Főoldal » Hírek » Az egyházi tisztség nem teher

Az egyházi tisztség nem teher

2020. 01. 12.
Megosztás:

Az Üzenet új portrésorozatot indít útjára. Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának világi és lelkészi tagjai mutatkoznak be az olvasóknak. 


Páll István udvarfalvi főgondnok az igazgatótanács presbiteri főjegyzője, zsinati tag. Házas, egy 17 és egy 23 éves lány édesapja. Marosvásárhelyen született, műszaki tanulmányait is ott végezte, majd Udvarfalvára költözött, ahol saját virágkertészetét vezeti. Vállalkozói szemmel, praktikusan közelíti meg az egyház gondjait, mindig megtartva lelkesedését, pozitív hozzáállását.

Az egyházi tisztség nem teher

Páll István második főgondnoki mandátumát tölti Udvarfalván, ahol már 17 éve presbiter. Az 51 éves vállalkozót hét évvel ezelőtt választotta gondnokká, majd főgondnokká a gyülekezet. Presbiterré válásakor a legfiatalabb volt a testületben, és ezt különösen nagy megtiszteltetésnek tartja, hiszen nem a falu szülötte, udvarfalvi felesége által költözött ide Vásárhelyről: „számomra ezért még többet jelent a közösség bizalma. Mert aki itt született, helybeli, a rokonság, baráti kör kezdettől mögötte van. De a presbiterek úgy látták, hogy bizalmat tudnak szavazni nekem. Úgy érzem, elfogadtak, és én is megtettem minden tőlem telhetőt ennek érdekében, igyekeztem mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani, ápolni” – emlékszik vissza a kezdeti évekre, azóta pedig már jól ismeri az egész gyülekezetet, amelyről szeretettel, ragaszkodással beszél. Az udvarfalviakat dolgos, az egyházhoz közel álló emberekként jellemzi, és rámutat: ezt alá is támasztja a magas istentiszteleti látogatottság, a számos tevékenység, a jó szívvel végzett közmunka, a bőkezű adakozás.

„Az egyházhoz való közeledésem a volt lelkészünknek, Szabó Árpádnak köszönhető. Ő volt az, aki biztatott, bátorított. Az Úr Istennek és neki vagyok hálás ezért a szolgálatért, hogy nem adta fel, nem mondott le rólam” – vallja Páll István, és úgy gondolja, a presbiter elsősorban saját életével mutathat példát a gyülekezeti tagok vagy akár kívülállók előtt. Ha ezt megteszi, és megfelelően teszi, a társai is meglátják, hogy Isten megáldja az életét, nem hiába jár templomba, közösségbe. „Olyan ember vagyok, aki szereti a mozgást, az aktivitást. Nem volt olyan tevékenység az egyházban, amit ne támogattam volna, hiszen ezzel az egyházközséget és a falu közösségét is segítjük” – jelenti ki, kiemelve a fiatalok tevékenységeit, az ifjúság támogatásának fontosságát. Úgy véli, a fiatal gyülekezeti tagok tudják igazán megszólítani kortársaikat, például zenével, programok szervezésével.

 

Az interjú folytatását az Üzenet január 15-i lapszámában olvashatják, amely megvásárolható az Erdélyi Református Egyházkerület Iratterjesztésénél. 

 

Berekméri Gabriella

Fotó: Kiss Gábor