsága csak saját intézményeinek kiépítése által politizálhat eredményesen.
Orbán Viktor részletesen beszélt a választási vereség okairól. Elmondta: a kormány sikeresen titkolta el a katasztrofális kormányzás következményeit, és hazugsággal nyerte meg a választást, ez volt az egyik ok. A másik pedig, hogy ezt a szemfényvesztést a Fidesz nem tudta megfelelően kommunikálni; „nem voltunk elég meggyőzőek” – fogalmazott a párt elnöke. Harmadik okként nevezte meg, hogy a magyar választópolgárok egy tekintélyes része tapasztalati tények alapján dönti el, kire adja a voksát, s ezek a tények a 2006-os kampány idején azt mutatták számára, hogy minden rendben van, mert a szavazás előtt pár hónappal még különböző juttatásokban is részesült.
Orbán elismerte, a posztkommunista magyar baloldal egy dolgot kétségtelenül jól csinált, azaz mindig is képes volt áthárítani működése következményeit és a felelősséget másra. Leszögezte: most új helyzet állt elő ebben a tekintetben, hiszen kormányra kerülésükkel a saját örökségüket vették át.
Nyílt és szervezett politikai hazugság áldozata lett Magyarország
Orbán Viktor szerint ma két érzés uralkodott el az emberekben: csalódás a kormányzati kommunikációban és félelem a jövőtől, attól, hogy minden, amit eddig megszereztünk, egy pillanat alatt elveszhet. Ennek közös gyökere egy mondatban foglalható össze: a kormány és a kormányfő hazudott nekünk – mondta a Fidesz elnöke, és hozzátette, hogy ebbe nem szabad beletörődnünk, mert ha ez történne, veszélybe kerülne mindaz, amit demokráciának nevezünk. Ezért a Fidesz úgy döntött, megfogalmaz egy kiáltványt „Jó reggelt, Magyarország!” címmel, amelynek aláírói elítélik a hazugságra épülő kormányzati kommunikációt és szeptember 23-ára, a Hősök terére nagygyűlésre hívják az embereket. (A kiáltvány szövegét alább közöljük - szerk.) Orbán azt javasolta, hogy mindenkinek élnie kell demokratikus jogával, ne engedje, hogy a hazugság árát vele fizettessék meg, és aláírásával csatlakozzon a kiáltványhoz.
Mint fogalmazott, 2006-ban nyílt és szervezett politikai hazugság áldozata lett Magyarország, amely mind gazdasági, mind a demokratikus alapokat tekintve ássa alá a demokráciát. Egyrészt a modern piacgazdaság egy idő után nem viseli el a hazugságot, másrészt a választások során választópolgár és párt között létrejött szerződést nem lehet egyoldalúan felrúgni – summázható Orbán Viktor következtetése.
Hogyan tovább?
A Fidesz elnöke felidézte a múltat, amikor a rendszerváltozás idején egy platformon tudta képviselni a demokratikus érdekeket ő, Demszky Gábor, Antall József. Akkor ez azért volt lehetséges, mert mindannyian egyetértettek abban, hogy nem akarnak hazugságokra épülő országban élni, és ezért meghúzták azokat a határokat, amelyeket a politika nem léphet át. Ma az a helyzet, mondta Orbán, hogy a rendszerváltozás eredeti eszméit szem előtt tartva meg kell akadályozni, hogy az emberek beletörődjenek a jelenlegi helyzetbe, s meg kell védeni a döntés és tájékoztatás szabadságát.
Hozzátette, leginkább a fiatalok fogékonyak a hazugságra, ők téveszthetők meg legjobban, ezért cél a fiatalok politikai aktiválása, újra bevonása a közéletbe. Németh Zsolt ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy Tusványos kiváló terep erre; immár tizenhetedik alkalommal tesz azért, hogy a Kárpát-medence fiataljait bevonják a fontos kérdésekbe.
Média és pártok
Orbán Viktor előadásában részletesen beszélt a modern tömegkommunikáció és politika viszonyáról, arról, milyen új dimenzióba helyezte az elektronikus média térhódítása a politikai kommunikációt. Elmondta, hogy a technika fejlődésével, amikor ez az újfajta kommunikációs eszköz még csak kialakulóban volt, mindenki számára jó eszköznek tűnt a szabadság és a demokrácia megerősítésére. Azonban a politikának alkalmazkodnia kellett a modern médiakörnyezethez, és ennek az lett a következménye, hogy a politikai üzenetek leegyszerűsödtek, és valami olyasmivé kezdtek hasonlítani, mint a reklámok. Az elektronikus média térhódítása azt is eredményezte, hogy a politikai teljesítmény egyre nagyobb részben kommunikációs technikává vált. Azonban nem fogadható el, hogy túlzás és hazugság egybemosódjon, és hogy a modern médiának való megfelelés egyenlő legyen a hazugsággal, mert az igazság ismerete nélkül nem lehet jó döntést hozni – mondta Orbán.
A nemzeti összetartozás politikája
Orbán Viktor ezek után arról beszélt, hogyan áll Közép-Európa uniós csatlakozása. Megjegyezte, hogy Európa beteg emberét ma Magyarországnak nevezik, és elképzelhető, hogy a most csatlakozó országoknak is hasonló gondokkal kell majd megküzdeniük. A problémák között felsorolta a két gazdaság közti különbséget (a külföldi tőke térhódítása a nemzeti hátrányára), a létező demokratikus bizonytalanságokat, az etnikai kérdéseket, valamint Európa orosz energiához való viszonyát.
A hazugságok megmérgezik a nemzetpolitikát is – jelentette ki, s utalt rá, hogy ahhoz képest, hogy a státusztörvény mögé annak elfogadásakor szinte az egész belpolitika egységesen felsorakozott, az első adandó alkalommal kihátrált az egyik fél, és aktuál-, pártpolitikai célok érdekében képes volt beáldozni a nemzetpolitikai eszméket. Orbán Viktor utalt a szlovákiai helyzetre, ami megfogalmazása szerint új korszakot jelent mindannyiunk számára, hiszen jól mutatja, hogy a nemzetiségi kérdés hogyan alakul az ország aktuális érdekei mentén: Szlovákia, amíg a NATO és az Európai Unió tagja kívánt lenni, mellőzte a nacionalistákat a kormányzatban, de amint már bent vannak, újra kormányerővé válhattak.
Kijelentette, csak az marad meg minden körülmények között, amit már intézményesítettek, tehát az egyetem, az autonómia, az önkormányzatok – ezeket kell erősíteni, illetve küzdeni értük. A nemzetpolitika magyarországi intézményeiről szólva elmondta, a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) és a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) bár nem volt hibátlan, mégis mindkettő a rendszerváltozás terméke és szimbóluma, és ma ezeket akarják feszámolni például azért, mert ott a MÁÉRT-en általában nem értenek egyet a miniszterelnökkel.
A Fidesz nemzetpolitikáját a nemzeti összetartozás politikájaként nevezte meg, amelynek célja egyebek mellett a különböző államokon belül élő magyar nemzeti közösségek egységben tartása, az autonómia nyilvános vállalása, az Európán belüli kettős mérce az államplgársággal kapcsolatban, az Unión belüli kisebbségi szabályozás, a diszkrimináció felszámolása. Tudatosítani kell, hogy a határontúliak nem elvesznek, hanem hozzáadnak a magyar érdekekhez, valamint képviselni kell a kárát-medencei magyarokat az oktatás, a gazdaság, az igazságszolgáltatás terén is – zárta előadását Orbán Viktor.
Mayer Mária, Gondola
Fotók: Boda Gergely
Erdély Ma - http://erdely.ma/hirek.php?id=18602 - 2006-07-23
Jó reggelt, Magyarország! - K I Á L T V Á NY
Jó reggelt, Magyarország!
K I Á L T V Á NY
Felhívunk minden magyar embert, hogy éljen az Alkotmány adta jogaival, ne engedje, hogy ismét megfosszák a döntés szabadságától, ne engedje, hogy vele fizettessék meg a politikai hazugságok árát - írja kiáltványában a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség.
Mi, a polgári demokratikus ellenzék hívei, akik a rendszerváltozás idején közösen küzdöttünk a diktatúra hazugságai ellen, és sokakkal együtt kivívtuk Magyarország függetlenségét és szabadságát, most, hogy a politikai hazugságok újra felütötték fejüket hazánkban, közös kiáltványt fogalmazunk meg;
- mi, a kiáltvány aláírói tudomásul vesszük, hogy a modern politika nem mentes a tömegkommunikációs és reklám eszközök használatától, ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezek a jelenségek az európai demokráciákban sehol nem léphetik át a hazugság határait;
- 2006-ban, a rendszerváltoztatás óta először Magyarországon szervezett és nyílt politikai hazugság történt;
- nyíltan hazudtak az embereknek megint, eltitkolták az ország valós helyzetét, korlátozták az igazság megismeréséhez való jogot, a tájékozódás szabadságát, ezzel pedig az állampolgárok demokratikus jogát a döntés szabadságához;
- mi, a kiáltvány aláírói elítéljük a politikai hazugságokat és felhívjuk a figyelmet arra, hogy Európában politikai hazugságokra nem épülhetnek demokratikus kormányzatok;
- mi, a kiáltvány aláírói elítéljük továbbá, hogy a politikai hazugságok árát a családokkal, és különösképpen a magyar fiatalokkal fizettetik meg;
- ezért felszólítunk mindenkit, aki szabad és őszinte országban akar élni, hogy tegyünk a politikai hazugságok és az emberek igazságtalan megsarcolása ellen;
- felhívunk minden magyar embert, hogy éljen az Alkotmány adta jogaival, ne engedje, hogy ismét megfosszák a döntés szabadságától, ne engedje, hogy vele fizettessék meg a politikai hazugságok árát;
- felhívunk mindenkit; ne törődjünk bele, hogy a rendszerváltozáskor kivívott jogainktól 16 év után megfosszanak bennünket;
- arra kérünk mindenkit, akinek fontos a döntés szabadsága, hogy aláírásával csatlakozzon a „Jó reggelt, Magyarország!" kiáltványhoz;
- a politikai hazugságokra épülő egypártrendszer 1989-ben az 56-os forradalom kivégzett áldozatainak búcsúztatásával a Hősök terén bukott meg, amikor Magyarország polgárai hitet tettek a nemzeti függetlenség, a szabadság és a demokrácia mellett. Ma, 50 évvel a forradalom után a szabadság magyar híveinek ismét bátorításra van szükségük, hogy érezhessék, nincsenek egyedül, millió szám vannak sors- és eszmetársaik;
- hívunk hát mindenkit, találkozzunk szeptember 23-án, a magyar szabadság születésének helyszínén, a Hősök terén.
