A kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár ismertető leltára
A részleg. Az országos református intézmények levéltárai
A Főkonzisztórium és az Igazgatótanács levéltárának története
Az Egyházfőtanács megalakulásakor már intézkedés született a levéltár megalapítására, kezdetben egy nagy leveles- és másolókönyvre gondoltak, amelybe minden szükséges jogbizonyító iratot bemásolhattak. Ezen az idejétmúlt terven azonban hamar túllépett a mindennapi gyakorlat, 1714-ben Bethlen László, a kamarai jövedelmek iratai összegyűjtésén fáradozó főgondnok egy ládát készíttetett a begyűlő iratoknak. Ide kerültek be a püspöki levéltár fontosabb iratai mellett a kollégiumok és az egyházközségek vagyonügyi vonatkozású iratai is. A levéltár első leltárát 1715-ben készítette el Inczédi nótárius, ebben elsősorban a kötelezvényeket és a kamarai jövedelmek adományleveleit rögzítette darabszinten. A 9 fasciculusra tagolt levéltárban a kollégiumok és egyházközségek jogbiztosító iratai is szerepelnek. A Főkonzisztórium saját hivatali működésének írásos emlékei sommásan vannak regisztrálva az első három fasciculusban, ezek őrzésére nem fektettek különösebb hangsúlyt, sok közülük az illető ügyek intézésében résztvevő főtanácsi tagok családi levelesládájába került.
A következő rendezésre 1736. március 26-án került sor, amikor Mósa László nótárius az Egyházfőtanács Marosszentkirályon, ifj. Bánffi Zsigmond főgondnok udvarházánál őrzött levelesládáját újból leltározta. Regisztruma nem az Inczédi-jegyzék folytatása, hanem az iratokat tárgy szerinti új csoportosításban, fasciculusokba foglalva sorolja fel, kezdve az enyedi kollégium 1717 utáni kötelezvényeivel és régebbi irataival (Fasc. A, 1–2.), folytatva a marosvásárhelyi és udvarhelyi főiskola hasonló tárgyú aktáival (Fasc. B.). A D fasciculus tulajdonképpen egy zsák, amelyben három kötegben találhatók a jóváhagyott, a felfüggesztett és a sürgetendő adománylevelek, mellettük a Bécsben készült registrum és tabella. A fasciculusokon belül nincs időrend, egy-egy tételszám alatt akár 10–20, ugyanazon tárgyra vonatkozó irat is található. A leltározott iratanyag részben a Teleki-féle gyűjtésből származik, részben a Főkonzisztórium 1709 utáni hivatali működésének terméke, s a jegyzék elárulja a rendezés hiányosságait: az I fasciculus tartalma „a M. Supremum Consistoriumnak irt levelek és instantiak indigeste,” az L-ben pedig „Gillányi Jakabról maradott hánt vetett levelek egy zacskoban sine ordine“ őriztetnek. Ebben a patriarkális iratkezelési rendben találta az Egyházfőtanács levéltárát az erdélyi hivatalviselés korszerűsítésének időszaka a 18. század közepén.
A levelesláda őrzése a főgondnokok feladata volt, engedélyük nélkül a nótárius sem nyúlhatott bele. Az egyház vagyoni érdekeinek védelme mellett e szigorúságot a református rendi érdekek indokolták, ugyanis e repositorium őrizte a hivatalok vallások szerinti szétosztására vonatkozó, a kálvinistáktól betöltött társadalmi pozíciók megtartását célzó bizalmas iratokat. Ennek tulajdonítható sértetlen fönnmaradása is, ugyanis általában állandó és városi őrzőhelyen tartották, például Szebenben a Gubernium levéltárában, majd a század közepétől a Főkonzisztórium bérelt szállásán.
A Guberniumban a 18 század közepén bevezetett levéltárkezelési újításokat bizonyos késéssel a Főkonzisztórium is alkalmazta, beleértve a régi levéltári anyag rendezését is, amelynek bizalmas jellege ekkora már lecsökkent. Halmágyi István secretarius a rendszeresen vezetett ülésjegyzőkönyvek és másolati könyv mellett a folyó ügyek aktáiból sorozatokat (alapítványok, gravamina, szerződések, felségfolyamodványok stb.) alakított ki. Valószínűleg ugyanilyen tárgy szerinti csoportosításban fasciculálta a régi iratanyagot is (testamentumok, Ghillányi-hagyaték). Ennek az 1751-ben folyt rendezésnek a vörös krétával írott jelzetei ma is láthatók az iratokon.
1773-ban Fábján Dániel secretarius abbahagyta a kimenő iratok leveleskönyvének (expeditionis protocollum) vezetését, a fogalmazványokat ezután az iratok mellett őrizték. Ezek egyelőre még kezdetleges formában készültek, egy kettéhajtott ívre 3–4 különböző témájú akta fogalmazványa került. Mindenesetre ilyenformán megindulhatott a szabályszerű regisztratúra kialakulása. 1789-ben Cseh János secretarius bevezette az évenként újrakezdődő sorszámozású iktatást, de nem a beérkezés, hanem a tárgyalás sorrendjében jegyzékelte az iratokat, így az aktákon is föltüntetett iktatószámok megegyeznek az ülésjegyzőkönyvek számaival. Iktatókönyvei sajnos csak három évről (1789, 1781, 1792) maradtak fenn. Ekkoriban már külön véleményívet és fogalmazványt készített mindegyik ügyirathoz.
Inczédi László titkár és utóda, Ajtay László 1809-től kezdve végre meghonosította a korszerű iktatást, az iktatókönyv 12 rubrikája pontosan tájékoztatott az irat útjáról az ügyvitelben (a legrégebbi fennmaradt iktató 1815-ben kezdődik). Az elintézett darabokat az iktatószámok sorrendjében csomózta, használatukat mutatóval könnyítette meg. Inczédi elkezdte az 1800 előtti levéltári anyag rendezését és mutatózását is, 1813-ban készült el az 1785–1789 közötti iratok indexe.
1819-ben Szathmári Pap Dániel és Veszprémi Sámuel 28 fasciculusba rendezték és regestrumba (Extra seriem actorum publicorum őrzött consistorialis leveleknek regestruma) foglalták a Főkonzisztórium régi leveleit. Munkájuk valójában a Halmágyi-féle tárgy szerinti rendezés folytatásának és kiteljesítésének tekinthető, átfogta a 16–18. századi, a regisztratúra előtti levéltári anyagot, elsősorban a jogbiztosító jellegű iratokat. A következő tárgyi csoportokat regisztrálták: Fundationalis levelek, Ghillanyianumok, Magyarfrátai levelek, Testamentumok (ezek jegyzékét 1878-ig folytatták a későbbi titkárok), Collegiumokat és Ecclesiákat illető beneficiumok conscriptioi, Contractusok és recognitionalisok, Curatori és synodalis instructiok, Mandatumok és commissiok, Instantiak és informatiok, Ecclesiakot illető levelek, Elegyes levelek, Collegiumokat illető levelek, Attestatumok és quietantiak.
Tunyogi Csapó József secretarius, a későbbi jogtanár 1823-tól kezdve folytatta és kiteljesítette az Inczédi-féle rendezést, ennek során az 1700 utáni iratokat évrendezte, majd az ülésjegyzőkönyv és a másolati könyv bejegyzéseivel összhangban beszámozta és mutatózta. E közös indexek 1823–1829 között készültek, ma is használatosak. A rendezés során beemelte a mutatózott iratok körébe a Szathmári Pap–Veszprémi féle regestrumba foglalt 1700 utáni iratokat is, az annál régebbieket azonban a régi helyükön hagyta. A rendezéskor sajnos nem vette figyelembe Cseh János 1789 utáni iktatószámait, hanem ezt az iratanyagot is újraszámozta. Ugyanakkor gondoskodott az 1784–1805 közötti hiányzó ülésjegyzőkönyvek pótlásáról, a meglévő impurumokat köttette be. Tunyogi 1830-ig folyó nagy rendezésének köszönhető a főkonzisztóriumi levéltár jól használható mai rendje. Ugyancsak része lehetett abban, hogy a számvevőségi és pénzügyi iratokból 1829-ben önállóan kezelt számvevőségi levéltár (archivum exactorale) alakult ki.
1861–1863 között Kolosvári József és Sipos Samu alapos állományrevíziót végzett, ennek során helyre tették a felgyűlt reponenda-anyagot, összeállították az 1700–1853 közötti iratok leltárát és hiányjegyzékét, két hiányzó indexet (1764–71, 1777–79) újraírtak. Alapos ellenőrzésüknek köszönhető a levéltár mai használhatósága.
Az 1880-as években annyira megnövekedett az Igazgatótanács iratforgalma (3000-en felüli iktatószám évente), hogy az iktatószámok növekvő sorrendjében való irattározás már nem felelt meg az igényeknek. 1889. január 1-től új iratkezelési rendet vezettek be, az irattári terv szerint előre meghatározott osztályokat, azokon belül témák szerint iratcsomókat alakítottak ki. Ezek nem kezdődtek évenként újra, az 1889–91 között ellátott iratok azonos osztályokba kerültek. Az irattári osztályokat és csomókat az adminisztráció rendje határozta meg, pl. az 1–18. osztályok az egyházmegyéknek feleltek meg, az 1. osztályon (Vajdahunyadi egyházmegye) belül 23 csomót alakítottak ki az egyházközségeknek megfelelően. A csomók borítója egyúttal iratjegyzékként szolgált, itt tüntették fel az egyes iratok iktatószámát. 23 irattári osztályt alakítottak ki. Az iratok helyére a sorkönyv bejegyzése utalt, az iktatószámok növekvő sorrendjében adta meg a megfelelő osztály és csomó számát. 1892-től a 23 irattári osztályt évente újrakezdték.
1896-ban egyszerűsítették az irattári rendszert, csak 4 osztály maradt (I. általános ügyek, II. kepe- és fizetési ügyek, fellebbezések, III. fegyelmi ügyek, IV. kölcsönügyek), az I. osztály hatalmas mennyiségű iratanyagát pedig tétel rendszerben tárolták. A tárgyévvel ellátott tételszám segítségével a több éven át húzódó ügyek összes irata egy helyre került. Az iktatókönyvek és a tételszámok közötti összeköttetést továbbra is az irattári sorkönyv biztosította. Az iratokat a tárgyévek, azon belül a tételszámok növekvő sorrendjében tárolták. A gyakorlatban aztán egy-egy egyedi tételszám tárgyi alapú tétellé, hatalmas sorozattá nőtte ki magát, pl. az I. osztály 72/1901 alapszám (Segédlelkészi állások) a segédlelkészi kinevezések gyűjtője maradt 1964-ig, így több mint 150 dossziét tartalmaz. Másik példa: a XIX. osztály 4/1892 alapszám eredetileg az “Andrásfalvi egyházközség Bukovinai alapítvány” címet viselte, ezt már néhány év múlva az “Andrásfalvi egyházközség (Bukovina) vegyes ügyeiről” címre módosították. Az 1893-ban nyitott XIX. osztály 3/1893 (Andrásfalvi tanítói állás betöltése) és a XIX. 6/1893 (Andrásfalvi papi állás) alapszámokat később megszüntették és anyagukat áttették a 4/1892 (“vegyes ügyek”-re átkeresztelt) alapszámra. A már létező alapszámokról ábécésorrendes index tájékoztatta az irattár kezelőit.
Az irattárosi–levéltárosi teendőket 1895-től Módy Elek látta el, utóda 1908-tól Vincze János lett, majd 1923-ban Vincze elhunytával Turósné Csoma Ilona vette át e munkakört.
1930-ban lezajlott a megnövekedett ügyfélforgalom miatt már régóta szükséges irodabővítés, az Igazgatótanács 1929-ben megvásárolta a szomszédos Király u. 53. sz. házat, ott nyitottak új bejáratot, ettől jobbra kapott új helyiségeket az irattár–levéltár. Egy irodát és egy kb. 60 m2-es raktárt alakítottak ki, a raktárban ekkor készültek el a duplasoros deszkapolcok, amelyeken fektetve tárolták az alapszámok dossziéit. A külső sorokba kerültek az irattári anyagok, a régi levéltári jegyzőkönyvek és iratok a belső sorokban kaptak helyet, igen nehezen hozzáférhetően.
1965-ben vezette be az Igazgatótanács az új iratkezelési rendet, amely az előre meghatározott irattári tervnek megfelelő iratgyűjtőkbe (max. 200) rendezte az elintézett iratokat, a terv a hivatal funkcióit tükröző ügykörjegyzék alapján készült. Ennek nyomán a régi rendben őrzött iratanyag gyorsan történetivé érett, 1900 előtti részét 1964–65-ben átszállították a Gyűjtőlevéltárba, 1900 utáni részének átszállítása pedig folyamatban van, 1926-tal bezárólag kerültek át a levéltári raktárba az iratok.
Végül le kell szögeznünk, hogy iratkezelési-levéltári szempontból a Főkonzisztórium és az (Állandó) Igazgatótanács között teljes a folyamatosság, 1871–72-ben nem szűnt meg egy hivatal és nem alakult egy új, hanem a régi Egyházfőtanács korszerűsített szervezeti keretben, de törés nélkül látta el mind a hagyományos, mind a változó világ diktálta új feladatokat.
A 1–20 Az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltára
1514–1700–1872–(1926)–1964–
A 1 Ülésjegyzőkönyvek
1709–1872–1896. 1919–1949.
Az ülésjegyzőkönyvek 1. kötete az 1709–1733. évek följegyzéseit tartalmazza, 1734–41 közötti időszakról nem maradt fönn jegyzőkönyv, 1742-től fogva folyamatos a jegyzőkönyv-sorozat. 1776 szept.–1782 dec. között hiányzik az ülésjegyzőkönyv, e hiányt már 1823-ban jelezték, de pótolni nem tudták. 1844-től az ülésjegyzőkönyveket az egybekötött véleményívek pótolják, 1889–96 között csak sommás följegyzések készültek az ülésekről.
A szabályszerű gépelt jegyzőkönyvek sorozata 1919-ben kezdődik, az 1949 utáni jegyzőkönyvek hiányzanak.
Ebben a sorozatban szerepelnek az 1710–1773 között vezetett másolati könyvek (expeditionis protocollum), 3 kötetben.
Segédlet: Index az ülésjegyzőkönyvekhez és az expeditionis protocollumokhoz, összeállította Veszprémi Sámuel, a jegyzőkönyvek oldalszámaira utal, az 1739–1783 közötti időszakot öleli fel.
158 + 28 + 1 = 186 kötet 10,85 fm.
A 2 Ügyiratok
1700–1872–(1926)–1964–
Az állag 1773 előtti része a Főkonzisztóriumhoz érkezett ügyiratokat tartalmazza a Tunyogi-féle rendezéskor kialakított rendben. Ezek általában egyes iratok , de gyakran egy-egy ügyre vonatkozó több tucatnyi iratot is egy szám alá helyeztek. Ide kerültek a bécsi agenturától hazahozott felségfolyamodvány-másodpéldányok is.
1773 után ebbe az állagba kerültek a kezdetleges formájú, egy kettéhajtott íven több ügyet is tárgyaló véleményívek, ezek a legnagyobb számnál kerültek elhelyezésre. Cseh János honosította meg 1786-tól a külön véleményívet és fogalmazványt, némely esetben csak ezek maradtak fenn. A véleményíven feltüntették a beadás és a tárgyalás időpontját, a jegyzőkönyvbe való bevezetés tényét, a fogalmazványon a letisztázás dátumát és az aláíró nevét. Palliumot nem használtak, az iktatószámot a beérkezett irat és a véleményív–fogalmazvány bal felső sarkába írták fel.
1844 után a véleményíveket nem az iratok mellett őrizték, hanem egybekötötték a jegyzőkönyv pótlására, az iratok mellett csak a fogalmazvány maradt.
Az új iratkezelési rend meghonosítása (1889) után a fogalmazványokat kettéhajtott ív első (szükség esetén a következő) oldalára írták, ez egyúttal palliumként is szolgált. Feltüntették rajta a beadvány keltét, érkezésének és ellátásának dátumát, a tisztázat aláírója szignálta a fogalmazványt és feltüntették az expediálás időpontját is. A pallium előlapjára (később a hátlapjára) került az irattári osztály és csomó száma, később az alapszám.
Az ügyiratok a tárgyévek és az iktatószámok, 1889-től a tárgyévek és alapszámok növekvő sorrendjében vannak kötegelve, keménypapír táblákban átkötve állnak a polcokon.
A kutatás az alább bemutatandó mutatók, iktatókönyvek, illetőleg az alapszámok tárgymutatói alapján történhet. A kérőlapon az évet és az iktatószámot/alapszámot kell feltüntetni.
1430 köteg (1926-tal bezárólag) 162,2 fm.
Segédletek:
Mutatók. 1700–1872–1964–
Az 1700–1773 közötti iratanyaghoz az indexek utólag készültek a Tunyogi-féle rendezéskor, illetőleg a Kolosvári-féle revíziókor. Nemcsak az iratok számára utalnak, hanem az ülésjegyzőkönyvek és a másolati könyvek oldalszámait is megadják.
Az 1773 utáni iratokhoz szintén utólag készültek a mutatók, az ülésjegyzőkönyv oldalszámaira azonban már nem utalnak. A jegyzőkönyvekbe is bevezették a rendezéskor adott főkonzisztóriumi számot, annak alapján kikereshetők a bejegyzések.
1815-től kezdve a mutatók az iktatókönyvekkel párhuzamosan készültek. 1834-ig több év adatai kerültek egy kötetbe, azután minden évben új kötetet nyitottak.
149 kötet 7,2 fm.
Iktatókönyvek. (1764)–1815–1872–1964–
Az 1862-es revíziókor Kolosvári József és Sipos Samu regestrumokat (iktatókönyveket) készített a már korábban rendezett régi iratanyag egy részéhez, a 4 kötet 1764–71, 1777–82, 1785–97, 1805–07 éveket fogja át.
Cseh János secretarius iktatókönyve 1789, 1791–92. éveket tartalmazza, számai az ülésjegyzőkönyv számaival megegyeznek, a mai főkonzisztóriumi számokkal azonban nem.
1815-től folyamatos az iktatás, 1837-ig több év anyaga került egy kötetbe, 1838-tól kezdve évente új iktatókönyvet nyitottak. Az 1930-as évek hatalmas iratforgalma (11 000-en felüli iktatószámok) miatt évente két kötet is betelt.
4 + 1 + 155 kötet 8,6 fm.
Irattári sorkönyvek. 1889–1964
Az új iratkezelési rend bevezetésekor vált szükségesség a sorkönyv vezetése, adatait az ügyirat lezárásakor, a postázás után, az irattárra helyezéskor töltötték ki. Egy kötet több év anyagát tartalmazza.
11 kötet 0,75 fm.
Tételszámok mutatója. 1892–1964
A tárgyszavak ábécésorrendjében adja meg a tételszámot. Helytörténeti vagy téma szerinti kutatáskor célszerű a tételszámot kikeresni, így az illető egyházközségre vagy témára vonatkozó minden iratot egyszerre lehet tanulmányozni.
3 kötet 0,10 fm.
A Főkonzisztóriumi Levéltár leltára. 1700–1853
Az 1863-ban Kolosvári József és Sipos Samu által az állományrevízió alkalmával összeállított leltár és hiányjegyzék pontosan tájékoztat arról, hogy az 1773 előtti főkonzisztóriumi számok közül melyikhez tartozik irat, melyikhez csak jegyzőkönyvi bejegyzés, melyikhez mindkettő.
1 kötet 0,05 fm.
Kiadott anteacták. 1824–1870
Inkább az egykori ügyvitel megismerésére szolgál, esetenként a lappangó iratok sorsának felderítését is megkönnyíti. Második felében az 1829–1838 közötti főkonzisztóriumi üléseken tárgyalt ügyek számait jegyezte fel Tunyogi Csapó József.
1 kötet 0,05 fm.
Elnökileg elintézett ügydarabok jegyzéke. 1892–1898
4 kötet 0,15 fm.
1767–1800–1871, 1873–1899
A püspöki levéltár 1849-es pusztulása miatt a zsinatok munkálataiból csak a Főkonzisztóriumhoz átküldött jegyzőkönyv-másodpéldányok maradtak fenn. Ezeket már a 19. század közepén kiemelték az ügyiratok közül és külön sorozatban tárolták. Az 1800 előtti zsinati jegyzőkönyvek (1767, 1770–1799) ma szövegkiadás céljából vannak ideiglenesen kiemelve, a munka végeztével e külön sorozatba kerülnek azok is. 1857, 1861, 1864–1871. évekről nyomtatott zsinati jegyzőkönyvek is vannak.
1872-től közgyűlési jegyzőkönyveket vezettek kéziratban. A közgyűlési jegyzőkönyvek szintén megvannak nyomtatott formában is, azok a kézikönyvtárban találhatók.
79 kötet és füzet (5 kötegben) + 3 + 29 = 111 kötet 1,6 fm.
Zsinati jegyzőkönyvek másodpéldányai 1800–1871, kéziratos és nyomtatott
4 köteg 0,6 fm
Közgyűlési jegyzőkönyvek impurumban, mellékletekkel 1880–1900
9 köteg 0,95 fm.
A 4 Extra seriem actorum publicorum őrzött iratok
1514–1716
A püspöki levelesládából, az egyházközségektől és a kollégiumoktól a Főkonzisztórium levéltárába begyűjtött jogbiztosító jellegű iratokat 1819-ben rendezték és jegyzékelték. Az iratok hátlapjára vörös tintával írták fel a levéltári jelzetet. A Regestrumba foglalt iratok 1700 utáni részét a Tunyogi-féle rendezéskor beosztották az egyházfőtanácsi ügyiratok közé.
1882 után egy újabb rendezés során ebből a maradék iratanyagból kiemelték a Testamentumok című 12. és 13. fasciculust és az újonnan létesített Alapítványi levéltárba tették át.
Jelenleg az Extra seriem … állag a maradék iratokat tartalmazza a következő rendben:
Fasc. 1–4. Fundationalis levelek. Adománylevelek 1557-től, eredetiben és másolatban.
Fasc. 5–9. Ghillanyianumok. Ez külön fondba került 2006-ban, A 27 szám alá.
Fasc. 10. Magyarfrátai levelek. Az itteni püspöki birtokra vonatkozó néhány 17. századi irat.
Fasc. 11. Ghillanyianumok. Ez is az A 27 fondba került
Fasc. 14–28. Collegiumokat és Ecclesiákat illető levelek (conscriptiok, elegyes levelek). A Tunyogi-féle rendezés nyomán e fasciculusok anyaga túlnyomó részben átkerült az ügyiratok közé, a maradék csupán egy vékony köteget tesz ki.
Segédlet: Extra seriem actorum publicorum őrzött consistorialis leveleknek regestruma. 1819-ben készítette Szathmári Pap Dániel és Veszprémi Sámuel. A fasciculusokon folyamatosan átfutó sorszámok 1–1053 között tartalmazzák az iratok dátumát és rövid tárgykivonatát.
2 köteg + 1 kötet 0,4 fm.
A 5 Számvevőségi levéltár (Exactorale Archivum)
1754–1905
A Főkonzisztórium már az 1710-es évektől felügyelt az egyházi vagyon kezelésére, a 18. század közepétől pedig az adományba kapott pénzösszegek növekedésével valóságos hitelintézetté nőtte ki magát. A központilag kezelt tőkék ügyvitelét 1764-től Málnási László főtanácsi lelkész látta el mintaszerűen, nyugalomba vonulásáig, 1792-ig jelentős mennyiségű gazdasági-pénzügyi jellegű, külön kezelt iratanyag gyűlt fel a keze alatt.
A továbbra is külön kezelt számvevői-pénzügyi iratokból Tunyogi secretarius idejében, 1829-től kezdve külön számvevőségi levéltár alakult ki, a külön hivatal és ügyvitel létrejöttével párhuzamosan.
Ennek az irategyüttesnek egy részét Markos András rendezte, munkáját azonban nem fejezhette be. Ma a következő (tovább fejlesztendő) rendben találhatók a kötegek:
1. Legatumok és Málnási László vegyes iratai 1764–1789
2. Málnási László és Szilágyi Sámuel bécsi ágens iratai
3. Málnási László demonstrációs könyve 1764–
4. Málnási László elszámolásai, kisebb eklézsiák számadásai
5. Kolozsvári, enyedi, marosvásárhelyi kollégiumok számadásai
6. Székelyudvarhelyi gimnázium, fogarasi eklézsia és iskola számadásai 1762–1788
7. Assignatiók, nyugták, mellékletek 1760–1797
8. Cseh János secretarius iratai 1786–1808
9. A Számvevőség iktató- és mutatókönyvei
1.: 1829–1863, 2. 1864–1882, 3.: 1845–1882 (a számvevőségnek betekintésre átadott főkonzisztóriumi iratok jegyzőkönyve)
10–14. Számvevőségi iratok 1800–1857. 1829-től az iktatókönyv szerinti rendben.
