Főoldal » Hírek » Alázat Isten és ember felé

Alázat Isten és ember felé

Református fejedelmek domborművét, székelykaput, gyülekezeti termet és játszóteret avattak augusztus 12-én Sepsiszentgyörgyön, a Vártemplom mellett. A gyülekezet így készül fogadni azt a lelkészházaspárt, akik a második és harmadik lelkipásztori állást fogják hamarosan betölteni. A magyar kormány és az Erdélyi Református Egyházkerület segítségével megszépült udvar így minden korosztálynak helyet biztosít, hiszen a hamarosan elkezdődő templomfelújítás idején a gyülekezeti házban tartják majd az istentiszteleteket.

Alázat Isten és ember felé

Az ünnepen Kató Béla püspök hirdette az igét a sepsiszentgyörgyi Vártemplomban a JSir 3,22 alapján. Isten olyan ünneplésre ad alkalmat a reformáció 501. évében, amelyet akár hét évre is fel lehetne osztani, hiszen egy napra Isten hét olyan okot adott, amelyek külön is megérdemelnének egy hálaadási alkalmat. A püspök igehirdetésében hangsúlyozta, hogy Istennek a nagyságos tetteiért adunk hálát. A jó és a rossz feszültségében érezhetjük meg igazán, hogy mit jelent az ő segítsége és ereje, hogy hogyan fejlődik általa a világ. Az ember csak a jót szeretné az életében, azonban akinek nincs kihívás, nehézség az életében, az hamar elkényelmesedik. Bár az ige küzdelemre biztat, a csalódottaknak is reményt ad, amikor Pál apostol azt mondja, hogy nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené – ez pedig hatalmas erőforrása lehet az életünknek. Az egyház ma külső feltételeket próbál biztosítani, a falakat azonban a közösségeknek kell megtölteniük élettel és tartalommal.

Alázat Isten és ember felé

A hálaadó istentiszteleten Bucsi Zsolt lelkipásztor három szülőpár gyermekét keresztelte meg. Köszöntőbeszédében elmondta, hogy a gyülekezetnek többször súlyos veszteségek után kellett újból építkeznie, most pedig megállnak Isten színe előtt hálát adni, hiszen megvan az ideje az építkezésnek. Isten rendelt segítő, támogató embereket, akiknek köszönhetően a templom felújítása alatt is lesz hely, ahol a közösség összegyűljön.

A Kálvin téren három református fejedelem, I. Rákóczi György, Bethlen Gábor és Bocskai István domborművét avatták fel, amelyet vitéz Kanyó Albert gondnok, Antal Árpád polgármester és dr. Grezsa István miniszteri biztos lepleztek le. Ősz Előd lelkipásztor, egyházkerületi levéltáros elmondta, Erdélynek 12 református fejedelme volt, ezek közül mégis ezt a három fejedelmet tartjuk a legnagyobbaknak, hiszen egyszerre voltak sikeres politikusok és hitvalló reformátusok, és felvállalták a magyar nemzet függetlenségi harcát. Mindhárom fejedelemről tíz olyan jellemzőt mondott el, amelyek életükben megegyeztek. A levéltáros szerint mind a három fejedelem megszelídítette a törököt, miközben adóztak nekik, igyekeztek Erdély látszólagos és viszonylagos függetlenségét megőrizni. Mindhárman nemzetben gondolkodtak. Látókörük és nemzetképük túlterjedt saját uralkodási területük határán, nemcsak az erdélyi fejedelemségért, hanem az egész magyar nemzetért dolgoztak. A Habsburg országrészben élő protestánsok vallásszabadságát biztosították a bécsi, nicholsburgi, illetve linzi békében. Mindhárman hadvezérek voltak, de egyikük sem változtatta Erdélyt csatatérré. Szomorú bár, de egyikük sem tudott megfelelő utódot nevelni. Mindhármuk életében fontos volt a református hit, a bibliaolvasás. Mindegyikük hátterében volt egy kiváló lelkipásztor, és mindhármukra jellemző a lelkészi rend iránti megbecsülés. Mindannyiuk számára fontos volt a kálvini örökség, amely vezérelte tetteiket, életüket. Mindhárman támogatták az iskolákat, az oktatást is. Tizedik pontként Ősz Előd egy hiányérzetet fogalmazott meg, szerinte ugyanis nem három, hanem négy református fejedelem van, Apafi Mihályt ugyanis méltatlanul elfelejtettük. Apafinak köszönhető, hogy Erdély nem vált 1660 után török pasasággá, hanem fejedelemségként élhetett tovább viszonylagos függetlenségben.