Gál Kinga
Orbán Viktor
Németh Zsolt
Varga Mihály
Navracsics Tibor
Schöpflin György
Szájer József
Gyürk András
Erdély Ma - http://erdely.ma/hirek.php?id=18602 - 2006-07-23
Megmentették a nyárádszentannai templomot
Világi és egyházi összefogás iskolapéldája lehet a nyárádszentannai templom megmentésének, felújításának története. Ha az Isten örökmozgó lelkészt rendel a gyülekezet élére, aki kész lejárni a két lábát is, és azt is tudja, hogyan s miképp lehet és kell eljárni, aki meghallgatásra talál fölötteseinél és illetékes hivataloknál, az már jó kezdet. De a szívós, kitartó, gyakran idegőrlő munka csak azután következik. Tanítani lehetne, ahogyan Gecző András minden eddigi állomáshelyén maradandót teremtett, amint hol új templom építésével, mint Nyárádremetén, hol restaurálással, emlékmű-állítással, restaurálással, mint Nyárádandrásfalván s most Szentannán, írta nevét a Historia Domusok lapjaira...
A nyárádszeredai vásárvárosnapok keretében hálaadó istentiszteleten szentelték újjá a megerősített nyárádszentannai református templomot. A küküllői egyházmegye hivatalosságai, közelről és távolabbról érkező lelkészek, megyei és helyi hivatalosságok, vendégek vettek részt az ünnepen, melyen az igét a Kolozsvári Református Egyházkerület püspöke, Ft. Pap Géza hirdette. Szerencsés egybeesés: az 550 évvel ezelőtti nándorfehérvári győzelemre (1456. július 22.) emlékeztet naponta a déli harangszó – a szentannai templomot pedig éppen a törökverő hős, Hunyadi János építtette, kissé korábban, 1441-ben.
A diadal napján kérhette Isten áldását a felújított hajlékra és Nyárádszentanna templomos népére a püspök úr. Kiemelte: az új templomot az Istennel való közösség megújulásának kell követnie. A nyárádszentannai gyülekezet átélte, mit jelent az, amikor a szent hely veszélybe kerül; amikor az összefogásra oly nagy szükség van. Ezúttal a természet erői fogtak össze ellene. Megindult a hegy, és magával sodorja az Isten házát, ha meg nem erősítik. De az Úr féltő szeretettel vigyázza népét, amely szövetségben él Vele, és megszólítja azokat, akiken keresztül védi, óvja: elöljárókat, tisztségviselőket, hogy jöjjenek és cselekedjenek. A háromszáz lelkes gyülekezet segítségére siettek közemberek és vezetők, önkormányzati testületek és kormányzati hivatalok. Négy éve tettek fogadalmat: imával és tettel védekeznek a romlás ellen. Mintegy három és fél milliárd (régi) lejt kellett "szerezni" a munkálatokra, ebben nyújtott segítséget a megyei tanács, Lokodi Edit Emőke elnök asszony, Borbély László megbízott területrendezési és -fejlesztési miniszter, cégek, szakemberek, kétkezi munkások – Gecző András lelkész és a gyülekezet ügybuzgalmának eredményeképpen. A forrásokat föl kellett kutatni, kilincselni, előszobázni kellett, tervek, dokumentáció összeállítása, ügyintézés, aztán az elszámolási műveletek; mindenekelőtt azonban elérni, hogy hivatalosan is a megmentendő műemlékek közé sorolják a templomot. Mikor átvette hivatalát, mondotta Borbély László, áttekintette az iratokat, és döbbenten tapasztalta: a rendszerváltás 15 évében ez volt az egyetlen erdélyi műemlék a felújítási programban. Azóta a szám 22-re emelkedett.
A mentési/megőrzési munkának van egy sajátos hozama is, hangsúlyozta Gecző András: nagyon sok barátra tettek szert, mind a szakma köréből, mind az úgynevezett civil szférából; nyári alkotótáborokat szerveztek, a képzőművészek egy-egy művel járultak hozzá az összeg előteremtéséhez. A parókián most sem hiányzott a művészet: a marosvásárhelyi Kiss Ármánd négy festményét és a náznánfalvi Gobletec Adrian ötvösművész templomi ezüstkelyheit tekintette meg a templomból kiáramló közönség.
A kivitelező cég kirendeltségének vezetője, Ewald Brandner a parókia felújításában is közreműködött egy (vámosudvarhelyi, bonyhai szakemberekből álló, egyébként hídépítő) csoporttal. Brandner úr érzelmi szálakkal kötődik Szentannához: itt esküdtek örök hűséget egymásnak a helybeli Simon Emőkével. A marosvásárhelyi Unirea Líceum magyartanára idén is szavalt – egy megrendítő Wass Albert-verset. Marosvásárhelyen ismerkedtek meg, frigyük gyümölcse a négy hónapos Botond Ewald, akit a következő vasárnapon ugyanebben a templomban tartanak keresztvíz alá.
Az orgonát 1901-ben építette Mezei József, az is alapos felújításra szorul. Ezt demonstrálandó szólaltatta meg dr. Molnár Tünde marosvásárhelyi orgonaművész. És felújításra vár a kazettás mennyezet is. Szóval mindig lesz tennivaló Nyárádszentannán.
Az együttlét és az elvégzett munka örömét méltatták köszöntőikben Dászkel László nyárádszeredai polgármester, Székely András küküllői esperes és az új testvérgyülekezet, Harka lelkésze, ezt fejezte ki a diákok szavalata, majd az évente odaítélt Bocskai-díj – Bandi Katalin üvegfestménye –, melyet elsőként tavaly adományoztak Lokodi Editnek, önzetlen támogatásának elismeréseképpen. Idén Borbély László, Brandner Ewald és Pap Géza vehették át a köszönet és hála e szép jelképét.
Bölöni Domokos
Népújság - 2006-07-25
Ludasok találkozója - Kapcsolatteremtés három határon túl
Az RMDSZ és a helybéli egyházak szervezésében a hét végén Marosludason találkoztak a Kárpát-medencében levő Ludas nevű települések képviselői. Eljöttek a magyarországi Heves megyében levő és a vajdasági ludasiak is. Vasárnap a találkozó emlékére állított kopjafát avattak a református templom udvarán.
Az ünnepség pénteken reggel kezdődött,
amikor Dancu Ovidiu, Marosludas polgármestere és
Az ünnepi műsor szombaton délelőtt a
művelődési otthonban volt, ahol először
Vasárnap a református, illetve a
katolikus templomban tartott istentisztelet, valamint mise után az előbbi
udvarán felállított kopjafát avatták fel. Czirmay Csaba Levente református
lelkész a megmaradásról, az összetartozásról beszélt az egybegyűlteknek,
hangsúlyozva, a kopjafa azt az egyenes, hajthatatlan gerincet is szimbolizálja,
ami jellemző ránk, magyarokra, itt, a Kárpát-medencében, aminek köszönhetően
hajthatatlanok maradhattunk a történelem viharaiban. Ambrus Vilmos katolikus
plébános, folytatva a lelkész gondolatait, az anyanyelvápolásra szólította fel
az ünneplőket. Sajnos vannak már olyan magyar szülők, akik gyerekeiket nem
anyanyelvükön taníttatják. Ez nagy veszélyt jelent megmaradásunkra – hangsúlyozta
a plébános, aki felavatandó kopjafát intő jelnek is nevezte. Miután az alkotó Kováts Zoltán marosludasi
faragómester pár szót szólt munkájáról,
Ezt követően a megemlékezők egy csoportja a Liliom utca 30. szám alatti házhoz ment, ahol megkoszorúzták dr. Buday Árpád régészprofesszor szülőházát. A történészről a helyszínen Szekeres Adél tanárnő beszélt. Megtudhattuk, hogy dr. Buday Árpád Marosludason született 1879. január 17-én, majd elemi iskoláit elvégezve a nagyenyedi kollégiumban tanult tovább. Innen a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem történelem karára került, ahol diplomát szerzett, s már 1907-ben doktorált s ugyanazon egyetemen tanári állást is kapott. 1914 – 1919 között az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke volt. Kutatási területe Dacia római kori hódoltságának kora volt. Ásatásokat vezetett Tordán és Maroskeresztúron, ahonnan gazdag leleteket tárt fel. Külföldön pedig, Kréta szigetén a Minoszi kultúrát kutatta. Számos tudományos értekezlete, könyve jelent meg. Tankönyvet is írt és irodalmi alkotásai is voltak. A professzor az országváltást követően, 1927-ben karával együtt a szegedi egyetemre települt át, itt halt meg 1937-ben.
Marosludas
2000-ben állított emléktáblát házának falára, azóta minden alkalommal
kegyelettel emlékeznek meg a város nagy szülöttjéről. A koszorút
Az alpolgármester lapunknak elmondta,
még nincsenek hivatalos testvértelepülési
kapcsolataik az említett helységekkel, de jövőre viszonozzák a látogatást,
addig kidolgoznak egy erről szóló dokumentumot, amelyet a más országbeli ludasiak önkormányzatával is megtárgyalnak. Nemcsak a
kopjafaállítással, hanem az élő, határokon átnyúló emberi kapcsolatok
felvételével, ápolásával is megerősítjük ittlétünket a Kárpát- medencében –
mondta
Vajda György
Népújság - 2006-07-25
Megélni a magyar voltodat az EMI táborában
A tavalyi Merjünk magyarok lenni! mottójú EMI-tábor idén az Aki magyar, velünk tart! jelszóval folytatódik. Az augusztus 9-14. közt sorra kerülő II. Erdélyi Nemzeti Táborra a tavalyi ezres létszámnak a közel kétszeresére számítanak a szervezők, és a nemzetépítés feladatának fontosságát, illetve a jövő iránti felelősségérzetet kívánják erősíteni a táborozókban.
Az EMI, amelynek már Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön is helyi szervezete van, tudatosan szervezi tevékenységét. Teljes értékű életet élő erdélyi magyar ifjúságot akar kinevelni, és ezért felvállalta, segítséget nyújt abban, hogy a nemzeti érzelmű magyar ifjúság hallathassa magát. Arra is törekszik, hogy a kapcsolatrendszerük kiépítésére is alkalmat biztosítson. A közelgő tábor épp ennek tesz eleget.
Jurtaállítástól a történelmi előadásokig, kerekasztal-beszélgetésektől a táncházig húzódó gazdag és tartalmas programot tartogat a tarsolyában a táborszervező egyesület, az Erdélyi Magyar Ifjak. A gyergyószentmiklós melletti Négyes Motel kéthektáros kempingjében verik le idén is a sátorszögeket a táborozók, és ott fognak előadásokat tartani, vitázni a meghívott politikusok, egyházi képviselők, tanárok, borászok és különböző szakemberek. A résztvevők zöme Erdély legkülönbözőbb szegleteiből érkeznek, de mintegy kétszáz magyarországi és egy kisebb csoport délvidéki táborozóra is számítanak.
Az 1956-os forradalom félszázados évfordulója erőteljes hangsúlyt kap. E téma köré szerveződve naponta lesz előadás, beszámoló, illetve filmvetítés. A tábor másik nagyobb tematikája a nemzetpolitika. Ide sorolhatjuk a történelmi, hagyományőrző jellegű előadásokat is, amelyek összegzik többek között a magyar nemzeti jelképeinket, a lovasíjászat és a rovásírás sajátosságait.