15–17. Tőkekönyvek (Capitalium liberek) 1764–1870
18. Átadási irományok (Transpositionis instrumentumok) 1805–1851
19. Számadások 1805–1852
20. Diáriumok. Cassa visitatiók
21–26. Általános alapítványi és vagyoni összeírás 1754–1787
27–36. Nyugtamellékletek.
A következő csomók rendje később alakult ki:
37. Cassa transpositiok
38. Megvizsgált számadások
39–41. Hitelszerződések másolatai 1762–1797
42–45. Gecse Dániel Emberszereteti Intézet (Marosvásárhely) elszámolásai 1847–1905.
46. Vegyes exactoralis levelek
47. Exactorialia. Dividenda
48. A Linzi segély iratai
49–50. Ezüst garasos pénztár iratai 1843–1854
51–52. Rendezendő vegyes iratok
53–87. Nyugták, mellékletek. Elszámolások. Segélyek. 18–20. sz. Rendezendő
Segédlet: A tételek kialakítását eredményező rendezésig csak a kézzel írott csomójegyzék használható.
87 köteg 12,8 fm.
A 6 A Székely Alapítvány levelei (Acta fundationis Székelyanae)
1543–1803
Borosjenei gr. Székely Ádám, családjának utolsó férfitagja 1789-ben hunyt el, és egész vagyonát az erdélyi református egyházra hagyta. Értékes könyvtárát a marosvásárhelyi református kollégiumra testálta, birtokait (Alamor, Szederjes, Pócstelke, Alsózsuk) pedig Kálnoki Antal váltotta meg.
A család fölemelkedését megvalósító nagyapa, Székely László (1644–1692) tanácsúr, Erdély főpostamestere, a fejedelmi tábla elnöke Preda Bulcescu havaselvi bojár és Szalánczi Anna leányát, Bulcsesti Sárát vette feleségül. Fia, Székely Ádám (mh. 1730) kapott grófi rangot apja érdemeiért, harmadik feleségétől, Rhédey Katától két gyermeke született, László és Ádám. Ifj. Székely László (1716–1772), a művelt főnemes, hivatalt nem viselt, gazdag könyvtárát a székelyudvarhelyi református kollégiumra hagyta.
Ifj. Székely Ádám (1716 u.–1789) külföldi egyetemeken járt, szabad gondolkodású művelt arisztokrataként tartotta számon az erdélyi társadalom. Bátyjával, Lászlóval együtt szoros kapcsolatba állt a Főkonzisztórium lelkészével, Málnási Lászlóval.
Hagyatékával a családi levéltár egy része is református tulajdonba került, benne az erdélyi és havaselvi birtokok kezelésre vonatkozó 16–18. századi iratokkal, Székely Ádám és László levelezésével. Mai (egyelőre ideiglenes) rendjét részben a 19. század végén alakították ki, majd Markos András folytatta a munkát, azonban még mindig vannak rendezetlen kötegek.
Régi rendezés I–XV. iratgyűjtő 4 köteg
Markos András rendezése 11 köteg
Rendezetlen 7 köteg
Értékes iratok (függőpecsétes oklevelek) 1 doboz (páncélszekrényben)
22 köteg + 1 doboz 3,2 fm.
A 7 Alapítványi levéltár
1591–1958
1882 után az Igazgatótanács levéltárában őrzött végrendeleteket kiemelték az Extra seriem állagból és más adománylevelekkel, illetőleg egyéb, állandó megőrzésű iratokkal (pl. szerződések) együtt kialakították az Alapítványi levéltárat. Mai rendje a következő:
1. Nagyobb alapítványok (NA) Nr. 1–536. 1591–1944
időrendben, az 1. doboz (nr.1 és 2) ma hiányzik 5 doboz
2. Kisebb alapítványok (KA) Nr. 1–162. 1802–1830
időrendben, fraktúrba hajtva, végrendeletek és alapítványlevelek 1 köteg
3. Theologiai Fakultás és Szeretetház alapítványlevelei (TA, SzA) 1889–1914 1 köteg
4. Szerződések Nr. 1–125. 1824––1945
időrendben, fraktúrba hajtva, adásvételi és megbízási szerződések 1 köteg
5. Különféle okmányok (KO) Nr. 1–192. (1719)–1807–1958
időrendben, fraktúrban, vagyonkezelési ügyek, biztosítási kötvények 1 köteg
Segédletek: Alapítványkönyv folyamatos bejegyzésekkel 1958-ig.
Mutató az alapítványkönyvhöz. Az alapítványtevők indexe.
Az Erdélyi ev. ref. Egyházkerület okmánytárában őrzött végrendeletek és alapítványlevelek kivonata. Hivatalos kiadvány, összeállította Maksay János számvevő. Kolozsvár 1905. 72 l. A jótevők névsorrendjében foglalja össze az alapítványokat.
4 doboz + 4 köteg + 3 kötet 0,85 fm.
A 8 Árva Bethlen Kata hagyatéka
1746–1759
Teleki Józsefné Bethlen Kata (1700–1759), az önéletíró református nagyasszony, az erdélyi eklézsiák patrónája egyik végrendeletében a Főkonzisztóriumot bízta meg rendelkezései végrehajtásának felügyeletével. Emellett az is segíthette irathagyatékának az Egyházfőtanácshoz kerülését, hogy az alapítványok felügyelője, Málnási László korábban az ő udvari papja volt Olthévízen.
A 17 db. irat között találjuk Önéletírásának kéziratos töredékét, amely kiegészíti a 18. században megjelent szöveget, elmélkedését utolsó órájáról, vallástételét, leveleit (Haller János, Kemény László gubernátorokhoz, fiához, Haller Pálhoz), 1757–59-ben kelt végrendeleteit.
Segédlet: kéziratos lajstrom
1 doboz 0,07 fm.
1892–1895
Az Igazgatótanács pénztára a 19. század végén is tovább folytatta százados hagyományú hitelfolyósítási tevékenységét. A kölcsönügyek iratait 1892-től külön sorozatban (K) tárolták. 1896-tól e sorozat megszűnt, az ilyen természetű iratok a IV. irattári osztályba kerültek és az ügyiratok mutatóiban szerepelnek.
17 köteg + 3 kötet 4,20 fm.
A 10 Pénztári könyvek
Méretük miatt külön tárolt sorozatok.
Pénztári naplók 1877–1959 88 kötet
Számlakönyvek 1895–1960 43 kötet
személyi, házbér, rovatal, bevétel stb. számla
Iktatókönyvek 1880–1944 7 kötet
Vegyes könyvek 35 kötet
kölcsönök, bérlők nyilvántartása, tűzbiztosítás stb.
173 kötet 6 fm.
A 11 Közalapi segélyek
1892–1898
Szigorló (odaítélő) bizottság jegyzőkönyve 1892 1 kötet
Segélykérvények 1885–1887, 1898 4 kötet
Bevallási ívek a járulékokról 1 kötet
6 kötet 0,2 fm.
A 12 Egyházközségi vagyonösszeírások
1870
A nyomtatott ívek rovatai kitöltve, utólag egybekötve.
16 kötet 1,3 fm.
A 13 Papi fizetések becsértékének kimutatása
1888
A természetbeni kepe, a stóla, a kanonika porció terményei, regále és egyéb jövedelmek kimutatása, forintra való átszámítással, nagy ívformátumú űrlapokon. A stóla nincs feltüntetve.
Egyházmegyék szerint kötegelve, azon belül az egyházközségek ábécérendjében,
19 köteg 0,9 fm.
A 14 Az Erdélyi Református Egyházkerület vagyonleltára
1948
Román nyelvű nyomtatványok román nyelven kitöltve, az 1948. december 31-i állapotot tükrözi. Ingatlanok (templom, parókia, más épületek, termőföldek, erdők), ingóságok leltára az akkori pénzértéken felbecsülve. Piros karton iratgyűjtőkbe kötötték a leltárakat.
Egyházmegyénként, azon belül egyházközségenként volt rendezve, most az egyházközségek magyar nevének ábécésorrendjében áll.
22 köteg 1,7 fm.
A 15 Református kollégiumok, polgári és elemi iskolák névkönyvei, zártudósításai
1859–1925
Nagyenyedi Bethlen Kollégium főgimnáziuma 1875–1917 115 kötet
Kolozsvári Kollégium főgimnáziuma 1884–1923 39 kötet
elemi iskola 1873–1922 45kötet
Marosvásárhelyi Kollégium főgimnáziuma 1884–1922 40 kötet
elemi iskola 1899–1922 38 kötet
Székelyudvarhelyi Kollégium főgimnáziuma 1884–1922 47 kötet
elemi iskola 1869-1899 42 kötet
Sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium főgimnáziuma 1886–1918 31 kötet
Zilahi Wesselényi Kollégium főgimnáziuma 1859–1923 44 kötet
elemi iskola 1884–1897 13 kötet
Szászvárosi Kun Kollégium főgimnáziuma 1862–1922 59 kötet
elemi iskola 1884–1917 29 kötet
Dicsőszentmártoni polgári fiúiskola 1922–1925 3 kötet
Fogarasi elemi iskola 1893, 1914, 1923 4 kötet
Dési elemi fiúiskola 1891–1898 10 kötet
Szászvárosi felsőkereskedelmi iskola 1922–1923 1 kötet
560 kötet 8,8 fm.
A 16 Iskolai statisztikák
1835–20. sz.
7 köteg 1 fm.
A 17 Kebli Nyugdíjintézet nyilvántartásai
1921–1942
A Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyvei 1921–1942 3 kötet
Számlakönyvek 1921–1940 20 kötet
Lelkészi, tanári nyugdíjasok nyilvántartása 1921– 24 kötet
Segélyezések 1921– 28 kötet
75 kötet 2 fm.
A 18 Egyházkerületi Bíróság iratai
1922–1947
Iktató- és jegyzőkönyvek 1922–1941 4 kötet
Iratok 1930–1947 1 köteg
1 köteg + 4 kötet 0,2 fm.
A 19 Anyakönyvek másolatai
1858–1874
Egyházmegyénként, azon belül egyházközségenként rendezve, bekötve vagy kötegelve őrizzük. Az anyag nem teljes, a sepsi, orbai, dési egyházmegyéből van több másolat, a hunyad-zarándiból, a marosiból, az enyediből, a nagysajóiból kevesebb, a küküllőiből és a kolozs-kalotaiból 1–1 kötet. Több egyházmegye anyaga is hiányzik tehát (pl. görgényi, szebeni, udvarhelyi).
27 kötet + 8 köteg 2,2 fm.
A 20 Egyházkerületi tisztségviselők hivatali iratai
1890–1942
Ebbe a fondba kerültek az Egyházkerület tisztségviselőinek és az Igazgatótanács tisztviselőinek hivatali működésükkel kapcsolatos azon iratai, amelyek az egykorú ügyvitelből kimaradtak.
1. Bánffy Dezső főgondnok iratai 1890–1892
1 köteg 0,15 fm.
2. Imre Lajos belmissziói előadó iratai 1941–1942
1 köteg 0,1 fm.
A 21–22 Az Erdélyi Református Püspöki Levéltár
(1616)–(1784)–1849–1963
Az erdélyi református püspöki levéltár kezdetei a 16. század végéig nyúlnak vissza, központi iratvédő tevékenysége azonban valószínűleg csak a 17. század közepén, Geleji Katona István püspöksége idején alakult ki. A Gyulafehérvárott őrzött irategyüttes azonban 1658-ban, a tatár csapatok dúlásakor elpusztult, Csulai György püspök csupán a legértékesebb okleveleket és az 1599-ben megkezdett zsinati jegyzőkönyvet tudta megmenteni. A következő évtizedekben megfelelő őrzés híján a fennmaradt anyag is tovább rongálódott, pusztult. A század végén a püspök újra levéltárába gyűjtötte az eklézsiák legértékesebb iratait, így a püspöki levéltár a református egyház központi levéltárává vált. Az így kialakult, felbecsülhetetlen értékű levelestár azonban, melyet a román szabadcsapatok által fenyegetett Enyedről 1848 novemberében Marosvásárhelyre menekülő Antal János püspök sorsára hagyott, 1849. január 3-án, a város elpusztításakor megsemmisült. A mai püspöki levéltár az 1850-el, Bodola Sámuel püspökségével kezdődő másfélszáz év irattermését őrzi. A néhány 1849 előtti, nagyrészt gazdasági irat később került az állományba. A levéltár bekötött anyagához, valamint az 1849 előtti és 1849-beli iratokhoz kéziratos lajstromkönyv készült, az iratok évrendezettek. Szerencsésen fennmaradt a Bethlen Gábortól 1629-ben a lelkészgyermekek számára kiállított kollektív nemeslevele is, a Teológiai Könyvtártól vette át a Levéltár.
A 19. sz. végén Kolozsvárra szállított püspöki levéltárat a Református Kollégium könyvtárában helyezték el. 1918-ban Kolozsvár román megszállásakor az ott elhelyezett katonaság dúlása következtében az iratanyag teljesen összekeveredett, majd ládákba rakva átkerült a Magyar utcai református templom karzata alatti helyiségbe. Itt a felügyelet hiánya miatt csonkult az iratanyag. 1944 nyarán Kelemen Lajos közvetítésével az Egyetemi Könyvtár bombabiztos óvóhelyére szállították az anyagot. 1954-ben Dávid Gyula már a könyvtár alagsori folyosóján találkozott a 12 ládányi iratanyaggal, teljesen rendezetlen állapotban volt (ő akkor a Tolnai Lajos pereit kutatta az egyházkerületi bíróság állagában, sikerrel). Kezdeményezésére a könyvtár aligazgatója, Tóth Kálmán minden további nélkül átadta a levéltárat az egyháznak, a Teológiai Könyvtár déli, a világítóudvarra néző szobájában helyezték el. Innen került át a Gyűjtőlevéltárba 1963-ban.[1] 1968-ban a püspöki irattár friss, 1958-al záródó része is a levéltárba került. 2016-ban az 1964-el záródó iratanyagot vette át a levéltár.
1616–1784–1849–1958
Az évrendezett iratok állaga 1849-ben kezdődik, az 1849 előtti iratok legrégebbi darabja 1616-ból való (Keserűi Dajka János püspök nemeslevelének másolata), itt őrizzük az erdélyi református lelkészgyermekek kollektív nemeslevelének egyik példányát (1629), az iratok zöme 1784-ben kezdődik.
Az évrendezett iratok korábban tárgy szerinti tételekbe voltak rendezve, ezeket valamikor szétosztották az időrendbe.
Iratok 1784–1849–1964
évrendezve, az iktatószámok sorrendjében kötegelve 153 köteg
Egykorú segédletek:
A. Iktatókönyvek 1850–1963 96 kötet
B. Iktatókönyvek mutatói 1849–1956 41 k.
C. Fogalmazó- és másolókönyvek 1851–1902 42 kötet
Egyetemes Konvent Elnöksége 1916–1918 1 k.
Erdélyi Ref. Egyházkerület Elnöksége 1917–1929 1 k.
D. Jegyzőkönyvek:
Zsinati jegyzőkönyvek 1770–1847 3 köteg
Zsinati jegyzőkönyvek 1849–1863 3 kötet
Zsinati jegyzőkönyvek (nyomtatott is) 1862–1871 15 füzet
Generalis directori hivatal 1837–1845 1 kötet
Házassági főtörvényszék 1866–1895 3 kötet
Közfőtörvényszék 1885–1895 1 kötet
153 + 3 köteg + 189 kötet + 15 füzet 26,80 fm.
E. Egyházmegyei vizitációs jegyzőkönyvek másodpéldányai
Bekecsalji eme 1928–1941 4 füzet
Dési 1850–1932 61 kötet
Erdővidéki 1850–1941 71 kötet, füzet
Görgényi 1849–1932 72 kötet, füzet
Gyulafehérvári 1850–1931 41 füzet
Hunyadi 1850–1933 52 kötet, füzet
Kézdi 1850–1933 58 kötet, füzet
Kolozs-Kalotai 1851–1931 67 kötet, füzet
Kolozsvári 1907–1944 11 füzet
Küküllői 1850–1930 69 kötet, füzet
Marosi 1849–1933 73 kötet, füzet
Nagyenyedi 1850–1933 76 kötet, füzet
Nagysajói 1850–1933 45 kötet, füzet
Nagyszebeni 1851–1933 65 kötet, füzet
Orbai 1850–1933 74 kötet, füzet
Óromániai 1922 1 füzet
Sepsi 1850–1933 73 kötet, füzet
Széki 1855–1942 73 kötet, füzet
Szilágy-szolnoki 1850–1923 98 kötet, füzet
Udvarhelyi 1848–1941 70 kötet, füzet
F. Összeírások (állapotrajzok):
Egyházmegyei (általános, papi, tanítói jövedelem)
Dési 1851–1867 3 kötet
Erdővidéki 1868 1
Görgényi 1868 1
Gyulafehérvári 1868 1
Kézdi 1875 1
Kolozs–Kalotai 1868 1
Marosi 1868 2
Nagysajói 1868 1
Nagyszebeni 1870 1
Orbai 1875 1
Sepsi 1867–1870 2
Széki 1868–1869 1
Szilágy-Szolnoki 1857 1
Székelyudvarhelyi 1870–1871 2
Egyházközségi
Aldoboly 1839 1
Illyefalva 1842 1
1154 kötet, füzet + 22 kötet 12 fm.
Segédlet: Az A 21 és 22. fondhoz kéziratos segédletet készített László Dezső, amely a bekötött könyvek darabszintű leltárát tartalmazza.
Összesen: 38, 45 fm.
A 23 Délerdélyi Református Egyházkerületi Rész Intézőbizottságának Levéltára
1940–1945
A bécsi döntés következményeként a történeti Erdélyi Református Egyházkerület kettészakadt, déli része továbbra is Románia területét képezte. Tekintettel a megváltozott körülményekre, a déli egyházmegyék – amelyeket az Egyházkerület továbbra is a maga testéhez tartozóknak tekintett – képviselete és gördülékeny ügyintézése érdekében az Igazgatótanács 1940. augusztus 31-i határozatával létrehozta a Délerdélyi Református Egyházkerületi Rész Intézőbizottságát, Nagyenyed székhellyel. Egyházi elnökévé Nagy Ferenc tövisi lelkészt, a Gyulafehérvári egyházmegye esperesét, világi elnökévé pedig gr. Bethlen Bálintot nevezte ki. A Bizottságnak hivatalból tagjai voltak az egyházmegyék (Brassói, Enyedi, Gyulafehérvári, Hunyadi, Kolozsvári, Küküllői, Mezőségi, Szebeni) esperesei, főgondnokai, a középiskolák és az árvaház igazgatói és főgondnokai. 1945-ben a kettészakadt Egyházkerület területileg újra egységessé vált, s az év végén az Intézőbizottság beszüntette tevékenységét és felszámolta önmagát.
Jelentős mértékben csonkult (1944 szeptember végén orosz katonák betörtek az Intézőbizottság hivatalába, szekrényeit feltörték, az iratokat szétdobálták), de Nagy Ferenc gondosságának, felelősségérzetének köszönhetően fennmaradt levéltárát az anyaintézménynek adta át, majd 1966-ban a Gyűjtőlevéltár őrzésébe került. Hiányosan is a dél-erdélyi református egyház és magyarság történetének igen értékes forrásegyüttese.
Iratok
A. sorozat: évrendezett iratok az iktatószámok sorrendjében 1–11. tétel 1940–1945
B sorozat: tárgy szerint kialakított tételek 1940–45
12–15. Iskolai ügyek (kinevezések, jelentések)
16–17. Középiskolák ügyei. Bel- és külmisszió
18. Személyi ügyek. A bánsági kerület ügyei
19. Egyházkerületi tanügyi előadó
20. Rkat. és unitárius egyház. Enyedi Teológiai Akadémia
21–25. Elemi iskolai ügyek. Költségvetések. Tanítók fizetése, okmányai
26. Tűzbiztosítás
27. Nyugdíjügyek
28. Egyházmegyei jelentések
29. Egyházkerületi tisztviselők
30–34. Nyugdíjpénztár, kerületi pénztár ügyei. Iskolai segélyek
35. Vegyes
36–45. Egyházmegyék iskolai jelentései
46. Leltárak
47. Egyházi sérelmek
48. Egyházkerületi hivatalos lap
Segédletek:
Iktatókönyvek 1940–1944 4 kötet
Mutató az iktatókönyvekhez 1940–1945 1 k.
Tűzbiztosítási nyilvántartás 1940–1944 1 k.
48 köteg + 6 kötet 5,40 fm.
1956–1990
A főjegyző a II. lelkészképesítő vizsga bizottságának elnöke volt és a lelkészszentelési ügyeket intézte. A külön főjegyzői hivatal Dávid Gyula idejében, 1956-ban alakult ki, létrejöttét az indokolta, hogy ő a Református Szemle főszerkesztői tisztét is ellátta, és e két munkakört 1964-től főállásban töltötte be. Utóda, Tőkés István szintén fönntartotta a külön ügyvezetést 1983-ig. 1983 után utóda, Csutak Csaba nem vezetett külön iktatókönyvet.
Az iratok rendje:
1. Évrendezett iratok 1956–1983 9 köteg
Iktatókönyv 1956–1983 1 kötet
2. Csutak Csaba főjegyző iratai 1983–1990 1 köteg
3. Kéziratok a Református Szemle számára 1 köteg
11 köteg + 1 kötet 1,4 fm.
1895–1948–1975
Az erdélyi lelkészképzés egyetemi színvonalának biztosítása végett a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemhez kapcsolódva hozta létre 1895-ben az Erdélyi Református Egyházkerület a kolozsvári Theologiai Fakultást. A Bocskai (ma A. Iancu) tér és Postakert (ma Cuza) utca sarkán emelt új épületben 1948-ig működött a Fakultás, hallgatói a filozófiai és a pedagógiai előadásokat a tudományegyetemen hallgatták, bentlakásában a teológusok mellett tanárjelöltek is laktak. 1948-ban a tanügyi reform kapcsán az állam egyetlen protestáns teológiai intézetet engedélyezett, így a református teológia épületében ezután az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet működött (és működik ma is) három (református, unitárius, evangélikus) karral.
1941 szeptemberében a bécsi döntés után a Romániában maradt Délerdélyi Református Egyházkerületi Rész újraélesztette a százados hagyományú enyedi lelkészképzést, létrehozva a délerdélyi teológiai hallgatók számára a Bethlen Gábor Theologiai Akadémiát, amely 1945 nyaráig működött. Ennek anyakönyvét ebbe a fondba helyeztük.
A Fakultás levéltára csak hiányosan került Gyűjtőlevéltárunkba, a jegyzőkönyvek hiánytalan sorozata mellett csak gazdasági természetű iratokat őrzünk. Ide kerültek a Teológiai Könyvtár 1981–82-es selejtezésekor megtartandónak ítélt iratok is, részben az 1948 utáni időszakból.
A Theologiai Fakultás nyomtatott értesítői az 1895–1944 közötti időszakból kézikönyvtárunkban megvannak.
