Főoldal » Hírek » a suttogó

a suttogó

2020. 05. 25.
Megosztás:

(Lk 12,8-12)

Nicholas Evans írt egy regényt ezzel a címmel, hogy A lovakkal suttogó, később aztán ebből egy film is készült (The Horse Whisperer, 1998). A történet egy súlyos balesetet szenvedett ló meggyógyításáról és megszelídítéséről szól. A könyv és a film alapjául viszont egy Monty Robert nevű, most már idős cowboy élettörténete szolgáltathatta az alapot. Ő az, aki meghallgatja a lovakat, ő az „igazi suttogó”. Onnan kapta a nevét, hogy egy teljesen sajátos, erőszakmentes módszert dolgozott ki a lovak idomítására, aminek az alapja a lovak, egymás között használt, gesztusokból és testbeszédből összeállt nyelve. Ő az első, aki nem csak megfigyelte, de ki is dolgozta és „beszéli” is a lovak nyelvét. Gyerekkorának mély, erőszakkal teli tapasztalatai vezethették arra, hogy egy másfajta kommunikációs módszert keressen. Nem kell ütni, verni, nem kell megalázni egymást, ahhoz, hogy értsünk a szóból. Ha nem a megalázkodó engedelmesség a fontos, hanem a megértés is, és a kapcsolat, akkor az megy az erőszak nélkül is, vagy erőszakkal sem.

most nézema suttogó

A suttogó. Ezt a szó ízlelgettem, amikor Jézus Szentlélekkel kapcsolatos mondatait olvastam. Megtanít arra, amit mondani kell. A Bábel tornya története arról szól, hogy elveszítettük az együttműködésre való képességünket. A Lélek nélkül nem tudunk szót érteni egymással. Nem értjük azt, ami van. Az egész pünkösdi történet egy izzó nyelvesemény. Az emberi kapcsolatnak és kommunikációnak a legmélyebb rétegeit mozgósítja. Akkor és ott, abban az első pünkösdi eseményben mindenki a saját maga nyelvén érti, amit hall. Összekapcsolódik az Isten jelenléte, a megértés, és a nyelv és a világ.

Jézust hatalmas sokaság veszi körül. A nagy tömeg annyira rendezetlen és arctalan, hogy majdnem letapossák egymást az emberek. (Lk 12,1) Annyira szeretnék látni a Mestert, hogy képesek összetaposni egymást. Egy ilyen kaotikus, hömpölygő helyzetben beszél a tanítványoknak arról, hogy mennyire nem egyértelmű a vele való kapcsolat. Ijesztő, amit mond: Ha ti vallást tesztek, akkor én is, ha ti megtagadtok, akkor én is. Pedig csak arról van szó, hogy továbbadja a szót, a vallomást, a gesztust. Ha nem akarok vallást tenni, ha nem akarom felvállalni ezt a viszonyt, akkor azt Ő sem erőlteti. Miközben mindent eltűr. Ha valaki az Emberfia ellen szól, annak megbocsáttatik, és aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg. Szembe lehet menni a Messiással, megbocsáttatik. Jézus egész személye az irgalmas Isten megbocsátó gesztusának kifejeződése. A Szentlélek ellen elkövetett bűn viszont a kapcsolat felszámolása. A megbocsátás visszautasítása.

A Szentélek beszélni tanít. A szorított helyzetben szükségem van arra a hangra, amit magamtól kimondani nem tudnék. Tagadásra állna rá a szám. Barabást kiáltanék Jézus helyett. Magamat védeném, mert féltém ezt a rongyos bőrt, s mert félelemben képes lennék másokat is letaposni. A Szentlélek abban az órában megtanít arra, amit mondanotok kell.

Itt állunk mind a színpadon, és az élet az egyetlen előadás, premier, bemutató. Mindenki egy kicsit izgatott, aztán mégis túl hamar megszokjuk, hogy nincs újrajátszás, pedig az életet nem lehet túlélni. Ha eléggé figyelmes vagyok, talán meghallom, mint súg a Suttogó.

 

Dávid István, egyetemi lelkész