Főoldal » LEVÉLTÁR » Beszámoló az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár két protokollumának restaurálásáról

Beszámoló az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár két protokollumának restaurálásáról

2014. 05. 30.
Megosztás:

Beszámoló az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár két protokollumának restaurálásárólAz Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár több egyházmegye (esperesség) iratanyagát is őrzi. Az Erdélyi Református Egyház koraújkori kormányzásában nagy szerepe volt az esperesi adminisztrációnak, így dokumentumai fontos forrásai nemcsak az egyház-, hanem a művelődés- és művészettörténetnek is. 1849 januárjában tragikus körülmények között megsemmisült a püspöki levéltár. Az erdélyi reformátusok másik központi egyházigazgatási szerve, a Főkonzisztórium 1713-ban alakult. Bár levéltára sértetlen, a megalakulása előtti időszakról nem tartalmaz adatokat. Ilyen körülmények között az egyházmegye levéltárak forrásértéke felértékelődik, hiszen a 17. századi egyháztörténetünk csaknem kizárólagos kútfői ezek az anyagok.

Az alábbiakban két, 17. századi egyházmegyei jegyzőkönyv Nemzeti Kulturális Alap által támogatott restaurálásáról, illetve a restaurálási munkák tudományos hozadékairól számolunk be.

A restaurálás a Gyulafehérvári Nemzeti Múzeum könyv- és kéziratrestauráló műhelyében készült, a műhely felelős vezetője Alexandru Ştirban.

 

I. A Marosi Egyházmegye parciális zsinatainak jegyzőkönyve 1685–1692.

A protokollumot az Egyházkerületi Levéltár Marosvásárhelyi fióklevéltára őrzi. Ez a Marosi Egyházmegye levéltárának legrégebbi kötetes darabja (jelzete I/1.). A Fogarasi V. Mihály esperes elnöklete alatt tartott egyházi törvényszéki ülések (válóperek, lelkipásztorok és tanítók fegyelmi ügyei, az egyházmegye adminisztratív kérdései stb.) jegyzőkönyveit tartalmazza 298, utólag számozott oldalon.

A restaurálás során kiderült, hogy a kötet mindkét táblája hiányzik, hátsó tábla gyanánt utólag mellétettek egy ismeretlen provenienciájú könyvtáblát, ám a kötésbordák elhelyezkedése nem azonos a köteten és a táblán. A 257–298. oldalak valószínűleg ismeretlen idejű ázás miatt súlyosan károsodtak.

 

A kötet leírása:

Típus: Kézirat

Kötésborító: Bőr alapanyagú

Kötéstáblák: Összepréselt papírlapokból készített karton

Előzék- és hátvédlapok: papír

Fűzése: Kenderből készült bordákra cérnával fűzve

Papír: merített, vízjeles papír, szerkezetében len- és kenderrostok figyelhetők meg

 

 

A kötet állapota restaurálás előtt:

 

Az évek során, különböző tényezők eredményeképpen, a papír számos szerkezeti módosulást szenvedett. A tinta savassága, illetve papír bázikus jellege gyengítette a cellulózrostok ellenálló képességét. A savas tinta okozta károsodás a restaurálás során érzékelhető volt, de nem okozott információvesztést.

A köteten restaurálás előtt megfigyelhető károsodások:

a. Biológiai kártevők: A baktériumok a papír állagát károsították, törékenyebbé vált. A xilofág rovarok pedig több helyen átlyukasztották az egész könyvtestet.

b. Fizikai-kémiai károsodások: Ezek elsősorban a nem megfelelő tárolás miatt következtek be. A kötet legsúlyosabb károsodása nagyobb ázás eredménye. A különböző időben bekövetkezett, különböző intenzitású ázások meggyengítették a papír szerkezetét, illetve barna elszíneződések jelentek meg rajta. A fény, illetve a tinta savassága szintén gyengítette a papír szerkezetét. Ezen kívül több viasz- illetve ragasztóanyag-folt is megfigyelhető a hordozóanyagon.