1. Jegyzőkönyvek
Theologiai hallgatók anyakönyve 1895–1948 1 kötet
Tanárjelöltek anyakönyve 1895–1948 1 kötet
Elöljárósági jegyzőkönyvek 1895–1948 5 kötet
Tanárkari jegyzőkönyvek 1895–1939 10 kötet
Mutatók 1895–1943 3 kötet
Fegyelmi szék jegyzőkönyvei 1895–1930 1 kötet
I. Lelkészképesítői vizsga anyakönyve és jegyzőkönyvei 1895–1948 3 kötet
II. Lelkészképesítői vizsga anyakönyve és jegyzőkönyvei 1895–1975 3 kötet
Vallástanári képesítő vizsga jegyzőkönyve 1923–1948 1 kötet
Teológiai magántanári vizsgák jegyzőkönyve 1 kötet
Beiratkozási napló 1895–1948 1 kötet
Teológiai Önképzőkör és Ifjúsági Egylet jegyzőkönyvei 4 kötet
A nagyenyedi Bethlen Gábor Theologiai Akadémia anyakönyve 1941–1945 1 kötet
2. A Gazdasági Hivatal jegyzőkönyvei
pénztárkönyvek, számlakönyvek, konviktusi nyilvántartások,
gyűjtőnaplók, házbérnyilvántartások 52 kötet
3. A Gazdasági Hivatal iratai 6 köteg
4. A Teológiai Könyvtár selejtezésekor megtartott iratok
Pokoly József konventi iratanyaga (törvényjavaslatok, jegyzőkönyvek) 1 köteg
Kéziratok (Ravasz László: Homiletika. Különféle kurzusok) 2 köteg
Theologiai Fakultás iratai (nyomtatványok, körlevelek, az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetségének alapszabályai) 1 köteg
Tanároknak írt levelek (Nagy András, Tavaszy Sándor, Juhász István) 1 köteg
Külföldi konferenciák (meghívók, levelezés) Maksay Albert 1 köteg
Ifjú Erdély. Lapszerkesztés, előfizetők. Iratterjesztés 2 köteg
A könyvtár levelezése, kölcsönzési nyilvántartások. Bibliográfiák. 1927–1955 1 köteg
15 köteg + 90 kötet 3,4 fm.
1931–1949
A Diakonissza Intézet 1928-ban létesült Marosvásárhelyen, betegápoló feladatait a helyi Szanatóriumban látta el. 1932-ben Kolozsvárra költözött, ahol sikerült ingatlant szerezni a Református Kórház számára. A Református Kórház 1933 januárjában nyílt meg. A diakonisszák a kórházi betegápolás mint fő feladat mellett árvaházi (Szászváros, Zágon), leányinternátusi (kolozsvári Szeretetház) és gyülekezeti szolgálatot is elláttak.
1944. június 2-án bombatalálat érte a Kórház és a Diakonissza Intézet épületeit, a háború utáni években csak részleges helyreállítás valósulhatott meg.
1949-ben a kórházat államosították, a Diakonissza Intézetet pedig felszámolták.
Iratanyagának rendje a következő:
1. A Kebli Tanács jegyzőkönyvei 1933–1949 1 köteg
2. A Diakonissza Intézet és a Református Kórház iratai
Püspöki hivatal és az Igazgatótanács leiratai, Levelezés egyházmegyékkel,
Diakonisszák személyi iratai, Kórház iratai, Leltárak 1931–1948 1 köteg
3. A Diakonissza Intézet berendezése, renoválása, államosítása 1931–1949 1 köteg
3 köteg 0,3 fm.
A 27 Ghillanyianum. A Ghillányi hagyaték iratai
1514–1782
Az A 4, Extra seriem … fondból kiemelt iratok (Fasc. 5–9. Ghillanyianumok, fasc. 11, Ez is Ghilanyianum) külön fondot alkotnak, rendezésüket 2006–2009 között Dáné Veronka levéltáros végezte el.
Az erdélyi református egyház nevezetes örökségének birtokba vétele Tofeus Mihály püspöknek köszönhető. Ghillányi Gergely, Apafi Mihály fejedelem sógora és belső embere, 1663–1673 között tizedfőarendátor, 1667. júniusában kelt végrendeletében egész vagyonát az erdélyi református egyházra hagyta. A nagy értékű adományban többek között egy gyulafehérvári ház, a vajdaszentiványi részbirtok, borosbocsárdi és sárdi szőlők valamint Kővár vidéki birtokok szerepeltek. 1674. január 4-e előtt bekövetkezett halála után azonban özvegye, ApafiHiba! Nincs megadva könyvjelzőnév. Anna megtagadta a végrendelet végrehajtását, bízva bátyja és a főurak támogatásában. 1679. június 4-én az alvinci zsinat Tofeus Mihályt, a fejedelem udvari papját választotta püspökké, aki haladéktalanul megindította a hagyatéki keresetet. Ghillányiné elfogadhatatlan kiegyezési ajánlatot tett, Tofeus erre 1679 júniusában, a Gyulafehérvárott ülésező országgyűlés utolsó napján kihallgatást kért Apafitól, és néhány behivatott tekintélyes református tanácsúr jelenlétében hatalmas filippikát tartott özv. Ghillányiné és a neki kedvező főrendek ellen, egyházi átokkal fenyegetve őket. Ezek után a fejedelem és a főurak ajánlatára Ghillányiné egyezségre lépett az egyházzal és a jelentős értéket képviselő hagyaték nagyobb részét átadta. A hagyatékkal együtt kerültek a püspöki levelesládába a birtokokra vonatkozó 16–17. századi iratok. A hagyatékhoz kapcsolódik Gergely unokaöccse, Ghillányi Hujetner Jakab deák hagyománya is. Így alakult ki az erdélyi református püspöki birtok, amely a 19. század végéig járult hozzá az egyház fenntartásához.
Az irategyüttest a 18. században a jogvédelmet ellátó Főkonzisztórium vette át, így elkerülte a püspöki levéltár pusztulását.
A Ghillányi-hagyaték rendje:
XV. Csinád 1
XXI. Kund 1
XXIII. Maroskoppán 2
XXIV. Mezőmadaras, Galambod 6
XXV. Morcsina 1
XXVI. Pagocsa 2
XXVII. Nagykörtvélyes 3
XXVIII. Nagyszombati javak 2
XXIX. Póka, Pókakeresztúr 6
XXX. Poklostelke 2
XXXI. Sárd 1
XXXII. Soropháza 2
Segédlet: A darabszintű jegyzéket Dáné Veronka állította össze.
2 doboz 0,4 fm.
A 28 Az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének levéltára
1927–1944
Az iratok levelezést, pályázati kiírásokat tartalmaznak.
1 dosszié 0,1 fm
B részleg. Egyházmegyei levéltárak
B 1 Kalotaszegi (Kolozs-Kalotai) Egyházmegye Levéltára
1670–1944
A kalotaszegi (kolozs-kalotai) egyházmegye a Kolozsi és Kalotaszegi egyházmegyék egyesüléséből jött létre a 16. század hetvenes éveiben, Kolozs vármegye nyugati részén. Legjelentősebb egyházközsége, a kolozsvári 1854–1897 között Szamosfalvával külön egyházmegyét alkotott. Az 1903-as egyházkerületi rendezéskor az egyházmegyét kettéosztották, létrehozva a kolozsvári és a kalotaszegi egyházmegyét. Az utóbbiban a történeti Kalotaszeg falvainak egyházközségei maradtak.
Az egyházmegye levéltárát 1822-ben, majd 1855-ben rendezték, mindkét alkalommal lajstromkönyvet készítettek. 1903 után a történeti iratanyagot is különválasztották az akkor megállapított közigazgatási határok szerint. 1959–1961 között Ady László magyarkapusi lelkész, egyházmegyei levéltáros rendezte az anyagot, kéziratos leltárkönyvet készített. Az iratanyag általa kialakított rendben került elhelyezésre a Gyűjtőlevéltárban, a leltárkönyv segítségével kutatható.
A levéltár rendezetlen, 19–20. századi iratokat tartalmazó részének rendezése 2013 májusában kezdődött.
Jegyzőkönyvek 2 fm.
Generális zsinati 1823–1854
Parciális zsinati (1792)–1867
Egyházmegyei közgyűlés 1871–1936
Egyházmegyei tanácsülés 1869–1936
Képviseleti gyűlés 1869–1870
Vizitációs 1813–1921
Házassági törvényszék (1792)–1895
Köztörvényszék 1869
Özvegy-Árva alap 1810
Összeírások 1754, 1956
Díjlevelek 1868
Levéltári lajstromok 1822, 1855
Iratok 13 fm.
Anyakönyvek másodpéldányai A 1834–1873
Házassági periratok A/1. 1813–1893
Számadások 1840–1937
Özvegy-Árva pénztár 1809–1906
Vagyonügyek 1674–1930
Igazgatási iratok 1770–1943
Tanügyi iratok 1823–1948
Egyházközségek iratai:
Alsójára 1756–1940
Bábony 1738–1944
Bánffyhunyad 1789–1943
Bogártelke 1815–1944
Csucsa 1906–1944
Egeres 1789–1944
Farnas 1801–1944
Gyalu 1772–1943
Gyerővásárhely 1809–1944
Hidalmás 1890–1944
Inaktelke 1796–1944
Jákótelke 1810–1944
Kalotadamos 1813–1944
Kalotaszentkirály 1816–1944
Ketesd 1812–1944
Kispetri 1814–1944
Körösfő 1806–1944
Középlak és Tamásfalva 1670–1944
Magyarbikal 1813–1944
Magyarfenes 1813–1940
Magyargyerőmonostor 1813–1940
Magyarkapus 1812–1944
Magyarkiskapus 1808–1944
Magyarléta 1799–1940
Magyarlóna 1675–1943
Magyarnádas 1843–1922
Magyarókereke 1805–1944
Magyarszentpál 1820–1920
Magyarvalkó 1778–1940
Magyarvista 1816–1944
Magyarzsombor 1890–1944
Mákófalva 1812–1944
Méra 1807–1944
Nagypetri 1814–1944
Nádasdaróc 1815–1944
Nyárszó 1799–1944
Sárvásár 1764–1944
Sztána 1782–1944
Szucsák 1814–1943
Tordaszentlászló 1814–1940
Türe 1768–1942
Váralmás 1674–1944
Zentelke 1816–1940
Zsobok 1773–1944
Összesen: 15 fm.
2013-ban rendezett rész: Esperesi levelezés 1910–1950 4 doboz
B 2 Széki Egyházmegye Levéltára
1625–1944
A széki egyházmegye a 16. század második felében alakult ki, a század utolsó negyedében azonban, az antitrinitarizmus elterjedése következtében, egyesült a dési egyházmegyével. Az 1624-es nagyenyedi zsinat a nagy kiterjedése miatt nehézkesen igazgatható egyházmegyét újra kettéosztotta, így a történeti széki egyházmegye a Szamostól keletre lévő Belső-Szolnok, Doboka és Kolozs vármegyei egyházközségeket foglalta magába. Az 1903-as egyházkerületi rendezéskor elcsatolták a Beszterce-Naszód, Kolozs és egyes Szolnok-Doboka vármegyei egyházközségeket is, ugyanakkor egyes, korábban a nagysajói egyházmegyébe tartozó egyházközségek kerültek a széki egyházmegyébe.
Az egyházmegye levéltárát az 1840-es évek második felében rendezték, ekkor készítették az alapos lajstromkönyvet is. 1910-ben új lajstromkönyv készült, amelybe bejegyezték az egyházmegyéhez újabban csatolt egyházközségek levelezését, viszont kimaradtak az elcsatolt egyházközségek iratai. A gyűjtőlevéltári rendezéskor László Dezső a korábbi rendet részben visszaállította, az anyaghoz kéziratos leltárkönyv készült. Az 1740 és 1794 között felvett vizitációs jegyzőkönyveket 2013-ig a Kolozsvári Protestáns teológiai Intézet könyvtárában őrizték. A két intézmény állományrevíziójairat- és könyvcseréje során került át levéltárunkba.
Jegyzőkönyvek 3 fm.
Anyakönyvek másolatai 1833–1854 7 kötet
Parciális zsinati 1625–1894 11 kötet
Tanácsülési 1884–1897 1 kötet
Vizitációs 1740–1905 22 kötet
Házassági törvényszék 1884–1894 1 kötet
Dictaturae protocollum 1829–1897 1 kötet
Köztörvényszék 1887–1895 1 kötet
Özvegy-árva Gyámintézet 1886–1895 1 kötet
Egyházi javak összeírása 1634, 1754 2 kötet
Papi, kántori díjlevelek, jövedelmek 1866–1888 2 kötet
Pénztárnaplók, számadások 1888–1918 8 kötet
Nyugdíjintézeti törzskönyv 1908–1919 1 kötet
Segédletek:
Iktatókönyvek 1883–1943 15 kötet
Mutató az iktatókönyvhöz 1883 1 kötet
Bírósági iktatókönyv 1931–1942 1 kötet
Levéltári lajstromok 1847–1926 2 kötet
Iratok 11, 50 fm.
Igazgatási iratok 1757–1944
Özvegy-árva Gyámintézet iratai 1885–1896
Válóperi iratok 1791–1895
Egyházközségek iratai:
Almásmálom 1773–1944
Alsóilosva 1832–1944
Apanagyfalu 1832–1944
Árpástó 1800–1944
Baca 1792–1944
Bálványosváralja 1778–1963
Bethlen 1794–1944
Bonchida 1781–1904
Boncnyíres 1790–1943
Botháza 1693–1901
Bőd 1776–1943
Buza 1765–1944
Cege 1741–1944
Császári 1786–1871
Csicsógyörgyfalva 1943–1944
Csicsómihályfalva 1827–1944
Feketelak 1805–1944
Felőr 1792–1944
Fűzkút 1801–1921
Göc 1766–1944
Gyeke 1809–1903
Hesdát 1805–1899
Katona 1800–1923
Kékes 1831–1944
Kékesvásárhely 1887–1944
Kéthely 1829–1900
Kisiklód 1757–1944
Kispulyon 1760–1944
Kőfarka 1871–1890
Magyarberéte 1834–1891
Magyarborzás 1793–1944
Magyardécse 1827–1944
Magyarfráta 1799–1905
Magyarkályán 1795–1904
Magyarlégen 1799–1903
Magyarnemegye 1793–1891
Magyarpalatka 1808–1905
Magyarszovát 1788–1906
Melegföldvár 1798–1944
Mezőkeszü 1801–1903
Mezőméhes 1836–1889
Mezőszava 1763–1922
Mezőszentmihály 1913–1922
Mezőveresegyháza 1797–1944
Mezőzáh 1861–1934
Mikeháza 1763–1892
Mócs 1754–1912
Nagydevecser 1759–1944
Nagyiklód 1808–1944
Nagysármás 1894–1903
Noszoly 1794–1944
Ördöngösfüzes 1798–1944
Pusztakamarás 1770–1903
Retteg 1801–1944
Sajókeresztúr 1754–1891
Sajószentandrás 1795–1891
Sajóudvarhely 1792–1891
Sárvár 1795–1891
Somkerék 1800–1891
Szamosújvár 1798–1944
Szamosújvárnémeti 1812–1943
Szászfellak 1774–1891
Szásznyíres 1794–1944
Szászzsombor 795–1944
Szentmargita 1802–1944
Szentmáté 1868–1941
Szeszárma 1823–1942
Szék 1643–1944
Szépkenyerűszentmárton 1754–1944
Tacs 1777–1850
Újős 1853–1922
Vajdakamarás 1822–1905
Vasasszentegyed 1753–1944
Vasasszentgothárd 1831–1944
Vasasszentivány 1763–1825
Várkudu 1794–1944
Vice 1801–1944
Virágosberek 1748–1889
Visa 1801–1903
Vízszilvás 1790–1944
Összesen: 14, 50 fm.
B 3 Szamosújvári Egyházmegye Levéltára
1951–1968
A Szamosújvári egyházmegyét 1951-ben, a rajonok kialakításakor hozták létre, a történeti Széki és a Dési egyházmegyék egyes egyházközségeinek elcsatolásával (a Széki egyházmegye ekkor megszűnt). Az egyházmegyét 1968-ban, a megyésítéskor szüntették meg, visszaolvasztva az egyházközségeket a Dési és a Kolozsvári egyházmegyébe. Emiatt az anyagot a Dési egyházmegye levéltárának folytatásaként helyezték el, különválasztásra vár. Az egyházközségek iratai időrendben kötegelve kerültek a Gyűjtőlevéltárba, a kezdő év 1950/51, a záró év 1968.
Az egyházközségek: Bádok, Bonchida, Buza, Cege (leányegyháza: Noszoly, Göc), Csomafája, Doboka, Esztény (le.: Szarvaskend), Feketelak, Felsőtök (le.: Alsótők), Kecsed, Kendilóna, Kérő (le.: Dengeleg), Kisiklód (le.: Vízszilvás, Nagyiklód), Kispulyon (le.: Vasasszentegyed), Kolozsborsa (le.: Kolozsgyula), Mezőszava, Nagydevecser, Néma, Ormány (le.: Girolt), Ördöngösfüzes, Szamosújvár (le.: Szamosújvárnémeti), Szászzsombor, Szék, Szépkenyerűszentmárton, Válaszút (le.: Kékesvásárhely)
Összesen: 2 fm.
B 4 Hunyad-Zarándi Egyházmegye levéltára
1686–1951
A Hunyad-Zarándi (dévai, vajdahunyadi, vajdahunyad-zarándi) egyházmegye a 16–17. század fordulója táján alakult ki a Hunyad vármegyei (Szászváros és Tordos kivételével) egyházközségek és a Zaránd vármegyéhez tartozó 4 egyházközség (Brád, Körösbánya, Kristyor, Ribice, ám egy 1634-es összeírás ide sorolja Nagyhalmágyot is; az előbbi egyházközségek a forrásokban Körösi egyházak néven is szerepelnek) egyesülése révén. 1862-ben az addig a szász evangélikus egyház fennhatósága alá tartozó Szászváros, Tordos és a Szászváros széki református egyházközségek a Hunyad-Zarándi egyházmegye fennhatósága alá kerültek.
Az egyházmegye levéltárát 1961-ben vették számba, az ekkor készített lajstromkönyv egyetlen időrendben sorolja fel az iratokat, függetlenül attól, hogy melyik egyházközségre vonatkoznak. Ebben Az egyházközségek iratanyaga egyelőre rendezetlen, a jövő feladata a hagyományos egyházmegyei levéltári rend kialakítása, vagyis a központi igazgatás és az egyházközségek csomóinak kialakítása az iratok tárgya szerint.
A levéltár 20. századi iratanyagát 2007-ben vette át levéltárunk, egyelőre 8 dobozban várja a rendezést.
Jegyzőkönyvek
Parciális zsinat 1810–1883 3 kötet
Vizitációs 1686–1887 10 kötet
Összeírások
Papi, kántori jövedelem 1872 2 kötet
Iratok 1715–1951
Segédletek:
Esperesi iktatókönyvek 1876–1896 7 kötet
Összesen: 5,2 fm.
B 5 Nagysajói Egyházmegye (Sajói Káptalan) Levéltára
?1745850–?1961
Az egyházmegye a 16. század második felében létrejött, református magyar és evangélikus szász egyházközségekből álló Sajói Káptalanból alakult ki oly módon, hogy 1850-ben az addig a református püspök fennhatósága alá tartozó szász evangélikus egyházközségek kiváltak a káptalanból és a szász evangélikus egyház felügyelete alá kerültek. 1863-ban az immár színreformátus káptalan feloszlatását tervezték, végül, hogy életképességét biztosítsák, 1891-ben a Széki és a Görgényi egyházmegyékből idecsatoltak 5 egyházközséget, az 1903-as egyházkerületi rendezéskor pedig újabbakkal gyarapodott. Az egyházmegyét 1961-ben szüntették meg, beolvasztva a Dési egyházmegyébe.
A káptalan Nagysajón őrzött levéltárának régi anyaga 1848-ban elpusztult, mai iratanyaga 1849 után keletkezett. A levéltár a jegyzőkönyvek kivételével rendezetlen.
A Sajói Káptalan egyházközségei 1858-ban: Kentelke (leányegyház: Árokalja, Kerlés, Sajómagyarós, Beszterce, Alsóbalázsfalva), Kisbudak (le.: Szászbudak), Nagysajó (le.: Paszmos, Bilak), Sófalva (le.: Simontelke), Szászcegő, Szászmáté [később: Szentmáté] (le.: Szászújfalu, Aranyosmóric), Szászújős.
A levéltár Almásmálom, Alsóilosva, Apanagyfalu, Beszterce, Bethlen, Cegőtelke, Felőr, Kékes, Magyarberéte (le.: Fellak), Magyarborzás, Magyarnemegye, Mezőveresegyháza, Naszód, Sajószentandrás, Sajóudvarhely, Sófalva, Somkerék, Tacs, Teke (le.: Mezőerked, Nagyida), Tuson, Újős (le.: Fűzkút), Uzdiszentpéter, Várkudu, Vice egyházközségekre vonatkozóan is tartalmaz adatokat.
Az 1745 és 1814 között felvett két vizitációs jegyzőkönyveket 2013-ig a Kolozsvári Protestáns tTeológiai Intézet könyvtárában őrizték. A két intézmény állományrevíziójairat- és könyvcseréje során került át levéltárunkba.
Jegyzőkönyvek
1. Parciális zsinati 1850–1889 3 kötet
2. Egyházmegyei tanácsi 1871–1895 2 k
3. Vizitációs 1745–1784, 1789–1814, 1851–1905 8 k
4. Dékáni/esperesi naplók 1875–1889 2 k
Felsőbb rendeletek 1829–1856
Számvevői főkönyv
Özvegy-árva gyámpénztár naplója 1893–1906
Uzdiszentpéter egyházközség vagyonösszeírása 1839
Tuson egyházközség vagyonösszeírása 1839
Összesen: kb. 7 fm.
B 6 A Kolozsvári Egyházmegye Levéltára
(1753)–1904–1989
A Kolozsvári egyházmegye először 1854–1897 között állt fenn, s ebben az időszakban csupán a kolozsvári és a szamosfalvi egyházközség alkotta, ám mivel nem bizonyult jól működőnek, megszüntették. 1903-ban újra életre hívták, ekkor azonban már a Kolozs-Kalotai, a Széki és a Dési egyházmegyéktől elcsatolt 26 egyházközséget foglalta magába, majd ezek száma az egyházkerületi rendezések következtében gyarapodott.
I. sorozat
Jegyzőkönyvek
Tanácsülési 1909–1954 6 kötet
Közgyűlési 1904–1954
Vásárhelyi János esperes előjegyzési füzete 1924
Magyar Országos Ref. Közalap pénztárnaplója 1915–1921
Iratok (az egyházmegyei központi igazgatás iratai)
Egyházmegyei közgyűlés 1911–1929
Egyházmegyei tanácsülés 1918, 1930, 1945
Egyházmegyei bíróság 1906–1943
Esperesi vizitáció jegyzőkönyvei 1913–1952
Esperesi beszámolók, jelentések 1908–1946
Igazgatótanácsi leiratok 1907–1919
Belmisszió 1927, 1940–1946
Törzsanyag 1908–1950
Díjlevelek 1890–1950
Tanügy 1906–1943
Központi iskolaügyek 1910–1945
Elemi iskolai költségvetések 1931–1940
Nyugdíj- és Közalap 1905–1940
Költségvetések 1904–1917
Egyházközségi népmozgalmak adatai 1906–1924
Segédletek:
Esperesi iktató 1914–1966 18 kötet
Délerdélyi Kolozsvári eme esperesi iktatója 1940–1946
Főjegyzői iktató 1907–1919
Fegyelmi bíróság iktatója 1928–1931
Belmissziói előadó iktatója 1936–1944 2 kötet
Számvevői iktató 1907–1929
Mezőségi Tanítói Kör iktatója 1946
Igazgatótanácsi rendeletek mutatói 1924–1941 2 kötet
Mutató az iktatóhoz 1927–1942 5 kötet
II. sorozat
Jegyzőkönyvek
Közgyűlési 1966–1979
Tanácsülési 1967–1980
Lelkészek törzskönyve 1955
Egyházmegyei mindentudó 1962–1970 3 kötet
Egyházmegyei pénztárnapló 1963–1986 5 kötet
Iratok
Az esperesi közigazgatás iratai 1945–1989
Segédletek:
Esperesi iktató 1966–1973 3 kötet
Fegyelmi bíróság iktatója 1954
Számvevői iktató 1963
Egyházközségek iratai
Ajton 1886–1946
Bádok 1904–1951
Bonchida 1904, 1906–1950
Bodonkút 1826–1964
Burjánosóbuda–Bedellő 1907–1945
Csomafája 1908–1944
Csucsa 1961
Fejérd 1812–1964
Gyalu 1952–1960
Gyeke–Légen 1907–1952
Györgyfalva 1753, 1812–1964
Kajántó–Kóród 1800, 1823–1964
Katona 1927–1951
Kide 1900–1960
Kolozs 1797, 1819, 1921–1964
Kolozsborsa–Kolozsgyula 1904–1952
Kolozspata, Kolozskara, Dezmér, Apahida, Bós 1828–1964
Kolozsvár-Belváros 1907–1964
Kolozsvár-Alsóváros 1907–1964
Kolozsvár-Felsőváros 1913–1964
Kolozsvár-Hídelve 1907–1964
Kolozsvár-Újalsóváros 1961–1964
Kolozsvár-Irisz 1958–1964
Kolozsvár-Szamosfalva 1956–1964
Magyarfenes 1951–1960
Magyarfodorháza 1905, 1923–1957
Magyarfráta 1906–1952
Magyarkapus 1951–1960
Magyarkályán 1908, 1911–1960
Magyarkiskapus 1950–1960
Magyarlóna 1951–1964
Magyarmacskás 1905–1964
Magyarszovát 1904–1961
Magyarvista 1950–1960
Magyarpalatka 1905–1960
Mákófalva 1950–1960
Mezőkeszü 1904–1952
Mezőszava 1829, 1908–1950
Méra 1950–1964
Mócs–Botháza 1908–1952
Nádasdaróc 1951–1960
Nádaskóród 1955
Ördögkeresztúr-Kisesküllő 1905, 1911–1960
Páncélcseh-Derzse 1952–1960
Rőd 1754–1901
Szamosfalva 1815–1947
Szamosköblös 1951–1960
Szucsák 1950–1964
Tordaszentlászló 1950–1960
Türe 1950–1960
Vajdakamarás 1907–1915, 1916–1944 1949–1958
Válaszút 1906–1952
Visa 1904–1957
Összesen: 29,5 fm.
