Főoldal » Hírek » Ft. Kató Béla püspök karácsonyi pásztorlevele

Ft. Kató Béla püspök karácsonyi pásztorlevele

2015. 12. 18.
Megosztás:

 „Abban nyilvánult meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” 

1 János  4, 9–10.

 

 

Kedves Testvéreim!

 

Karácsony van. A keresztyén világ számos országában a karácsonyfa állítás elengedhetetlen kelléke az ünnepnek. De ez a gyökerétől megfosztott fa, mintha lassan lelki értelemben is kifejezné a mai karácsonyokat. A kivágott fára rárakunk minden csillogó-villogó díszt, roskadásig díszítjük édességgel, de a gyökértelen fa levelei rövidesen megszáradnak, lehullnak és vízkeresztre már halmokban áll a kidobott fenyőfák sokasága.

A Karácsony a szeretet ünnepe, de nem azé a szereteté, amely embertől származik és  emberig terjed. A mai ember függetlenítette a szeretetet Istentől és ez olyan, mint a gyökértelen fenyőfa. Karácsonykor az emberi szeretet akar rendkívüli cselekedeteket végrehajtani, holott épp az ellenkezője történt karácsonykor: az isteni szeretet megnyilvánulását láthatjuk az ember irányába. Az a szeretet jelent meg, amelyet az emberiség még soha nem érzékelt.

Ft. Kató Béla püspök karácsonyi pásztorlevele

Az emberi bűn eltakarta Isten szeretetét és magas választófal került ember és Isten közé. Rossz volt a bűneset után az ember lelkiismerete és úgy gondolta, hogy nem is érdemel egyebet, mint büntetést. Hiába szólítgatta Isten az embert annyiszor a történelem folyamán, az inkább elrejtőzött előle.  Isten viszont nem akarta eltitkolni szeretetét, ezért leplezte le önmagát és nyilvánossá tette azt, amit a János levelében hallottunk: „Abban nyilvánult meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba … engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1Jn, 4,9-10). Isten szeretete így lett bizonyított szeretet.

Mi szívünk szeretetét gyakran ajándékokkal fejezzük ki, ezzel bizonyítván a mások iránti érzéseinket. Isten is számos ajándékkal bizonyítja naponta, hogy mennyire szereti az embert, de vajon tényleg ez a legnagyobb bizonyíték az Ő szeretetére? Hiszen azok, akik ezen a karácsonyon nem kapták meg a kívánt ajándékokat, nem volt meleg hajlékuk és jó étel sem jutott nekik, vajon őket nem szereti az Isten? Súlyos tévedés lenne ebből  azt a következtetést levonni, hogy Isten nem szeret minket. Ő megadja minden embernek azt, amire szüksége van, de az egyik ember kapzsisága felfalja a másik ember kenyerét is. Ez is azt bizonyítja, hogy mennyire bizonytalan az ember szeretete.

János apostol számára Isten szeretetének a bizonyítéka a jászol és a kereszt, hiszen aki egyszülött Fiát hajlandó volt elküldeni kisgyermek alakjában ebbe a bűnös, rideg világba, majd pedig kereszthalálra küldeni, annak a szeretetében nincs jogunk kételkedni. Az Isten szeretete mindig elsődleges, mert mindig ő a kezdeményező. „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket” (1Jn 4,10.)  A szeretetet Isten kezdeményezi és a mi szeretetünk csak visszhangja lehet annak, amikor karácsonykor elküldi egyetlenegyét közénk. Ezek tények, melyeket kellene látnunk és hallanunk mindannyian karácsonykor, beismervén: „és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket.” (1Jn 4,16)

 

Kató Béla

püspök