Fizikai-mechanikai károsodások: A nem megfelelő tárolás illetve a folyamatos használat számos mechanikai jellegű károsodást eredményezett: több lap kiszakadt a kötésből, a lapokból kiszakadt egy-egy darab (esetenként információhordozó), több lapot többször behajtottak, így felületük egyenetlenné vált, a sarkak behajlítva, a bordák kirojtosodtak.

 

A restaurálás fázisai

A laboratóriumi vizsgálat után megállapításra került, hogy a restaurálást kizárólag úgy lehet végrehajtanak, ha a kötetet ívfüzetekre, majd ívekre bontják. Ez egyrészt a kötés sérülései, másrészt a lapok kötés okozta károsodásai miatt volt szükséges.

 

A restaurálás előkészítése:

a. A laboratóriumba kerüléskor végrehajtották a kötet teljes fertőtlenítését. Erre elsősorban az aktív biológiai kórokozók teljes „likvidálása” miatt volt szükség.

b. Ívekre szedés előtt a kötet lapjait megszámozták puha (2B) grafitceruzával. Erre az újrakötés biztonságos voltáért volt szükség.

c. A restaurálási dosszié elkészítése, amelyben a kötetek minden jellemzőjét feltüntetik.

 

A tulajdonképpeni restaurálás fázisai

a. Legelőször a portalanításra került sor, a por mellett eltávolították az esetleges spórákat is.

b. A kötés szétbontása, az ívfüzetek elkülönítése.

c. Száraztisztítás, melynek során a szennyeződések mechanikus úton történő eltávolítására tettek kísérletet.

d. A lapokat 25 °C hőmérsékletű vízben mosták át, figyelembe véve a papír károsodásait, hogy az alapanyag információ-hordozó része ne sérüljön.

e. A szárítás 24 órát tartott, a lapokat rácsra és szűrőpapírra helyezték, és így megfelelő hőmérsékleten lassan párolgott ki a víz belőlük, sem alakjuk, sem szerkezetük nem változott jelentékenyen.

f. A restaurálás következő fázisa a kémiailag károsodott, be nem írt részek eltávolítása, valamint a beírt, károsodott részek körüli rész vékonyítása, hogy kipótolhassák japánpapírral.

g. A papír megerősítése japánpapírral. Erre csak a töredezett, súlyosan károsodott oldalak esetében került sor, ott ahol a cellulózrostok meggyengültek és az eredeti ragasztóanyag kioldódott, valamint ott, ahol mechanikai károsodást, szakadást észleltek.

h. A hiányok kipótlása japán papírral CMC ragasztó használatával.

i. A japánpapír-fölöslegek eltávolítása szike segítségével úgy, hogy a pótlás vastagsága megegyezzen a lap eredeti vastagságával.

j. A kötetek előzetes körbevágása.

k. A lapszámok ellenőrzése.

l. A kötés előkészítése, az eredeti bordák helyett, azokkal megegyező vastagságú bőrszalagot használtak.

m. A tulajdonképpeni kötés (varrás) pamutcérnával történt az utolsó ívfüzettől kezdve.

n. Mivel a kötet mindkét eredeti táblája elveszett, új kartontáblák kerültek rá teljes barna bőrborítással.

o. A kötethez rendelt tábla szétáztatása során 17. századi, eddig azonosítatlan nyomtatvány lapjai kerültek elő.

p. Védődoboz készítése, semleges PH-jú kartonból. A táblában talált nyomtatvány-töredék számára külön doboz készült.

 

II. A Küküllői Egyházmegye vegyes protokolluma 1676–1713.

A kötetet Kolozsváron őrizzük. Jelzete I/2. Tartalmazza az egyházmegye 1642-es összeírásának frissített átiratát, az ebben az időszakban tartott vizitációk és parciális zsinatok jegyzőkönyveit. Negyedrét nagyságú, terjedelme 553 oldal. A protokollum különlegessége, hogy tartalmazza az első erdélyi presbitériumalapítási kísérlet iratait. 1676-ban az egyházmegye esperese, Vajdaszentiványi János saját gyülekezetében, Vámosgálfalván presbitériumot alapított és megtartotta az első erdélyi konfirmációt. Mivel az egyházközség korabeli iratai megsemmisültek, ez a protokollum ennek az egyháztörténeti jelentőségű eseménynek az egyetlen forrása. Időközben Vajdaszentiványit megfosztották esperesi tisztségétől (ez is egyedi a koraújkori magyar egyháztörténetben), majd két év múltán visszahelyezték abba.