B 7 A Dési Egyházmegye Levéltára
1681–1964
A Belső-szolnoki helvét irányt követő egyházközségekből a 16. század vége felé alakult ki a dési (más néven belső-szolnoki) református egyházmegye, amely a század utolsó negyedében egyesült a dobokai egyházmegyével. Az igen nagy kiterjedésű, 71 egyházközséget magába foglaló egyházmegyét az 1624-es nagyenyedi zsinaton kétfelé osztották oly módon, hogy a Szamostól keletre eső egyházközségek alkották a széki vagy rettegi, míg a nyugatra, Dés felé esők a dési egyházmegyét. 1821-ben a magyarországi Helytartótanács és a generális konvent határozata alapján az addig a Tiszántúli Egyházkerülethez, azon belül a nagybányai egyházmegyéhez tartozó Domokos, Hagymáslápos, Kolcér, Koltó és Katalin, Kővárhosszúfalu, Magyarlápos, Sárosmagyarberkesz egyházközségeket a dési egyházmegyéhez csatolták, bekebelezésükre 1823-ban került sor. Az 1903-as rendezéskor viszont a Kolozs vármegyei gyülekezeteket elcsatolták a kolozsvári egyházmegyébe, így a 20. század elejére a dési egyházmegyében 22 anyaegyházközség maradt. 1968-ban ide csatolták a megszüntetett szamosújvári (volt széki) egyházmegye gyülekezeteinek egy részét.
Az egyházmegye levéltárát Daday István egyházmegyei levéltáros rendezte 1966-ban és kéziratos lajstromkönyvet készített az anyaghoz.
Egyházmegyei anyakönyvek 1880–1883 4 kötet
Jegyzőkönyvek
Parciális zsinat 1681–1768 1 kötet
Vizitációs 1721–1886 10 kötet
Egyházmegyei közgyűlés 1842–1938 5 kötet
Egyházmegyei tanács 1869–1958 4 kötet
Egyházmegyei lelkészi értekezlet 1936 1 kötet
Házassági törvényszék 1769–1895 3 kötet
Köztörvényszék 1869–1921 1 kötet
Özvegy-Árva Gyámintézet 1792–1903 1 kötet
Egyházmegyei Olvasóegylet 1863–1873 1 kötet
Esperesi jegyzetek 1817–1870 1 kötet
A Dési eme történeti és statisztikai leírása 1867 1 kötet
Összeírások
Egyházmegyei 1753–1754 1 kötet
Papi, tanítói jövedelmek 1867 1kötet
Számadások 1865–1870 3 kötet
Pénztárnaplók
Egyházmegyei 1929–1965 5 kötet
Özvegy-Árva Gyámintézet 1891–1903 1 kötet
Az esperesi közigazgatás iratai
Felsőbb hatósági levelek, rendeletek
Guberniumi rendeletek 1788–1871
Zsinati végzések 1740–1874
Főkonzisztóriumi határozatok 1745–1864
Püspöki levelek 1795–1882
Esperesi körlevelek 1791–1870
Egyházmegyei igazgatási iratok 1745–1964
Püspöki vizsgálat iratai 1877–1941
Esperesi vizsgálati jegyzőkönyvek 1852
Püspöki észrevételek a jegyzőkönyvekre 1862–1882
Közgyűlési jegyzőkönyvek 1904–1950
Tanácsülési jegyzőkönyvek, tárgysorozat 1903–1959
Esperesi jelentések 1911–1957
Főjegyzői jelentések 1942–1948
Belmissziói jelentések 1948–1956
Fegyelmi ügyek 1773–1930
Özvegy-árva cassa iratai 1792–1876
Egyházmegyei közalap 1888–1918
Dési Közalap 1888–1903
Egyházmegyei költségvetés 1893–1948
Egyházmegyei számadások 1916–1948
Egyházmegyei pénztár nyilvántartás 1953–1963
Lelkészi értekezlet iratai 1864–1960
Házassági törvényszék iratai 1783–1895
Egyházközségek iratai
Alsótők 1780–1918
Árpástó 1734–1960
Babuc 1838–1896
Baca 1951–1961
Bádok 1811–1881
Bálványosváralja 1951–1960
Blenkemező 1833–1943
Burjánosóbuda 1878–1896
Csákigorbó 1889–1944
Csicsómihályfalva 1950–1960
Csomafája 1754–1889
Dengeleg 1838–1949
Dés 1800–1960
Désakna 1833–1960
Déscichegy 1928–1960
Doboka 1751–1950
Domokos 1809–1949
Drág 1760–1889
Esztény 1756–1950
Felsőtők 1817–1950
Galgó 1791–1958
Girolt 1808–1950
Hagymáslápos 1763–1950
Hídalmás 1793–1901
Kackó 1816–1960
Kecsed 1758–1950
Kendilóna 1826–1951
Kérő 1796–1950
Kide 1734–1896
Kisesküllő 1788–1888
Kolozsborsa 1767–1896
Kolozsgyula 1790–1896
Koltó-Katalin 1742–1950
Kovácsi 1875
Kozárvár 1754–1960
Kővárhosszúfalu 1845–1950
Magyarderzse 1760–1947
Magyardécse 1951–1960
Magyarfodorháza 1796–1889
Magyarköblös 1835–1951
Magyarlápos 1813–1950
Magyarmacskás 1845–1890
Magyarnagyzsombor 1845–1887
Magyarújfalu 1876–1889
Nagyesküllő 1786–1889
Nagyilonda 1898–1961
Nagysomkút 1908–1950
Néma 1755–1950
Oláhpéntek 1853–1867
Ormány 1796–1950
Ónok 1820–1876
Ördögkeresztúr 1782–1889
Páncélcseh 1835–1950
Radákszinye 1754–1960
Retteg 1918–1961
Récekeresztúr 1754–1905
Sárosmagyarberkesz 1731–1950
Semesnye 1898–1960
Sólyomkő 1877–1889
Szarvaskend 1791–1949
Szásznyíres 1953–1960
Szelecske 1813–1960
Szentmargita 1951–1961
Szurduk 1906–1950
Szűkerék 1777–1864
Tötör 1800–1949
Vajdaháza 1885–1887
Válaszút 1804–1888
Segédletek:
Esperesi iktatókönyv 1938–1963 6 k.
Egyházmegyei pénztáros iktatókönyve 1956–1963 1 k.
Egyházmegyei levéltáros iktatókönyve 1958
Egyházmegyei levéltár lajstromkönyve 1964 2 k.
Összesen: 14, 60 fm.
B 8 A Tordai Egyházmegye Levéltára
1951–1964
A Tordai egyházmegyét az 1951-es rajonáláskor hozták létre a Kolozsvári és Nagyenyedi egyházmegye egyházközségeiből, s 1964-ben beolvadt a Kolozsvári egyházmegyébe.
Ebben az időszakban a Tordai egyházmegyébe tartoztak a következő egyházközségek: Abrudbánya (le.: Verespatak), Ajton, Alsó-Felsődetrehem, Alsó-Felsőszentmihály, Alsójára, Aranyosegerbegy, Aranyosgerend, Aranyosgyéres, Aranyospolyán, Bágyon (le.: Aranyosrákos-Várfalva), Harasztos, Kercsed, Magyarléta, Mezőnagycsán, Ótorda, Tordatúr, Torockószentgyörgy, Újtorda.
Jegyzőkönyvek
Tanácsülési 1951–1962
Lelkészértekezleti 1951–1952
Iratok 1951–1964
Segédletek:
Lajstromkönyv 1951–1964
Iktatókönyv 1960–1964
Számvevői iktatókönyv 1951–1960
Összesen: 4 fm.
B 9 A Szászvárosi Káptalan Levéltára
1767–1904
A Szászvárosi Káptalan és evangélikus meg református gyülekezetei az erdélyi szász evangélikus szuperintendens fennhatósága alatt éltek a reformáció óta. 1850-ben az evangélikus egyház kibocsátotta a a két református gyülekezetet a maga fennhatósága alól, a református egyház 1862-ben fogadta be őket, Szászváros püspöki vizsgálat alatti egyházközséggé lett. Ezzel a káptalan egyházkormányzati szerepe megszűnt, fennmaradt viszont mint a négy egyházközség közös ügyeinek fóruma.
Református egyházközségei: Szászváros, Tordos. Evangélikus gyülekezetei: Szászváros, Romosz.
Jegyzőkönyvek 1767–1904 2 kötet
Számadások 1830–18902 2 kötet
Összesen: 0,40 fm.
B 10 A Szilágyi traktus levelei és protokolluma
1580–1791
Az iratok mind a szilágyi református egyházmegye levéltárból származnak. A legféltettebb jogbiztosító oklevelek egy részét Zoványi P. György esperes 1721-ben átadta az Erdélyi Református Főkonzisztóriumnak, majd halála (1758) előtt Wesselényi Farkasnak más hasonló természetű iratokat is átadott a Főkonzisztórium levéltárában való megőrzés végett. Wesselényi 1770-ben át is adta az iratokat.
A főkonzisztóriumi levéltár múlt század eleji rendezésekor a szilágyi traktus oklevelei az Extra seriem … gyűjtemény részeként kerültek lajstromba. Egy részük századunk elején átkerült a Teológiai Fakultás könyvtárába, ahol más oklevelekkel együtt id. Nagy Géza teológiai tanár lajstromozta őket. A Pokoly–Nagy gyűjtemény átvétele és átrendezése során helyreállt a szilágyi egyházmegye iratainak egykori egysége.
Szintén a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárában őrizték az egyházmegye 1680-ban indított vegyes protokollumát (Protocollum ecclesiastice sedis Szilagyensis), amely a lelkipásztorok névsorát, az egyházközségek vagyonösszeírását, illetve 17–18. századi jogbiztosító iratok másolatát tartalmazza. A két intézmény állományrevíziójairat- és könyvcseréje során 2013-ban került át levéltárunkba.
Az egyházmegye vegyes protokolluma 1680– 1 kötet
Iratok 1580–1791, 55 tétel 1 köteg
1 kötet + 1 köteg 0,15 fm
B 11 A Nagyszebeni Egyházmegye levéltára
–1968
Az 1830-as években alakult egyházmegye levéltárát Nagyszebenből szállítottuk fel 2002 decemberében. Az anyag ideiglenes rendezésére 2006-ban került sor.
Jegyzőkönyvek
Protocollum 1795 1 kötet
Parciális zsinati 1801–1894 2 kötet
Vizitációs jegyzőkönyv 1815–1873 2 kötet
Díjlevélkönyv 1850–1867 1 kötet
Dictaturae protocollum 1841–1896 1
Házassági törvényszéki jkv 1869–1895 1
Iktatókönyvek 1889–1919 12 kötet
Esperesi napló/Iktató 1920–1958 24 kötet
Iratok
Esperesi hivatali iratok 1829–1925 1 köteg
Egyházközségi csomók 1815–1968 20 doboz
Válóperek aktái 1836–1879 1 köteg
Fegyelmi iratok 1856–1957 1 köteg
Segédlet: Nagyszebeni ref. egyházmegye levéltári lajstromkönyve. 1933. Kézirat.
44 kötet + 3 köteg + 20 doboz 3, 5 fm
B 12 A Küküllői Egyházmegye levéltára
1638–1965
A 17. századi jegyzőkönyvekben és iratokban igen gazdag, mintaszerűen rendezett egyházmegyei levéltárat Dicsőszentmártonból szállítottuk fel 2004 szeptemberében.
Az egyházközségenként rendezett iratok revíziója 2006-ban kezdődött el.
Jegyzőkönyvek
Partialis synodusok jegyzőkönyvei
I/1. Dadai János 1638–1673.
I/2. Protocollum dioeceseos 1676–1713.
I/3. Bonyhai 1714–1760.
Vizitációs jegyzőkönyvek
II/1. Dadai János 1648–1657.
II/2. (V.3/2.) Matricula tractus 1713–1725.
II/3. Bonyhai György 1726–1762.
II/4. 1762–1783.
Urbáriumok
III/1. (V.4/1.) Proventus et bona 1714.
III/2. (V.4/2.) Proventus 1749.
Generális zsinatok végzései
V.2/8. Acta Synodi Generalis gyűjtemény 1599–1794.
Főkonzisztóriumi leiratok 1786–1850.
Iratok
Egyházközségi iratok 1681–1965 53 köteg
Válóperek iratai 1833–1895 4 kg
Segédletek: Nagy László: A küküllői református egyházmegye levéltárának bibliográfiája. I–II. k 1959. Gépirat (tkp. mutató a jegyzőkönyvekhez az egyházközségek ábécérendjében).
Hamar Béla: Küküllői ref. egyházmegye levéltári lajstromkönyve. I. Zárszámadások, költségvetések. II. Válóperi ügyiratok. Gépirat.
11 kötet + 57 köteg 4,7 fm
B 13 A Sepsi egyházmegye Urbariuma 1728–1752
A Sepsi egyházmegye levéltárának korai anyaga, amelyet a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban őriztek, 1944-ben a zalaegerszegi állomáson bombatámadás áldozata lett. Ez a kötet vcalószínűleg még 1944 előtt került a kKolozsvári pProtestáns tTeológiai Intézet könyvtárába, 1948-ban már bizonyosan ott volt. 2013-ig ott őrizték, akkor a két intézmény állományrevíziójairat- és könyvcseréje során átkerült levéltárunkba.
C részleg. Egyházközségek és helyi intézmények levéltárai
C 1–2 Kolozsvári Egyházközség levéltára
1486–1945
A kolozsvári református egyházközség a történeti Erdély egyik legjelentősebb kálvinista eklézsiája. A helvét irányú reformációt – Heltai Gáspár és Dávid Ferenc hatására – az 1550-es évek végén fogadta be, s az 1560-as évek második feléig a lakosság nagy része a svájci hitújítás híve volt, majd Dávid Ferencet követve csaknem teljes egészében antitrinitáriussá vált. Az unitárius városban 1598-ban jelentek meg újra a kálvinisták, amikor a törökök ostromolta Váradról menekülő polgárok egy csoportja telepedett meg, id. Váradi Miklós vezetésével. A kisszámú református közösség a hitsorsos fejedelmek támogatásával erősödött és gyarapodott. 1605-ben Bocskai az unitárius polgárokkal egyenlő jogokat kívánt biztosítani számukra, ez azonban csak később valósult meg. 1608 szeptemberében Báthory Gábor kívánságára az országgyűlés törvénybe iktatta a kolozsvári reformátusok szabad vallásgyakorlati jogát. A következő év márciusában kiadott oklevelében megismételte az országgyűlés határozatát, s ugyanakkor méltó istentiszteleti helyről is gondoskodott, az óvári volt domonkos kolostor romos templomát adományozva a gyülekezetnek. 1610-ben a város összes dézsmajövedelmének felét s a harmincadvám teljes összegét kapta meg az eklézsia. 1622-ben Bethlen Gábor a Farkas utcai volt ferences, majd jezsuita puszta templomot (a kolostor telkével együtt) adományozta az egyházközségnek, amelynek újjáépítéséről, felszereléséről I. Rákóczi György fejedelmi módon gondoskodott. Apafi fejedelem kívánságára, és bőkezűségének köszönhetően 1685-től az egyre gyarapodó számú hívek lelkigondozását négy lelkipásztor látta el az óvári, a Farkas utcai, a külvárosi templomban és a szász reformátusok óvári imatermében. Erdély Habsburg uralom alá kerülése után a kolozsvári református eklézsiának is szembe kellett néznie a bécsi udvar által támogatott erőteljes rekatolizációs törekvésekkel: 1693-ban legrégebbi templomát, az óvárit át kellett adnia a katolikusoknak, 1698 után pedig egy ideig, a fejedelmi jövedelmek elvonása miatt, csak két prédikátort tarthatott. Az igen nagy lélekszámú egyházközséget 1903-ban négy lelkészi körre (belvárosi, alsóvárosi, hídelvei, felsővárosi vagy monostori), majd 1945-ben önálló egyházközségekre osztották.
A régi, egységes kolozsvári egyházközség igen gazdag levéltára 1961-ben került az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűjtőlevéltárába. Ezt megelőzően a levéltár régi anyagát többször rendezték. Először 1787-ben vették számba az eklézsia legfontosabb jogbiztosító iratait, s bevezették a Series litterarum litteraliumque instrumentorum ecclesiae reformatae Claudiopolitanae c., részben fennmaradt lajstromkönyvbe. Az újabb rendezésre az 1820-as évek elején került sor. Ennek az előzőnél részletesebb, de korántsem teljes munka eredményeként készült el az újabb lajstromkönyv, a Regestrum. Az 1910-es években az iratokhoz regeszta-cédulák készültek, ezeket az 1920-as években Herepei János kijavította. A 30-as évek végén Szabó T. Attila kapott megbízást a levéltár rendezésére. Ami az újabb anyagot illeti, az 1901–1906 közötti iratokat évrendezve, az 1907–1910-es évekét pedig évrendezve, éveken belül tárgykörök szerint csoportosítva őrizték. Az 1911 utáni anyagot a kiadott levéltári utasítás előírásait részben alkalmazva rendezték, teljesen rendezetlenül került viszont a Gyűjtőlevéltárba az 1935–1945 évek anyaga. Ennek rendezését, a régi anyag korábbi rendezések következtében megbomlott eredeti rendjének visszaállítását László Dezső főlevéltáros végezte el 1961–1963 között.
1. Anyakönyvek másolatai (keresztelési anyakönyvek) 1752–1869 5 kötet
2. Domesticum Consistorium/Presbitérium ülésjegyzőkönyvei 1689–1945 91 kötet
Bizottsági ülések jegyzőkönyvei 1910–1945 5 kötet
3. Számadáskönyvek 1645–1950 231 kötet
Harangoztatógazdai számadások, Adófizetők névsora, Adókönyvek, Árva alap, Dósa Kálmán-alap, Közalap, Reformátusok Lapja
4. Családkönyvek 1860–1894 9 kötet
5. Leltárkönyvek 1664–1945 23 kötet
6. Egyéb könyvek 1861–1945 79 kötet
Hirdetőkönyvek 1866–1915
Kézbesítőkönyvek 1861–1908
Választók névjegyzéke 1908–1945
Anyakönyvek mutatói (keresztelési, temetési)
7. A kolozsvári ev. ref egyházmegye jegyzőkönyvei 5 kötet
Partialis synodus/közgyűlés 1854–1895
Házassági törvényszék 1854–1895
Özvegy-árvai gyámintézet 1886–1900
8. A kolozsvári Dézsmaszék jegyzőkönyvei 1744–1847 4 kötet
1. Series iratai 1486–1756
fasc. A. Óvári és Farkas utcai templom 1486–1695
fasc. B. Donatiók (dézsma, harmincad) 1610–1684
fasc. C. Birtokügyek 1674–1756
2. Regestrum iratai 1612–1819
fasc. I. Ajtoni birtok 1640–1798
II. Kötelendi birtok 1612–1808
III. Fejérdi birtok 1657–1819
IV. Kolozsvári belső fundusok 1655–1802
V. Dézsmaügyek, sójövedelem 1605–1784
VI. Ispotály, árvák 1613–1810
VII. Testamentumok 1645–1814
VIII. Különféle fundusok 1632–1778
X. Jobbágykezeslevelek 1645–1765
X. Elegyes levelek
litt. A 1652–1806
litt. B 1613–1796
litt. D 1613–1819
XI. Számadások 1664–1817
3. Közigazgatási iratok
fasc. XII–XXXII 1770–1906
4. Vagyonügyi iratok
fasc. XXXIII–XLIII 1782–1898
5. Új iratok 1907–1911
6. Újabb iratok 1911–1945
A Anyakönyvi iratok I.
B Számadások I–IV.
C Vagyonügyi iratok I–III.
D Közigazgatási iratok I–III.
E Iskolai iratok I.
7. Iskolaszék
Jegyzőkönyvek 1904–1945 5 kötet
Iratok 1922–1945
Egykorú segédletek:
Iktatókönyvek 1900–1945 22 kötet
Mutató az iktatókönyvhöz 1901–1913 1 kötet
Iskolaszék iktatókönyve 1906–1945 3 kötet
Segédlet: László Dezső: A kolozsvári egyházközség levéltára. 1961–63. Kézirat
Összesen: 28, 25 fm.
C 3 Fogarasi Egyházközség levéltára
1573–1967
Fogaras a fejedelemségkori Erdély egyik legjelentősebb református egyházközsége volt. Az uradalom 1576, Bekes Gáspár lázadása után a fejedelem, illetve családja valamely tagjának, leggyakrabban a fejedelemasszonynak a birtokába került, s a város református eklézsiája a kálvinista fejedelmek alatt ezek bőkezű támogatását élvezte. 1610-ben Báthori Gábor a városnak adományozta a váruradalmat illető vásárvámot, amelyből az egyházközség is részesült. Bethlen Gábor kezdeményezésére – elsőként az erdélyi református egyházban – itt alakult meg a presbitérium 1629-ben, s ebben az időszakban már két lelkész szolgált a városban. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony gondoskodott a második lelkész fizetésének gyarapításáról, a schola diákjainak ellátásáról, 1657-ben pedig megalapította a román iskolát. Apafi Mihály és különösen felesége, Bornemisza Anna kötelességének érezte az elődök példájának követését, s megkülönböztetett figyelmet szenteltek a fogarasi eklézsiának. Erdély Habsburg uralom alá kerülése, s a fejedelmi támogatás megszűnése után főrendű és helybéli patrónák, patrónusok igyekeztek az egyházközség jövőjét biztosítani, mint Árva Bethlen Kata, br. Alvinczi Gábor. Az egyházközség 1759-ig nem tartozott egyházmegyei fennhatóság alá, ekkor csatolták a nagyenyedi egyházmegyéhez, viszont a fogarasi konzisztórium fennhatósága alá tartozott a bethleni és sárkányi szász evangélikus egyházközség.
Az egyházközség levéltára eredeti rendjében, a 19. század második feléből származó igazgatási iratok kivételével darabszinten rendezve került a Gyűjtőlevéltárba, utóbbiakat a rendezéskor csak időrendben kötegelték. Az iratanyag egyelőre az átvételkor készült jegyzék segítségével kutatható. A fogarasi egyházközséghez került a sárkányi egyházközség levéltára is.
Jegyzőkönyvek
Domesticum Consistorium protocollumai 1715–1889 54 kötet
Fogaras egyházközség lakóinak névjegyzéke 1689–1810 1 kötet
Iratok I–LXXXVIII. fasciculus 1573–1967 36 köteg
Sárkányi egyházközség levéltára 1690–1840
Összesen: 11 fm.
C 4 Szászvárosi Egyházközség Levéltára
1650–1925
A szászvárosi magyarság Károlyi Boldi Sebestyén plebanus evangélikus irányú prédikációi nyomán fogadta el a reformációt a 16. század közepén. Később a helvét irány vált uralkodóvá, a református egyház adományul kapta a város dézsmáját. A 17. században csak a dézsma felét élvezte az egyházközség, 1743-ban sikerült visszaszerezni az egész dézsmát. A gazdag egyházközség hagyományosan két papot tartott az első világháború végéig. A 17. század elejétől működő iskolájából fejlődött ki a Kun Kollégium.
1850-ig az egyházközség a Szászvárosi Káptalan részeként az evangélikus szuperintendens fennhatósága alá tartozott, 1862-ben a Hunyad-Zarándi egyházmegyébe kebelezték be.
