Főoldal » Hírek » Elszármazott és itthon élő magyaróiak találkozója

Elszármazott és itthon élő magyaróiak találkozója

2018. 08. 20.
Megosztás:

Második alkalommal találkozhattak Magyarón az elszármazott és itthon élő református testvérek augusztus 11–12-én. Idei vezérigénk a Zsolt 33,12 volt: „Boldog nép az, amelynek Istene az Úr.” Augusztus 11-én, szombaton istentisztelet keretében adtak hálát Istennek mindazok, akik eljöttek ünnepelni. Igét hirdetett Szász Attila körtvélyfáji lelkipásztor, a Görgényi Református Egyházmegye esperese, Magyaró szülötte, hangsúlyozva, hogy ne feledjük el soha, mennyi jót tett velünk az Isten. Vele járni, benne bízni, keresni őt nem azt jelenti, hogy nem lesz gondunk, bajunk, nyomorúságunk, hanem azt, hogy ő minden körülmények között megtart, és ahol ő van, vele jár az áldás is. Ezt az áldást az évszázadok folyamán Magyaró népe is megtapasztalhatta.

Elszármazott és itthon élő magyaróiak találkozója

Takács Albert magyarói lelkipásztor köszöntése után Takács Malvin lelkipásztor mutatta be és ajánlotta minden olvasást kedvelő gyülekezeti tagnak Szász Attila Villanófény a Zászpád alatt című könyvét. Ünnepi műsorunkban áldott és megható pillanatokat idézett gyülekezetünk kórusa Szabó Szidónia magyarói kántor vezénylésével, dr. Lovász Jámbor Zoltán hegedűművész és zeneoktató gyerekzenekarával, akiket Takács Delinke éneklése kísérte, majd Virginás István Debrecenben élő, magyarói születésű csellóművész és Könyves Péter debreceni kántor előadása következett, végül néhai Magyarói Zsigmond Zoltán Szeretem e földet című versének megzenésített változatát hallgathattuk meg Galambfalvi Noémi, Takács Delinke és Gombkötő Rózsika előadásában.

Elszármazott és itthon élő magyaróiak találkozója

A parókia kertjének parkosítása is megvalósult, hiszen a Dunavarsányban élő, magyarói származású Veress Albert és családja, valamint dr. Csobolyó Eszter hozzájárulásával pályázatot nyertünk a magyar kormánytól, amelyet hálás szívvel köszöntünk meg elsősorban Istennek, majd azoknak, akik által megvalósíthattuk e tervet. A kialakított téren ma harangláb áll, amelyre az 1856-ból származó iskola harangját helyeztük, és ezzel méltón emlékezünk településünk múltjára is. Magyaró 1228-ban már oklevelekben említett mogyorócserjével benőtt terület. 790 éves múltját is megköszöntük ez alkalommal tehát Istennek, miközben a 2016-ban részben befejezett, 2018-ra elkészült gyülekezeti otthont is felavattuk, amely Magyaró hívő népének ma lehetőséget ad hitben való növekedésre, Isten keresésére gyülekezeti bibliaórák, vallásoktatás és más tevékenységek útján.

Elszármazott és itthon élő magyaróiak találkozója

Takács Albert lelkipásztor így fogalmazott: „1228, 1325, 1517, 1560, 1856, 2018. Évszámok, igazságok, s mind csupán mint homokszemek igazodnak bele történelmünk sziklájába. Ma múltunk igazsága elevenedik meg azokban az évszámokban, melyeket a haranglábba véstünk, s abban az igében, amely összeköt múltat és jelent: Boldog nép az, melynek Istene az Úr. A múltról nemcsak tudni kell, annak ismerete még nem elég gyülekezetté formálódásunkhoz, nem elég a megmaradáshoz, a küzdéshez. A múlt bizonyos jelképeit látni is kell, látva emlékezni, emlékekből tettekre fakadni, jövendőt formálni. Mert jövője, megmaradása csak annak a közösségnek van, aki ősei hitét, küzdelmét, szülőföld iránti szeretetét látja, s megbecsülve azt, tanul belőle, tovább tanít nemzedékeket. Harang és épület áll előttünk. Mindkettő egyet szolgál: a gondviselő Isten felé fordít, és így hidat épít, tanít, küzdésre ösztönöz. Nem az a református, akinek az őse is az volt, hanem akinek az unokája is az lesz. Mert minden közösségnek időnként újra kell születnie ahhoz, hogy megmaradjon mint gyülekezet, nép, nemzet. Ehhez elsősorban Isten felé forduló hálaadó és a jövendőért segedelmet kérő lélek kell. Miként a templom előtti téren ezelőtt öt évvel hallottuk: ez a kopjafa hirdesse örök időkre, hogy összetartozunk, ma is megtesszük ugyanezt: az itt látható jelképeink, az 1856-ból való református iskolaharang és a 2016-ban felépített gyülekezeti otthon hirdetik, bárhol éljetek is a nagyvilágban, ti, kedves magyaróiak, összetartoztok.”

Elszármazott és itthon élő magyaróiak találkozója

A haranglábat és a gyülekezeti otthont Szász Attila esperes áldotta meg, majd megszólaltatta a régi iskolaharangot. Elhangzott Wass Albert A gyökér megmaradt című verse, majd gyülekezetünk kórusa énekelt. Szeretetvendégséggel zárult az alkalom, és mindenki megtekinthette közelről is a felavatott haranglábat és gyülekezeti otthont. Programunk este a kultúrotthonban folytatódott, ahol fellépett az anyaországi Szent Mihály Szekere Vándorszínház Magyarnak lenni jó s szent akarat című előadásával, Bagita Attila mezőberényi gondnok, történelemtanár Mátyás király korát elevenítette fel, végül a magyarói Csurgó néptáncegyüttes magyarói táncokat adott elő.

Elszármazott és itthon élő magyaróiak találkozója

Vasárnap délelőtt istentiszteletre hívtak a harangok, amelyen a Magyaróról elszármazott Dezső Tibor zágoni lelkipásztor hirdette az igét. Ezen alkalommal megterítettük az úrasztalát, szolgálatot végzett testvérgyülekezetünk lelkésze, Papp Tibor mezőberényi lelkipásztor, és rövid ünnepi műsor meghallgatásával zárult a délelőtt. Végül mindazok, akik együtt ünnepeltünk, a kultúrotthonban megterített asztal mellé ültünk, miközben a Csurgó néptáncegyüttes három korcsoportja örvendeztetett meg táncával. Takács Albert záró gondolataiban megjegyezte, ha Isten is úgy akarja, akkor öt év múlva ismét találkozunk, s addig az Úr vezessen végig az úton. Köszönjük mindenkinek imádkozó, adakozó, segítő hozzájárulását.

Elszármazott és itthon élő magyaróiak találkozója