Aktuális helyzetképet nyújtva a jelenlegi megoldásra váró problémákat fognak feszegetni az előadások. Hallhatunk majd a Kárpát-medence vidéki jövőképeiről, a délvidéki magyarság mindennapjairól, a Magyarország és Románia közti mosolydiplomáciáról és szomszédságpolitikáról, az önálló magyar egyetem fontosságáról, illetve az erdélyi magyar önrendelkezés szükségességéről az Európai Unió kapcsán. Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke, a csehszlovák kommunista börtönöket is megjárt politikus a felvidéki magyarság sorsát ismerteti. A lelkiségi töltet sem hiányzik a programból, ezt Böjte Csaba Ferenc-rendi atya és Kincses Kálmán református lelkész szavai biztosítják.
Olyan neves előadók garantálják a hatnapos tábor színvonalát, mint Bartha József, Berszán Lajos, Bodó Barna, Borsos Géza, Csath Magdolna, Csávosi György, Csép Sándor, Duma András, Duray Miklós, Eva Maria Barki, Friedrich Klára, Gaudi-Nagy Tamás, Hantz Péter, Kiszely István, Raffay Ernő, Rácz Sándor, Szakács Gábor, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Tőkés László, Vekov Károly, Vincze Gábor és Wittner Mária.
Esténként ismert együttesek koncerteznek, így a bulis, vidám hangulatot a Kryolit, Ismerős Arcok, Kárpátia, Kővirág, Misztrál, Role, Romantikus Erőszak és TransylMania biztosítja. A tábort a Gyimes-völgyébe szervezett kirándulás zárja, hogy ne csak iskolapados előadás szintjén maradjon a csángóügy felvállalása. Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke abban bízik az idei tábor éppen olyan jó lesz, mint a tavalyi. „Tartalmilag idén dúsabb programot állítottunk össze, és reméljük, ez is ugyanolyan baráti légkörben és jó hangulatban fog zajlani” – nyilatkozta az Erdély Ma kérdésére az elnök.
A meghívott neves történészek, politikusok előadásainak időpontja és a tábor részletes programja a www.emitabor.hu honlapon tekinthető meg.
Kezdődik a Félsziget fesztivál
A nagy nyári buli kezdete előtt két nappal, tegnap délben sajtótájékoztatót tartott a Félsziget fesztivál szervezőcsapata. A víkendtelepi Mobex villában a nagy hőség ellenére is igen sok újságíró tette tiszteletét, a fejleményekről Szepessy Szabolcs főszervező és házigazda, valamint Turoczki Emese sajtóreferens tájékoztatta az érdeklődőket.
Mint azt korábbi interjúnkban is tudattuk, idén három színpad áll a bulizó nagyérdemű rendelkezésére: a Maros-parti deszkák második nagyszínpaddá léptek elő, míg a hátsó fertályban az Arigato Aréna várja az elektronikus zenék kedvelőit. Itt 25 DJ keveri a ritmusokat a fesztivál idején. A koncertek időpontja kibővült, idén immár déli fél háromtól hajnali fél ötig lehet a fellépőket látni-hallani, a két nemzetközi sztárbanda – Toy Dolls és The Rasmus –, valamint a magyar és román könnyűzenei kínálat jelenlegi csúcsa mellett 16 kevésbé ismert zenekarnak adtak lehetőséget a fellépésre, bemutatkozásra. Őket 140 pályázó együttes közül válogatták ki.
Ami a nem zenei programot illeti, lesz filmfesztivál, színház, bábszínház, fotóverseny, táncaréna, irodalmi rendezvénysorozat, humorfesztivál, sportvetélkedők sokasága és civil falu is. A filmfesztiválon többek között a TiFF-en, illetve az Alter-Native-on bemutatott alkotásokat is vetítik (helyszín az Exit klub a régi Jazz mellett). A bábszínház jelenleg kísérlet, ha sikeresnek bizonyul, akkor folytatás következik, idén egyelőre egy társulat lép fel.
A táncaréna táncoktatást is jelent: a világ népzenéit mutatják be élő zene segítségével, aki pedig kedvet kapna megtanulni egypárat közülük, azt azon nyomban parkettre hívják. A fotóversenyen négy kategóriában lehet nevezni: portré, szuprareál, a test látványa, illetve kontrasztok, a győzteseket természetesen díjazzák. A Rotaract Téka Klubbal idén is együttműködik a szervezőcsapat, tavalyi nagy sikerű programjuk – talált söröspoharakért ingyen sör – ez évben szintén megismétlődik.
A 2006-os évi Félszigeten immár 100 mobil wc és 50 tusoló áll a vendégek rendelkezésére, leaszfaltozták a kompig vezető, mindeddig tengelytörő utat, bővítették az áramellátást, a közvilágítást és a kemping területét.
A pénzügyi helyzettel kapcsolatosan a főszervező elmondta: folyamatosan fektetnek be a különböző, fesztivállal kapcsolatos projektekbe, az idei összköltségvetés mintegy 450 ezer euró, és szerencsére sok komoly szponzort sikerült találni. Így is a határon állnak, ami a kiadás–bevétel arányt illeti, de nem hiszik, hogy a végén számottevő veszteségeik lennének – a tavaly ötvenezer körüli volt a látogatók száma, idén 10 százalékos növekedésre számítanak. A koncertek idén is élőben követhetőek lesznek az interneten (www.felsziget.ro).
Újságírói kérdésre válaszolva a szervezőktől megtudhattuk: elbúcsúzhat a karszalagjától az, aki a Marosban fürdik. Kamerákkal figyelik a folyót, akit fürdésen érnek, azt megbüntetik az illetékes szervek. Strandolásra ott a jóval biztonságosabb Víkendtelep, amelyre a résztvevőknek ingyenes a belépés.
Nagy Botond
Népújság - 2006-07-25
Szitás Kőrös, az élő Falu
Szitásnak Székelykeresztúrt, Orbaiban pedig Kőröst, majd Csomakőröst nevezte a nép. De hát ez a régi mesterség már csak volt. A voltért a tót azért mégiscsak adott volt, mert mind a két település nagyra becsült hagyománya volt a szitakészítés, és ha a konkurencia nem lép fel, talán még ma is szőné a szitát a kőrösi ember. Azt mondják, a letűnt századokban nem a legszerencsésebb dolog volt felügyelet nélkül hagyni a lovat Kőrösön, mert könnyen megesett, hogy levágták a farkát. Itt ugyanis lófarokszőrből szőtték a szitát, s aki nagyon ügyelt rá, évtizedekig tartott, mert soha nem rozsdázott meg. A szitakéreg készítése — mint mondják — gyermekjáték volt. De ha a kőrösi szita már a múlté, a falu másik hagyományos mestersége, a forgácskalap-készítés még nem teljesen az.
Július derekán látogattunk el Kőrösre, a ,,Kicsi-Himalája” alatti faluba (a keleti látóhatáron 1300 méter fölé emelkedő Háromszéki-havasok érdemelték ki ezt a megnevezést).
Se falu, se város
Így mondják a kőrösiek.
Mit ér az, ha közigazgatásilag a tőlünk három kilométerre fekvő Kovászna városhoz tartozunk? — latolgatták a központban összegyűlt kőrösi férfiak. — Mi ebben az előny? Nem sok. Mert minket az nem boldogít, hogy neveket adtak az utcáknak, s azokat külön házszámozták, s az meg ugyan nem, hogy itt a fürdőváros bűzlő szeméttelepe, s a kőrösi embernek is szemétdíjat kell fizetnie. A falun áthaladó műutat a megye javíttatja, de a mellékutcák nagyon el vannak hanyagolva. A Csoma-diófák megtekintéséről a nagyon göröngyös utca miatt a legtöbb külföldről érkező turistacsoportnak le kell mondania, mert autóbusszal kockázatos ide behajtani, meg kell elégednie a látogatónak azzal, amit itt a központban lát. Mégiscsak falu vagyunk mi. Van nekünk külön templomunk, iskolánk, kultúrházunk, mezőnk és erdőbirtokunk! Legtöbben falusi életet élünk, nem jobbat, de nem is rosszabbat, mint akárki ebben a megyében.
Lejegyeztük Kovászna város polgármestere, Zsuffa Levente véleményét is. E vidék szülötteként ódzkodott attól, hogy elmarasztalja Csoma Sándor maradékainak faluját.
— Nekünk főként anyagi jellegű gondot okoz Kőrös — mondta. — Utcáit kell néha javítgatnunk, amikor van rá pénzalap. De mégis meg kell kérdeznem a lakosságtól: miért nem mélyítik le a kapuk előtt a sáncokat, hogy a víz ne az utca közepét mossa? Mit ér az, ha egyik szomszéd kiássa, a másik nem?
A polgármester elmondta, egy távoli utcába kell áramot vezetniük, ahol a hétvégi házak épülnek, meg egy másikba, ahol gyenge a hálózat. Intézkednek. Biztosított: Csomakőrös nem mostohagyermeke Kovásznának!
Vadösvény, át a mezőn
Kőrösön félig-meddig ma is a régi módszerekkel művelik a mezőt. Van ott szép kapás és kalászos, de olyan is, melyről messzire látni: nem telt gyomirtóra a gazdának. Mi lesz itt, ha a közelgő uniós csatlakozás előírásait szép lassacskán be kell vezetni, alkalmazni kellő! S mert az idősebb generáció nyugdíja egyre zsugorodik, a kőrösi embernek mi marad: a mező, a veteményeskert és az állattartás…
A kőrösi mezőt Debreczi Pali bátyánkkal szoktuk osztani-szorozni, ő régi típusú mezőgazda. Mint mondta, a fárasztó mezei munkából egyre kevesebbet tud vállalni: eltelt az idő. Egyébként szép a kőrösi határ, s nem annyira a kolorádóbogár, mint inkább a burgonyavész teszi próbára a helybeli zsebét. Szinte nem látni kukoricát a határban, a közeli erdő miatt nagy itt a vadveszély. Mondták, hogy gyakran ösvényt vernek a vadak az erdőtől, a falu szélén le egészen a pákéi határig. Ezért ritka itt a csóré búza, szereti a vaddisznó. Ebben az évben nem ígérkezik tüneményes gyümölcstermés sem. Az egy dió, az igen, szereti a szélvédett helyet, a kőrösi talajt.
Minket éppen tetten értek!
Nagy munkába kezdtek a kőrösiek, javítják a harangtornyot, rukítják a templom cserépfedelét. Mindkettőt alaposan megviselték az elmúlt évtizedek. A torony szarvazatának egy részét és a lécezetet is ki kellett javítani. Ehhez a munkához szakember kellett: a nagyborosnyói Benkő Balázs és egy baróti cég szakértelme. Előbbivel — sajnos — nem tudtunk szóba állni, fenn volt a toronytetőben. A régiek mellé új cserepeket is kellett vásárolni Nagybaconból.
