Főoldal » Hírek » Harmadik alkalommal találkoztak az erdélyi diakónusok

Harmadik alkalommal találkoztak az erdélyi diakónusok

2019. 06. 22.
Megosztás:

Harmadik alkalommal szervezték meg az Erdélyi Református Diakóniai Konferenciát június 21-én, pénteken, a Kolozsvár-Tóközi Református Egyházközség templomában. A konferenciát először Sepsiszentgyörgyön Makkai Péter lelkipásztor, a Diakónia Keresztyén Alapítvány Sepsiszentgyörgyi fiókján belül működő Írisz-ház vezetője hívta össze. A találkozót azóta minden évben más-más helyszínen szervezik meg, tavaly a marosvásárhelyi Gecse utcai gyülekezet fogadta be, idén pedig a kolozsvári tóközi gyülekezet vállalta fel a házigazda szerepet. 

Harmadik alkalommal találkoztak az erdélyi diakónusok

Kovács István, az Erdélyi Református Egyházkerület missziói ügyosztályának vezetője köszöntőjében arról beszélt, hogy a diakóniával foglalkozók azokkal foglalkoznak, akiknek a hangja nem hallatszik messzire. Az, aki a mi hangunkat meghallja, az nem a média, hanem maga Jézus Krisztus, aki örül a cselekedeteinknek. Az 1 Kor 3,11 alapján elmondta, hogy a munkánkat nem az emberek ítélik meg, a munkánk Krisztus, a fundamentum előtt lesz nyilvánvalóvá. 

Harmadik alkalommal találkoztak az erdélyi diakónusok

Kozma András tóközi lelkipásztor-házigazda áhitata után Böjte Csaba ferences rendi szerzetes tartott előadást arról, hogy azoknak, akik szeretetszolgálattal foglalkoznak, elsősorban nem anyagiakra van szükségük, hanem a krisztusi örömre, vidámságra. A Szentírás szerint a gonosz lelkek nem tudnak örülni, Krisztus azonban az a személy a Bibliában, aki pozitívan áll hozzá helyzetekhez. Azt is mondja, hogy azt akarja, hogy az ő öröme a mi örömünk legyen. Jézus első öröme a közösség, az egység, a Szentháromság. A Szentháromság szeretetközösség, amelyben az embertársam az öröm forrása. A másik öröm a játék öröme, ez a pajkosság pedig hiányzik az egyházunkból. Nem tudunk minden problémát megoldani, de a jókedvet és a vidámságot sem szabad a gondok eltemessék. Ahhoz, hogy örömünk legyen, vidámak legyünk, bűnbánatot kell tartanunk, a megbocsátás, kiengesztelődés ugyanis örömöt ad. Ugyancsak örömöt ad, ha nyitottak maradunk Isten országának az építésére, és nem ragaszkodunk görcsösen ahhoz, amit a magunkénak érzünk.

Harmadik alkalommal találkoztak az erdélyi diakónusok

Berszán Lídia előadásában azt részletezte, hogy a világ körülöttünk változik, és emiatt a szeretetszolgálat is egyre változatosabb kihívásokkal néz szembe, keresi az útját. Az útkeresés okai között említette a rendszerelmélettel szemben a hálózatelmélet előretörését. A szakember szerint a segítő szakemberek emiatt ma hidak, és nem csomópontok kell legyenek, akik különböző hálózati mezőket kapcsolnak össze. A segítő szakma nagy kihívása az akceleráció, a generációs távolság megnövekedése. Térben, időben és értékrendben eltávolodnak generációk egymástól. A szakma fordított szocializációról beszél, a gyerekek tanítják a szülőket. Újfajta segítői kihívások jelentek meg, mert újfajta szociális problémák jelentek meg. A migráció, a terrorizmus, a klímaválság hatásai is hatással vannak a segítő munkára. Ugyanígy a médiafüggőség, a digitális autizmus is befolyásolja a segítő szakma alakulását. Berszán Lídia azt is hangsúlyozta, hogy a ma felnövő gyerekek számára minden alternatív lett, de a fordított áttételi helyzet is egyre inkább jelen van a segítő szolgálatban. 

Harmadik alkalommal találkoztak az erdélyi diakónusok

Újfajta szemlélet, amit ajánl a segítő szakma, a reziliencia gondolkodás. A segítő szakmában azért fontos, mert a rezilienciában ott van a rendszer kérdése. A szakmában azért térhódító, mert sokáig a patológiára volt helyezve a hangsúly, holott sokkal inkább a megküzdésre kellene helyezni. A praxis hasson az elméletre. A diakónia az a terület, ahol sok elméleti modell nem működőképes, ha nem próbáljuk ki a tanultakat, és a tapasztalatok alapján nem értelmezzük újra, amit tanultunk. A szakmai reziliencia azt jelenti, hogy hosszú távon tudok dolgozni olyan területen, ahol nem a sikernek és az eredményességnek dolgozom, mégis benne tudok lenni, miközben be tudom építeni a tapasztalataimat, hogy edzettebben legyek benne. A szociális munkás szakember szerint az is gond, hogy az élményszerzést sokan mellőzik, mert inkább a problémacentrikus beszélgetést részesítik előnyben. Azt ajánlotta a résztvevőknek, hogy keressék az új utakat, mert az elméleti kutatások sokkal lassabban dolgoznak, mint azok, akik a gyakorlatban segítenek. 

Az előadások után gyülekezeti és intézményi diakóniai csoportok mutatkoztak be, majd közösen tekintették meg a tóközi gyülekezet keretében működő FÉBÉ Idősek Otthonát, valamint az újonnan épülő idősotthont. A konferenciát közös ebéddel zárták. 

 

Kiss Gábor