Az egyházközség gazdag levéltárát a 20. század elején rendezték, kialakítva az előírt 5 sorozatot. Ebben az állapotban vette át Gyűjtőlevéltárunk 1985-ben, rendjének ellenőrzése, a fraktúrba hajtott ügyiratok kisimítása még hátra van.
Jegyzőkönyvek
Presbitériumi 1764–1904 6 kötet
Közös református–lutheránus presbitériumi 1859–1925
Katonai anyakönyv 1874–1879
Iskolai anyakönyv 1869–1884
Iskolatanács 1874–1880
Váradi-alap 1844–1860
Vagyonösszeírás 1861
Özvegy–árva gyámintézet pénztárnaplója 1894–1903
Nyugati Temetkezési Társaság 1790–1856
Déli Temetkezési Társaság alapszabályai (1790) 1865
Déli Temetkezési Társulat jegyzőkönyve 1863–1874
Északi és Déli ref. szomszédság egyesülése 1899
Csizmadia céh alapszabályai 1810
Iratok 1650–1945
A. I–V. Anyakönyvi és családkönyvi iratok
B. I–III. Számadások, leltárak, vagyonkezelési iratok
C. I–II. Egyházi birtokügyek, telekkönyvi kivonatok, építkezések, belhivatalnokok javadalmazása
D. I–III. Közigazgatási iratok: lelkészek, kántorok, tanítók, gondnokok, pénztárosok
választása, egyházfőhatósági leiratok, választók névjegyzéke
E. Iskolai iratok
F. Vegyes iratok 1896–1899
R. Régi történeti értékű iratok 1650–
Lajstromozatlan iratok: Országos Közalap (1889–1907), idézőpecsétek (1840), Tordosi papi állás (1830), Selejtezendő iratok (19. sz.)
Segédletek:
Általános iktató 1890–1902 2 kötet
Presbitériumi iktató 1893–1907
Összesen 4 fm.
C 5 Hátszegi Egyházközség levéltára
1722–1965
A Hátszegi medence központjának számító mezőváros református gyülekezete a 17. század második felétől az 1710-es évekig kétnyelvű volt, a magyarul prédikáló elsőpap mellett román nemzetiségű református káplánt is tartottak. A 18. század folyamán a román reformátusság a görögkatolikus egyházba olvadt be.
Levéltárát a hagyományos módon rendezték a 20. század elején, ebben a rendben vette át a Gyűjtőlevéltár 1983-ban.
Jegyzőkönyvek
Presbiteri és közgyűlési 1864–1929 3 kötet
Számadások, vagyonösszeírások 1832–1936 3 kötet
Tankötelesek nyilvántartása 1908–1940
Nőszövetség 1928–1934
Tustyai egyházközség protocolluma 1812–1821
Iratok
A. Anyakönyvi 1882–1924
B. Számadások 1886–1963
C. Vagyonügyi 1722–1964
D. Közigazgatási 1862–1965
E.: Az iskolára vonatkozó iratokat 1927-ben átvette az elemi iskola tanítója.
Segédletek:
Levéltári lajstromkönyv 1912–1965
Iktatókönyvek 1890–1949 5 kötet
Összesen: 4 fm.
C 6 Őraljaboldogfalvi Egyházközség levéltára
1804–1958
Jegyzőkönyvek
Presbiteri gyűlések 1920–1954 2 kötet
Az egyházközség története 1907–1935
Iratok
Számadások 1887–1946
Költségelőirányzatok 1887–1958
Az iskola iratai
A Kendeffy-alapítású iskola protocolluma 1824–1849–(1918)
A Kendeffy-alapítású iskola iratai 1804–1824
Elemi iskola haladási naplói 1925–1940 15 kötet
Segédletek:
Iktatókönyv 1924–1939
Postakönyv 1928–1938
Elemi iskola iktatókönyve 1927–1938
Összesen: 0,5 fm.
C 7 Nagypestényi és Klopotivai Egyházközség iratai
1899–1965
Az immár elnéptelenedett társegyházközségek maradék iratait 1982-ben Dobai László hátszegi lelkész szállította Hátszegre, onnan kerültek levéltárunkba 1983-ban.
Jegyzőkönyv 1899–1962
Klopotivai templom periratai 1957
Klopotivai elemi iskola naplója 1910–1911
Nagypestény pénztárkönyve 1956–1965
Összesen: 0,1 fm.
C 8 Oláhbrettyei és Kitidi Egyházközség iratai
1793–1957
E két desolata ecclesia iratai 1983-ban kerültek levéltárunkba Dobai László akkori hátszegi lelkész közvetítésével.
Oláhbrettye
Anyakönyv 1793–1871
Presbiteri gyűlési jegyzőkönyvek 1887–1957 2 kötet
Oláhbrettyei papi fizetés és adófőkönyv 1896–1925
Tőkekönyv 1887–1927
Iktatókönyv 1909–1942
Kitid
Leveles-és felsőbb rendeletek könyve 1818–1913
Papi fizetés kimutatása 1914–1925
Összesen: 0,3 fm.
C 9 Kóbori Egyházközség Levéltára
1691–1902
Az immár kis lélekszámú leányegyházközség iratai 1985-ben kerültek levéltárunkba Szeghő András olthévízi lelkész közvetítésével. Egyelőre az átvételi jegyzék segítségével kutatható.
A Váradi biblia két példánya (mindkettő rongált) átkerült a Teológiai Intézet könyvtárába 2014 nyarán.
Jegyzőkönyvek
Album et Protocollum 1779–1860
Felső rendeletek könyve 1780–1842
Guberniumi rendeletek 1835–1868
Vizitációk 1863–1902
Számadási napló 1845–1893
Iratok
Felsőbb rendeletek 1786–1877
Vagyonügyek 1691–1878
Határperek 1722–1853
Iskolai ügyek 1794–1886
Összesen 0,5 fm.
C 10 Fejérdi Egyházközség levéltára
1717–1969
Az immár kis létszámú szórvány levéltárát Móra László kajántói lelkész adta át a Gyűjtőlevéltárnak 1998-ban, rendezése lezajlott ugyanazon évben.
Jegyzőkönyvek
Libellus ecclesiae 1770–1823
Anyakönyv 1794–1855
Családkönyv 1889
Köz-és presbiteri gyűlések 1902–1924
Presbiteri gyűlések 1916–1958 4 kötet
Lelkészi munkanapló 1958–1965
Vagyonleltár 1892
Számadáskönyv 1928–1956
Pénztárnapló 1957–1969
Aranykönyv 1910–1955
Iratok
B. Költségvetések, számadások
C. Vagyonügyi 1717–1931
D. Közigazgatási 1869–1950
E. Iskolai 1903–1942
Újabb iratok 1945–1964
Segédletek:
Iktató 1945–1952
Irattári lajstromkönyv 1945–1964
Összesen: 1 fm.
C 11 Alvinci Egyházközség levéltára
1670–1945
Az immár szórvánnyá vált egyházközség levéltárát 1992-ben vette át levéltárunk. Az iratanyagot 2012-ben rendeztük.
Jegyzőkönyvek
Protocollum 1737
Áttértek naplója 1856
Felsőbb rendeletek 1782–1887 2 kötet
Közgyűlési és presbitériumi 1869
Iskolai 1869
Aranykönyv 1890
Tőkekönyv 1891
Iratok 1670–1931
B Számadási iratok 1780–1945
A és C csoport
Összesen: kb. 2 fm.
C 12 Borbereki Egyházközség levéltára
1629–1945
A régóta elnéptelenedett egyházközség levéltára Alvincre került, onnan vette át levéltárunk 1992-ben. Az iratanyagot 2012-ben rendeztük.
Jegyzőkönyvek
Anyakönyvek 1784–1850 3 kötet
Családkönyv 1883–1906 2 k
Konfirmáltak anyakönyve 1920
Felsőbb rendeletek 1782–1835 2 k
Presbitériumi és közgyűlési 1835–1920 4 k
Tankötelesek nyilvántartása 1906
Erdőrendelkezési könyv 1904
Számadási könyvek 1782–1827, 1853–1884 2 k
Adófőkönyv 1909
Iratok
A. Anyakönyvi 1791–1908
B. Számadási 1717–1908
C. Vagyoni 1644–1908
D. Közigazgatási 1659–1945
Vegyes 1629–1908
Segédletek:
Iktató 1902–1908
Irattári lajstrom 1907
Mutató az iktatóhoz 1891
Leltár és levéltári lajstrom 1845
Összesen: kb. 1,4 fm.
C 13 Egyházközségek régi jegyzőkönyvei és iratai
Ebbe a fondba gyűjtöttük azokat az egyházközségi iratokat és jegyzőkönyveket, amelyek eredeti helyükről kiemelve kerültek levéltárunkba. Az illető egyházközségek teljes levéltára eredeti helyén található.
1. Nyárádselye 1752–1873
Anyakönyv 1752–1842
Vagyonleltár, levéltári lajstrom 1768–1873
Felsőbb rendeletek és leveleskönyv 1813–1859
2. Seprőd
Presbiteri gyűlés, vagyonösszírás 1804–1896
3. Nyárádszentimre 1756–1896
Vagyonösszeírás, levéltári lajstrom 1756–1857
Felsőbb rendeletek könyve 1829–1861
Vagyonleltár 1896
Iratok 19. század
4. Bonchida
Anyakönyv 1842–1901
5. Csittszentiván
Protocollum 1758–1858
6. Magyarbece
Protocollum 1758–1821
7. Marosszentbenedek 1780–1924
Anyakönyv 1788–1844
Presbiteri gyűlések jegyzőkönyve 1841 (töredék)
Családkönyv
Felső rendeletek könyve 1780–1874 2 kötet
Az egyházközség története 1924
Tervrajzok
8. Szék
Iratok 1663–1801
9. Székelyföldvár
Iratok 1636–1774
10 Sárosmagyarberkesz
Iratok 1774–1813
11. Légen-Gyeke
Gyekei egyházközség protocolluma 1821–1859
Légeni egyházközség protocolluma 1791–1902
12. Somkerék
Protocollum 1722–1831
13. Ótorda és Újtorda 1608–1818
Ótorda. Adománylevelek, végrendeletek, számadások 1608–1699
Újtorda. Adománylevelek, protestációk, levelek 1619–1818
1 doboz, a raktári páncélszekrényben
14. Körösfő
Felső rendeletek könyve, anyakönyv 1794–1821
15. Magyarherepe 1744–19. sz. vége
Az egyházközség három régi jegyzőkönyvét és négy régi szálas iratot 2010. ápr. 12-én Molnár József Károly nyug. lp. adta át a levéltárnak, ezeket még 1949-ben kölcsönözte ki az egyházközségtől kutatásra.
16. Magyarigen
Diarium (vegyes protocollum, lelkipásztorok névsora, fizetések jegyzéke, anyakönyv, fontosabb eseményekről szóló bejegyzések) 1714–1813
A protokollumot 2013-ig a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárában őrizték. A két intézmény állományrevízióirat- és könyvcseréje során került át levéltárunkba.
17. Hagymásbodon
1. Protocollum (iratok másolat, inventarium, adományok jegyzéke, számadások, körlevelek) (1612)–1723–1846
2. Felsőbb rendeletek tára 1782–1839
A protokollumokat 2013-ig a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárában őrizték. A két intézmény irat- és könyvcseréje állományrevíziója során került át levéltárunkba.
18. Mezőbánd
Protocollum 1714–1830, 1901–1957
A protokollumot 1952-benBEN Imreh Barna lelkipásztor helyezte letétbe a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárában, itt őrizték 2013-ig, ekkor a két intézmény irat- és könyvcseréje állományrevíziója során került át levéltárunkba.
19. Rákosd
Iratok 1. csomó: 1717–1790, 4. csomó: 1745–, 5. csomó: 1756–19. sz.
Számadások, leltárak, tanúvallatások, végrendeletek, kötvények, adóslevelek
20. Lozsád
Régi iratok 1767– (leltárak, végrendeletek, panaszok), Számadások 1753–1847)
Rákosd és Lozsád egyházközség iratainak e része az egyházmegye történeti kutatásának során került fel Kolozsvárra, a Pokoly Társaság adta át levéltárunknak 2014 januárjában.
21. Fiatfalva
Protocollum 1783–1787–
Vegyes tartalmú jegyzőkönyv, anyakönyvi bejegyzések, kurátori számadások, vizitációs meghagyások. Nagy Dániel esperes-lelkésztől vette át Juhász István, az ő hagyatékából adta át Juhász Tamás 2015. ápr. 29-én.
22. Vizakna 1 doboz
Középkori oklevelek, 3 db. átvétel: 2012.
1. Szeben, 1422. szept. 7. A szebeni káptalan Caspar vizaknai plébános kérésére bizonyítja, hogy Rugemoldt és Stinkenbron dézsmája a vizaknai papnak jár. Déli hártya, mandorla alakú függőpecséttel. VizaknaEhkLvt, nr. 3.
2. Szeben, 1423. márc. 23. Szeben város tanácsa és bírái káptalan Caspar vizaknai plébános kérésére bizonyítják, hogy Rugemoldt és Stinkenbron dézsmája a vizaknai papnak jár. Pergamen, függőpecsét maradványával. VizaknaEhkLvt, IV. nr. 2.
3. Szeben, 1430. november 14. Eustacius dékán és a szebeni káptalan ítéletlevele a stolczenburgi és a vizaknai plébános között perben. Déli hártya, mandorla alakú függőpecséttel. VizaknaEhkLvt, IV. nr. 3.
Összesen: 1,4 fm.
1783–1975
E két elnéptelenedett egyházközség korábban mater-filia viszonyban volt, iratai 1990 után kerültek levéltárunkba.
Jegyzőkönyvek
Anyakönyv 1953–1966
Családkönyv 1919–1941 (Páncélcseh, Magyarderzse)
Családkönyv ? –1940 (Páncélcseh szórványai)
Konfirmáltak anyakönyve 1919–1957
Ki- és áttértek 1926–1943
Presbitériumi jegyzőkönyv 1936–1953
Lelkészi munkanapló 1957–1961
Számadások, költségvetések 1943–1950
Tőkekönyv 1919–1943
Pénztárfőkönyv 1919–1952
Leltárkönyv 1965
Aranykönyv 1910–1960
Iratok 1783–1975
Segédletek:
Levéltári lajstromkönyv 1919–1974
Iktató 1944–1960
Összesen: 0,4 fm.
C 15 Kolozspata egyházközség iratai
20. század
2 köteg
D részleg. Református kollégiumok és iskolák levéltárai
1663–1951
A szászvárosi kollégium a városi református iskolából alakult ki, melynek létrejöttét a szakirodalom a 16. század második felében itt szolgáló, a helység reformációját keresztülvivő korábbi gyulafehérvári rektor, Károlyi Boldi Sebestyén nevéhez fűzi. A török uralom alá került Jenő, Lippa, Lugos, Temesvár környékéről érkező menekültekkel gyarapodó városban az iskola hamar fejlődésnek indult. A gyulafehérvári kollégium particulájaként működő scholának I. Rákóczi György adományozott telket, amelyre iskolaépületet építtetett, majd 1663-ban Apafi Mihály a sebeshelyi tizedet adományozásával szilárd anyagi alapot teremtett az intézménynek. 1721-ben a szász comes ki akarta kergetni a rektort és a diákokat a városból, ám Nádudvari Péter elsőpap vezetésével a helybéliek az iskola védelmére keltek s meghiúsították a szándékot. 1799-ben a Főkonzisztórium az addig két-három évenként váltakozó, az enyedi kollégium által ajánlott rektorok helyett állandó rektorságot állított, a gimnáziumot az egyházközség felügyelete alól saját fennhatósága alá helyezte, s ügyeinek intézésére gondnokokat nevezett ki. Az 1850-es évekbeli hanyatlás után az 1858-ban kinevezett igazgató, Szabó György és gr. Kuun Kocsárd főgondnok erőfeszítéseinek köszönhetően az iskola újra fellendült. Gr. Kuun Kocsárd 1877-ben 50 000 forintos alapítványt tett, s hálából az intézmény még az év folyamán felvette a Szászvárosi ev. ref. Kuun-tanoda nevet, amelyet néhány év múlva Kuun Kollégiumra módosítottak. 1881-től a kollégium főgimnáziumként működött 1923-ig, mikor a Közoktatási Minisztérium a nyilvánossági jogát megvonta. A főgimnázium új épületét a román állam 1925-ben megvásárolta. A húszas évektől a Kollégium árvaházat, szórvány-internátust tartott fenn az ókollégium épületében az 1949-es államosításig. Mivel mint árvaházat államosították, a többi kollégiumtól eltérően levéltára nem került az Állami Levéltár kezelésébe, és több részletben (1972, 1983) a Gyűjtőlevéltárba szállították.
A levéltár rendezett része egyelőre kéziratos csomójegyzék alapján kutatható. A még rendezésre váró iratanyag 20. századi iratokat, érettségi dolgozatokat stb. tartalmaz.
Jegyzőkönyvek
Elöljárósági 1864–1948 8 kötet
Tanárkari 1894–1925 3 kötet
Tanári értekezlet 1863–1869 2 kötet
Subscriptiós album 1669–1820 1 páncélszekrényben
Tantervek, zártudósítások 1862–1870 1
Előmeneteli jelentések 1831–1858 1
Árvák törzskönyve 1928–1949 1
Internátusi gyermekek névsora 1928–1944 1
Erdélyi református tanári értekezlet 1864–1876 2
Építtető bizottság 1908–1909 1
Könyvtárjegyzék 1865, 1890 2 kötet
Alapítók emlékkönyve 1859–1866 1 kötet, bársony díszkötés, aranymetszés. páncélszekrényben (2004 júniusában a
Teológia Könyvtárától)
Iratok
I. Törzsanyag 1663–1951 14 köteg
II. Nyugták, számlák 1799–1920 4 köteg
III. A kollégium perei 1674–1904 1 köteg
IV. A kollégium építkezéseinek iratai 1797–1947 2 köteg
V. Számadások 1793–1950 4 köteg
VI. Pénztárnaplók 1847–1950 15 kötet
VII. Gyűjtőnaplók 1902–1950 7 kötet
VIII. Vegyes iratok 1753–1939 1 köteg
6/a. Az Újság és az Ellenzék 1925. áprilisi számai a betiltásról.
Tervrajzok 1844–1947 1 mappa
Segédletek:
Iktató 1890–1948 7 kötet
Tárgymutató 1916–1925 1 kötet
Rendezett anyag: 26 köteg, 1 mappa, 54 kötet 6 fm.
A rendezésre és selejtezésre váró iratanyag kb. 3 fm. Összesen: 9 fm.
D 2 A Kolozsvári Református Kollégium levéltára (töredék)
1656–1948
A kollégium levéltára az iskolák 1948 augusztusában történt államosításakor szintén állami tulajdonba került, ma a Román Nemzeti Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága őrzi.
Gyűjtőlevéltárunk tulajdonában ma csak azok a töredékek vannak, amelyek különféle utakon, az államosítás előtt vagy után az Igazgatótanácshoz kerültek. E fondba helyeztük a kollégium öregdiákjai egyesületének jegyzőkönyveit is, amelyek valószínűleg László Dezső útján kerültek levéltárunkba.
1. Apáczai album 1656–1948 1 kötet
A nevezetes albumot Apáczai Csere János adományozta a kollégiumnak Kolozsvárra jövetelekor, címlapja is az ő kezeírása, az első lapokon az Oratio de summa scholarum necessitate … c. beköszöntő beszéde olvasható sajátkezű javításaival, majd a tanárok névsorát kezdte el. E tanárnévsort az utódok 1948-ig folytatták. Ugyancsak ebben az albumban található az iskola könyvtárának legrégebbi összeírása. Az album valamikor 1948 előtt az erdélyi református püspöki hivatalba került, onnan vette át a Gyűjtőlevéltár 1988-ban.
2. Iratok. Az 1797–1877 közötti iratok és az öregdiákok jegyzőkönyvei még az 1960-as években, László Dezső idejében kerülhettek levéltárunkba, az 1907 és 1911 évi iratokat Engel Károly adta be.
Vegyes iratok 1797–1876 1 köteg
Iktatott iratok 1861–1865 5 köteg
Számadási mellékletek 1877 1 köteg
Iktatott iratok 1907, 1911 3 köteg
3. Öregdiákok jegyzőkönyvei
Öregdiákok találkozói emlékkönyve 1892–1943 1 kötet
Öregdiákok Szövetségének törzskönyve 1913–1914 1 kötet
A Kolozsvári Ref. Kollégium Pártfogó Egyesülete 1927–43 1 kötet
A KvRefKoll öregdiákjai budapesti egyesületének főtitkári naplója 1933–1940 1 kötet
10 köteg + 5 kötet 0,55 fm.
1872–1949
A kolozsvári Jótékony Nőegylet 1871-ben Bornemissza Ignácné kezdeményezésre elhatározta egy árvaház létrehozását. 1872-ben létrejött az árvaház, később a Mária Valéria nevet vette föl. Az árvaházat külön egyesület tartotta fenn, első elnöke br. Bornemissza Ignácné, titkára Szász Domokosné, pénztárosa br. Huszár Ádámné volt.
Az Árvalánynevelő Intézet nem egyházi alárendeltségben működött, iratai a megszüntetés után olyan alapon kerülhettek az Igazgatótanácshoz, hogy választmányának hagyományosan tagjai voltak a kolozsvári lelkészfeleségek is.
Nyomtatott évkönyvei az 1872–1915 közötti időszakról kézikönyvtárunkban találhatók.
Iratainak (egyelőre ideiglenes) rendje a következő:
1. Elnöki napló, Bornemissza Ignácné, 1872–1880 1 kötet
2. Jegyzőkönyvek 1930–1949 3 kötet
3. Jelentések, iratok, levelezés 1932–1949 6 dosszié
1 köteg 0,2 fm.
1854–1896
A jegyzőkönyveket 2004 júniusában vettük át a Teológiai Intézet könyvtárától.
1. A Kolozsvári Papnövelde tanulóinak törzskönyve 1854/55–1861/62
2. A Kollégium teológus, jogász és bölcsész hallgatóinak törzskönyve 1858/59–1861/62
teológusok törzskönyve 1862/63–1870/71
3. A Kollégium teológiai tanárkarának ülésjegyzőkönyvei 1884/85–1895/96
4. A Teológiai Akadémia Ifjúsági Önképzőkörének jegyzőkönyvei
5. Teológiai Önsegélyző Egylet főkönyve 1883/84–1894/95
6. A Teológia Dalkarának jegyzőkönyve és levelezése
8 kötet, 0,15 fm.
E részleg. Terv- és Térképtár
E gyűjtemény a levéltár különféle fondjaiból kiemelt nagy alakú tervrajzokból és térképekből alakult ki. A tervrajzokat és térképeket mappákban, fektetve tároljuk.
1878–1961
Alpár Ignác típustervei templomokhoz 1889 1 mappa
A dési templom rajzai 1913/1961 1
Maetz-féle bérház tervei (Kolozsvár, Magyar u. 1) 1893 1
Hosszúfalui templom tervei 1892 1
Zilahi templom átalakítása 1878 1
Ref. Theologiai Fakultás tervrajzai 1893 1
Az erdélyi missziói egyházközségek térképe (Szász Domokos) 1890
7 mappa 0,2 fm.
1830–1921
Kolozsvári papnövelde, Monostori templom (Kós Károly),
belvárosi parókia, alsóvárosi villa tervei 1875–1921 1 mappa
Bocskai u. tervezett bérház rajzai 1913 1
Fő tér 23 sz. telekre épített bérház rajzai 1882 1
Monostori parókia (Kós Károly) 1914 1
Magyar u. templom, elemi iskolák, bérházak 1830–1920 1
Monostori templom (Spáda János) 1908 1
Belvárosi leányiskola 1914 1
7 mappa 0,2 fm.
E 3 Markos András hagyatékának térképei
Kide térképe. Bánffy Ferenc kolozsborsai birtokának térképe
2 mappa 0,05 fm.
Rendezetlen térképek és tervrajzok 2 mappa kb. 0,1 fm.