— A cserepek forgatása sem olyan egyszerű — magyarázta az egyházgondnok Gecse Ferenc, aki mindig ott forgolódott, ahol valamit intézni kellett. — Mert ki gondolta volna, hogy a régi cserép tartógombja, smukkja nem talál az újéval? A kétféle cserepet nem lehet egymás mellé tenni!
Sokat ér ilyenkor a székely kaláka — láttuk. Felnőttek, de még gyerekek is vállalták az aprómunkát. S mert dologidőben hetekig egy konyhát vezetni nehéz, az egyháztagok úgy határoztak, régi módszerrel sorkosztot adnak annak a csoportnak, amely éppen aznap dolgozik! Örvendett a riporter, hogy munka közben érkezett a faluba.
— Minket éppen tetten értek! — mondta ízes orbai nyelvjárással Dancs Attila. ők hordták szekérrel az új cserepet, az összegyűlt asszonyok pedig a régiekről takarították a sok évtizedes mohát, zuzmót.
Megviselte az idő a paplak tornácát, no meg csak álom egyelőre, hogy a kemény telek idején jól fogna az épületben a központi fűtés.
— Megelégedéssel mondhatom, hogy a halaszthatatlan munkát a híveim buzgó adományaiból tudjuk kifizetni — mondta a falu fiatal református lelkipásztora, ifj. Bende Tamás tiszteletes. — A gyűjtést már elődöm, t. Bíró Sándor megkezdte, és még a mai napig is folyik. Elődöm pályázat útján pénzt szerzett a kultuszminisztériumtól, de segített Pápa és Nagykanizsa önkormányzata is.
Bende Tamás tavaly november elsejétől gondozza híveit, s Kisborosnyóról egyhangú meghívással lett Csomakőrös lelkipásztora. Tőle tudjuk, hogy itt is apad a gyülekezet lélekszáma, jelenleg 280. Eddig három temetést és két keresztelőt jegyzett be az anyakönyvbe. Beköszöntése pillanatától érezte a kőrösi faluközösség szeretetét, segítőkészségét — mondta. Nemcsak a reformátusokét, a félszáznyi római katolikusét is. Ottjártunk alkalmával éppen a zabolai Csipkésből érkezett, ahol tíz gyerek számára szervezett evangelizációs hetet néhány lelkes vallástanárnő segítségével. A lelkésznek már világi beosztása is van, hisz az a szokás/hagyomány, hogy a kovásznai székhelyű Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület alelnöke a mindenkori kőrösi lelkész. Az idei Csoma-napok alkalmával már rá hárult a szervezés egy része, s mint mondta, nagy segítségére volt Kosztándi Annamária helybeli tanítónő, aki mindig oroszlánrészt vállal a közművelődési tevékenységben. Nincs olyan esemény, hogy ne lenne szüksége a nőszövetség munkájára, melynek elnöke Perdi Szabina, alelnöke Gecse Ibolya.
Zarándokhely
Zágon és Kisbacon mellett talán Csomakőrös az a falu, ahová a legtöbb turista ellátogat. Egymás után állnak meg az autóbuszok, avatott és avatatlan idegenvezetők magyaráznak mindenfélét a Csoma családról. Többek között azt is hallottuk, hogy tősgyökeres kőrösi család sarja volt, szülőháza ma is áll a Csoma-diófák közelében. Holott tudjuk, a Csomák ősi fészke Zágon, és a családi ház réges-régen tűz martaléka lett! Ennek ellenére Csomakőrös a Székelyföld déli csücskének valóságos zarándokhelye. Elég elolvasni az emlékkiállításon elhelyezett kiskoszorúk szalagjainak feliratait, belenézni az emlékkönyvbe, hogy tudomásul vegyük: nincs az a sarka a nagyvilágnak, ahonnan ne jutott volna valaki el ide, hogy elmondhassa: Csomakőrösig eljutottam, de Dardzsilingig még nem!
A lelkésszel a kicsi kálvinista templomot, az emlékkiállítást nézegettük. Mondanunk sem kell, a Kőrösi Csoma Sándor-emlékház örvend a legszerényebb látogatottságnak. Talán nem azért, mert kissé messzebb esik a központtól, hanem mert kevesebben tudnak róla. Közvetlen közelében lakik az emlékház lelkes gondozója, Csutak Piroska néni. Nála a kulcs, s nincs olyan elfoglaltsága, hogy ajtót ne nyithatna, s még magyarázattal is szolgál. Nem kis munkába és kitartó harcba került e ház megépítése az író Gazda Józsefnek, a nagy Kelet-kutatónkról elnevezett, kovásznai székhelyű közművelődési egylet elnökének. Az emlékház homlokfalán fémplakettek adják tudtunkra, létrehozásában része volt a Magyarok Világszövetségének és a Kőrösi Csoma Sándor Asztaltársaságnak is.
— A hagyomány szerint ezen a telken állt Csoma szülőháza — mondta a lelkész. A telket, erről dokumentum van, az egyházra hagyták azzal a megjegyzéssel, hogy csak a falu jeles szülöttének emlékére lehessen felhasználni. Most is a református egyház tulajdona.
Piroska néni elmondta, ő is gyűjtögetett tárgyakat az emlékház számára. Fizetése nincs, de a presbitérium neki szánja a telek fő- és sarjútermését. Lélekben kötődik a házhoz, hisz az udvar útra néző részére megboldogult férje ültette a meggyfákat…
Ne sirassák a forgácskalapot!
Már-már azt hittük, ki lehet állítani ennek a hagyományos népi kézműiparnak a halotti céduláját, de nem így van, hiszen becsületbeli dolognak tartják azt a csomakőrösi asszonyok, a nőszövetség, úgyhogy nem kell azt még elsiratni. Kalapfonással, -készítéssel foglalkozik a faluban Csutak Piroska és Dancs Anna is. Utóbbihoz kopogtattunk be, aki elmondta, hogy legutóbb ajándék lábas alá valókat készített Csomakőrös 2006 felirattal. A kőrösi kalap egyedi, mert azt puha ,,gyomfakölöpből” hasított keskeny forgácscsíkokból készítik. Különleges gyaluval hasítják ezeket, három forgácsszálat összefonnak, a fonott csíkból pedig varrógépen készül a forgácskalap.
— Van még tartalék nyersanyagom — mondta Annuska. — Inkább télen szokták hasítani, amikor nincsen mezgéje a fának. Régen szegény apukám kézi gyaluval hasította. Most nincsen baj. Gépi gyaluval hasítja a faluban Kertész János. Van, aki színezi a kalapot egy-egy piros, ciklámen vagy zöld csíkkal. Gyapjúfestékkel színezik, de én nem szeretem, mert fog.
Dancs Annuska egyébként kőrösi kürtőskalácsáról is híres. Ne gondolja senki, hogy az más, mint a megszokott. De ő úgy készíti, miként a régiek, irós vajjal! Nos, ezt a mai gyors menetben legtöbb asszony elfelejti!
Vajon mikor ébrednek rá a csomakőrösiek, hogy egy ilyen zarándokhelyen jó pár panziónak kellene működnie? S hogy a látnivaló mellett pénzt csináljanak a forgácskalapból és a Dancsné-féle eredeti kürtősből!?
Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-07-25
A tavalyi Merjünk magyarok lenni! mottójú EMI-tábor idén Aki magyar,
velünk tart! jelszóval folytatódik. Az augusztus 9–14.
közt sorra kerülő II. Erdélyi Nemzeti Táborra a tavalyi ezres létszámnak közel
kétszeresére számítanak a szervezők, és a nemzetépítés feladatának fontosságát,
illetve a jövő iránti felelősségérzetet kívánják erősíteni a táborozókban.
Jurtaállítástól
a történelmi előadásokig, kerekasztal-beszélgetésektől a táncházig húzódó
gazdag és tartalmas programot tartogat tarsolyában a táborszervező egyesület,
az Erdélyi Magyar Ifjak. A gyergyószentmiklósi 4-es
Motel és kemping kéthektáros területén kopácsolják le idén is a sátorszegeket a
táborozók, és ott fognak beszédet tartani és tanácskozásokat indítani a
meghívott politikusok, egyházi képviselők, tanárok, borászok és különböző
szakemberek. A résztvevők zöme Erdély legkülönbözőbb szegleteiből érkezik, de
mintegy kétszáz magyarországi és egy kisebb csoport délvidéki táborozóra is
számítanak.
Az 1956-os forradalom félszázados évfordulója
erőteljes hangsúlyt kap. E téma köré szerveződve naponta lesz előadás,
beszámoló, illetve filmvetítés. A tábor másik nagyobb tematikája a
nemzetpolitika. Ide sorolhatjuk a történelmi, hagyományőrző jellegű előadásokat
is, amelyek összegzik többek között magyar nemzeti jelképeinket, a lovasíjászat és a rovásírás sajátosságait. Aktuális
helyzetképet nyújtva, a jelenleg megoldásra váró problémákat fognak feszegetni
az előadások. Hallhatunk majd a Kárpát-medence vidéki jövőképeiről, a délvidéki
magyarság mindennapjairól, a Magyarország és Románia közti mosolydiplomáciáról
és szomszédságpolitikáról, az önálló magyar egyetem fontosságáról, illetve az
erdélyi magyar önrendelkezés szükségességéről az Európai Unió kapcsán. Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja ügyvezető
alelnöke, a csehszlovák kommunista börtönöket is megjárt politikus a felvidéki
magyarság sorsát ismerteti. A lelkiségi töltet sem hiányzik a programból, ezt Böjte Csaba Ferenc-rendi atya és Kincses Kálmán református
lelkész szavai biztosítják. Esténként ismert együttesek koncerteznek. A tábort
a Gyimesekbe szervezett kirándulás zárja, hogy ne
csak iskolapados előadás szintjén maradjon a csángó-ügy felvállalása. Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke abban bízik, az
idei tábor éppen olyan jó lesz, mint a tavalyi: „Tartalmilag idén dúsabb
programot állítottunk össze, és reméljük, ez is ugyanolyan baráti légkörben és
jó hangulatban fog zajlani." A meghívott neves történészek, politikusok
előadásainak időpontja és a tábor részletes programja a www.emitabor.hu
honlapon tekinthető meg.
Antal Ildikó
Hargita Népe - 2006-07-26
Gulyásfőző verseny az Országos Családegyesület szervezésében
Az Országos Családok és Nagycsaládok Egyesülete szombaton délután 5 órakor tartotta meg első gulyásfőző találkozóját Erdőcsinádon, az ifjúsági ház udvarán. A találkozón 5 csapat vett részt Marosvásárhely, Ernye, Erdőcsinád és Székelykál helységekből. Érdekesség, hogy 5, 6 és 7 éves gyermekekből tevődött össze a legfiatalabb csapat, amely sikeresen szerepelt és fejezte be a gulyásfőző versenyt.
Mind a 6 csapat díjat vett át Lukácsy Szilamér református lelkésztől, a zsűri elnökétől a református egyház részéről valamint Both Gyulától, a Nagycsaládok Egyesületének elnökétől. Harmincnyolc személy vett részt a vacsora utáni találkozón, amely a helybeli családokkal együtt zajlott. A találkozó jó hangulatban éjjel 3 órakor ért véget, felejthetetlen emlékekkel.