Alázat Isten és ember felé

A vártemplomi parókia új székely kapujánál Kató Béla püspök, dr. Grezsa István miniszteri biztos, Antal Árpád polgármester és Bucsi Zsolt Tamás lelkipásztor vágták el a szalagot, majd a gyülekezeti ház előtt folytatódott az ünnepség, ahol elsőként dr. Grezsa István mondott köszöntőbeszédet. A miniszteri biztos szerint a három fejedelemtől megtanulhatjuk a munka becsületét, a hitet, amely átsegít bennünket az akadályokon, az alázatot és helytállást a ránk szabott feladatokban, valamint a toleranciát és az anyanyelvű oktatás étoszát, azaz a református skólát. A becsület, a hit, az alázat és a helytállás olyan sarokkövek, amelyek állandóságukban korszerűek. A munka, a hit, a tolerancia csak kellő alázattal gyakorolható. Alázat az Isten és alázat az ember felé – ez sugárzik mindhárom fejedelem szolgálatából. Azt, hogy ma magyarul beszélhetünk ezekről az értékekről, elsősorban pont annak köszönhetjük, hogy fejedelmeink az erdélyi fejedelemségben őrizték meg a magyarság ügyét. Egy élet súlyát a szolgálat, a mások szolgálata adja, ezt értették meg a fejedelmek is, tudván, hogy mindenki a maga ereje, tehetsége szerint kell, hogy szolgáljon. A gyülekezeti ház megújításával, a játszótér felépítésével, a történelmi fal megóvásával, a székelykapu állításával is szolgálunk. „A mai ünnep alapjai, a megtartás, a továbbéltetés és a megújítás archetipikus gesztusai is ebből a rendíthetetlen örökségből táplálkoznak, amelynek fundamentumai a hit és a munka, az úgynevezett mégis-morál. Jöjjenek bár nehéz idők, mi mégis ellent fogunk mondani annak, ami nem az értékrendünk szerint való. Túl akarjuk élni és meg akarjuk haladni a fogyás és az elvándorlás okozta veszteségeinket. Nem dobszóval kísért diadalmenettel, hanem alázatos építkezéssel, amely ma, minket itt összehozott.” – mondta a miniszteri biztos. A toleranciáról beszélve megemlékezett arról az őszinte vallási türelemről, amelyet a református fejedelmek gyakoroltak. A hit Isten ajándéka kinyilatkoztatás hétköznapokra fordítása a korabeli Európa vallásháborúi közepette legalább akkora politikai teljesítmény volt, mint manapság a kaotikus európai viszonyok felszámolása lenne. Erdély aranykora azt üzeni a mának, hogy munkával és hittel mindent elérhetünk a 21. században.  Ahhoz, hogy tovább építkezzünk, az alázaton és a hiten kívül szükségünk van bátorságra is. Bátorságunk alapját büszkeségünk és önazonosságunk adja. Grezsa István arról is beszélt köszöntőjében, hogy a körülöttünk élő népekkel kell közösen élnünk, fejlesztenünk térségeinket.