 

A kötet leírása:

Típus: Kézirat

Kötésborító: Bőr alapanyagú, a gerincét utólag kiszakadt és egy pergamendarabbal erősítették meg

Kötéstáblák: Összepréselt papírlapokból készített karton

Előzék- és hátvédlapok: papír, több utólagos beavatkozás nyomai érhetők tetten

Fűzése: Kenderből készült bordákra cérnával fűzve

Papír: merített, vízjeles papír, szerkezetében len- és kenderrostok 

 

 

A kötet állapota restaurálás előtt:

 

Az évek során, különböző tényezők eredményeképpen, a papír számos szerkezeti módosulást szenvedett. A tinta savassága, illetve papír bázikus jellege gyengítette a cellulózrostok ellenállóképességét. A savas tinta okozta károsodás a restaurálás során érzékelhető volt, de nem okozott információvesztést.

A köteten restaurálás előtt megfigyelhető károsodások:

a. Biológiai kártevők: A baktériumok a papír állagát károsították, törékenyebbé vált. A xilofág rovarok pedig több helyen átlyukasztották az egész könyvtestet.

b. Fizikai-kémiai károsodások: Ezek elsősorban a nem megfelelő tárolás miatt következtek be. A különböző időben bekövetkezett, kisebb intenzitású ázások meggyengítették a papír szerkezetét, illetve barna elszíneződések jelentek meg rajta. A fény, illetve a tinta savassága szintén gyengítette a papír szerkezetét. Ezen kívül több viasz- illetve ragasztóanyag-folt is megfigyelhető a hordozóanyagon.

Fizikai-mechanikai károsodások: A nem megfelelő tárolás illetve a folyamatos használat számos mechanikai jellegű károsodást eredményezett: több lap kiszakadt a kötésből, a lapokból kiszakadt egy-egy darab (esetenként információhordozó), több lapot többször behajtottak, így felületük egyenetlenné vált, a sarkak behajlítva, a bordák kirojtosodtak.

 

A restaurálás fázisai

A laboratóriumi vizsgálat után megállapításra került, hogy a restaurálást kizárólag úgy lehet végrehajtanak, ha a kötetet ívfüzetekre, majd ívekre bontják. Ez egyrészt a kötés sérülései, másrészt a lapok kötés okozta károsodásai miatt volt szükséges.

 

A restaurálás előkészítése:

a. A laboratóriumba kerüléskor végrehajtották a kötet teljes fertőtlenítését. Erre elsősorban az aktív biológiai kórokozók teljes „likvidálása” miatt volt szükség.

b. Ívekre szedés előtt a kötet lapjait megszámozták puha (2B) grafitceruzával. Erre az újrakötés biztonságos voltáért volt szükség. Külön nehézséget jelentett, hogy a 20. század folyamán több lap kiszakadt a kötetből, a sarokra írt lapszámok leszakadtak, így azokat nem a megfelelő helyre ragasztották vissza. Az eredeti sorrend visszaállításához többszöri szakmai konzultációra volt szükség. Ősz Sándor Előd levéltáros (aki Buzogány Dezsővel és Tóth Leventével együtt 2009-ben kiadta a jegyzőkönyvet) mind a szétbontás előtt, mind újrakötéskor ellenőrizte a lapok sorrendjét, és helyreállította a kötet eredeti beosztását.

c. A restaurálási dosszié elkészítése, amelyben a kötetek minden jellemzőjét feltüntetik.