Az öttagú zsűri öt egyenlő díjat osztott ki. Különdíjban részesült az 5-7 éves gyerekekből álló marosvásárhelyi csapat.
Both Gyula
Népújság - 2006-07-26
Lassan már három napja kerekeznek ebben a melegben a székelyföldi autonómiáért MIT-es – és nem csak – fiatalok. Holnap érnek Marosvásárhelyre. Ez volt az a helyszín, amelyre kissé szorongva gondoltunk a szervezés során felidézve a 16 évvel ezelőtti eseményeket. Egyelőre úgy néz ki nem volt okunk aggodalomra. A rendőr jókedvűen hívta fel a helyi szervezőket, elmondta, várják a csapatot a város határában, hogy bevezethessék a több helyszínen lezárt marosvásárhelyi forgalomba.
A fiatalok egyelőre töretlen lelkesedéssel tekerik a kilométereket a fáradtság csupán azon látszik, hogy egyre több ásványvíz és mogyorókrém fogy.
A legtöbb településen fogadja őket a helyi előjáróság (lelkész, vagy polgármester), akiknek a területi autonómia előnyeit magyarázó ill. európai példákat bemutató szóróanyagokat adnak át.
A célunk az volt, hogy megmutassuk nemcsak a parlamentben, konferenciákon, mindeféle párbeszédekben lehet, és kell beszélni az autonómiáról, hanem az út szélén is miután a kezébe kap az ember egy szórólapot egy arra bicikliző fiataltól. Eddig úgy tűnik helyes volt az elgondolás. A székelyföldiek fogékonyak az ilyen jellegű civil kezdeményezésre, amelyet reményeink szerint egyre több követ majd. A mi kezünkben a sorsunk, ideje ezt észrevennünk.
Jóváhagyta az egyetem szenátusa az etikai bizottság javaslatát
Négy tartózkodással és egy ellenszavazattal fogadta el a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa azt a javaslatot, amelyet a tanintézet etikai bizottsága a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) három vezetőségi tagjával kapcsolatban hozott.
A döntést az egyetem sajtóközleményben adta hírül. Az etikai bizottság azt javasolta, Bodó Barnát írásbeli figyelmeztetésben, Hantz Pétert pedig megrovásban részesítsék, Kovács Lehel esetében a felmentést ajánlotta. A tegnapi szenátusi döntés tét nélkül maradt, ugyanis az ajánlást Nicolae Bocsan rektor már napokkal ezelőtt hatályba léptette.
A szenátusi ülésen Liviu Pop bizottsági elnök felvázolta a Nicolae Bocsan rektor által kivizsgálásra kért ügyet, valamint a bizottság javaslatát, amelyet a szenátusi tagok vita nélkül szavazásra bocsátottak. Az etikai bizottság javaslata egyébként a testület két magyar tagjának távollétében született, akik a magyar oktatók meghallgatására összehívott két ülés egyikén sem vettek részt.
Az önálló Bolyai-egyetem visszaállítását szorgalmazó három magyar oktatót félretájékoztatás és a BBTE hírnevének rontása miatt vonták kérdőre. A fegyelmik ellen az oktatók fellebbeznek, és állításuk szerint folytatják a Bolyai Kezdeményező Bizottság keretében eddig kifejtett munkájukat. Úgy vélik: az eljárás azért indult, hogy megfélemlítsék a BKB-s munkásságukban őket támogató munkatársaikat. Kovács Lehel nem tartotta kizártnak, hogy jogi útra terelik az ügyet, amennyiben nem adnak helyet fellebbezésüknek.
Tavaly decemberben beomlott a telekfalvi református templom mennyezete, a jelenleg 200 lelket számláló településen azóta is a gyülekezeti házban tartják az istentiszteleteket. A felújítás még a tavaszon elkezdődött, először a toronysüveget javították ki, a munkálatok értéke elérte a 200 millió lejt, amit az Erdélyi Református Püspökség támogatásával sikerült megvalósítani. Ezután következik a tetőszerkezet kicserélése, majd a belső mennyezet felújítása, ahová festett kazettákat szeretnének felszerelni, amit örökbe lehet fogadni. Juhász Ábel lelkipásztor elmondása szerint az ötletet a hevesi testvérgyülekezet is felkarolta és a tervezett 70 kazetta közül már nyolc gazdára is talált. A jelképes gazdáknak a neve nemcsak a kazetták hátlapjára, hanem az egyházközség nagykönyvébe is bekerül. A tervezet megvan, és ha minden az elképzelések szerint megy, akkor két év múlva meg lehet ejteni az avatóünnepséget.
Balázs Árpád
Udvarhelyi Hiradó - 2006-07-26
Az akarat példázata — akár e címet is adhattuk volna e beszélgetésnek, mert ahol kezdeményezo szellem, kitartás és egy kis önfeláldozó munka is van, ott — ha a népszaporulat is kedvezoen befolyásolja a kistelepülések jövojébe vetett hitet — láthatólag új, jobb, reményteljesebb fordulatot vehet egy falucska élete. Nos, ezt tapasztaltuk a Csereteto alatti Sepsimagyaróson. Errol beszélgettünk tiszteletes Szász Csaba helybeli református lelkipásztorral, aki úgymond önkéntes falufelelose az Uzon községhez tartozó településnek.
Valóban, én ezt vállaltam, és közöltem is a polgármesterrel, mert kész vagyok, egyképpen feladatom is mindent elvégezni annak érdekében, hogy eloreléphessen, könnyebb legyen az élete annak a kisközösségnek, amely az én eklézsiámhoz tartozik, s amelynek én most már nemcsak lelkipásztora vagyok.
— Rendszeresen részt vesz az uzoni községi tanács ülésein?
— Nem, engem oda nem hívtak-hívnak meg, de szívesen venném, és el is mennék, mert az az érzésem, hogy ott, persze, ha szót kapok, jobban tudnám képviselni ezt a kis közösséget. Csak azokon a falugyuléseken vettem részt, amelyeket itt, helyben tartott az önkormányzat, eddig két alkalommal.
Szász tiszteletes az elmúlt 365 nap alatt tizenegy pályázatot nyújtott be ilyen-olyan falusi és egyházi gondok pénzalapjának megszerzését remélve, melyben Simon Zsuzsa gondnok volt segítségére, aki sepsimagyarósi születésu pedagógus, és legalább annyira hiszi és akarja a szülofalu felemelését, mint a lelkipásztor. Magyaróson a kevésnek is örvendeni tudnak, egy csepp víz is sok a lelki tengerükben. A református egyházkerület és a Kovászna Megyei Tanács segítette oket közel 100 millió régi lejjel, hogy az 1748—52 között helyi erobol épült, 2003-ban tatarozott, muemlék jellegu kis kálvinista templomukat ez év nyarán belülrol is felújíthassák. Már felszedték a templom nedvességtol elkorhadt pádimentumát, méternyi magasan leverték a vakolatot, hogy kiszáradhasson a fal. Javításra szorul a harangtorony, a 120 éves értékes orgona, no meg a padmellvédek idoközben lefestett, de megmaradt virágornamentikáját is restaurálni kellene. A most folyó munkálatokkal is sietniük kell, mert szeretnék, hogy a szeptember végére tervezett ,,falutalálkozóra puccban legyen a templom belseje”. A remény nincs veszve, mert újból pályázatokat nyújtottak be magyarországi alapítványokhoz is, számítanak a Magyaróshoz lélekben kapcsolódók segítségére, a holland testvérekre, lelkész kollégákra, a Kóréh és a Pajor családra is. Már az irányban is léptek, hogy testvértelepülést vagy testvérgyülekezetet szerezzenek Sepsimagyarósnak.
— Nem igaz, hogy ez egy kiveszofélben levo gyülekezet. Négy fiatalt konfirmáltam az idén, van itt fiatalság, van jövendo — folytatta a lelkész. — Tavaly 119 lélekkel zártuk az évet, most 130 az eklézsia lélekszáma. Ezt igazolja az a tény is — és ez az egyik nagy eredményünk —, hogy ebben az évben sikerült állami támogatással újraindítani az óvodát. Huszonkét esztendeje nem muködött ilyen intézmény ebben a faluban! Fiatal óvóno, Kelemen Rozália dolgozik itt, sajnos csak részmunkaidovel, de remény van arra, hogy az osztol ez változik. Ebben a küzdelemben — az épület belso javításában, a termek leválasztásában, a csempék újrarakásában — nagy segítségünkre volt az uzoni Tatrangi Sándor központi iskola igazgató asszonya, Szabó Margit, de Márton Árpád RMDSZ-képviselo és mások is, akiknek méltán kijár faluközösségünk elismerése és hálája. Önkormányzati pénzbol új csempét rakattak a kultúrházba. Az épület elotti kis kerítés felállításában is a mi presbitereinknek — Kovács Károly, Bordás Sándor és mások — jutott az oroszlánrész. Mint látták, megfelelo állapotban van a magyarósi bekötoút is, amelyre negyven autó kavicsot hordatott és három vízereszt építtetett az uzoni községvezetés.
— Soha jobb helyre és célra nem adományozhatott volna senki, mint éppen Magyarósra. Ráduly István uzoni polgármester tájékoztatott ugyanis, hogy egy kecskeméti hölgy egymillió forintot adományozott a faluközösségnek közösségi célok megvalósítása érdekében. Ügyesen gazdálkodva ebbol kellene jutnia a Fodor János-iskola és -óvoda épületének belso tatarozására az osszel, az iskola és a Kóréh Ferenc nevét viselo kultúrház cserépfedelének megforgatására, a csatornák kicserélésére. Elkelne egy kis segítség az önkéntes tuzoltócsapatunk számára is, mert messze a város, s Isten orizz, hogy tuz üssön ki. Gál Béla testvérünk a tuzoltóparancsnok, az uzoniak ajándékoztak egy akkumulátort a pumpánkhoz. Természetesen, a kecskeméti adomány egy részét a református egyház is igényelné, nekünk is minden lej aranyat ér. Pénzzel csak az építoanyagot kell megvennünk, mert a magyarósi nép nagy érdeme, hogy ha kevesebb is a pénze, közmunkával csodákat tud teremteni. Új óvodai csoportunknak játékokra volt szüksége. A kevéskét, ami összegyult, árkosi lelkészkollégám, t. Makkai Péter egészítette ki. Ebben — hisz sokan olvassák a Háromszéket, még interneten is — bárkitol szívesen fogadunk segítséget, játékokat. Az egyháztagok közmunkája nélkül nem dicsekedhetnénk el azzal, hogy sikerült bevezetnünk az ivóvizet a papi lakásba, a konyhában csempét raktunk, van fával muködo központi futésünk is. A 247-es törvény értelmében visszaigényeltük 14,5 hektárnyi egyházi erdoterületünket, még öt hektár szántót és háromnegyed hektárnyi kaszálót.