F részleg. Hagyatékok – Személyi fondok
1855–1912
Czelder Márton (1833–1889) losonci segédlelkész, helyettes gimnáziumi tanár 1861-ben misszionáriusként indult a Román Fejedelemségekbe, hogy a szétszórtan élő reformátusok lelkigondozását, oktatását megszervezze. Bukarest központtal létrehozta a Moldva- Oláh- Törökországi Első Missziót, több egyházközséget szervezett, majd mivel ellentétbe került mind egyházi feljebbvalóival, mind az óromániai magyarság egy részével. 1871-ben hazatért, s előbb Felsőbányán, majd 1884-től Kecskeméten szolgált. 1889-ben állásából elmozdították, ekkor Nagybányára költözött, ahol rövidesen elhunyt. Szerkesztésében jelent meg a Missziói Lapok, a Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, az Evangéliumi Lelkészi Tár és a Vasárnap.
Hagyatékának egy része, az örökösök rendelkezése értelmében a Nagybányai Egyházmegye kezelésébe került, az egyházmegye pedig 1959-ben átadta az Erdélyi Református Egyházkerületnek. A hagyaték igen értékes adatokat tartalmaz az óromániai egyházközségek megszervezésére és életére vonatkozóan, de irodalomtörténeti, sajtótörténeti szempontból sem érdektelen.
A hagyaték rendezetlen, az előrendezés folyamán csak a leveles és más jellegű iratanyag elkülönítésére került sor, ideiglenes rendje a következő:
1. Czelder Márton és családja hivatalos iratai 1853–1912 1 köteg
2. Az óromániai egyházközségek alapítására vonatkozó feljegyzések, gyűlésjegyzőkönyvek 2 köteg
3. Czelder Márton prédikációi, egyéb írásai 1862–1888 2 köteg
4. Levelezés 1855–1889 2 köteg
7 köteg 0,9 fm.
1769–1854–1895
Szász Gerő (1831–1904) kolozsvári ref. lelkész, esperes, egyházkerületi főjegyző, az Erdélyi Protestáns Közlöny szerkesztője hagyatéka a kolozsvári egyházközség levéltárban maradt fenn.
A hagyaték még rendezetlen, ideiglenes felállítása a következő:
1. Bizonyítványok, levelek, kéziratok, egyetemi jegyzetek,
meghívók, a Gyújtó családra vonatkozó iratok 1769–1854–1904 1 köteg
(innen 7 db. szomorújelentés a Gyászjelentés-gyűjteménybe került)
2. Prédikációk 1856–1895 1 köteg
2 köteg 0,2 fm.
F 3 László Dezső hagyatéka
1919–1974
László Dezső (1904–1973) ref. lelkész, IKE-utazótitkár, majd pénztáros, kollégiumi vallástanár, kolozsvár-belvárosi lelkipásztor, lelkészértekezleti titkár, országgyűlési képviselő, esperes, egyházkerületi katekétikai előadó, levéltáros, közügyigazgató (generális direktor, missziói előadó) hagyatéka két, egymást kiegészítő részből áll, amelyek különböző időben kerültek levéltárunkba és egyesítésük nem látszott célszerűnek.
I. rész. László Dezső hátrahagyott iratai. Hivatali tevékenységével kapcsolatos iratokat tartalmaz, ezeket valószínűleg maga helyezte letétbe levéltáros korában, erről azonban semmi feljegyzés sincs. A kéziratok, levelek, iratok végleges rendje 2004. június 6–10-én alakult ki.
Tételek:
4 doboz (21 irattartó), 3 kötet 0,55 fm.
II. rész. László Dezső hagyatéka. (1926–1974) A lelkész-közíró tanulmányainak, cikkeinek, prédikációinak kéziratait, levelezését, személyi iratait és jegyzeteit tartalmazza. László Dezső tudatos alkotóként ifjúkorától fogva megőrizte munkásságának írásos emlékeit, élete alkonyán elkezdte kéziratainak rendezését, a műveiről szóló ismertetéseket is összeírta. Gazdag hagyatékát özvegye, Vidovszky Éva és testvére, László Ferenc mintaszerűen rendezte, tárolására pedig egy bádoggal bélelt szekrényt készíttettek.
1978–79-ben elkészültek a hagyaték különféle segédletei: a kéziratok és a levelezés leltára, a prédikációk leltára és textusmutatója, a kéziratok betűrendes mutatója, az ismertetések és kritikák leltára, az Erdélyi Fiatalokra vonatkozó iratok leltára, idegen kéziratok és művelődéstörténeti dokumentumok leltára. Ezek segítségével a kutatók özv. László Dezsőné lakásán is használták a hagyaték iratait. Özv. László Dezsőné halála után, 2003 nyarán az örökösök megbízásából dr. László Ferenc adta át a teljes hagyatékot a levéltárnak az őrzésére szolgáló szekrénnyel és a segédletekkel együtt.
A László Dezső írásai
Nyomtatásban megjelent tanulmányok, cikkek 1–893, 1048–1064, 1146–1150 sorszámok alatt
Kéziratban maradt írások 894–1047, 1065–1145, 1151 sorszámok alatt
A 1. Megjelent írásainak kéziratai
B Prédikációi
prédikációk, bibliamagyarázatok, vázlatok, imádságok 1–1208 sorszámok
C Levelezés
A – Z, ábécérendben, 1–388 levélíró, 1926–1973
A – Z, ábécérendben, utólag előkerült levelek, részvétlevelek 389–588 levélíró
5 köteg
D Méltatások, kritikák, megemlékezések haláláról
3 irattartó
E Egyházi tisztségeivel kapcsolatos iratok
1. Ifjúsági Keresztyén Egyesület – utazótitkár 2 irattartó
2. Kolozsvári egyházközség 1
3. Kolozsvári egyházmegye 1
4. Erdélyi Ref. Egyházkerület 1
5. Egyházkerületi levéltáros 1
6. Református Teológia 1
7. Református Szemle szerkesztése 1
8. Kiáltó Szó szerkesztése, adminisztrációja 1
9. Zsinat (előkészítés, bizottsági ülések) 2
F Személyi iratai
1. Személyi okmányok (leckekönyv, bizonyítványok, oklevelek, politikai fogság, leszármazási iratok) 1 irattartó
2. Tagsági igazolványok, útlevelek 1
3. Orvosi leletek, receptek 1
G Jegyzetek, följegyzések
1. Skóciai dolgozatok, jegyzetek 1 irattartó
2. Skóciai emlékek (naplók, haza írt levelek és képeslapok, újságkivágatok (1926–27) 1
3. Jegyzetek 2
4. Tanári zsebkönyvek, naptárak (1932–1970) 1
5. Pénztári naplók (IKE, Református Kollégium, Kéz a kézben (1929), Akarom, tisztán lássatok (1932–33), A siető ember (1935) 1
H Erdélyi Fiatalok
1. Az Erdélyi Fiatalok ügyei 1 iratgyűjtő
2. Újságkivágatok 1
3. Az Erdélyi Fiatalok és kiadványai pénztárnaplója (1932-től) 1
4. Az Erdélyi Fiatalok dokumentumai. Jancsó Béla hagyatékából származó iratok (1930–1941) 1
5. László Ferenc másolatai, cikkei, levelei az EF-ra vonatkozóan 1
I Idegen kéziratok és művelődéstörténeti dokumentumok
Balázs Ferenc, Debreczeni László, Herepei János, K. Sebestyén József, Kelemen Lajos gépiratai, Szabó Erzsébet gyűjteménye Szabó Dezsőről, Szabó Gyula és Imreh Dezső lelkészek hagyatéka, Kordokumentumok 1940–44, Értékes iratok
31 iratgyűjtő
J Fényképek 1 boríték
terjedelme 6,5 fm
A második rész fenti rendje az időközi kutatások és a levéltárba szállítás során kissé megbomlott, helyreállítása és a rendezés ellenőrzése, az esetleges hibák kiigazítása folyamatban van.
1921–1940
Juhász Albert (1881–1959) ref. lelkész, nagyenyedi kollégiumi vallástanár, a Vécsi Szövetség és a Vasárnapi Iskolai Szövetség ügyintézője hagyatékából csak az egyesületi munkájával kapcsolatos iratok kerültek levéltárunkba.
Az iratok rendje a következő:
1. Vécsi Szövetség
Jegyzőkönyvek 1921–1939, Körlevelek és válaszok 1932 előttről, Körlevelek és válaszok 1932, 1933, 1934, 1935, 1936, 1937, 1938, Konferenciák levelezése 1931–36, 1938–39.
2. Vasárnapi Iskolai Szövetség
Munkanapló 1928–29, Vezetőképesítő vizsga jegyzőkönyve 1934–40, kéziratok, nyomtatványok, a Vezetők Lapja szerkesztése
3. Leányszövetség. Pilder Mária körlevelei 1923–1928.
2 köteg 0,3 fm.
1860–1928–1948
Musnai László (1888. febr. 26–1967. máj. 8) ref. lelkész, esperes, teológiai tanár hagyatéka két részből tevődött egybe. 1951 táján a kolozsvári Teológiai Intézet könyvtárában helyezte letétbe iratai egy részét. Ezeket a könyvtár iratgyűjteményének rendezésekor Nagy Géza teol. tanár beosztotta a a gyűjtemény időrendjébe. Amikor e gyűjtemény (Pokoly–Nagy gyűjt.) levéltárunkba került, a Musnaitól származó iratokat kiemeltem és egyesítettem a kolozsvári ref. egyházközség levéltárában 1961-ben elhelyezett Musnai-dossziéval. A hagyaték mai rendje a következő:
Fia, ifj. Musnai László külföldi tanulmányútjának emlékei (haza írott levelei, Gantenbein svájci lelkész levelei) 1935–1936.
Herepei János levele 1934. febr. 20. és separatuma: Szenczi Molnár halála ideje.
A Bethlen Kollégiumra vonatkozó régi levelek másolatai 1667–1858 közötti évekből. 19. sz. 40 db.
A Bethlen Kollégiumra vonatkozó régi levelek jegyzéke. Teleki cs. mvásárhelyi lvt. 19. sz.
A Bodola család története. Bodola Sámuel püspök kézirata. 1860 körül. 5 lap
Kelemen Lajos levele Szilády Áronhoz (1913) és az enyedi Bethlen Kollégiumra vonatkozó adatok a Daniel cs. oklevéltárából (korrektúraívek)
Domokos Márton főbíró. Excerptum a Debreceni Kalendáriumból 1908.
A nagyenyedi Bethlen Gábor szobor ügye (Bodrogi János röplapja, újságok)
1 köteg (benne 2 dosszié) 0,15 fm.
1895–1923
Schneller Istvánt (1847–1939), a pozsonyi evangélikus teológiai akadémia igazgató-tanárát 1895-ben nevezték ki a kolozsvári egyetem neveléstudományi tanszékére, ahol az impériumváltásig tanított, majd 1924-es nyugalomba vonulásáig Magyarországon folytatta tevékenységét. Hagyatéka ma már ismeretlen úton került a Levéltárba. Az iratanyagot maga Schneller rendezte iratgyűjtőkbe, ám az általa feltüntetett címek esetenként nem egyeznek meg a köteg tartalmával, ezért újabb rendezésre volt szükség, amely folyamatban van.
Kéziratai, feljegyzései
Tanári tevékenységével kapcsolatos iratok
Kurzusok (Pszichológia, Etika, Újkori filozófiatörténet)
Előadások, beszédek
Felterjesztések, véleményezések
Egyetemi, főiskolai alapszabályokra és tervezetekre tett megjegyzései
A Kolozsvári Tanérképző Intézetre vonatkozó iratok, levelezés
A Theológiai Fakultás felállítására vonatkozó iratok
6 köteg 0, 55 fm.
1911–1949
Berde Mária (1889–1949) írónő a 20. század eleji erdélyi magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője. Lírikusként indult, majd az 1910-es évek vége felé egyre inkább a próza felé fordult. Kiemelkedően fontos szerepet játszott az első világháború utáni erdélyi magyar irodalom intézményesítésében: az ő kezdeményezésére került sor a marosvécsi találkozóra és az Erdélyi Helikon létrehozására (1926), majd ebből kiválva alapította meg Bárd Oszkárral, Molter Károllyal, Tabéry Gézával, Olosz Lajossal az Erdélyi Magyar Írói Rendet (EMÍR) 1933-ban.
Hagyatéka nővére, Dóczy Ferencné Berde Amál festőművésznő útján 1968-ban került a Gyűjtőlevéltárba. Ekkor a hagyatékot Markos András és Kiss Ágnes négy csoportba rendezte, gépelt leltárt készítettek. A levélírók nevének kezdőbetűje szerint ideiglenesen rendezett levelezés további, a levélírók szerinti rendezést és jegyzékelést igényelt. Ezt a munkát Selyem Annamária végzős könyvtár szakos főiskolai hallgató végezte el 1999-ben.
Berde Mária naplója 2 kötet
Önéletrajza
Részvétnyilvánítások Berde Mária halálakor
Molnár Szabolcs Berde Máriáról írott monográfiájának kézirata
Levelezés
Róth Jenő (férje)
Magánszemélyek Adél – Zsombory 1337 levél 1911–1949
Intézmények Alfred Buchhandlung – Voggenreiter Verlag 258 levél 1911–1949
BM német levelezése
BM családi levelezése
BM eszperantó levelezése
Kéziratok (regények, novellák, versek, tanulmányok, cikkek. gépelt példányok is)
Nyomtatott anyag
EMÍR iratok
Vegyes anyag (Marosvécsi Helikon találkozó, sajtóper, kitüntetés, román nyelvvizsga)
Segédletek: Markos András–Kiss Ágnes: Berde Mária hagyaték. gépiratos leltár, 1970.
Selyem Annamária: Berde Mária levelezése. gépiratos jegyzék 1999.
49 köteg 3 fm.
1908–1968
Kecskeméthy Csapó István (1864–1938) a nagykőrösi református kollégiumban, majd a budapesti Teológiai Akadémián folytatta tanulmányait. A teológia elvégzése után Szász Károly dunamelléki püspök titkára volt, utóbb budai helyettes, majd paksi lelkész. Szász Domokos püspök 1894 októberében hívta meg a fél évig még Nagyenyeden működő, az 1895/96-os tanévtől Kolozsvárra költöző teológiai fakultás ószövetségi katedrájára. Állását 1895 elején foglalta el, s 1936-ban, több mint 40 év szolgálat után, súlyos betegsége miatt vonult vissza. Az erdélyi belmisszió szervezője és vezéregyénisége: 1896-ban létrehozta az Evangéliumi Szövetséget, 1900-ban pedig a Keresztyén Munka Egyletet és az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetségét.
A hagyatékot nevelt leánya, Kecskeméthy Máté Erzsébet halála után vette át levéltárunk 1972-ben. Kecskeméthy István személyi iratai a kolozsvári Teológiai Intézet könyvtárába kerültek.
2004 júniusában a Teológia könyvtára átadta a levéltárnak az egybekötött személyi iratokat.
Kecskeméthy István személyi iratai (fekete egészvászon kötésben, a végén Nagy András levele)
Bibliafordítás. (tisztázat és impurumok)
Theológiai előadások (kéziratok, sokszorosított jegyzetek)
Levelezés 1908–
Kéziratgyűjtemény (Prédikációk, Ágendáskönyv, Iskolai jegyzetek, Diák-másolókönyv)
Kecskeméthy Máté Erzsébet levelezése 1921–1968
6 doboz + 1 kötet, 0,85 fm.
kb. 1920–1970
Id. Nagy Géza (1887–1971) ref. lelkész, teol. tanár, egyháztörténész hagyatékát fia, ifj. Nagy Géza irodalomtörténész adta át levéltárunknak 1978-ban.
A még rendezetlen hagyaték levelezést, kéziratokat (tanulmányok, cikkek, teológiai kurzusok stb.) és a gépiratos Nagy Géza Emlékkönyvet (1957) tartalmazza.
5 köteg, 0,8 fm.
1928–1959–1974
Nagy András (1899–1974) ref. lelkész, a kolozsvári Református Teológiai Fakultás professzora a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte tanulmányait, majd egy év frontszolgálat után, 1918-ban iratkozott be a Teológiára. Első lelkészképesítő vizsgáját, jeles minősítéssel, 1921-ben tette le, az év júliusától segédlelkész volt Tordán, majd októberben svájci tanulmányútra indult. 1921–1923 között a bázeli Teológia hallgatója. Hazatérése után rövid ideig segédlelkész Marosvásárhelyen, 1923-tól 1925-ig a szentgericei, majd 12 évig a nyárádszentbenedeki egyházközség lelkésze. Magántanári vizsgájára 1933 nyarán került sor, 1936-ban pedig meghívták a Kecskeméthy István betegsége miatt megüresedett ószövetségi katedrára, ahol 1959 novemberéig adott elő, amikor a Vallásügyi Hivatal Maksay Alberttel együtt nyugdíjba kényszerítette. Tanári teendői mellett számos közegyházi tisztséget is betöltött, 1937-től a FIKE (Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület) vezetője, 1939-től az IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) felügyelője, a külmissziói végrehajtó bizottság elnöke, 1943-tól az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetségének elnöke, tagja volt a Vécsi Szövetségnek, a Coetus Theologorum-nak.
Hagyatékának egy részét özvegye, Puy Emília adta át levéltárunknak 1978-ban, ennek rendezése megtörtént, a levélírókról kéziratos névjegyzék készült. A másik rész Puy Emília halála után került a Gyűjtőlevéltárba fia, Nagy Géza adománya révén, ennek első rendezése történt meg.
Iratok
Nagy András személyi iratai
Jegyzőkönyvek impurumai
(tanárkari, elöljárósági, dékáni gyűlések) 1955–1957
Officiális gyűlések 1955–1958
Dékáni jelentés és iratai 1954–1957
Vagyonügyi Bizottság jegyzőkönyvei 1954–1955
A Ref. Theologiai Fakultás és a Prot. Teológiai
Intézet Református Karának levelezése 1944–1957
Évvégi minősítések 1955/1956
Szemináriumok 1956/1957
Akadémiai istentiszteletek, ünnepélyek 1955–1959
A Theologiai Intézet hirdetései 1948–1958
A theologus ifjúság ügyei
Szolgálati bizonyítványok 1954/1955
Ösztöndíjak 1956–1959
Internátus és konviktus 1944–1948
Gazdasági Hivatal 1941–1956
Ref. Theologiai Fakultás segélyezése 1944–1947
Amerikai egyházak segélye 1947
HEKS-segély a Teológiának 1948
Ref. Theologiai Fakultás Baráti Szövetsége 1942–1943
A teológiai hallgatók létszámának emelése 1945
A Teológiai Intézet könyvtára
Fegyelmi ügyek 1938–1956
Találkozó 1957
FIKE, Ifjú Erdély, Iratterjesztés 1936–1947–1949
FIKE Kereszt-vita 1942
Külmisszió 1939–1944
Jó Pásztor misszió 1945–1949
Szórványmisszió (kötelendi templomépítés) 1943–1944
Konferenciák 1930, 1942
Vécsi Szövetség körlevelei 1928–1938
Lelkésztársaság 1957
Külföldi segélyek 1932–1944
Nagy András megbízatásai 1939–1947
Külföldiek tájékoztatása egyházunk helyzetéről 1943–1944
Kéziratok vázlatok, megjelent előadások
Előfizetés Nagy András műveire 1929, 1944
Nyomtatványok
Történelmi dokumentumok (újságkivágások, gépiratok)
Vegyes
ifj. Havadtőy Sándor svájci utazásának iratai 1947–1948
A Theologia házának (Farkas u. 29) házirendje 1937
Jegyzőkönyv fogalmazványok (azonosítatlan)
Idegen kéziratok Nagy András hagyatékában
Tóthfalusi József: Énekek Éneke. Szász Domokos
Csutak Csaba (?): Látszólagos ellentétek
Koppányi Juliska művei
Balla Péter: Hogyan énekel népünk és ifjúságunk?
Lüscher (?): Die Frau in der Gemeinde
?: Abesszínia
?: Borneó és Szumátra missziója
Versek
Levelezés
Magánszemélyek: Achs – Zsiros 728 levélíró
Hivatalos levelek (egyházközségek, intézmények): 48 intézmény
Levelezőlapok, üdvözlőlapok
A rendezett anyag: 3,5 fm. A végleges rendezésre váró kb. 1,5 f. Összesen: 5 fm.
Segédlet: Sipos Gábor: Nagy András hagyatéka, csomójegyzék, a levélírók jegyzéke. Kézirat
1862–1974
Markos András (1920–1974) szociológus, levéltárunk egykori levéltárosa az Erdélyi Tudományos Intézetben kezdte pályafutását, majd 1949-ig a Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karának volt docense, mikor egy feljelentés nyomán elbocsátották. 1964-ben került az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárába, amelynek 1968-tól haláláig főlevéltárnoka volt.
Leszármazása: Nagyapja Melitskó Frigyes (mh. 1914) gépészmérnök, MÁV főfelügyelő, nagyanyja Schulek Thea. Apja Markos (Melitskó) Aladár (mh. 1937), anyja Kováts Rozália, nagynénje Nagy Lajosné Markos Ida és dr. Wettenstein (Bárd) Oszkárné Markos Margit. Testvérei Markos György és Ádám. Felesége br. Kemény Ilona.
Hagyatékát fia, Markos Péter Pál adta át a levéltárnak 1980-ban, ideiglenes rendje a következő:
1. Régi családi iratok
(születési bizonyítványok, leszármazási táblák, levelezés, fényképek,
Melitskó Frigyes és Markos Aladár iratai) 1862– 4 köteg
2. Kéziratok
1. Árva Bethlen Kata önéletírása, válogatott levelei; Málnási László életműve; Bod Péter. 4 dosszié.
2. Mocsáry Lajos élete és tevékenysége
3. Gazdaságtörténeti feljegyzések, adatgyűjtések
3. Adatgyűjtések: Ártörténet, 18. századi marhavásárok, metrológia
4. Cédulagyűjtemény (hivataltörténet, hitelügyek, legatumok, devalváció, tutajozás, bálványosvár-aljai kutatás)
5. Családi levelezés (Petrichevich Horváth, Melitskó, Vályi, Wettenstein/Bárd, Schulek, Bánffy, Kováts, Kemény családtagok)
6. Kéziratgyűjtemény
Intze József: Breve compendium historiae patriae. 1788
17–18. századi iratok
A marosvásárhelyi Református Kollégium IKE jegyzőkönyve
Bethlen Gábor-páholy jegyzőkönyve
Összesen: 3 fm.
F 12 Babos Sándor hagyatéka
1926–1935
Babos Sándor (1903–1996) 1928–1929 között galaci és brăilai lelkész, majd lupényi segédlelkész (1929–1931), külmissziói utazótitkár (1931–1932) 1933-ban indult misszionáriusként Mandzsúriába. A második világháború után nem térhetett haza, az Egyesült Államokban telepedett le, lelkipásztorként szolgált. A kaliforniai Alta Lomában hunyt el 1996 március 19-én.
A hagyatékot özv. László Dezsőné Vidovszky Éva 1981-ben adta át a Gyűjtőlevéltárnak. Rendezését Ilyefalvi Emese, az ELTE magiszteri hallgatója kezdte el 2013 júniusában. Tartalma a következő:
Babos Sándor naplója 1927–1934
Levelezés 1926–1935
Személyes iratok
Aprónyomtatványok
Kínai nyelvű levelek
Összesen: 0,3 fm.
F 13 Debreczeni László hagyatéka
1923–1985
Debreczeni László (1903–1986) grafikus, építész, művészettörténész, főiskolai tanár, egyházkerületi műszaki előadó hagyatékát 1986-ban adta át özvegye, Debreczeni Erzsébet a Gyűjtőlevéltárnak. (Az 1928–1944 között kialakított hatalmas egyházművészeti – építészet, klenódiumok, harangok – gyűjtése eleve az Igazgatótanács tulajdonában volt.)
A hagyaték (tovább finomítandó) rendje a következő:
1. Személyi iratok. a) születés – iskola; b) állampolgárság – katonaság; c) tisztségek, megbízatások; d) munkásság; e) spiritizmus (zárolt) 1923–1965 9 iratgyűjtő 1 köteg
2. Levelezés
a) családi 1938– 4 igy 1 köteg
b) magán
Czirják Anna (évrendezett) (zárolt) 1932–1943 1 igy
Mocsiné Gyepessy Irma (zárolt) és Mocsi Károly 1930–1961 3 igy
Csaba Rezső/Zeitler Rudolf (évrendezett) 1933–1952 2 igy
a 2. dosszié Csaba László (CsR unokaöccse) leveleit (1983–1985) és CsR munkásságát bemutató tanulmányát (Confessio) meg CsR bibliográfiáját tartalmazza.