 

A tulajdonképpeni restaurálás fázisai

a. Legelőször a portalanításra került sor, a por mellett eltávolították az esetleges spórákat is.

b. A kötés szétbontása, az ívfüzetek elkülönítése. Ennek a munkafázisnak külön nehézsége volt két összeragasztott oldal szétválasztása. A protokollum két oldalát még használata idején összeragasztották, egy másik oldalra öt évvel később újabb, beírt lapot ragasztottak. Az előbbit sajnos korábban, valószínűleg a 20. század folyamán magpróbálták elválasztani, nem sok sikerrel, az egyik oldal információ elveszek, a másik oldalról viszont sikerült eltávolítani a ragasztót. A csont-alapú ragasztó feloldása meglehetősen sok időigényes volt.

c. Száraztisztítás, melynek során a szennyeződések mechanikus úton történő eltávolítására tettek kísérletet.

d. A lapokat 25 °C hőmérsékletű vízben mosták át, figyelembe véve a papír károsodásait, hogy az alapanyag információ-hordozó része ne sérüljön.

e. A szárítás 24 órát tartott, a lapokat rácsra és szűrőpapírra helyezték, és így megfelelő hőmérsékleten lassan párolgott ki a víz belőlük, sem alakjuk, sem szerkezetük nem változott jelentékenyen.

f. A restaurálás következő fázisa a kémiailag károsodott, be nem írt részek eltávolítása, valamint a beírt, károsodott részek körüli rész vékonyítása, hogy kipótolhassák japánpapírral.

g. A papír megerősítése japánpapírral. Erre csak a töredezett, súlyosan károsodott oldalak esetében került sor, ott ahol a cellulózrostok meggyengültek és az eredeti ragasztóanyag kioldódott, valamint ott, ahol mechanikai károsodást, szakadást észleltek.

h. A hiányok kipótlása japán papírral CMC ragasztó használatával.

i. A japánpapír-fölöslegek eltávolítása szike segítségével úgy, hogy a pótlás vastagsága megegyezzen a lap eredeti vastagságával.

j. A kötetek előzetes körbevágása.

k. A lapszámok többszöri ellenőrzése.

l. A kötés előkészítése, az eredeti bordák helyett, azokkal megegyező vastagságú bőrszalagot használtak.

m. A tulajdonképpeni kötés (varrás) pamutcérnával történt az utolsó ívfüzettől kezdve.

n. A kötet táblájának szétáztatása során 16. századi debreceni nyomtatvány lapjai kerültek elő (ezekről később szólunk), így új karton kötéstáblák készültek.

o. Az új kötés barna bőrkötés, erre került rá az eredeti kötésnél használt bőr is.

p. Védődoboz készítése, semleges PH-jú kartonból. A táblában talált nyomtatvány-töredékek és levelek számára külön doboz készült.

 

 

A restaurálás tudományoz hozadékai

a. A kötet összeragasztott lapjainak szétáztatásakor két 1687-es válóper és egy 1682-es, Dálnoki Veres Bálint lelkipásztor ellen indított fegyelmi eljárás jegyzőkönyve került napvilágra.

b. A címelőzéklapok szétáztatása során fény derült két korábbi „kötészeti” beavatkozásra és ezek hozzávetőleges időpontjára, ugyanis mindkét új címelőzéklapot másodlagosan felhasznált papírból készítették, az egyiken 1846-ban, a korábbin 1774-ben kelt levél látható. A levelek dátuma a beavatkozás post quem időpontjaként határozható meg.

d. A fent említett későbbi beavatkozások eltávolításakor előkerült a kötet 1685 körül készült, és folyamatosan bővített tartalomjegyzéke.

e. A kötéstábla szétáztatása során 16. századi debreceni nyomtatvány lapjai kerültek elő. Ezek kivétel nélkül Méliusz Juhász Péter: Magyar prédikációk… című, 1563-ban megjelent művének (RMK I 53, RMNY 194) töredékei. A kötet érdekessége, hogy néhány széljegyzetet is tartalmaz, tehát nem nyomdai makulatúrát, hanem használt, olvasott művet „selejteztek ki” és használtak alapanyagként a könyvtábla kialakításakor.


A restaurálásról készült képek a Képgalériában tekinthetőek meg