Magyarós megfordult életéhez tartozik az is, hogy nem feledkeznek meg az ünnepekrol, kultúráról. A Marosvásárhelyen élo Fodor Sándor tanár (szerkesztoje a magyarósi falumonográfiának) és mások által adományozott könyvekbol — a falutalálkozó egyfajta meglepetéseként — falusi közkönyvtárat szándékoznak alapítani Bartha Lajos református lelkipásztor emlékére, aki fél évszázadon keresztül szolgálta ezt az egyházközséget. Gál Erika tanítóno fiatal házasokból álló csoportnak modern drámajátékot tanított be, amellyel részt vettek a fiatal amator színjátszók találkozóján.
Szász tiszteletes — mert nem muködhet a faluban állandó családorvosi szolgálat — minden hónapban saját kocsijával szállítja dr. Derzsi Gyöngyvér uzoni orvost, aki a kántori lakban rendel. Rendelés után pedig, hazafelé jövet az uzoni vagy a szentgyörgyi gyógyszertárból elhozza magyarósi híveinek az aznap felírt orvosságokat.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-07-27
Magyarherepe - Falu a jelen csapdájában
Vannak még Erdélyben olyan települések, ahol megállt az idő. Például Magyarherepe. Alig 11 kilométerre van a községközponttól, Ádámostól, mégis mintha más világban lenne. Az ’50-es években 500-an lakták, sokan Dicsőszentmártonba is ingáztak. A városi élet sokakat "megfertőzött", nem tértek vissza. Napjainkban már csak 27-en maradtak, közöttük egy magyar. Az átlagéletkor 60 év körüli. Az 1662-ben épült református templomot "eltemették" a szakemberek. Nemsokára Magyarherepén egy magyar se marad. Még hírmondó se lesz?
Erdély térképén egy ujjnyi távolság és egy domb választja el Magyarherepét Ádámostól, a községközponttól. Valamikor télen jeleztem szándékomat a polgármesteri hivatalban, hogy felkeresném a települést. A magyarkirályfalvi Székely Király István, Ádámos alpolgármestere már akkor óva intett, mondjak le erről, mert úticélom megközelíthetetlen. Majd gyalog... – válaszoltam tanácsára. Így sem biztatott. Aztán a télvíz után nekivágtunk.
A térképen jelzett út Magyarkirályfalva után meredek domboldalnak vezet. A helyszínen látjuk: két lehetőségünk van átjutni a vízválasztón. Az egyik úton azonban mezőre érünk, majd traktorkerék mélyítette gödörben feneklünk meg. Nem adjuk fel. A másik út járhatóbbnak látszik. A völgybe ereszkedünk, majd szőlősök között kanyargunk, s kiérünk a dombtetőre, ahonnan messze ellátni a Kis-Küküllő völgyébe. Sáros csapdába szorul a kerék, innen sincs tovább. Kétórás próbálkozás után az ádámosi polgármesteri hivatal előtt állunk tanácstalanul. Az alpolgármester szerint ez a legrövidebb út, mindössze 11 km. A költségvetésből azonban nem telik a javítására.
– Kértünk pénzt a megyei tanácstól is, de az illetékes ügyosztályról azt válaszolták: ez nem stratégiai út, így innen nem várhatunk támogatást. Pedig vannak Herepén eladó telkek, földterületek, de járható út nélkül senkinek se kell. A madár se jár arrafele, aki teheti, továbbra is elköltözik, csak az öregek maradnak. Arra gondolni se merünk, hogy Magyarkirályfalváról helyi autóbuszjáratot indítsunk, de még a mentő vagy a tűzoltóautó se juthat el. Csak a traktor, vagy a szekér vergődik át a helyenként másfél métert is elérő gödrökön – mondja sajnálkozva az alpolgármester.
fzemélygépkocsival 45 km kitérő áll előttünk. A nagymúltú Küküllővárat, majd Fehér megyében Bethlenszentmiklóst érintjük, majd Elekes és Oláhtordos fele vesszük utunkat. Kietlen, kopár dombok között kanyargunk ismét. Ez a Transszilván Grand Kanyon, a magyarlapádi dombság szélén, ott, ahol időszámításunk előtt 4500 évvel már emberi település volt, s a régészeti leletek sokasága miatt egy újkőkori kultúrát neveztek el Tordosról.
Aztán újabb magyar falvak következntek, amelyek neveit – meglepetésemre – kétnyelvű helységnévtáblával jelzik: Magyarforró, Magyarszentbenedek, Medvés, Magyarsülye. Lassan elfogy az aszfalt, aztán gödrös, köves út, ismét átlépjük Fehér és Maros megye határát, s mintha egy zsákutca végére érkeznénk, megállunk Magyarherepén.
Sártenger közepén, egy téren vagyunk. Furcsa ellentéteket látni. Jó karban levő, takaros házak között, skanzenbe illő vályogépületek. Odébb egy gémeskút öreg, hajlott gerendái mögött a magasfeszültségű villamosvezeték tartókolosszusai állnak. A civilizáció előretolt helyőrsége egy nyilvános telefonfülke. Egy másik oszlopon tábla: "St. Jeans de Royans solidaire d’Herepea" felirattal. Megrozsdásodott testvérkapcsolatok. Valahol egy távolabbi telken új ortodox templom. Útközben láttuk viszont a református templom gazba borított, romos épületét. Az egyetlen magyarherepei magyart keressük.
Az idegenek láttán kapuba állnak a herepeiek. Ügyet se vetnek arra, hogy újságíró vagyok, annál inkább az útjavításról érdeklődnek az alpolgármestertől. Akár az ütőeret vágták volna el, ami a falut a világgal összeköti – mondják egyesek. Aztán megtudjuk, hogy a sülyei ortodox pap még a nagytiszteletű Andrei püspököt is elhozta Herepére, s arra kérte, segítse az ittenieket abban, hogy a Magyarsülye és Herepe közötti útszakaszt javíttassák meg. Sokan voltak – mesélik a falubeliek, ettek, ittak, mulattak egy jót, aztán az út még mindig javítatlan. De ígéret az van...
– Mivel foglalkoznak a herepeiek? – érdeklődőm kerítésen átnyúló kérdéssel. Az egyik kapuban idősebb asszony, kedvesen fogad, majd behív. A főfoglalkozás az állattenyésztés mondja, s büszkén mutatja az istállóban a nemrég született borjút.
– Juhot, szarvasmarhát tartunk, s a ház körül szárnyasokat nevelünk, ameddig bírjuk – mondja, aztán pálinkát tölt, s elbeszélgetünk, erről-arról, majd kikísér.
Két lépéssel arrébb idegenvezetőim – Székely Király István alpolgármester és Bordi András tanár, helyi tanácsos – nem kis meglepetésemre, tudtomra adják, hogy egy gyilkossal poharazgattam.
– Valamikor a 70-es években fejszével kettéhasította a férje fejét, majd a holttestet sós kútba dobta. Évekig nem keresték a férfit, majd egyszer csak feljött a holttest a víz színére, s hogy tovább álcázza szörnyű tettét, a pityókaverembe ásta el. Valaki aztán elárulta, s így ott találtak rá a rendőrök. Azt mondják, féltékenységből gyilkolt az asszony, mégis alig öt év börtönbüntetést kapott, mert azt állította, hogy a férfi zaklatta mostohalányát, s ettől a kíntól akarta megszabadítani a kiskorút – mesélik.
Egy tornácos vályogházhoz érünk. Itt lakik Szántó Imre, az egyetlen magyarherepei magyar. Mégis mindenki román nyelven szól hozzám. Az alpolgármester fülembe súgja: vegyes házasságban él felesége családjával. Valamikor a dicsőszentmártoni kombinátban dolgozott. A vegyipari gyár tönkretette az egészségét. Gégemetszést hajtottak végre rajta, alig tud beszélni. Felesége románul tolmácsolja gondolatait. Egyszerű, gazdálkodó emberek. 3,85 hektár földjük, legelőjük van. Állatokat tartanak. Szántó Imre betegnyugdíjas, ezenkívül társadalmi segélyt kapnak. Ebből éldegélnek, mert a föld után alig lehet. Aztán jön a panaszáradat az alpolgármesternek. Nem tudnak nyugodtan gazdálkodni, mert "kiskirályok" garázdálkodnak a földeken. Egyfelől a juhpásztor Groza testvérek "terrorizálják" a környéket. Ott legeltetnek, ahol nekik jólesik, nem tisztelik senki tulajdonát. Nem lehet őket felelősségre vonni, mert a "nagyfőnök" testvérük a megyei tanács alelnöke. Aztán meg Gigi Becali juhait gondozzák, van hátterük. S ezt igazolandó, a kis unoka egy steauás sálat hoz ki a szobából ereklyeként, s újságolják, több tízezer eurós terepjárókkal járták be a környéket, azóta se látni ilyen autócsodákat a környéken.
Másrészt pedig a magyarsülyei ortodox pap foglalta el a jó földeket. A szegények meg csak az adót fizetik, s azt sem tudják, mivel maradnak.
– Jövő?... – kérdem szerényen.
– Az úttól függ, mondják, s visszakérdik: ki marad? Mert Herepe legfiatalabb lakosa is már 45 éves.
Visszatérünk a központba. Útközben furcsa emberrel találkozunk. A "herepei szerzetes": calugarul – mutatják be nekünk. Mindenki így ismeri. Földbe vájt lyukban lakik hat éve. Kérjük, vigyen el "lakására". Készségesen megteszi: s közben magyaráz. Feldeorean M. Emilnek hívják, a hadseregben katonatisztként szolgált. Azt állítja, Maria Ciobanu román népdalénekes férje volt és van egy lánya is. Aztán belebonyolódik a mesélésbe: utolsó lakhelyeként a marosvásárhelyi Ramurele utcát említi, de azt is mondja, hogy Dicsőszentmártonban is lakott egy ideig. Családi gondjai akadtak, elvált, munkahely nélkül maradt, lakásából kiforgatták. Aztán témát vált. Jó barátjaként emlegeti a volt hadügyminisztert, aki Irakba hívta harcolni, de visszautasította.
Kételkedve fogadjuk kijelentéseit. Kilétét igazolandó egy nyugdíjszelvényt nyújt át az alpolgármesternek: a hadügyminisztériumtól kapott 6.840.000 lejes nyugdíja van. Elérünk "birtokához". Egy kerítésen lyukon bújunk át, majd máris néhány nemrég ültetett fára mutat: igyekszik környezetét otthonossá varázsolni – magyarázza. Egy földbe vájt lyuknál állunk meg. Efölött faágakból eszkábált tető, amelyen helyenként nejlonfólia. Létrán közelíti meg a bejáratot, majd bekúszik a föld alá. Annyi hely van odabent, hogy csak ülni tud. Így is alszik – magyarázza. Karmagasságban tűzhely, mellette néhány edény: ez "a konyha". Egy világító cigarettagyújtót mutat büszkén. Ez a leghasznosabb "berendezési tárgy". Tüzet gyújthat vele és sötétben is megtalálja a bejáratot. Aztán mondja, a rókáktól leste el az építkezési technikát: alól is kiképzett egy vészkijáratot, de még eddig nem kellett menekülnie. Megtalálta a nyugalmát, itt a természet közelében...