Varró Ilona (évrendezett) 1968–1984 5 igy
Vegyes – tovább rendezendő 13 igy 3 köteg
c) egyházközségekkel (részben ábécérendben) 4 igy 1 köteg
d) műemlékügyekben (Igazgatótanács, Műemlékbizottság) 2 igy
e) kalotaszegi főgondnok (levelek, előterjesztések) 2 igy
f) vegyes (meghívók, magánemberek ügyei) 2 igy 1 köteg
3. Tanulmányok
a) Cikkek, írások (tovább rendezendő téma és/vagy időrend szerint)
b) Kivonatok több igy 6 köteg
4. Műszaki előadói tevékenység
a) Véleményezések (Egyházkerületi Műemlékbizottság is!) (rendezve) 4 igy 1 köteg
b) Egyházi épületek javítása, építése.
(műszaki dokumentáció, véleményezés, levelezés)
más egyházak is, az egyházközségek ábécérendjében 14 igy 3 doboz
c) Ugyanaz piszkozatban 1 igy 1 köteg
d) Dokumentáció – kezdemények, vázlatok 2 igy 1 köteg
5. Magyar Művészeti Intézet, Kolozsvár
Iratok 1948–1951 több igy 2 köteg
6. Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet, Kolozsvár
a) Iratok 1951–1957 több igy 2 köteg
b) Előadások (népművészet, geometria) több igy 3 köteg
7. Bolyai Egyetem
Előadások 3 igy 1 köteg
8. Építész tervező
a) Saját tervek nagy méretű 1 mappa
közepes 1
kicsi 1
vázlatok, kicsi alak 1
b) Egyházkerületi tervek 1 mappa
c) Vázlatok 1 igy 5 mappa, 1 iratgyűjtő
9. Grafikus
a) grafika. könyvgrafika 4 igy
b) kódexmásolatok 1 igy
c) idegen grafikák (Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Márton Ferenc) 2 igy
d) 1978-as kiállítás terve 1 igy
e) vázlatok (építészet, grafika) 1 igy 1 köteg
10. Fényképek
a) családi 1 doboz
b) templomképek, vegyes 2 igy, 1 doboz
c) negatívok 1 doboz
11. Gyűjtemények
a) Tizenegyek, Jancsó Béla
korabeli kéziratok, későbbi írások, levelezés, id. Jancsó Ödönné 5 igy 1 köteg
b) Erdélyi Fiatalok, Balázs Ferenc
eredeti iratok, levelezés, kivonatok, nyomtatványok több igy 1 köteg
c) Kós Károly
levelei, írások róla, sajtó több igy 1 köteg
d) Kelemen Lajos
önéletrajz, levelezés 6 igy 1 köteg
12. Lapkivágatok. (vegyes, főleg műemlékek) több igy 1 köteg
13. Aprónyomatványok. (meghívók, programok stb.) több igy 1 köteg
14. Böszörményi Sándor hagyatéka. (családi iratok, jogászi működés) 12 igy 1 köteg
15. Sajtó. DL írásai, különnyomatok, interjúk; DL munkásságának sajtóvisszhangja 1 köteg
16. Vegyes. (DL beszélgetései Cseke Péterrel; DL Erdélyi református templomok és tornyok; idegen kéziratok; beosztandók) 1 köteg
37 köteg + 5 mappa + 3 doboz 5,2 fm.
1879–1964
Kristóf György (1878–1965) irodalomtörténész, egyetemi tanár hagyatékát dr. Gaal György közvetítésével lánya, Kristóf Sarolta adta a Gyűjtőlevéltár őrzésébe 1987-ben. Az átadás előtt az iratanyagot és Kristóf György levelezésének családnál maradt töredékét (irodalmi levelezését Kristóf György 1947-ben felajánlotta az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárának, így az az Egyesület megszüntetésével előbb a Román Akadémia, majd az Állami Levéltár kezelésébe került) Gaal György rendezte, kéziratos jegyzéket készített, és a Gyűjtőlevéltár rendelkezésére bocsátotta az Állami Levéltár kezelésében lévő levelezésről összeállított jegyzékét is.
1. Kristóf György személyes iratai (iskolai, egyetemi bizonyítványok, alkalmazás, katonai szolgálat, nyugdíjazás, kitüntetések) 1890–1946 3 iratgyűjtő
3. Kristóf Györgynek küldött gratulációk 1940–1941 1 igy.
4. Kristóf György halála, temetése, részvétnyilvánítások 1965 1 igy.
5. Kristóf György kéziratai 1 igy.
6. Más kéziratok 1 igy.
7. Levelezés:
irodalmi érdekű levelezés Ady Lajos – Zsirosné 1910–1964 2 igy.
családi levelezés 1905– 21 igy.
8. Fényképek, aprónyomtatványok 6 igy.
Imre Lajos dr. (1888–1974) ref. lelkész, teol. tanár hagyatékát leánya, Imre Magda őrizte szép rendben, azzal a szándékkal, hogy a Gyűjtőlevéltárnak fogja adományozni. 1986 táján át is adott egy doboznyi levelezést, néhány fényképet, nyomtatványokat.
Imre Magda halála után unokája, Bekéné Kristó Boróka ref. lelkész vette magához az egész hagyatékot 2002-ben azzal az ígérettel, hogy a rendezése után, adandó alkalommal a levéltárban fogja elhelyezni.
Jelenleg levéltárunkban a fent említett egy doboznyi iratanyag található a hagyatékból, rendezetlenül. Emellett Imre Lajos levelezéséből Sógor Gyula aranyosgyéresi lelkész vett át egy kis bőröndnyit, halála után fia, Sógor Géza 2000-ben ezt a levéltárnak adományozta. Imre levelezésének ez a rész is rendezésre vár. A hagyaték jelenleg levéltárunkban található mennyisége kb. 0,5 fm.
2004. szeptember 8-án Kristóné Oláh Boróka csíkszeredai tanárnő, Imre Lajos unokája átvette a fent említett kis bőröndöt a hagyatékba való beiktatás végett. Beszámolója szerint az egész hagyatékot átvette lányától, Bekéné Kristó Borókától és nekifogott a rendezésnek, illetve a rend helyreállításának.
2005. január 18-án Kristóné Oláh Boróka bemutatta a bőröndben tárolt, elrendezett levelezés jegyzékét, és átvette a doboznyi levelezést rendezés végett. Jelezte, hogy a hagyatékból Sárospatakra, a Ráday levéltárba és a hódmezővásárhelyi gimnázium könyvtárába is kerültek részek, ezeket egyesíteni kellene.
1852–1908–1948; 1776–1894
Br. Bornemisszáné Szilvássy Carola (1876–1948), a kolozsvári Református Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Helikon védasszonya halála után a levelezését és személyi iratait dr. Miskolczy Dezsőné 8 csomagba helyezte és azokat lepecsételve egy deszkaládába tette.
A láda a kolozsvári Bornemissza-házban (Monostori u. 4) őrződött (e házat Szilvássy Carola végrendeletileg az Erdélyi Református Egyházkerületre hagyta), onnan került át az Igazgatótanácshoz valamikor az 1970-es években. Krizsovánszky Jenő gazdasági tanácsos 1978-ban a ládára feliratot tett, mely szerint 1995-ben felbontandó és átadandó a Gyűjtőlevéltárnak.
1994 novemberében a láda átkerült a Gyűjtőlevéltárba, 1995 januárjában felbontottuk. Ekkor derült ki, hogy a csomagokon felirat hirdeti: a végrendelet értelmében csak 2048-ban lehet felbontani őket (a feliratok kelte 1948 november). A csomagok pecsétjei már feltört állapotban voltak. Mivel a végrendelet nem volt a hagyatékban és a levelesláda már felbontott csomagokkal került levéltárunkba, az egyenes ági leszármazottak nélkül elhunyt örökhagyó halála óta pedig 47 év telt el, a hagyatékot kutathatónak nyilvánítottuk.
A levelezést Dombi Kinga egy. hallgató rendezte 1999-ben, a levélírók ábécérendjébe, azon belül időrendbe rakta a leveleket és szakdolgozatként repertóriumot készített.
A hagyaték mai rendje a következő:
1. köteg: Személyi iratok (útlevél, igazolványok, index, bába-diploma) 1884–1914–1946
Naplók, olvasónaplók, naptárak, címjegyzékek, gyászjelentések
2–6. köteg: Levelezés
Magánszemélyek (írók, politikusok, művészek, barátok, rokonok, 323 levélíró) 1908–1948
Intézmények (Diakonissza Intézet, Erdélyi Helikon, Lepage, Ellenzék, Révai Testvérek, Ref. kollégiumok, Nőszövetség) 1917–1948
Dél-Afrikai utazás 1908
Háborús emlékek 1914–1940
7. köteg: Családtagok levelei 1852–1936
Azonosítatlan levelek 1914–1948
8. köteg: Gazdasági iratok. Szilvássy Carola kéziratai, hozzá küldött kéziratok
9. köteg: Lapkivágatok (SzC föllépéseiről szóló kritikák), programok, meghívók, ceruzarajzok, fényképek, metszetek.
A családi levéltár egy részét László Miklós Monostori u. 4. sz alatti lakó fedezte fel egy kiürítendő mosókonyhában, erősen egérrágta állapotban. Az épségben maradt iratokat 2000 februárjában átadta a Gyűjtőlevéltárnak.
Az irategyüttes még rendezésre vár, áttekintése nyomán kiderült, hogy Gulya László sárdi és magyarigeni birtokos, abrudbányai bányatulajdonos és örököse, Gedő József abrudbányai bányafelügyelő iratait tartalmazza.
Gulya László periratai, levelezése, végrendelete (1824), birtokigazgatási iratai 1776–1838
Gedő József perei a Gulya-birtokokért, levelezése, birtokigazgatási iratai, bányakitermelési iratai 1786––1894
Gedő József leánya, Anna Szilvássy Miklóshoz ment férjhez, fiuk, Szilvássy Béla gr. Wass Antóniát vette el, e házasságból származott Carola, br. Bornemissza Elemérné és Margit, gr. Béldi Györgyné.
Segédlet: Dombi Kinga: Bornemisszáné Szilvássy Carola levelezése. 1999. Kézirat
9 köteg + 1 nagy doboz rendezetlen, 1,3 fm.
F 17 Bustya Endre hagyatéka
1878–1943–1996
Bustya Endre (1927–1996) irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett, a Bolyai Egyetemen végzett magyar-latin és esztétika szakán. Könyvkiadói lektor volt, majd politikai fogságot szenvedett négy ízben is. 1957–61 között a Teleki Tékában dolgozott, majd fizikai munkás lett, 1974-től a Korunk korrektora volt. Kezdetben a régi magyar irodalommal foglalkozott, később pedig az Ady-kutatás kiváló szakemberévé vált. Hagyatéka és könyvtára végrendeleti úton került levéltárunkba.
Rendezésekor (egyelőre) különválasztottuk a személyes iratokat, levelezést, kéziratokat, cédulákat. A hagyaték ideiglenes rendje a következő:
(Bustya Ferenc, Zömey Piroska, Zömey Károly, Bustya Anna) 1878–1994 1 köteg
BE tanulmányai, adatgyűjtései) 23 köteg
Sényi László levelezése 1944–1945, Bustya Endre kéziratai, jegyzetei) 1 köteg
40 köteg, 8,05 fm.
1930–1991
László Ferenc dr. (1910–1992) ügyvéd, egyetemi tanár, az Erdélyi Fiatalok társtulajdonosának, főmunkatársának hagyatéka Cseke Péter közvetítésével 1992-ben került a Gyűjtőlevéltárba. Az iratokat László Ferenc tárgyuk szerint iratgyűjtőkbe rendezte, az alábbi csoportosításban:
Kéziratok
1929 nemzedéke
1929 nemzedéke fogalmazványai, levelezése
Vásárhelyi Találkozó, 1991
A megrágalmazott Erdélyi Fiatalok védelmében, 1981–1982
Egy zászlós a II. világháborúban (László Ferenc emlékezései)
Erdélyi Fiatalokra vonatkozó iratok, kéziratok
Erdélyi Fiatalok dokumentumai (eredetiek, másolatok), 1930–1939
Erdélyi Fiatalokról szóló írások
Erdélyi Fiatalokra vonatkozó kijegyzései
Erdélyi Fiatalok – dokumentumok, viták c. kötet fogalmazványai, levelezés, jegyzetek
Erdélyi Fiatalokban megjelent írások (Jancsó Béla, László Dezső, Mikó Imre)
Néptörvényszéki ítélet dr. Szentiványi Gábor perében 1946
2 köteg, 0,25 fm.
A kolozsvár-belvárosi egyházközségtől vettük át 2002-ben László Ferenc hagyatékának másik részét, az egyházi tevékenységével kapcsolatos iratokat:
A kolozsvári egyházmegye az 1980-as években (egyházközségek állapota a vizitációk alapján)
Egyházkerületi megbízatások: igazgatótanácsos 1986–1991
Özv. Kónya Gyuláné hagyatéka: kéziratok a 20. század első feléből (jelenetek, versek,
egyházi énekek kottái)
5 irattartó 0,10 fm.
1921–kb. 1950
Darkó Ákos (1888–1958) jogász, az Igazgatótanács misszióügyi, iratterjesztési és műemlékügyi előadótanácsosa hagyatéka két részből tevődik össze. Hátrahagyott iratai az Igazgatótanácstól kerültek át levéltárunkba, levelezésének maradékát és folyóiratait, könyveit pedig leánya, Darkó Klára adta át a Gyűjtőlevéltárnak 2000-ben.
A hagyaték ideiglenes rendje a következő:
1. Hátrahagyott iratok
Külföldi kapcsolatok 1921–, Népszövetségi iratok (fordítások, előterjesztések), Sérelmek összeírása, Memorandumok (1920 utániak), Bizalmas iratok 1925–26, Presbiteriánus Világszövetség csehszlovákiai konferenciája (1935), Külmisszió 1936, Saba-i (Besszarábia) egyházközség ügye 1938, Iratterjesztés, Klenódiumok nyilvántartása, fordítások 1 köteg
Református Naptár szerkesztése (nyomdai levonatok) 1930-as évek 1 köteg
2. Levelezés, iratok, nyomtatványok, meghívók 1 köteg
3 köteg 0,35 fm.
F 20 Nemes István letéte
Nemes István kolozsvári ügyvéd Bikfalvi Falka Sámuel (1766–1826) rézmetsző, betűtervező, tipográfus, a budai Egyetemi Nyomda betűmetsző műhelyének vezetője életrajzát kívánta megírni. Erre talán szerződése is volt a Kriterion Könyvkiadóval. Halála után özvegye Sipos Gábornak adta át az erre vonatkozó teljes anyaggyűjtést azzal a kéréssel, hogy rendezze sajtó alá.
A letét átnézése során kiderült, hogy belátható időn belül sajtó alá rendezhető kéziratról nincsen szó, a dossziék adatgyűjtéseket, fogalmazványokat, e témához kapcsolódó levelezést tartalmaznak. Rendezetlen.
3 köteg 0,4 fm.
1894–1921
Gyalui Farkas (1866–1952) kolozsvári könyvtáros, irodalomtörténész hagyatéka az örökösök kezén szétszóródott. A hagyaték töredékeit Miklósi Sikes Csaba építész mentette meg, 1987-ben átadta levéltárunknak.
1. Emlékirataim. II. 1914–1921
2. Képeslapok, azonosítatlan családi fényképek.
3. Újságkivágatok (részben Gyalui cikkei vagy róla szóló írások) 1894–1946
2 irattartó 0,1 fm.
1942–1986
Az iratgyűjtőt dr. Vásárhelyi János ügyvéd helyezte letétbe levéltárunkban.
1. Vásárhelyi János püspöknek írt gratuláló levelek, VJ cikkei, írásai, könyvtárának jegyzéke, temetése, kondoleáló levelek 1942–1960.
2. dr. Vásárhelyi János egyházi ügyekben írott felterjesztései (lelkészválasztás Kolozsvár-Alsóváros 1972, közgyűlési ügyek 1983 után)
1 iratgyűjtő 0,05 fm.
F 23 Csutak Vilmos kéziratai, adatgyűjtései
1706–1714, 1900 után–1933
Csutak Vilmos (1878–1936), a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tanára és a Székely Nemzeti Múzeum őre kéziratai, levél- és iratmásolatai budapesti és kolozsvári levéltárakból származnak. A gyűjtemény 4 eredeti, a Székely Nemzeti Múzeumból származó iratot is tartalmaz. Némely másolaton is a múzeum pecsétje látható.
A kéziratokat dr. Csutak Csabáné adományozta levéltárunknak 1990. október 20-án, férjéhez valószínűleg családi alapon kerültek. A teljesen rendezetlen, összekeveredett iratokból az eredetieket és a Bethlen Miklós kancellár leveleinek másolatait választottuk egyelőre külön.
1. Eredeti iratok:
1706. Háromszéki generalis congregatiok. Szörcsei Vince adománya 1887
1710 körül. Steinville generális levele
1714. Osztozólevél Mikes Mihály és Mikes Kelemen között
1693/1714. Mikes Pál kötelezvényének átírása
Kéziratok, levélmásolatok
2. Levél- és iratmásolatok, részben gr. Mikes Károly levéltárából
3. Adózás Erdélyben a XVII. és XVIII. században. Kézirat 1903
Barabás Samu köszöntése. gépirat
… Mária levele Csutak Vilmoshoz 1933
Levél-és iratmásolatok
4. Bethlen Miklós kancellár leveleinek és iratainak másolatai
4 köteg 0,2 fm.
F 24 Jékey Dániel és Jékey Vilma hagyatéka
1895–1945
A hagyaték valamikor 1945 után az Imre-családhoz került letétbe. Imre Magda azzal a kéréssel adta át Vincze Zoltánnak a fekete cipősdobozban tárolt iratokat, hogy majd adja át a Református Levéltárnak.
2004 áprilisában Vincze Zoltán átadta a hagyatékot és közölte a fentieket. Az iratok rendezésére és dobozolására 2004. augusztus 30-án került sor. A rendezéskor állapíthattuk meg az örökhagyók személyi viszonyait.
Dr. Jékey Dániel (Magyarlápos, 1866–Budapest, 1939) ítélőtáblai, majd kúriai bíró, az Erdélyi Kárpát Egyesület alelnöke Kolozsvárott élt, 1918-ban nevezték ki a Kúriához, akkor költözött Budapestre. Első feleségével, Kirchner Margittal 1899-ben kötött házasságot, 1918-ban elváltak. Második felesége Kabos Mária, 1938-ban elhunyt. Számos jogi szakcikket írt, Házassági vagyonjog címen pedig könyvet jelentetett meg.
Gyermekei: Jékey Vilma (1900– ) magyarnóta-szövegíró, a Pásztortűz folyóirat egyik szerzője, Jékey Dániel (1904–1914), dr. Jékey István (1906– ) jogász, felesége Borszéky Margit.
Jékeyné Kirchner Margit a válás után Kolozsvárott élt, apja halála után talán Vilma is ide költözött.
1. Jékey Dániel hagyatéka: családtörténet, EKE-kirándulások leírása (fényképekkel), válóper iratai, levelek, végrendelet.
2. Jékey Vilma hagyatéka: iskolai bizonyítványok, nótaszövegek, előadások programjai, levelezés, anyagi ügyek iratai, kórházi kezelések, fényképek,
A hagyatékból 5 gyászjelentés (Jékey, Fogarassy) a gyűjteménybe került.
1 doboz, 0,15 fm
F 25 Perényi Edit hagyatéka
1880?–1993
Dr. Perényi Edit (Kolozsvár, 1919–199…, Kolozsvár) jogász, munkaügyi előadó, közgazdász édesanyja halála után egyedül élt Kolozsvárott, Bocskai/Victoriei/Avram Iancu tér 4. sz. alatti bérlakásában. Mivel betegségei miatt nehezen láthatta el magát, az 1990-es évek elején a Teológiai Intézet segélyszolgálata szállította neki a kosztot. Cserébe lakását a Teológiai Intézetre hagyta, jelenleg az intézet Tálentum Alapítványa kezeli. Hagyatékát Juhászné Dobai Erzsébet, az alapítvány vezetője a levéltárnak adományozta. Egy ideig a lakás bérlője, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány őrizte, majd 2004 májusában, új székházba való költözésekor Kovács Zsolt, az EGMA megbízottja átadta a levéltárnak.
Perényi Edit apja Perényi Aladár vasúti művezető (mh. 1928), anyja Csizmás Juliánna, MÁV alkalmazott leánya, mindketten római katolikusok. Edit a Marianumban végzett, 1937–1941 között tanult a jogi karon, 1944-ben doktorált. 1940-től dolgozott a Munkakamaránál és jogutódainál, majd a kolozsvári helyiipari vállalatnál volt közgazdász.
A hagyaték átvételét az örökhagyó közéleti tevékenysége nem indokolta, viszont egy átlagos polgárcsalád iratörökségének megőrzését fontosnak tartottuk. A hagyaték selejtezésére és dobozolására 2004. augusztus 30–31-én került sor, rendje a következő:
2 doboz, 0,30 fm.
F 26 Nagy József hagyatéka
1928–1996
Dr. Nagy József (1907–2003) ref. lelkész, teológiai tanár Brassóban született, Kolozsvárott végezte a teológiát. Déván és Balázsfalván lelkészkedett, teológiai magántanári vizsgát tett, ennek alapján tanított Losoncon és 1941–44 között Enyeden. 1949-ben lett a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára. Felesége Tompa Margit, gyermekei: Péter, Borbála, Emese Csiha Kálmánné.
Hagyatékának egy része a Teológiai Intézet könyvtárába került, onnan vette át a levéltár 2004 júniusában. Rendezése és dobozolása 2004. szeptember 7–8-án történt.
1 doboz, 0,15 fm
F 27 Szász Domokos iratai
18851860–19961896
Szász Domokos püspök személyes iratai közül két három kötet került a Teológiai Intézet könyvtárába, ahonnan kettőt 2004 júniusában vettünk át, a harmadikat pedig 2013. július 17-én.
1. Sepsiszentgyörgy, 1885. Szász Domokos díszpolgári oklevele. Díszkötésben.
2. Jubiláris és választási üdvözletek Szász Domokoshoz. 1885–1896. Levelek, ünnepi programok, névjegyek, táviratok egészvászon kötésbe fogva.
3. Papi functiok 1860. Nyolcadrét alakú kis jegyzőkönyv, a Szász Domokos által Kolozsvárott végzett keresztelések és temetések följegyzése 1860–1865 között. A kölcsönadott és kölcsönvett könyvek jegyzékét is tartalmazza.
4. Fröbel Gyermekkert iratai.
1 doboz, 0,15 fm.
F 28 Pálffy Károly kéziratai
1979 előtt és után
Pálffy Károly gernyeszegi lelkész (19 –198 ) kéziratait főként az őt régóta foglalkoztató gyülekezeti éneklés és az istentiszteleti rendtartás reformja tárgyában készítette 1979 körül.
A 10 ívrétű és 1 negyedrétű gépelt, írásos mintákkal kivarrt vászonba kötött kéziratokat 1991 után vette át a levéltár.
3 köteg, 0,30 fm.
F 29 Csűrös József kéziratai
1908–1936
Csűrös József (1880?–1960?) váralmási lelkész prédikáció- és kátéfordításait holland nyelvből készítette és 1908-től fogva a Református Szemlében jelentette meg.
Kéziratos fordításait Jenei Tamás adta át a levéltárnak 1994. november 10-én.
2 köteg, 0,15 fm
F 30 Vásárhelyi János püspök hagyatéka
1937–1975
1. 2008 nyarán dr. Vásárhelyi János nyug. ügyvéddel és feleségével folytatott előzetes levelezés (Kelebia, Csákvár) nyomán leányuktól, Somkutiné dr. Vásárhelyi Anikótól 2009. január 20-án Budapesten Sipos Gábor átvette Vásárhelyi János erdélyi ref. püspök hagyatékát. A hagyatékot özv. dr. Vásárhelyi Jánosné és dr. Vásárhelyi Anikó minden kikötés nélkül adta át levéltárunknak. Rendezése és dobozolása 2009. január 23-án történt meg.
A hagyaték rendje a következő:
1. Vásárhelyi János: Emlékeim. Kézirat, készült Kolozsvárott 1937–1941–1950 között. 2o és 4o Két folytatólagos részben 279 + 204 lapon, részben kézírás, részben gépírás, sajátkezű betoldásokkal és javításokkal. Egészvászon kötésben, a kötésből kiszakítva.