Alázat Isten és ember felé

Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint olyan fejedelmeknek állítottak emléket, akik a maguk módján befolyásolták Erdély történelmét, az erdélyi világ alakulását. Mindannyiuknak elévülhetetlen érdeme van abban, hogy ma itt vagyunk, hogy az erdélyi magyarság nem veszett el a történelem ködében, mint megannyi más közösség, akiket felőröltek a nagyhatalmak, akiket felőrölt maga a történelem azért, mert olyan vezetőik voltak, akik nem hallották az idők szavát, nem cselekedtek az idők kihívásainak megfelelően, helyesen. A polgármester szerint egy olyan közösségi komplexumot avatnak fel, amely a ma körülményei között a nemzet ügyét szolgálja. A közösségépítés ma a nemzetépítés egyik legnemesebb és leghatékonyabb eszköze. A játszótér, a közösségi ház reményt, bizakodást és hitet mutat fel. Egy olyan közösség bizakodása és elszánt hite mutatkozik meg, amelyet nem lehet se legyőzni, se megsemmisíteni, se asszimilálni semmilyen módon, mert amíg gyermekzsivaj tölti be az utcát, addig a mi jövőnk, a mi folytonosságunk, a mi népünk gyarapodása biztosítva van. Egy közösség ereje a gyermekeiben van. Az sem véletlen, hogy a Vártemplom tövében épül ez a komplexum, hiszen az épület évszázadokon át a közösségi élet központja volt, a közösségnek védelmet nyújtott támadás, betörés esetén. A Vártemplom nemcsak a város egyik ritka középkori épülete, hanem a megmaradás, az erő és a kitartás jelképe, arra emlékeztet, hogy a szülőföldet mindig újra tudták építeni.

Alázat Isten és ember felé

Lukács Bence Ákos vezető konzul szerint, ha a közösség számára építünk valamit, egyúttal magunkat, egymást is építjük. Aki épít vagy felújít, több nemzedékben gondolkodik, egy felújított épület azt üzeni, hogy itt vagyunk, itthon vagyunk ebben az országban, ezen a tájon és ezen a helyen, és itt akarunk maradni, itt akarunk élni. Ha pedig valóban itt akarunk élni, legyen meg minden, ami a teljes élethez szükséges.

Alázat Isten és ember felé

Kató Béla püspök beszédében emlékeztetett arra, hogy Dezső András lelkipásztor nyugdíjba vonulása után, amikor a gyülekezet Bucsi Zsolt lelkipásztort akarta lelkipásztorának megválasztani, azt kérte a gyülekezettől, hogy egy teljesen új korszakot kezdjenek. A püspök szerint egyetlen lelkipásztor nem képes arra, hogy a gyülekezeti életet vezesse, ezért egy második lelkészi állást is létre kell hozni. A kezdeti akadályokon túllépve a gyülekezet létrehozta a második lelkészi állást, majd a magyar kormány segítségével beindult az építkezés, a gyülekezeti ház és a parókia felépítése. A püspök szerint a gyülekezet csak akkor tud igazán újat hozni, ha hétfőtől következő hétfőig, a nap különböző szakaszaiban a tevékenységek, találkozók, közösségek egymást követik. A gyülekezet ígéretéhez híven megválasztotta új lelkipásztorát, Marosvásárhelyről a Szabadság úti gyülekezetben szolgáló lelkipásztor házaspárt hívta meg. A játszótér is olyan közösségi tér, amelynek mindig nyitva kell lennie a közösség számára, így is közelebb érezhetik magukat az emberek a templomhoz. A püspök emlékeztetett arra, hogy még két sepsiszentgyörgyi gyülekezetben is választottak második lelkipásztort, a szemerjai, valamint a Gyöngyvirág utcai közösségben is két lelkipásztor szolgál, már csak a belvárosi gyülekezetnek kell ezt a lépést megtennie. Így lehet pásztorolni megújult erővel a város körülbelül 20 000 reformátusát. A püspök szerint a lelkipásztorok önmagukban nem elegek, a gyülekezeti tagok is kell hogy segítsék a munkájukat, hogy igazi szellemi megtartó erő és központ lehessen a város életében. Az épületeket Zakariás Attila tervezte, akinek Sepsiszentgyörgyön több épület viseli a keze nyomát.

Az épületegyüttes megáldása után Bucsi Zsolt lelkipásztor elmondta, hogy Bölcső és vár névvel egyesületet hoztak létre, amely felkarolja nemcsak a sokgyermekes családokat, az életmentő műtét előtt álló betegek segítségét és a szegényeket, de magára vállalja a vár megtartását, amely oltalmat nyújt.

 

Kiss Gábor