Idegenvezetőnknek szegődik. Magyarokat keresünk? Akkor elvezet minket a régi temetőbe – mondja, s egy utcán indulunk el, majd derékig érő fűben, bokrok között megyünk fel egy domboldalra. Alattunk a régi református iskola épülete. Ablakai már nincsenek, a rácsok közt átbújva huzat táncol a néhai tantermekben. A téglákat versenytárgyalás útján értékesítjük majd – tájékoztat menet közben az alpolgármester, – az épület másra már úgyse jó.
Közben egyenesebb területre érünk. Bokrok között találunk néhány sírkövet is. A feliratok szinte olvashatatlanok.
– Vannak itt 1700-ból is sírkövek – mondja Bordi István tanár, aki gyerekkori emlékeire hivatkozva próbál néhány fejkőhöz vezetni. Megtaláljuk a "grófné" Fazakas Gyuláné – Balog Róza sírkövét. 1907-ben helyezték ide örök nyugalomra. Sírhant már nem maradt, csak az oszlop áll még emlékszigetként a mező közepén. Innen messze ellátni a hajdani birtokra.
Árkon, bokron, patakon átgázolva kerülünk vissza a völgyben levő útra. Pataki Rozáliához igyekszünk, mert nála van a templomkulcs. Patakiék tulajdonképpen Dicsőszentmártonban laknak, nyugdíjazás után költöztek haza Herepére, de kétlakiak maradtak. Fiaik Olaszországban, Franciaországban dolgoztak, most vállalkozást vezetnek a városban.
– Nincs meg a városi kényelem, de csend és nyugodtság van körülöttünk, ezért jöttünk haza a szülői házhoz – magyarázza Pataki Rozália, a templom gondnoka, a falu jó ismerője.
Tőle tudjuk meg, hogy valamikor 420 –
500 magyar és mintegy 40 román lakott itt. A kisbirtokos Géczi,
Fazakas és Járay családok
tulajdonában voltak a földek. Az utolsó leszármazott Fazakas
Gréti grófnő volt, aki azonban nem kérte vissza birtokait. A templomot 1662-ben
építették. Tornya is volt, de az korábban összedőlt. A magyarok elvándorlása
1947, majd 1949 után kezdődött. Ekkor vették el a
grófok földtulajdonát s űzték el őket Herepéről.
Házaikból kultúrotthon lett, majd ezeket az épületeket is lerombolták. Aztán az
50- es évektől kezdődően az iparosodó Dicsőszentmárton szívta el a herepeieket,
sokan a kollektív gazdaság helyett a kombinátot választották munkahelyül. Majd
letelepedtek a városban, s többet nem jöttek vissza. Akik maradtak,
állattenyésztéssel foglalkoztak, más megélhetőség e dombokon nem igazán akad. A
70-es években annyira megfogyatkozott a magyarság, hogy azóta
nem tartottak istentiszteletet a templomban. Medvésről, majd Sövényfalváról
beszolgáló lelkész jött ide időnként és imaházban találkozott a hívekkel. Aztán
a nyugalmazott sövényfalvi lelkész,
– Négy évvel ezelőtt az Erdélyi Református Egyházkerület püspökségéről jött küldöttség kolozsvári régészekkel, építészekkel. Utóbbiak alaposan megvizsgálták a templomot. Értékes freskómaradványt kerestek. Mivel semmit nem találtak, azt mondták eltemethetjük a templomot. Lemondtak róla. Aztán felkeresett a Duna TV stábja és készített egy riportfilmet: Az utolsó magyar címmel. Ezt is sugározták. Azóta semmi. A templomajtót zárom, nehogy ellopják, eltüzeljék azt is, ami még benne maradt. Aztán a falak addig állnak, ameddig a jó Isten akarja – mondja Pataki Rozália.
Mielőtt elhagyjuk Magyarherepét, az egyik ház homlokzatán, repedésekkel tűzdelt falon kőórát látunk: a mutatót háromnegyed 12-re rögzítették. Mintha a falu hátramaradt idejét jelezné. Közeleg az utolsó óra?
– A látottak, hallottak ellenére Székely Király István alpolgármester optimista. Szerinte a falut az mentené meg, ha valaki felvásárolná a földeket. A környezet szép, sajátos stílusú régi házakkal, ami érdekes lehet az ide látogatóknak, ugyanakkor az ’60-as, ’70-es években felhúzott még elég jó karban levő épületeket falusi vendégfogadásra lehetne használni. Lenne kilátás, mivel közel van Zsidve, Küküllővár, Magyarszentmiklós, innen elérhető Ózd, Magyarbükkös, de akár Dicsőszentmárton is. A borturizmust össze lehetne hangolni egy kis múltkereséssel. Aztán van még a református egyháznak Herepén 46 hektár földterülete és 13 hektár erdeje, ezt is értékesíteni lehetne – magyarázza az alpolgármester – ... csak hát az út járhatatlan – fűzi hozzá halkan.
Eltávolodunk a falutól. Mintha az idő csapdájából szabadultunk volna ki. Onnan, ahol a múlt összefonódik a jelennel és a jövő is bizonytalan. Pedig alig néhány kilométer választja el Ma-gyarherepét a községközponttól, a Kis-Küküllő völgyétől. De ez a távolság ma még úgy tűnik, évtizedekben mérhető.
Vajda György
Népújság – 2006-07-27
Gyorsan belakták a Félszigetet a fiatalok
Tegnap birtokukba vették a fiatalok a marosvásárhelyi Víkendtelepet, ahol a Félsziget Fesztivál zajlik. A bulizni vágyóknak késő délutánig kellett ugyan várniuk a koncertekre, de a szervezők addig is kínáltak szórakozási lehetőséget. A Civil Falu sátrai már délelőttől várták az érdeklődőket, és az Európa Sátorban is megtartották az első előadást. A sikeres politikusokkal és üzletemberekkel tervezett találkozó ugyan a tegnap elmaradt, de a szervezők ígérete szerint mától kezdődően a közszereplők is szakítanak időt egy kis félszigeti programra.
A tömeghez szokott visszajáró
Félsziget-rajongónak igencsak szokatlan látványban lehetett része, ha a
fesztivál első napján kora reggel érkezett a telepre. A Víkendtelep bejáratánál
néhány lézengő karkötőellenőr unottan vizsgálgatta a szállingozó
jövendőbeli táborlakók csuklóját. A biztonsági őrök sajátos módon „kutatták át” a jövevények hátizsákját - bíztak edzett szemükben,
hogy a gyanús csomagokat kiszúrva megakadályozzák a tiltott tárgyak és
folyadékok, netán porok bekerülését a telepre. A tűző nap egykettőre a
sörsátrak árnyékába vagy a strandra üldözte az érkezőket. Eközben a szervezők
elvégezték az utolsó simításokat is: felállították a Civil Falut, amelynek
sátraiban a civil szervezetek megkezdhették kihelyezett tevékenységüket. Azonban
nemsokára benépesedett a Maros partja: délután a színpadtól tisztes távolságra
lévő sátortáborig kígyózott a tömeg, a lefoglalt alkoholos üvegek, vasdorongok
és egyéb tiltott tárgyak a bejáratnál tornyosultak kupacokban.
„Egy ilyen fesztiválon, ilyen gyönyörű
időben nagyon nehéz az embereket egy sátorba terelni. ...
Hát még egy olyanba, ahol az Unióról beszélnek! Éppen ezért találtuk ki, hogy
vidám léptekkel kell ehhez a témához közelíteni” - foglalta össze az első hallásra csakugyan
túlzottan is hivatalosnak hangzó Európa Sátor lényegét Veres Tímea, a Magyar
Ifjúsági Értekezlet önkéntese. Éppen ezért a Vidám Európa és Kormányzati Sátor
nevet választották a szervezők. A mi az EU, hogyan született, ki vehet részt
benne kérdéseket körbejáró kiselőadáson még így is alig akadt tíz-tizenöt
kíváncsiskodó. Annál nagyobb sikere volt a fotósaroknak, ahol egyre kattantak a
gépek, és a végtermék nevetésre ösztönözte az
érintetteket. Humoros volt az a karikatúragyűjtemény is, amit gyerekek
készítettek a sátor falára kiaggatott fényképek alapján. Kulcstartóval
gazdagodtak azok, akik a nap kvízversenyére neveztek
be, és a helyes válaszokból ügyesen „kirakták” az egyik Babits-vers címét.
„A
cél, hogy a fiatalok lássanak legalább egy képet vagy karikatúrát az európai
politikusokról, és tudjanak meg valamit az uniós országokról. A minimális
információ is sokat jelenthet, főként azoknak, akik csak a tévében látják a
közszereplőket, és a felét sem értik annak, amit mondanak” - magyarázta Veres Tímea.
A sikeres politikusokkal és üzletemberekkel való beszélgetés elmaradt, mert a szervezők állítása szerint ők ilyenkor nem tudnak időt szakítani a rendezvényre, de csütörtöktől vasárnapig valamennyi meghívott tiszteletét teszi a sátorban.
Kertész Melinda, Szucher Ervin
Krónika - 2006-07-27
Hun, régi-új legenda (Keleti kalandozásoK)
A sögüti Attila-szobor, az Attila utónév és változatainak gyakorisága a török (és magyar) utónévhasználatban és egyáltalán a török népek körében tapasztalható Attila-kultusz, a török-magyar barátság, a török népek körében vallott „vérrokonságunk” számos kérdőjelt egyenesít felkiáltójellé a történelem furcsaságait fürkésző érdeklődő elé.
Idei kis-ázsiai utunkon hun-magyar, török-magyar rokonság ügyében nem került sor vitára, a törökökkel folytatott beszélgetéseinkben nem jelentkeztek ütközőpontok, de egész utazásunk során, a ,,mozgó akadémia” autóbuszbeli ülésein ott lapultak egykori tanulmányaink, valaha kialakított véleményeink és a felhalmozódott ellentmondások ebben a kérdéskörben.
A török-magyar históriai viszonyrendszer alakulásáról már szóltunk. Ezzel összefüggésben a meglátogatott települések és kegyhelyek, emlékhelyek kapcsán ott ágaskodott a hun-magyar kapcsolatok, Attila és Árpád népének rokonsági szálai kibogozásának és szétfejtésének igénye és a téma ellentmondásossága.
Mondtam már, hogy az én családom címerében (Bethlen Gábor, 1615) egy török fejet kardélen tartó kar látható, amelyet egyik grafikus a névjegyemre is rátervezett, s figyelmetlenségem folytán mostani utunkon ezt cseréltem ki vendéglátóinkkal. Megfigyeltem, hogy Ferencz Imre csíkmindszenti plébános a görög-római kor keresztény mártírjairól szólva könnyen eligazodik Kis-Ázsia históriájának hegyei és völgyei között, de ha a kereszténység keresztes hadjáratairól, a török-magyar konkrét konfrontációkról kerül szó, elbizonytalanodik a hangja. Útban hazafelé, mikor még ezen a nyáron Székelyföldre látogató török barátaink programjának mikéntjeiről és hogyanjairól esett szó, figyelmeztetnünk kellett egymást, hogy a kapcsolatok népi diplomáciai szintjén ne a világraszóló törökveréseinkkel hivalkodjunk, és énekeinket is inkább a kuruc kortól Kossuth apánk szabadságharca felé tartó korszakból vagy a régi magyar népénekekből, históriás énekekből válogassuk össze.