2. Emlékeim. Az I. rész gépelt másolata, készült 1941 után. 252 l.
3. Emlékeim. Az I. és a II. rész gépelt másolata fénymásolatban. 279 +204 l.
4. Vásárhelyi János életrajza. Gépirat, két egymástól részben eltérő példányban. Kolozsvár 1962 után. 3 + 3 l.
5. Vásárhelyi János: Református kézi ágendáskönyv lelkipásztor részére. Kézirat. Kolozsvár 1938. 8o 200 l. Puha fekete bőrkötésben.
6. Vásárhelyi János: Prédikációk. Kézirat. Kolozsvár 1943 novemberétől. 375 l. Puha fekete bőrkötésben. A kötet végéről néhány ív kiszakítva.
7. Másolatok. Berde Mária verse, Bánffy Miklós Ime az ember! c. verse, Vásárhelyi János 1948. április 10-én kelt, egy esperesnéhez írt részvétköszönő levele fénymásolatban.
8. Fényképek. Vásárhelyi János házsongárdi sírjáról készült 2 felvétel 1968, 1975, Csiki Piroska küldi dr. Vásárhelyi Jánosnak. Teológiai véndiákok találkozója 195…, 12 személy a csoportképen.
1 doboz
2. Ide kerül az F 22 alól az iratgyűjtő első, Vásárhelyi püspökre vonatkozó része.
F 31 Szabóné Kósa Mária és Széllné Kósa Klára hagyatéka
Széll Endréné Kósa Klára, a Teológiai Intézet nyug. titkárnője és Szabó Sándorné Kósa Mária hagyatékát Dáné Veronka közvetítésével vettük át 2009 decemberében, a hagyaték édesapjuk, Kósa Mihály aranyosegerbegyi lelkész iratait is tartalmazza. Irodalomtörténeti érdeklődésre tarthat számot Sz. Kósa Mária levelezése Passuth Lászlóval és Thury Zsuzsával.
A hagyaték első selejtezése és rendezése után kialakult ideiglenes rendje:
1. Családi levelezés mindkét címzettnek
2. Sz. Kósa Mária levelezése és személyi iratai
3. Sz. Kósa Klára levelezése és személyi iratai
4. Kósa Mihály lelkész személyi iratai
5. Fényképek
A rendezés során előkerült dr. Vásárhelyi János ügyvéd 4 iratgyűjtője, amelyet Magyarországra való áttelepülése előtt hagyott megőrzésre sógornőinél, ezek az F 22 sz. fondba kerülnek,
4 doboz, kb. 0,8 fm.
F 32 Gönczy Lajos hagyatéka
Gönczy Lajos (1889–1986) ref. lelkész, teológiai tanár Székelyudvarhelyen született, gimnáziumi tanulmányait a helybéli református kollégiumban folytatta. Teológiai tanulmányait Kolozsvárott végezte, 1913–1914-ben két félévet a berlini egyetemen töltött. Második lelkészképesítő vizsgája mellé a bölcsészdoktori címet is megszerezte. 1914–1926 között lelkipásztor volt Gyulafehérvárott és Désen, 1926–1948 között a gyakorlati teológia tárgyait adta elő a kolozsvári Teológián. 1948–1961 között mint nyugdíjas alkalmi lelkészi szolgálatokat végzett.
Hagyatékát fia, Gönczy Ferenc őrizte, özvegye, Mariann halála után Dávid Gyula révén került Levéltárunkba 2010 márciusában.
A hagyaték személyi iratokat, levelezést (Ravasz László, Kós Károly stb.), kéziratokat, fordításokat, fényképeket (pl. a borosnyói lelkész 50 éves jubileumakor 1875-ben készült felvétel) tartalmaz. Rendje egyelőre ideiglenes.
1 köteg, 0,5 fm.
F 33 Fazoli Sándor hagyatéka
Fazoli Sándor (1925–2010. jan. 20) történelemtanár, egy. docens. A kolozsvári Bolyai, majd a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen a történelemtanítás módszertanát oktatta. Iskolatörténeti és pedagógiatörténeti tanulmányait erdélyi folyóiratokban és iskolai évkönyvekben közölte.
Kéziratokat, cédulákat, adatgyűjtést és szakkönyveket tartalmazó hagyatékát 2010 szeptemberében fia, Fazoli Csaba szatmári lakos adta át Levéltárunknak. Rendje egyelőre ideiglenes.
F 34 Nagy Károly hagyatéka
Dr. Nagy Károly (1868–1926) ref. lelkipásztor, teológiai tanár, püspök Kisborosnyón született. Teológiai tanulmányait Nagyenyeden végezte, Marburgban és Utrechtben járt egyetemre. 1895-től Kolozsvárott tanított a Teológiai fakultáson, 1918–1926 között pedig az erdélyi református egyházkerület püspöke volt.
Egyik lánya, Nagy Zsófia dr. Feszt György marosvásárhelyi orvoshoz ment feleségül, e házasságból származott dr. Feszt György marosvásárhelyi orvosprofesszor, aki 2010. november 19-én adta át nagyapja hagyatékát a Levéltárnak.
A hagyaték általa megállapított rendje a következő:
1. Családfa és magyarázatok Nagy Károly fia, Géza összeállításában
2. Anyakönyvi kivonatok (Nagy Gergely és Kotsis Terézia, Sylvester Domokos és Szőts Erzsébet, Nagy Ilona, ifj. Nagy Károly, Nagy Géza, Nagy Géza és Kállay Mária)
3. Nagy Károly nyomtatásban megjelent prédikációi (fénymásolatok)
4. Kéziratok, fogalmazványok (diákkori dolgozatok, prédikációk és imák, fogalmazványok, idegen kéziratok)
5. Bán István: Nagy Károly, az Erdélyi Református Egyház 40. püspökének élete és működése. Szemináriumi dolgozat. Debrecen 1955.
6. Megemlékezések, méltatások (Ravasz László, Ignácz Rózsa, D. E., N. L. nekrológjai, a kisborosnyói emléktábla fényképe, László Dezső, Nagy Géza és a nagyenyedi presbitérium levele)
7. Családi levelek, gyászjelentések (Nagy Károly levelei családtagjaihoz, Ravasz László levelei a családtagokhoz, családtagok gyászjelentői)
8. Albumok (Kisborosnyó üdvözlete püspökké választásakor, a püspökavatáskor mondott áldások, a temetés fényképei)
9. Fényképek (Nagy Károly, Nagy Károlyné, utrechti csoportkép, családi csoportkép, Nagy Gerő és felesége, Nagy Géza és felesége, Maksay Albert-Pittsburgh)
1 doboz, 0,20 fm.
F 35 Csiha Kálmán hagyatéka
Dr. Csiha Kálmán (1929–2007) református lelkipásztor, püspök (1990–2000) Érsemjénben született, teológiai tanulmányait Kolozsvárott végezte. Lelkipásztori szolgálatát Arad-Gájon kezdte, több éves politikai fogságból 1964-ben szabadult és Gógánban kapott lelkészi állást. Utána Marosvásárhelyen a Gecse utcai egyházközségben szolgált, a marosi egyházmegye esperesévé választotta, majd 1990–2000 között az erdélyi református egyházkerület püspöke volt. Nyugalomba vonulása után sok helyen végzett evangelizációs szolgálatot.
Hagyatékát 2011. július 11-én leánya, Nagyné Csiha Emese adta át levéltárunknak. 2013-ban újabb két doboznyi iratanyagot (iratok, videokazetták) vettünk át.
A hagyaték ideiglenes rendje a következő:
1. doboz (Mamba, kicsi): fényképek, egy részük azonosítatlan
2. doboz: videokazetták (CsK szolgálatai, ünnepségek, dokumentumfilmek stb.)
3. doboz (banános): prédikációk (CsK, Csiháné Nagy Emese), prédikációs kötetek kéziratai, előjegyzési naptárak, kanadai utazás emlékei (1996, levelezés, nyomtatványok)
4. doboz (banános): fényképek, részben albumokban
5. doboz (Samsung): iratok, levelezés (MRETZs, EME), püspöki jelentések, prédikációk. Csiha Sándor fordításai (füzetekben). CsK doktori értekezése 2 pld-ban. CsNE prédikációi
6. doboz (banános): kéziratok, más szerzők kéziratai, zsinati és igazgatótanácsi anyagok, lapkivágatok
7. doboz (Dell): videokazetták
8. doboz (Klausenburg): CsK és CsNE prédikációi, dolgozatai, CsK A börtöntől a püspökségig c. kötetének korrektúrája
9–10. Két doboz: iratok, videokazetták
kb. 2 fm.
F 36 Nagy István hagyatéka
Nagy István (1916–2003) református lelkipásztor, id. Nagy Géza teológiai tanár egyik fia a kolozsvári Teológiai Fakultáson tanult, a kolozsi, aranyosgyéresi és a kolozsvár-hídelvei egyházközségben szolgált, 1957–1968 között a kolozsvári egyházmegye esperese volt. Az újraindult Református Család folyóirat főszerkesztői tisztségét viselte az 1990-es években.
Hagyatékát a leányai, Bellághné Nagy Rózsa irodalomtörténész és Nagy Margit tanárnő 2012. február 24-én átadta a Levéltárnak 7 dobozban. Az anyag nagyobbrészt NI prédikációit, levelezését tartalmazza, 1 dobozban Nagy Géza teol. tanár iratai vannak (levelezés a 17. századi egyháztörténet kiadásáról, bírálatok, prédikációk). A hagyatékban fényképek is vannak.
A hagyatékot egyelőre az eredeti dobozokban tároljuk.
F 37 Parádi-hagyaték
Parádi Kálmán egyházkerületi tanügyi tanácsos és Parádi Ferenc dési orvos hagyatékát dr. Căpuşan Edit Réka nagybányai lakos (új lakhelye Szeged) adta át levéltárunknak 2014 júliusában.
A hagyaték 19–20. századi levelezés töredékeit, kéziratokat, emlékezéseket, nyomtatott anyagot tartalmaz két kötegben.
G részleg. Gyűjtemények
1928–1943
Debreczeni László művészettörténész, grafikus 1928 áprilisában, a Makkai Sándor püspökhöz intézett beadványa eredményeként kapott megbízást az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsától az erdélyi református egyházi építészeti műemlékek, műtárgyak összeírására, rajzos felvételezésére. A munkába a harmincas évek elején bekapcsolódott Darkó Ákos egyházkerületi előadótanácsos is, s főleg az egyes műemlékek és műtárgyak fényképeztetése terén végzett igen eredményes munkát. Kettejük szorosan összefonódott tevékenységének eredményeként jött létre a nevüket viselő, felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény, melyet Markos András és Kiss Ágnes rendezett 1970–71-ben.
Rendje a következő:
Debreczeni László kiszállási naplója 1928–1944 2 kötet
Debreczeni László vázlatkönyvei 1928–1937 10 kötet
Debreczeni László itineráriuma 1928– 2 kötet
Debreczeni László tusrajzai:
Erdélyi templomok
Faépítmények
Egyházi terítők hímzésmintái
Egyházi terítők hímzésmintáinak színes rajzai
Harangok feliratai
Templomok alaprajzai
Ónedények díszítőmintái
Ónedények mesterjegyei
Ónedények feloldott mesterjegyei
Részletrajzok
Debreczeni László adatgyűjtése
Debreczeni László jegyzetei
Darkó Ákos jegyzetei
Darkó Ákos levelezése
Fényképek
Templomok
Egyházi terítők
Klenódiumok
Szőnyegek
Segédlet: Markos András–Kiss Ágnes: A Darkó–Debreczeni gyűjtemény leltára és mutatója. Kolozsvár, 1971. gépirat.
22 doboz 2, 3 fm.
G 2 Pokoly–Nagy gyűjtemény
1553–1948–
Az iratgyűjtemény a Ref. Theologiai Fakultás könyvtárban alakult ki, alapjait Pokoly József, az egyháztörténelem tanára vetette meg. Nem tervszerű gyűjtés során jött létre, hanem a könyvtár megőrizte az adományozás útján vagy más módon odakerült levéltári eredetű iratokat. A gyűjtemény egyes darabjain a 20. század elején használatos könyvtári pecsét látható.
Egyes iratokon főkonzisztóriumi jelzet található, ezeket bizonyára az egyháztörténelem tanárai emelték ki a levéltárból kutatás céljából és visszahelyezésük elmaradt. Bocskai és Bethlen okleveleit eredetileg a püspöki levelesládában őrizték; hogy miként kerülték el az 1849-es pusztulást és hogyan jutottak a Fakultás iratgyűjteményébe, arról nincsen adatunk.
Egyes egyházmegyék és egyházközségek régi irataikat és jegyzőkönyveiket megőrzés céljából adták át a Teológia könyvtárának. Így kerülhettek a gyűjteménybe a küküllői egyházmegye protocollum-töredékei, a szilágyi traktus legrégebbi iratai, Szentgerice és Telek egyházközség iratai. A Sombori család levéltárának egy részét a kisesküllői lelkész szállította be a könyvtárba az 1940-es években.
Adományozás útján kerültek a gyűjteménybe György János unitárius (362), Verestói Cséri Sándor, Sámuel Aladár ref. lelkipásztor, Nagy László szilágyi esperes iratai, Mihálcz Elek magyarvalkói lelkész levele és könyvjegyzéke.
A 449 tételből álló gyűjteményt id. Nagy Géza teol. tanár rendezte 1951-ben. Tekintet nélkül az iratok eredetére egyetlen időrendi sorba rakta a tételeket, majd beszámozta és főbb adataikat lajstromkönyvbe vezette be. Az iratokat fraktúrba hajtva palliumba helyezte, erre írta fel a jelzetet, a keltezést és a rövid tárgykivonatot.
Gyűjtőlevéltárunk 1979. november 17-én vette át a gyűjteményt, az átvizsgálás és a rendezés 1980 őszén kezdődött. Ennek során az egykori levéltári jelzet vagy tárgy szerint meghatározható, azonos provenienciájú iratokat különválasztottuk, a sehova be nem osztható tételek pedig a gyűjtemény törzsében maradtak, időrendben.
A különválasztott tételek közül a Gyűjtőlevéltár megfelelő fondjaiba kerültek a következő, reponenda vagy integranda jellegű iratok:
Főkonzisztóriumi levéltár iratai; Püspöki levéltárba tartozó iratok; Székely Alapítvány levelei; Theologiai Fakultás iratai. E helyreteendő iratokról jegyzék készült.
Külön fondot alakítottunk ki a Szilágyi traktus levelei közé tartozó tételekből.
Külön állagként a gyűjteményben maradtak a Sombori család levelei (100 db.), ezeket a kisesküllői régi Bornemisza kúria padlásán szedte össze Köblös István ördögkeresztúri lelkipásztor 1940-ben, és beszállította a Teológiai Fakultás könyvtárába.[2]
Szintén külön állag a Küküllői egyházmegye levelei (9 db.), Telek egyházközség iratai (10 db.).
A gyűjtemény időrendi sorrendjében maradtak, de egy szám alá csoportosítva őrződnek Balla Gergely iratai (nr. 336), Bernáth József levelezése (nr. 207).
A 460. számtól kezdve a Pokoly-Nagy gyűjtemény a Gyűjtőlevéltár hasonló jellegű irataival egészült ki Levéltári gyűjtemény alcímen, ide kerülnek azok az adományok, amelyekből kis terjedelmük miatt külön fondot nem érdemes kialakítani. Gyarapodása folyamatos, jelenleg az 504506. számnál tartunk.
Segédlet: A Pokoly–Nagy gyűjtemény lajstromkönyve. 1951.
A gyűjtemény rendje a következő:
1. A Törzsanyag – Levéltári gyűjtemény legutóbbi gyarapodásai:
499. 1840–1875. Sámi László kolozsvári ref. kollégiumi tanár és felesége, Király Janka följegyzései (napló, olvasónapló, idézetek). 2008, Anghi Gyöngyi adománya
500. 1930–1959. Szász Éva Olga, férjezett Csányi személyi iratai. 2008, vétel a Teológiai Könyvtár közvetítésével.
501. 1879–1880. Sámi László ref. kollégiumi tanár levelei Meiszner Máriához. 2009, Somkuti Gabriella adománya.
502. 18. sz. Szék egyházközség egyik jegyzőkönyvének táblájából kiáztatott iratok (két könyvjegyzék: Bányai B. Sámuel 1754, Benedek András 1779, hivatalos iratok-levéltári anyag töredékei, nyomtatvány). 2012, Vincze Zoltán adománya.
503. 19–20. sz. Dosztál László gyűjteménye (Rotaridesz István EKE alelnök személyi ir., Czuhai cs., Szabó Gyula ref. lelkipásztor bizonyítványai, levelezőlapok: Argay György, Dénes Ferenc baptista lelkipásztor. A kolozsvári ref. kollégium tablóképei). 2012, Dosztál László adománya Adorjáni Zoltán közvetítésével.
504. 20. sz. Jancsó Gabriella tanítónő személyi iratai (bizonyítvány, fényképek). 2012, Geréb Zsolt adománya.
505. 20. sz. Hann Margit IKE és diákkonferencia-emlékei (Vizaknai konferencia meghívója 1926, jegyzetek Makkai Sándor előadásáról 1929, csoportképek), 2012, Geréb Zsolt adománya
506. 1677–1679. Teleki Mihály leveleskönyve, a kővárhosszúfalusi levéltárból. Ívrétű kötet, fehér pergamenkötéssel, rongált. A kötet elejéről kb 20–25 lap ki van vágva, csak a csonkok látszanak. A leveleket piros tintával Gergely Sámuel számozta be. A levelek egy része kiadatlan.
2013. július 17-én vettük át a Teológiai Könyvtártól, ottani jelzete Ms 1 (81) volt.
Segédlet: A Pokoly–Nagy gyűjtemény lajstromkönyve. 1951.
6 köteg + 1 kötet 0,45 55 fm.
1793–2013
E gyűjteménybe kerültek a levéltár különféle fondjaiból (Igazgatótanács, Püspöki hivatal, egyházmegyei levéltárak, Szász Gerő, Bustya Endre hagyatéka stb.) kiemelt szomorújelentések csakúgy, mint az adományul kapott gyászjelentések (Markos András, özv. László Dezsőné, Imre Magda, Szabó György, Darkó Klára, Kolozsvár-belvárosi és alsóvárosi egyházközség stb.)
A gyűjtemény folyamatosan gyarapodik, elsősorban a református egyházhoz kötődő személyiségek szomorújelentéseit gyűjtjük.
A szomorújelentések egy részét ábécérendbe rakta Kissné Vígh Ágnes levéltáros az 1970-es években, ezeket 3 dobozban őriztük. 2005 őszén Kalit Eszter ev. teol. hallgató levéltári gyakorlat során a később bekerült gyászjelentőket rakta ábécérendbe (2 köteg), ezekről 2011-ben jegyzék készült két levéltár szakos egyetemi hallgató gyakorlata során. 2013-ban a gyűjtemény két részét egyetlen sorozatba rakta Ilyefalvi Emese, az ELTE magiszteri hallgatója és leltárt készített. A másodpéldányokat külön válogatta. 2013 júliusában Tóth Szilárd gimnáziumi tanuló az eddig rendezetlen részt, kb. 300 darabot rendezte, kiválogatta a duplumokat, a többit pedig beosztotta a gyűjteménybe és jegyzékelte. A jegyzékeket Sipos Gábor és Ősz Előd összesítette s véglegesítette 2014 végén és 2015 januárjában. A gyűjtemény 3635 gyászjelentést tartalmaz, kutatásához elektronikus segédlet áll rendelkezésre.
3 4 köteg 0,80 fm.
1 köteg duplum
A tudatos gyűjtés nélkül a levéltárba került fényképek még rendezetlen együttese. Tartalma: lelkészek, tanárok, püspökök arcképei, iskolai tablók, egyházi jellegű csoportképek. Vétel útján kerültek a levéltárba a Makkai Sándor püspököt ábrázoló üvegnegatívok.
G 5 Nagy Géza másolatgyűjteménye
1416–1954, 1896–1926–1962
Nagy Géza teológiai tanár, az egyháztörténet előadója munkásságának kezdetén (1926/27-es tanév) az erdélyi református egyház múltját tárgyaló szemináriuma keretében forrásmásoló akciót indított. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárába gyűjtött családi levéltárak (Wesselényi, Teleki László gyömrői, Toldalagi, Jósika stb.) anyagából másoltak a hallgatók egyházi érdekeltségű missiliseket a 17–19. századból. A másolatokat Kelemen Lajos levéltárossal olvasták össze. E másolatok egy részét beemelte Külföldön bujdosó erdélyi diákok levelezése c. forráskiadványába. Gyűjteményét Pokoly Józsefnek a 20. század elején készült másolataival egészítette ki, amelyek nagyobb részt szintén erdélyi levéltárak anyagából származnak.
A másolatokat a Teológiai Könyvtárban helyezte el, onnan vette át a levéltár 2004. júniusában. A kötegek számozása Nagy Gézától származik, a. I. és III. köteg hiányzik.
II. Értékes okmányok másolatai 1–85. sz., 1518–1820. 89 db.
IV. Missilis levelek egyházi tartalommal 1–323. sz., 1527–1847. 344 db.
V. Bel- és külföldi iskolázás iratai, levelei
1. 1–130. sz. 1519–1750.
2. 131. sz. 1750–1796. Bodoki József kolozsvári diák, majd professzor levelei.
132. sz. 1796. Bodokiné levele férje haláláról.
3. 133–293. sz. 1751–1962. Összesen 557 db.
VI. Vegyes adatok 1–35. sz. 1416–1954. 344 db.
Összesen 1334 db. másolat
4 doboz, 0,4 fm.
H részleg. Letétek. A levéltár gyűjtőkörén kívüli fondtöredékek
H 1 Kolozsvár város levéltára
Guberniumi leiratok 1801
Lázár Ferenc / Aszalós Anna per iratai 1804
1 köteg 0,05 fm.
H 2 Kolozsvári Bányaigazgatóság iratai
1847–1880
Rendezetlen fond
2 köteg 0,2 fm.
H 3 Kolozsvári Ferencz József TE, Természettudományi Kar
1875–1909
Szádeczky Gyula és Koch Antal jelentései, iratai, levelezése. Rendezetlen.
1 köteg 0,05 fm.
H 4 gr. Teleki Lajos birtokügyi iratai
1786–1834
A birtokösszeírást, illetőleg a periratokat tartalmazó két kötetet 1979 tavaszán Ferencz Miklós magyarbikali lelkipásztor helyezte letétbe. A köteteket apósa, Kacsó Sándor halála (kb. 1972) után találta a krasznahorváti parókia padlásán.
1. Gr. Teleki Lajos és felesége gr. Toldi Sára birtokainak összeírása. 1816. (Teleki halála után készült örökösei, Teleki József és Brukenthalné Teleki Krisztina számára.) A birtokok: Krasznahorvát, Magyar- és Oláhkecel, Sereden, Palicka, Kraszna, Kispacal, Magyarcsaholy, Domoszló, Nagykágya, Sámsom, Acsád, Ábrahám, Ártánháza, Buzita, Geszteréd) 1 kötet
2. Gr. Teleki Lajos mint alperes, márkosfalvi Kotsis András mint felperes az erdélyi Királyi Tábla előtt perelnek a Magyar-és Oláhkecelben, Alsó- és Felsőseredenben található Kálnoky-juss miatt. 1786–1834 1 kötet
2 kötet 0,35 fm.
1804
A birtokösszeírást tartalmazó kötetet Jovián Antalné Péchy Júlia (1892, Dellőapáti – 1983, Kolozsvár), kolozsvár-belvárosi presbiter adományozta az egyházközségnek. Cseh Zsolt lelkész 1991-ben a Gyűjtőlevéltárban helyezte letétbe.
A conscriptio 1804-ben készült Somai Gergely és felesége Kolosvári Zsuzsanna birtokairól, az örökösök (Somai Sándor, özv. Gaal Istvánné Somai Klára) kérésére. A birtokok: Dellőapáti, Veresegyháza, Magyarborzás, Sárvár, Alsóbalázsfalva, Magyarderzse, Magyarfodorháza, Magyar[Borsa]újfalu, Magyarköblös, Felsőtők, Kalotaújfalu, Tihó, Bádok.
1 kötet 0,1 fm.
H 5 Protocolulu morţilor din parohia greco-reseriteană Nadoşiulu Românescu
Az Oláhnádasi (Kalotanádas) görögkeleti egyházközség halotti anyakönyve 1851–1868
Körösfő egyházközség anyakönyvével együtt került levéltárunkba.