Jellemző, hogy a magyarok között - egyébként örömünkre - Gárdonyi remekműve, az Egri csillagok ma is a legkedveltebb és legolvasottabb könyv.
Ennél a kérdéskörnél is bonyolultabb a hun-magyar rokonság szálainak kibogozása vagy összekuszálódása. Ez már nem török-magyar, hanem magyar-magyar ügy. A törökök számára a hun s általában az ótörök népek rokonsága evidencia, Hayrullah - Hajri - barátunk a mozgó akadémián és másutt részletezően szólt.
A magyar tudományosság fő sodrásához tartozó, történetírásunkat nagymértékben befolyásoló és meghatározó tudósok java része mintegy a XIX. század elejétől harcban áll a hun-magyar vagy a hun-magyar-avar rokonság és folytonosság, a kettős vagy hármas honfoglalás vallóival.
Ezzel szemben a köztudatban, különösen a kelet-európai rendszerváltások utáni szabadosabb véleményformálás következtében egyre erősödő tendenciaként érzékelhető a finnugor rokonságot megkérdőjelező vagy jobbik esetben ezt az egykori nyelvi-kulturális érintkezésre korlátozódó történeti értékelések térhódítása.
Mondanom sem kell, hogy a Törökországba utazó harmincfős, többnyire székelyföldiekből álló csapat tagjai - ki-ki a maga szintjén - a hun-magyar folytonosság és rokonság eszméit vallja, ezen belül különösen a székelység és a türk népek rokonságának híve, az eredetmondáinkra alapozott históriánk népi énekeinek kedvelője.
A törökök éppen azt nem értik: mi szükség az eredetmondák, általában a mondák elleni több évszázados tudományos vagy áltudományos küzdelemre. A harcos népeknek - mondta egyik alkalommal - nem volt idejük fegyverfogatás közben feljegyzéseket írni. Ezért őrzi a szájhagyomány a történelmünket. Akinek nincs ilyen mondaköre, az alkot magának.
Pedig Hajri barátunk nem is érzékeli kellőképpen, hogy a magyarság szomszédságában, a Kárpátok ívének karéja körül élő népek ilyen monda- és legendagyártók, a magyar mondai elemeket is építőkövekként használják fel saját legendáriumuk kidolgozása közben, amíg ,,mi, magyarok” néha eszeveszett és teljesen eredménytelen küzdelmet folytatunk, mondjuk a kettős honfoglalás ténye ellen.
A küzdelem kimenetelét egyébként nagymértékben semlegesítik, illetve kibillentik a nyeregből a magyar irodalom és a művészetek is. Vörösmarty és Arany, meg az utánuk következő írók és költők Benedek Elekig vagy ennek a magyar mítosznak a kiváló éltetői.
Bóna István történész Attila és legendája címmel (Rubicon, 1993/6.) közölt ,,nem a mesebeli, hanem az igazi hunok”-ról az Árpád helyébe Attilát állító ,,mitikus torzképről” a fellelhető históriai források felhasználásával alaposan adatolt, megsemmisítő, néha szarkasztikus kritikai írást. Történeti esszéjének következtetéseivel egyet is érthetünk:
,,Fontos azonban, hogy szépirodalmi köntösbe öltöztetett mondaként kell olvasni és tanítani, nem pedig történelemként. Az iskolai oktatásban a kezdetektől az ellenkezője történt, s ez váltotta ki a múlt század történetíróinak - élükön Hunfalvyval - éles bírálatát. Túl élesre sikerült, a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntötték.”
Azt a szerző is tudja, hogy a szépirodalmi köntösbe öltöztetett mondaként történő olvasás és sok esetben a bizonytalanságok, az adathiányok ködében tapogatózó történeti dolgozatok viaskodásában a közvélemény-formálás felől nézvést mindig a szépirodalom a győztes.
A kérdés az, hogy érdemes-e akkora vehemenciával küzdeni a ,,torzképeknek” minősített mondavilág ellen, mint ahogyan ezt mi, magyarok tesszük, ami aztán másféle torzképeket és torz világot szül: egyesek nevetségessé teszik, lejáratják és szégyelleni kezdik a magyar szimbólumokat, akár magát a magyar nemzethez tartozás tényét is. Ennek a nemzeti önismeret kiépülését is ellehetetlenítő, manapság felkapott kurzusnak a történeti tények és folyamatok feltárását akadályozó, ezek tárgyi és szellemi emlékeit elpusztító következményei is vannak. A képletet leegyszerűsítve: a mitikus torzképek ellen harcolva maga a történelemtudomány is diszkreditálódik. Ennek törökországi utunkhoz kapcsolódó vetületeire majd Rodostó, az ottani Magyar utca pusztulásával kapcsolatosan térek ki.
Bóna István nagy ívű tanulmányának szempontjait, természetesen, nem lehet és nem kell megkerülni. Az áltudományosság, a dilettantizmus és a történelemhamisítás elleni fellépése példaértékű, bár a saját szempontjai érvényesítésében kizárólagos, sok esetben egyoldalú, és a tanulmányban felvonultatott rendkívül gazdag tényanyag ellenére adatai hiányosak. Ezek egy részét a tanulmány közlése után már pótolták, evidenciáévá lett, hogy a magyar őstörténeti kutatásokat a belső-ázsiai régészeti és egyéb forrásanyag feltárása és figyelembevétele, a kínai, örmény, a türk népek emlékeinek a kutatásba való beemelése nélkül nem lehet elvégezni, és végletes mulasztás ebből a magyar turkológusok eredményeit kihagyni.
Bóna István szerint a hun-magyar kapcsolatokat feltáró magyar történetírás negyedszer a második világháború után kaphatott volna erőre, de ,,a sztálini korszak nem kedvezett a hunoknak. Sztálin egyik háború utáni, közismert beszédében a németeket a hunokhoz hasonlította (éppúgy, mint a franciák 1870-től), s ez az agyakba belesulykolt téveszme, más téveszméivel együtt, évtizedekig túlélte őt. A marxistának álcázott állásponttal alaposan vissza lehetett élni.”
Ez így van, viszont ez a sztálini beszéd csupán tünete annak a zsarnoki akaratnak, amely a Szovjetunió rabolt területein élő türk népeket élve és halva, tehát históriai létükben is sújtotta, s amely még napjainkban is érezteti hatását, annak ellenére, hogy éppen ezek a kiirtásukkal, száműzetésekkel ritkított népek egy része kivált a birodalomból. A magyar történészeknek és néprajzosoknak, antropológusoknak kézenfekvőbb volt a finn, főleg az ugor népelemhez tartozó, sok esetben néhány tíz vagy pár százas létszámra zsugorodó „maradványait” tanulmányozni, mint a sokmilliós ótörök és török népek sorsának alakulását nyomon követni.
Általános szabály az, hogy a már szám szerint is megfogyatkozott, jelentelenné zsugorodott népek ,,megmentését” és ,,kutatását” nagyvonalúan támogatni kezdik vagy elnézik a tönkretevőik.
Ez ránk, romániai magyarokra is érvényes. Ha, mondjuk, a lívek sorsára jutnánk, valós önkormányzatiságot is ajánlanának nekünk.
Az viszont bizonyos, hogy a sztálinizmus idején - és utána - elfojtott keleti kutatások új eredményeket és az eddigi értékelések kiegészítését vagy megváltoztatását tűzhetik napirendre.
Bóna István tanulmányában csak érinti - nem ez a témája -, hogy ,,miközben saját történelmünkről a lényegesnél is jóval kevesebb valóságos eredménnyel kell beérnünk, végignézhettük, hogyan vált még mai kicsiny országunk területe is a mienknél semmivel sem kevésbé romantikus »őstörténelmek« ütköző zónájává, hogyan csaptak össze a Kárpát-medence hajdani uralmáért soha nem létezett nagymorva-szlovák, kijevi-nagyorosz, dák-nagyromán, karantán-nagyszlovén vagy nagybolgár »birodalmak«. Mindez - remélhetőleg - már a múlté, s ha még nem, azzá kell lennie”.
A szerző másutt elmondja, hogy ,,az 1970-es évek romániai magyar nyelvű elemi iskolai történelemkönyve például a következőket tanította: »A hunok és királyaik, Attila vadállatian kegyetlen volt. Magyarország mai területén laktak, onnan jártak hozzánk rabolni«.”
Ezzel a sunyi befűzéssel a ,,román” őslakosságot, ahogyan ez náluk szokás, beemelték a Kárpátok előterébe. Az így költött ,,tudományosság” pikantériája, hogy az említett időben Attila éppenséggel ,,náluk” tartózkodott. ,,A mai Moldvát Havasalföldtől elválasztó Bodza (Buzău) folyó völgyében volt. 435-ben a testvérek az al-dunai Margus (ma Orasje Szerbiában) közelében rendkívül előnyös békét kényszerítettek ki: ezzel indult meg a kelet-római aranyfolyam a hunokhoz.” Attila ezek után innen indult, a mai Bukaresttől nem messze lévő földről a Kárpát-medence belső íve felé, testvérbátyját, Blédát, a hunok nagy királyát megbuktatni.
A törökök történelme nélkül nincs kelet-európai, közép-kelet-európai történelem sem. A mi törökhoni utunk - néhány emberünk törökországi tájékozódása és tájékozottsága, a törökök baráti vonzalma a magyarokhoz és székelymagyarokhoz ezért fontos.
A mi tüsténkedésünk végre is a népi diplomácia eleme, amely többnyire belső kényszer szüleménye. Nem pótcselekvés, hanem a magyar kormányzat mulasztásos kártevését mérsékeli. A magyar hatóságok és szakintézmények által elvégzendő tudományos kutatást viszont nem helyettesítheti.
Sylvester Lajos
Háromszék - 2006-07-28
Kormorán a Székelykáli Falunapokon!
A Nagyernyei Önkormányzat és Polgármesteri Hivatal augusztus ötödikén és hatodikán falunapokat szervez Székelykálban. Ötödikén, szombaton székely fiú és leány szépségversennyel indul a program a focipályán, a versenyt a legendás Kormorán együttes koncertje követi. Vasárnap délelôtt 11 órakor ökumenikus istentisztelet, majd koszorúzás a kopjafánál, 13 órakor fényképkiállítás a református közösségi házban. 15 órakor sportrendezvényekre és gulyásfôzôversenyre kerül sor, 21 órától pedig a marosszentgyörgyi színtársulat elôadásával zárulnak a falunapok.
Népújság – 2006-07-28
